Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-02-06 / 6. szám
flátészalka, 1914. VI. évf. 6. február é. Ti RS AD ALMI HETILAP. m MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. -——- Egy Bíáni ára 16 fillér. FelelSa azerkeoztfl : Dr. TÖRŐK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Bevégzett tény. Elfogadták a sajtótörvényt és ezzel az országot egy befejezett tény elé állították, a sajtótörvények irányítják ezentúl az újságírók tollát, abból a híres szabadságból, amelyre 1848-óta olyan büszkék voltunk és amely törvény nem egyszer hozott a magyar közvéleménybe tisztulást, a becsületes és ártatlanul meghurcolt embereknek elégtételt, büntetést a bűnösöknek és megnyugvást mindazok számára, akiket az ármány megtépázott. Most már késő a sajtótörvény előzményeiről beszélni, de oly rendkívüli körülmények között jött az létre, hogy ke- vésbbé gondolunk a sajtó jövő alakulására, mind inkább visszaemlékezünk azokra a viszonyokra, melyek között létre jött. A aajtó'örvény nem volt olyan égetően fontos, hogy azzal ne várhattunk volna még jó darab ideig, a régi törvénnyel el voltunk több mint egy évszázadig, most sem kellett volna azt gailopozva megcsinálni. Egy törvény jósága, vagy silánysága csak gyakorlati használat után válik el teljes bizonyossággal. Hiszen az a törvény, amely nem kelt az emberekben köznteg- nyugvást egy iléiet kapcsán, az ilyen törvény úgy sem tarthatja sokáig magát. A törvényhozó testületek arra valók, hogy ezt az ilyen törvényt megszüntessék. De ez sok időbe kerül és a törvény mostani formájában bizony nem ad semmiféle garanciát arra, hogy az ítéletek, amelyek e törvény alapján hozatnak majd, hogy ezek üdvösek lesznek a köz szempontjából. Tagadhatatlan, hogy bizony sok előnye is van a törvénynek, különösen az újságírók anyagi helyzetére vonatkozóan, a kiadók ezentúl nem úgy bánhatnak majd munkatársaikkal, mint a hogyan valamikor bánt a földesur a béressével. Az újságírók meggyőződése szavát követheti és ha olyasmit ir, and nincsen Ínyére a kiadónak akkor sem lehet a szűrét minden kárpótlás nélkül kitenni. De sérelmes a törvénynek ama rendelkezése, amely a lapoknak kaucióját felemeli és amely szerint csak a kapitalizált újságok véleményéi hallja az ország, a szegény embereknek nem lesz szavuk a sajtókoncertbeu. Ez egy elnyomatásféle, amelyet azzal mentegetnek, hogy a sok újság csak terjeszti az újságírói proletáriatust és nem használ semmit sem a közvéleménynek. Ugyanez érv, amit sokan a kézmü ipar és gyári iparra alkalmaznak, holott mindenki tudja, a retikOl. Minden hónap utolsó hele kritikus hét nálunk. Amikor megkezdődött, rezignálton vártam azt a napot, amelyen a feleségem megjelent siralmas arccal és a mondókáját igy kezdte: — Magamon kívül vagyok. — Mi történi? — kérdem rosszul utánzott Ijedtséggel. — Kámforrá válik a pénz a kezemben — panaszkodott. Ma reggel mégtiz koronám volt. Ide- iiézz : ez maradt belőle. — Ezzel átnyújtotta a pénz tárcáját, melyben a sok rézpénz között egy pár nikkel is sziirkéllet. — Elfogyott a kávé, elfogyott n cukor, üres a szenesláda. Minden a hónap vége előtt. Jóllaktam már! Nem gazdálkodom többé. — Ideérve kétségbeesetten nézett maga elé. — Huszonötödiké van ma, még hat nap hi- hiányzik a hónapból — jegyeztem meg szemrehányóan és ezzel magamra haragítottam. — Mit tehetek róla, ha nem elég! — kiáltotta és sírásba tört ki, amivel elérte azt, amit a- knrt. Csípős megjegyzések helyett barátságos, vigasztaló arcot vágtáin és rája erőszakoltam a i szükséges háztartási pótlékot. Nem tudom más í házasságokban milyenek a viszonyok. Qyakran ' meg kell hogy történjék ennek a forditotija : A 1 hónap vége felé a férje megy az asszonyhoz és egy kis zsebpénzt kér — és nem kap. Ennek azonban semmi köze alioz, amit itt meg akarok Írni, kiváltképpen, mert nemtudom beleképzelni magamat az ilyen irigylésre és szánalomramélló férjek helyzetébe. Egyszer ismét a hónap utolsó hetében voltunk és naponta, helyesebben óráról-órára vártam a szokott eredményt. Végre huszonegyedikén este nyolc óra harmincöt perckor elém áll a feleségem, de az arckifejezése más volt, mint amilyen lenni szokott ilyenkor. Komolyan akart nézni, de a szája szögletében mosoly lappangott és a sze- | mei különösen ragyogtak. Vizsgálódva nézem és hirtelen kellemes dolog jutott «z eszembe. Nyertünk talán a jótékonysági sorsjegyen, amelynek a napokban van a húzása? A feleségem valami fényes tárgyat tartott az orrom elé és diád dmasan kiáltott: — Nézd! Egy fényes húsz koronás arany volt. — Ma reggel, amikor a téli ruhádat a szekrénybe akartam tenni, a kabát bélésében kis, kemény, kerek tárgyat éreztem. Eleinte azt hittem, hogy krajcár. Képzeld el meglepetésemet, amikor elökotortam ezt az aranyat. így bánsz te a pénzeddel I Én takarékoskodom és fukarkodom a háztartásban, ahol csak lehet és te még arról sem tudsz ha húsz korona éltünk! a kezed közül. hogy a kézműiparnak még nagy jövője van. A sajtótörvénynek korlátozó rendelkezései azonban igazi, meggyözódéses£uj- ságirót nem fognak eltéríteni attól, hogy igaz meggyőződését őszintén és nyíltan ki ne fejezze. Akinek keblében az igazságszeretete és az erőszak és gonoszság gyűlölete lángol, akinek nagy érzéke és tiszta lelke van ahhoz, hogy meggyőződését úgy hozza kifejezésre, mint a hogy azt átérzi, azaz újságíró ezentúl is, ha nagyobb áldozatok árán is meg fogja írni véleményét. Kor- látoztatni magukat csak a szolgalelküek fogják és az ország közvéleménye mindig a tisztáknak ad igazat. A tisztáknak és az önfeláldozóknak, az egyeneseknek és meg nem alkuvóknak. Mert ezek irányítják a világ sorát, ezek alakítanak, ezek csinálják a kultúrát. A börtönt és bénzbünte- tést még szigorúbbra is szabhatják, de a bátor férfiak nem ettől riadnak vissza, hanem inkább a hazugság kimondásától. Az uj sajtótörvény csak fokozni fogja a becsületes újságírónak a becsületes ügyért való elszántságát. — Bocsánat kedvesem, ezt a húsz koronát én keservesen nélkülöztem. Pontosan emlékszem november volt. Neked akkor érthető okok miatt nem szóltam. Egyébként te vagy a hibás. Tehetek én róia, ha lyukas a zsebem. Ez mégis csak a te dolgod volna . . . — Hallgatsz rögtön — vágott a szavamba a feleségem — Végül még te teszel szemrehányást nekem, aki oly becsületes vagyok, amilyen kevés «.sszony. A busz koronát én nyugodt lélekkel megtarthattam volna. — Az igaz — állapítottam meg. — No lám és én visszaadom neked. Remélem belátod, hogy milyen jó feleség vagyok. Milyen meg voltam indulva és a nagylelkűségtől elragadtatva visszaadtam neki a pénzt. — Tartsd meg magadnak, neked adom vegyél magadnak rajta, amit akarsz. — most a feleségemen volt a sor, hogy meginduljon. — Tíz korona elég nekem — jelentette ki. Elfeleztük hát a kincset és emelkedett hangulatban tértünk nyugalomra. Két nappal az eset után a feleségem barátnőjével találkoztam az utcán. — Istenem milyen mulatságos — kiáltott felém, — Az eiéb-kisérteu el a feleségét. — A feleségemet ? — kérdeztem csodálkozva. — Hova ment?
