Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-06 / 10. szám
látészalka, 1914. VI. évf. II. (257.) szán. TiKSiDALMl HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évr* — — — — — — — 8 koron*. Fílívr* — — — — — — — 4 koron*. Nogyedévr« — — — — — — «— 2 koron*. Tanítóknak és községi közegeknek egész évr* 5 korúim. ----■— Egy szám ára 16 (Wir. ---Fe leli* •ici *«*(t0: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbaszélő-számunk i IS. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Az „olcsó“ pénz. Az Osztrák Magyar Bank főtanácsa egészen váratlanul leszállította a kamatlábat V» “/«-ál. A 6 %-os bankkamatláb tehát, amely több mint egy esztendeig volt érvényben, 5 és fél százalékra mérsékelte- tetett. Most már ezzel a kamatlábbal lehet számolnia mindazoknak, akiknek a jegybanknál váltóhifelük van. Ennyit, sem többet, sem kevesebbet jelent a kamatláble- SíálUás. Semmi oka nincs az ors?ágnak, hogy a hivatalos baukkamatláh k-s/aiiisa- sán ujjongjon. Nagyon is téves \olna az a felfogás, liógy most már elmúltak a rósz idők és a közgazdaság fölszabadult a hitelválság nyűge alól, vagy ha a ráta leszállítása egyáltalán végét vetne, akárcsak a hitelválságnak is. Az olcsóbb bankkamat- láb nem jelent egyebet, mint azt, hogy a- zok a kiváltságos cégek és egyének, akiknek a sors megadta azt a szerencsét, hogy váltóik egyenesen, avagy valamely pénzintézet reszkomptjakéiit a jegybanknál elfogadtatnak, most már nem 6 százalék leszámítolási kamatot fognak fizetni, hanem 5 és fél százalékot. Pedig az a kör aránylag csak egy kis töredéke a hitelre szoruló közgazdaságnak. amit legjobban illusztrál, hogy a jegybank váliótárcája a legutóbbi kimutatás szerint 833 millió volt, holott az egész országban a pénzintézetek váltótárcája megközelíti a 4 milliárdot. Legalább 3 milliárdnyi váltó után tehát az adósok nem az olcsó kamatlábat fizetik, hanem azt a rettenetes kamatot, amely országszerte a 8, 10, sőt 12 százalékot jóval meghaladja és amellyel szemben a törvényileg megengedett 8 százalékos kamatláb csak a papiroson van meg. Már pedig bennünket éppen ezek a széles rétegei a gazdasági életnek, a kereskedelem és ipar nagyszabású közkatonasága érdekel, akik ennek az országnak do'gozó, produkáló nagy hadseregét teszik. Ezek túlnyomó nagy részének vagy egyáltalán nincs hitele, vagy pedig csak lehetetten feltételek mellett jut kölcsönpénzhez. Mii ér a nemzet e széles rétegének az, ha a közgazdasági élet felsőbb tízezre V* százalékkal olcsóbban k*ip hitelt az eddiginél ? Vájjon segit-e a hitelválság folyamán meggyengült nagvszdmu kereskedőn és ipáro- son az, hogy a fővárosi milliós malomvál- latok, avagy a milliomos gabonakereskedők mától kezdve fél százalékkal kevesebb kamatot fognak a jegybanknak fizetni ? A nyílt piac — ahogy műnyelven nevezik, — a jegybankon kivűl nagyarányú váltóesz- komptot szintén csak a legelsörendü hitel- keresőnek bocsájtja rendelkezésére. Frázis tehát az, hogy a félszázalékos rátaleszál- litás egyenlőre csak a legnagyobb pénzintézeteknek fog hasznára válni, amennyiben passzív kamatlábuk fél százalékkal való mérséklése még huzamosabb időn keresztül kamatnyereségüket fogja szaporítani. Ellenben a kereskedelem és ipar széles rétegei a ráta leszállításának egyenlőre nem igen örvendezhetnek; mert akinek eddig nem volt hitele, az e fél százalékos rátamérséklet után sem fog kapni, akinek pedig eddig 10—12 és még több százalékot kellett fizetnie arra nézve igazán nem jelent megváltást az, vájjon a 12, vngy il és fél százalékos kölcsönpénz teszi e tönkre. A hitelválság folyamán kiderült ugyanis annak a közkeletű áligazságnak a hazugsága, hogy csak az a pénz drága, a melyik nincs. A gyakorlati életnek és az üzleti forgalomnak alapos megfigyelése kétségtelenné tette, hogy a kereskedelem nagymérvű pusztulásának főoka a túlságosan drága pénz volt, amelynek exorbitáns kamat- terhe a legtöbb üzletág nem bírta «I, Ezen a bajon pedig a félszázalékoí rátaleszállitás igazán nem segít. Az ország agyongyötört, gondok között vergődő ka- keresdóinek és iparosainak tehát semmi okuk sincs arra, hogy kivilágítsák az ablakaikat a félszázalékos kamatláb-mérsék lés örömére. Az ő bajuk tovább tart, az ó küzdelmük nem ért végetl Jó lesz ezt hangosan cdakiáltani azoknak a nagyba- talmasságoknak, akik a pénzügyi olimpus magaslatán trónolva nem látják a sok szárBarátaim. & i. Iinnat a szivemen, könny a szememen, E keit* hűséges barátom énnekem. Cnik ezek tartások, ezek sohse hagynak Hozzám szegőitek és híren velem vannak, II. De jó, hogy legalább ennyim van, különben Nem is volna nekem senkim, de senkim sem Azeetnak kálvária útját járom Bolygó árny vagyok és kísér bánatom . . . Salamon 'ülda. Az elvesztett örökség. — A nagybátyám — szólt nz üvegsxemli ««nber — afféle hemi—szemi — demi — milliomos volt. Állt vagy slázhus/.ozer fontig. ügy bizony. S minden pénzét rám hagyta. Ránéztem a kabátja kifényesedett könyökére, meg a rojtosrzélü gallérjára. — A* utolsó krajcárig rám hagyott mindent — mondta r.t üvegszeimi ember s a/, ép szeméMinden ruha uj «esz tisztítás és festés által A haja olyan ro't, mi it azoká a j.tpátti bsbáké * amiket a bolti ablakokban láthat, a kis szarka szeme nagy pápaszem mögött villogett. A rts* házalóval ugyan semmit sem törődött; az utcán fogadok rá, krajcárt adott volna neki, úgy volt öltözködve, otthon mag egy piszkos, vörös 'flanelt hálókabálot hordott. Hogy, hogy hívták? Sohsc kérdezze. Úgy sem halottá volna a nevét. Nem irt az öreg soha olyant, amit el lehetett volna olvasni. Egyszerűen lehetetlen volt végigolvasni a könyveit. Azt beszelte magáról, hogy 6 *z emberiség nagy tanítója ... de 'Hogy mit tanított, igazán nem ludom. Sokat fecsegett nekem a*, öreg ut igazságról, a fogról * történelem szallemúrőt * mindenről könyvet irt és kiadta a maga költségén. Nem volt lifjyes esze. hallotta volna csak, mikor a kritikusokról beszelt! Net« azért, mert levágtak, erl ne n bánta volna, hanem mert semmit sem irt.-A \ óla. — Mi kell a népnek ? — magyarázta nekem sokszor, fölemelve « levegőbe « csúnya, nagy barna kezét. — Mi kell a népnek? Tanítás, vezetés! Szét van szóródva, mint a uyáj, mélynek net a bogarával erősen, szinte kihívóan nézett ránt. — Engem soha ilyen szerencse nem ért — mondtam én s iparkodtam mentül irigyebb hangon beszélni. — Az örökség nem mindig boldogság felett amaz filozófikus sóhajtással a vörös orra, borzas bajusza egy percre sitiin! a söröskancsójában. — Tudja — íolyta'ta aztán — a bátyám.., anyai nagybátyám volt . . . iró ember volt összeirt egy egész halom könyvet. — Ugyan ? — Biz, úgy. Es líssa —- folytatta, fogpisz- knlót huzva elő a i'e’oeből — ez volt az én ba- Jóm. Az öregnek valóságos gyengéje volt az építőművészet iránt Ezért aztán könyvtáros lett egy mérnökiskolaban s ott s/rdte magába a tudományt. Hanem mikor hozzájutott a vagyonhoz, otthagyta az állást s egészen magának élt. Az anyámon kívül, aki éde* testvére volt, az egész rokonságúikból nem élt már csak még egy távoli unokutes-tvetiink, akiknek »oha a sziite világát sem láttuk. Csodálatos ember volt ez az én nagybátyám. nihafesíö, vegytisztító ■ és sözffiosó gy&r&bifl ■ Pelvétvti-özlet: MÁTÉSZALKA Kossuth utca.
