Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-13 / 11. szám
2 oldal. Mátészalka 1Ö14. MÁTÉSZALKA március hó 13. 1 (25$)szátto nem a múlt nagy emlékének való kegyelet adással és azokra mindenkori visszaemlékezéssel kell istápolnunk, nem az ünnepélyek tartása és azokon való közönyös részvétel s az akkori eseményeknek hü történet elmondása képezi az igazi március 15-ének a jelentőségét. Szép dolog, sőt elvárandó, hogy minden magyar ifjú ismerje és tudja azoknak a nagy napoknak egymás után következő eseményeit, ismerje messze nyúló előzményeit, ismerje azok lefolyását. De március 15-ének megünneplése nem merülhet ki ennyiben. Március 15 én azt a nagy célt kell ismertetni, mely azt előidézte és annak a célnak elérésére szolgáló eszközöket. Mivolt a cél? Szabaddá s aztán naggyá és hatalmassá tenni hazánkat. Szabadok lettünk, nagyok és hatalmasok I De hol van az a szabadság nagyság és hatalmasság, melyre a márciusi ifjak gondoltak? Használtuk-e és jól használjuk-e azokat az eszközöket, melyek a cél elérésére vezetnek ? Tudatában van-e minden magyar ember ennek a célnak és ezeknek az eszközöknek? Március 15, a nemzeti újjászületés nagy ünnepe! De állithatjuk-e igaz lelki ismerettel, hogy ez az újjászületés mindent meghozott a számunkra? Elegendőnek tarthatjuk-e eddig kifejtett tevékenységünket? Nincs szukségünk-e nagyobb odaadásra, fokozottabb munkára, igazabb hazaszeretetre?! Ott látjuk-e tudományunkat földmivelésünket, kereskedelmünket és főleg iparunkat, hol azoknak leírni kellene? Nem terhel-e bennünket ez irányban a hűtlen sáfárkodás vádja ? Március lp-ike ünneplésének ilyen kérdéseket és gondolatokat kell belőlük kiváltani. Ezekre kel! felelet adnunk önmagunk előtt, ezeket kell megértetnünk és lelkűkbe vésnünk a márciusi ünnepély hallgatóinak. — Ezeknek a kérdéseknek teljesítésében kell példát nyújtanunk s mutatnunk az ingadozóknak, a gyöngéknek. Ezek iránt kell lelkesülnünk, ezeknek előbbre vitelében kell kipirulnia arcunknak, ezeknek megoltalmazásáért kell életünket és vérünket felajánlani. Ez lesz az igazi március 15. Barth Ernő. Szervezkedjenek a kereskedők! A kereskedők általában, a detail kereskedők különösen azok, akik mindennel inkább foglalkoznak, csak nem a közügyckkel. Azt hiszik, hogy a boldogulásukhoz elég, ha reggeltől estig robotolnak, hogy keservesen megkereshessék a napi kenyerüket, amely olyan sovány, hogy szerény igényük magukat az ország sorsát intézőit is bámulatba ejti! Alit törődik a kereskedő azzal, hogy ki ül a parlamentben, a város vagy községházában, a vármegyében, nem is gondol arra, hogy azok, akik ott ülnek, intézik az ó sorsát, azoktól függ, hogy ő könnyebben boldoguljon ! így volt ez különbeu a munkássággal is hosz- szu évekkel ezelőtt. Azok is úgy, mint most a de- taii-kereskedők, nagyon szerény igéinütk volta*. Robotoltak reggeltől késő estig éhbérért, mig a lökések a munkások keserves munkája révén egyre jobban gyarapodtak. Bezzeg, másképen volt az, a mióta a munkásság öntudatra ébredt. Tudatára ebredt annak, hogy a szerénységgel, a meghunyászkodással és meg {ódzkodással egész elelökün át minden munkás generáció csak tengődni fog. Igaz, nagyon soká tartott, amig megértették a vezérek buzdító szavát, soká tartott, an ig belátták, hogy * vezérek azért dolgoznak érettük, meri jót akarnak, hosszú ideig tarlóit, amig belátták, hogy vezéreik, ha munkájukért nagy dotációkat húztak is a pártkasszából, nem önző érdekel szolgáltak, hanem szolgálták teljes erővel és bátorsággal a munkásosztály érdekét, nagy, uj jövőt teremtő mm Icának szemelték minden idejüket és igy tehát magának a munkásságnak kellett gondoskodni arról, hogy a vezérek anyagigon- dokiól mentesen és teljes függetlenséget biztosítva maguknak, állhassanak rí « harciéi >e a munkásság jobb, szebb jövőjének megteremtése érdekében. Az utóbbi é'-ekben ezt megértette minden munkás és megszűnt az irigykedés, megszűnt a bizalmatlanság, egygyc font az egész tábor, amelynek élere állítod vezéreket követték mindnyájan olyannyira,, hogy ma már nincs az a hadsereg, amely jobban lenne szervezve, mint a munkás osztály. A vezéreknek csak egy szavába kerül és talpon van minden ember és követi a vezéreket! Hogyan történt ez a nagy átalakulás ? Úgy, hogy addig rázták a vezérek a tnunkássa'got, amig ezek a felébredtek lethargikus álmukból, kinyílt a szemük és — láttak ! Látták, hogy igy tovább nem mehet, látták, hogy magukia vannak hagyatva, maguknak kell önmagukon segíteni, ini csak úgy lehetséges, ha összefognak, ha nem egymás ellen vannak, hanem egymást testvérnek tekintve, a közös ellenség ellen indulnak, szóval látták, hogy a vezéreknek igazuk van ! Belátták, hogy a boldoguláshoz nein elég a reggeltől estig való robotolás, liánéin a mások ügyével is, amit közügynek neveznek, kell törődni. Olvasták szorgalmasan az érdekükért küzdő lapokat, az érdekükben irt könyveket; olvastak és tanullak. Megtanulták; hogy nemcsak a nagy tő* kepénzes, hanem a szegény, a munka nehézsúlya alatt görnyedező munkás is emberi Ember, akinek kell, hogy sorsa jobbra forduljon, kön* nyebb megélhetésre törekedjék és hogy igyekeznie kell elérnie azt, hogy tnunkaképielensége esetén, vagy öreg napjaira ne legyen kénytelen a koidus-larisznyát a nyakába akasztani. Ah )gy ezt megtanulták, és egyesek nemcsak magukkal de társaikkal is törődtek és kezdtek a a közélet iránt melegen érdeklődni, láncba fűződött a munkás-társadalom sokasága és ekkor már egyesült erővel indultak a harcba, követve vezéreiket, Hogy mit értek el, azt itt elmondani felesleges! Tudja azt ma már mindenki. De tudja bi* zonyára mindenki azt is, bogy ha a munkások ma is még olyan mély álomba lennének meiüive amint voltak és ahogy a kereskedők ma is vannak nem érhettek vo’na el semmit. Mindezt pedig azért mondottuk el, hogy lássák be végre a kereskedők, hogy elég volt már az alvásból, hogy ébredjenek végre, kövessék a munkások példáját, törődjenek egymással, fogjanak össze, még mielőtt bekövetkezik a pusztu* lás! Egyedül tőlük függ egymásért küzdeni, hogy előre jussanak, hogy ne lenyűgözött, lolyton küzdő, hanem jólétben élő független emberek legyenek. Kérdezzék meg önmagukat, hogy: Rabok legyünk, vagy szabadok ? — ELŐFIZETŐINKHEZ! Felkérjük azon t. előfizetőinket, kik előfizetési (Híjaikkal HÁTRALÉKBAN vannak szíveskedjenek azt kiadóhivatalunk címére MIELŐBB beküldeni. j7 kiadóhivatal. hogy a? én lányom melleit töltse le nagyszabásúnak Ígérkező életét. Hát iszen ami azt illeti, boldog és büszke is volt Gencsy Tibor ifiuram ó kegyelme, tagadhatatlan. Te-tu volt az egész megye valamirevaló férfiúval. Egy, csak egy ember hiányzott a díszes koszomból: gróf Károlyi Antal. Az pedig — már csak a birtokai révén is — legkiválóbb embere volt a megyének. Azonban a zárkózott, arisztokratikusan hűvös ur nem igen lelkesedett azért a körért, amelyben Gencsy Tibor vitte a vezér szerepet, Magányába vonult, . elzárkózott s a hélor- szágra szóló eszem-iszomok nem látták soha. És igy Gencsy Tibor sem tudott neki bemutatkozni mondóan: Szerbusz, fidibusz, igazán örülök, hogy megrázhatom a praclidat.Nem, ezt a lélekemelő pillanatot Gencsy Tibor nem tudta megérni. Pedig semmit sem óhajtott úgy, mint ezt. Ott kocsikázott folylon a Károlyiak városában, hogy az a alkalmat — ha akad, — eine szalassza, Dehát gróf Károlyi Antal nem mutatkozott. Egyszer egy tavaszi estén Nagykárolyban járt Gencsy Tibor s hogy leöblíthesse torkáról az ut porát betért az állomási vendéglőbe. Az állomás, persze, akkor még csak >gyorskocsi«-állomás volt, szerény és egyszerű, csak természetes hát, hogy az ilyen nagy ural, amilyen Gencsy Tibor volt a vendéglős illő reverenciával fogadta : — Parancsoljon nagysás uram. . Gencsy Tibor gőgösen ment be «belső szobába, ahol már egy feketeruhás ur ült a sarokban s nagy buzgálommal falatozott egy lisztes- szabású barnára sült rostélyosból. — Mi van? — kérdezte csak úgy oda vetve Gencsy Tibor, •— Éhes vagyok. Hosszú osztrigát. — Az nincs — szafódolt a fogadós, hanem talán egyebet, például rostélyost. —• Kell a kutyának meg sem tudom enni az olyant. Kolibri—nyelv sincs? — Ugyan, kérem alázattal ! Azt sem tudják az ilyen micsodáról mifelénk, hogy eszik—e vagy isszák ? — Narancs sincs ? — Jaj, könyörgöm, azt Taliánországban láttam utoljára, mikor katona voltam. •— Borzalmas! Hál nincs itt egyáltalán semmi megehető? Hozzon egy darab kenyeret. Érti? Egy darab kenyeret. — A fogadós elódalgott, azalatt Gencsy Tibor odafordult a rostélyos evőhöz aki a kalapját szemébe huzva, nagy jóízűen falatozott. _És hallja — kiáltott oda foghegyen, meg tu dja enni az ur az ilyent? — Miért ne? — felelt a kérdezett — éz a rostélyos kitűnő. — Annak, aki nincs jobbhoz szokva legyin- tott Gencsy. _ Hát az ur nem tudja megenni a rostélyost ? — Nem biz, én másfelékhez vagyok hozzászokva. — Nagy ur lehet az ur. Kihez legyen szerencsém ? — Gencsy Tibor vagyok. Van háromezer hold földem, azt eszem, ami szememnek, számnak tetszik. Hát az ur kicsoda? — Én gróf Károlyi Antal vagyok, nekem is van háromezer hold földem, én is azt eszem, amí szememnek, számnak tetszik, íme most nekem a rostélyos tetszik. Gencsy Tibor úgy érezte, hogy az ég azonnal rászakad. Felállt. Be sem várta a kenyeret s azt mondta csendesen: — Jojcakát. Már tudniillik a te tu barátságnak. A LEGJOBB w KÜLSŐLEG ÉS BELSŐLEG «0» EGYARÁNT „PÁLMA” a legbiztosabb hatású háziszer. Próba üveg 40 filiér. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és a készítőnél: Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél a „Kossuth“ patikában, Debreczen, Piacz-utcza 30. szóm. Postai szállítások naponta bérmentve küldetnek.
