Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-20 / 12. szám
2. oldal. Mátészalka, 1911. MÁTÉSZALKA március 20. 12. (259) szám. az ügyvéddel, melyen igazságos és gyors munkának kellene teremnie, melyet sajnos natásköriikben hagyott meg a 70-es évek törvényhozása. Szatmár megye alispánjának rendeleté ma, mikor a vármegyék államosításával vége látszik lenni az aranjuezi szép napoknak, a békés tereferének, a csendes pipaszónak, mikor az ujabbkori törvényhozás böicsesége kifüstölni akarja a nembá- nomság és boldog naivitás utolsó mentsvárait, mindenesetre úgy hangzik, mint a tüdővészes és kólikás oroszlán utolsó halál ordítása, förmedvénye a haladás emberei az ügyvédek ellen úgy tetszik, mint a haldokló vadkan utolsó rúgása. Nembánomság és maradiság vármegye a neved, állami közigazgatás jöjjön el a te országod. Néptanítók jutalmazása. Sohasem lehet eleget Írni és beszélni miná- lunk arról a témáról, amelyről legke/ésbbé akar tudni a magyar társadalom, a (anitók ügyéről, amelyet kizárólag maguk az illetékes körök, a tanítók szorgalmazlak csak. Pedig azt mindnyájan tudjuk, a nagy nénv;t hadvezér Aiollke jelentté ki, hogy a német-francia hadjáratban a német dicsőség a tanítók javára könyvelendő el, mert ők vollak azok, akik nemcsak nyers erővel, hanem az iskolázottságukkal és az iskolában nyert fegyelmezettségükkel vívták meg a nagy csatát. A népoktatás ügye mindnyájunknak nagy ügye és abban az országban az, ahol a nép szabadságra és ügye inek saját ellátására vágyik és minden idegen beavatkozást elhárít magáról, az olyan nemzet, amely féltékeny az egyéniségére és amely lenyűgözni magát semmiféle hatalom által nem engedi, az olyan nép meg tudja becsülni a tudományt, mert a tudomány az észnek a pallérozása, ellentéte a faiintismusnak, amelyet csak az a nép vesz be, mely pórázon vezetteti magát. Hiszen minden kulturnép elismeri a közoktatásügy nagy jelentőségét, nézeteltérések csak afelől vannak, hogy milyen irányban mozogjon a népoktatás általános erkölcsi, vagy valláserkölcsi irányban-e, vagy pedig tisztára tudományos alapon. Igenis mindenképpen el vagyunk látva szeretettel és az ligy iránt való buzgósággal, csak éppen azokról feledkezünk meg, akikre gyermekeink oktatását bíztuk, akik nemes fáradozással teljesitik ezt a kulturmunkát. A tanítók ügye sokat foglalkoztatja & közvélelményt ugyan, de a közvéleményben nincs meg az a jóindulat, amit a nemzetnek eme derék munkásai mindenképpen megérdemelnének. Ujjitás lesz úgy látszik ezen a téren Sopron vármegye szabályrendelet;, amely az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak a magyar nyelv sikeres oktatása és terjesztése körül szerzett érdemeket, hanem általában a népnevelés terén végzett sikeres munkásságért jutalmazza a tanítókat. A jutalmazásra 4 egyenként 200 koronás jutalom szolgál. Természetesen nekünk nagy dolog a nemzetiségi vidékeken elért olyan eredmény, amely vonatkozik a nemzetiségek átmagyarositására. Egész vidékek vannak, amelyeket meg tudtunk volna magyarosítani kellő tanerők fölött való rendelkezés esetében és ezek a vidékek elvesztek a magyarság számára. Sőt nem egy példa van arra is, hogy fajtiszta njagyarok egy idegen nyelv, tuületben elvesztették magyarságukat és nemzeti nyelvükhöz való visszahóditás munkáját csak nehezen, nagyon tudtuk elvégezni. És mindenütt a néptanító az ö lelkesedésével, buzgalmával és hazaszeretetével tette ezt. Kormány es megyei hatóságok már régóta gyakoroljak ezeket a jutalmazásokat, nem megfelelő mértekben ugyan és véleményünk szerint nemcsak a külön jutalmakban, hanem a jobb fizetéseiben kellene megadni a társadalomnak a tanító számára az érdem honoio- lását. Nemzetiségüket a magyar nyelv és a magyar államiság és a magyar karraUei szamara megnyerni gyönyörű feladat és sok munkába kerül. Ezt a munkát nem lehet éhező es fagyuskodó embereknek elvégezni, ezt csak gondmentes, egezsé- ges emberek tudják és a mi érdeműn,k ha azt a nemzetmentő akciót keresztülvinni akarjuk, hogy ezt jól táplált emberekkel végeztessük el. Elég önfeláldozás már az is tőlük, hogy idegen vidékre rendesen olyan környezetbe mennek, mely tőlük idegenkedik és amelyet csak egyéni szerelet- reméltósággal lehet megnyerni. Annak a tanítónak aki nemzetiségi vidéken működik kétszeresen meg van nehezítve a feladata, az ilyeni jobban kell honorálni, mint azt, aki itthon van és nem kell megküzdenie azokkal a nehézségekkel, amelyek egy nemzetiségi vidéken működő tanító vállaira súlyosodnak. * v fl ti E K. — Udvari tanácsossá*. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a király Mdndy (Jéza vüllaji nagybirtokosnak az udvari tanácsosi címet adományozta. — Tragikus kimenetelű purimi mulatság. Vásárosnaményi tudósítónk jelenti, hogy az ottani fiatalság folyó hó 13 án a Nagy* cndéglöben purimi mulatságot rendezett, Ezen a mulat- * igo i megjele lt Csatiól István is, ki kötekedő, garázd ílkodó terméseiéről volt ismeset.3. A legszebb rendben folyó mulatságot csakhamar zavarni kezdte, amire a jelen voltak csendőri beavat- kozástkozást vetlek igénzbe és a a magáról megfeledkezett embert lakására kisértették, Amint a csendőrök a házból távoztak Csatlós az ajtó mellett lévő hatalmas karóval u'ánuk lopód'va óival vágott az egyik csendőrre, hogy annak fegywr szijj i kelte szakadt. Ezután mégvgvszer felemelte a karót, hogy üssön, azonban ezt már a csendőr nem várta bo, amennyiben fegyveréhez kapott és keresztül lőtte. Az eset nagy konslernációt keltett egész Vásárosnaménybz.ii. — Alaposan a falhoz állított és m>g jobban rászedett tizenkét, Amerikái a vágyó bús rnagy; rt Dombi Imre paposi lakos, volt cipész mester. Az utóbbi időben nem valami jól ment a mesterség s igy bőven volt ideje feját azon törni, hogy miképpen kellene egy kis pénzhez jutni s azzal Amerikába vándorolni. Csakhamar elkészült tervével, mely abban állott, hogy falujából Ame* rikába kimenni szándékozó 12 embernek felaján- lotta szolgálatát, melyszerint bizonyos ö szeg fizetése ellenében a legrövidebb idő alatt kiszállítja őket. A tizenkét ember kötélnek is állott és 1356 koronát adtak át Dombi Imrének. Útjukat Szeged felé vették s mikor ide megérkeztek, Dombi eltűnt közölök. Csakhamar egy levelet küldött hátra ha. gyott társainak, melyben arrót értesíti őket, hogy azonnal meneküljenek Szegedről, mert őt elfogták és a Csillag börtönbe zárták. Ezt az állítását egyik társuk, Mtrczik János, k Dombival összejátszott és bizonyára a pénzből ő is részesedett, szintén megerősítette. A megijedt emberek, hogy a börtöntől megmeneküljenek, a legközelebbi vonalra felültek s -ietve távoztak Szegedről. Mikor már otthonukhoz közel voltak, askor tértek észhez, hogy menynyire beugrottak a furfangos suszternek. Dombi ellen a körözést kibocsátották. — Az angyalcsináló cselédleány. A napokban egy nevtelen level érkezett szerkesztőségünkbe, melynek iroja arra kert bennünket, hogy hozzuk nyilvánosságra Czimbalmos Julianna, Vay.tagban szolgáló cselédteany azon bűneit, hogy mar több ízben elhajtotta méhmagzatát es erte legutóbb is kísérletet tett, amely azonban nem sikerült. Mi a levelet rendeltetesi helyére juttattu-k, mely a valóság kiderítése végett az eljárd u az» i- nal még is indította. A leány töredelmesen bev«l- lotta, hogy már 1912-ben egy méhmagzatot elküldött a másvilágra és újabban megint kísérletet tett 3 hónapos méhmagzatának elhajlására. A csendőrség jelentése nyomán a vizsgálóbíró kiszállt, egyik orvossal a helyszínére és fenti lény előttük is beigazolást nyert. A jelenleg betegen fekvő cseléd leány ellen a bűnügyi eljárást fel- gyógyulása után azonnal folyamatba teszik. bus hangje, anvdta nem cseng a puszta, annak a legénynek kedvenc nótájától, »nincs a pusztán ró- jáabokor« ... De most már oly közel az a boldog perc, mikor keblére borulhat, hogy nem csoda, ha ismét boldog, vidám volt. Nyitrai Pisla április 10-én szállt,hajóra. Juliska, lázasan izgatottan {számolgatta a napokat álmatlan hosszú éjszakákon át . . . Mikor mint tüzes raketta futottaát a kis falut, a borzasztó kegyetlen hir, hogy az Amerikából haza térő utasokkal zsúfolt tenger járó gőzhajó, mely április 15-én indult el a kikötőből, egy viharos éjszaka roncsokra zúzva elsülyedt. És a sok boldogtalan ember, ki évek hosszú során át küzdött s most megpihenni indult csendes falucskáiba , ki ide, ki oda szanaszét mint a vándor madarak, mind oda veszett, alig két-három ember menekült meg, Juliska olyan lelki rázkódtatáson ment keresztül, mikor ezt a hirt hallotta, hogy ágyba dőlt, sokszor eszméletét vesztette, s napról napra sá- padtabb lett, az egészséges szép paraszt leány. — A* orvos, akihez a lányt bevitték azt tanácsolta, hogy vigyék kórházba, hol gondos ápolás után kiheveri betegségét hisz oly fiatal még ! De a paraszt asszony világér se akart bele egyezni, hogy leányát kórházba adja, igy megírta a receptet, közbe azon tűnődött, hogy mi izgathatta fel az erős szervü és egyszerű paraszt leányt, hogy igy odáig van. Mert kétségtelenül valami heves rászkódtatás érte a leány lelkét, mely össze Toppantotta. — A paraszt asszony halkan sirdogált majd ig” szól. »Instálom alásmi a tekénietes orvos urat, tersen mán megmondani, élni fog é a jányom vagynem; a komám asszony, meg az ángyom azt mondta, hogyha az orv is ur drága orvosságot ii fel, akkor ü sose lesz jobban, vegyem meg inkább azer a pénzér a szemfedőt, meg a koporsót is megvehetett! mán egyúttal, ha inán itt vagyok a városba. Hogy ne kötsek hiába a patikára.« — Az orvos haragosan, szigorúan meghagyta, hogy az orvosságot megvegyék, és ne merészel, jék ilyen beszéddel izgatni a beteg leányt, sőt mennél vidámabban biztatóban, beszéljenek hozzá. — Bár érezte, hogy a halál nem messze selten- kedhetik, szinte érezte a langyos tavaszi levegőbe a halál dermesztő fagyos leheletét, s képzeletbe látta a csont embert, amint könyörtelen kaszájával ezt a zsenge nyiló rózsát nein sokára lekaszálja. Elragad egy pompázó virágot, az élet mezejéről. Pedig milyen szép minden a viruló táj, a tavaszi szellő balzsamos lehekte, milyen ió élni . . . élni ! Szép napsugaras májusi délután volt, a be! teg leány kinyitotta az ablakot, s a bimbózó orgona bokrok halkan, titokzatosan bólingattak be rajta, virág illat lengeti a légbe, tücskök csiripeltek a fűbe, szétnézett, majd visszaomlolt párnáira, aztán elővette a gyötrő láz, s kisem eresztette többé karjaiból . . . Alkonyodon, a nap izzón vérvörösen, mint egy sebzett vérző madár szállt le a hegy rejtelmes szomorú zugásu bólingató fái közölt. Az égen fodros szélű lila és narancssárga felhő foszlányok úszkáltak, az álló vizekbe, tavakba, kuruty- tyoltak a békák, a viruló alma és barack iákról nesztelenül puhán hullott le egy-két fehér virág. A kanyargós poros utón, egy fáradt utas igyekszik a falu felé, dobogó szívvel gondol egy éjszemü barna lányra, akiér halálra fáradtan küzdött egy háborgó bős hullámokkal a villám vakító, kisertetes fénye mellett, egy viharos, borzasztó éjszakán. Mikor eszébe jut a szép pici száj, az éjfekete ragyogó szempár, mosoly fut végig sápadt, kimerült arcán, rakja lábait, úgy, ahogy egy három héttel ezelőtt hajótörést szenvedett férfi tirja. Álmodozva, repeső szívvel siet a poros utón. Mztjd kimondhatatlan örömmel tekint, a kis falu kibontakozó házacskáira és elcsukló hangon suttogja Juliska . . . E percbe, panaszosan csendül fel, a kis falu lélek harangjának mély sirámu zokogó hangja, ... az alkonyi csendbe. <303 A LEGJOBB KÜLSŐLEG ÉS BELSŐLEG fcQYAPÁKr .-: „PÁLMA” a legbiztosabb hatású háziszer. Próba üveg 40 fillér, Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és a készítőnél: Dr. Szelényi Árpád Posta] szállítások naponta bérmentve küldetnek. gyógyszerésznél a „Kossuth“ patikában, Debreczen, Placz-utcza 30. szám.
