Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-11-27 / 47. szám
TÁRSADALMI HETILAP. m MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN m ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Egész évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre ő korona.----■“■ Egy szám ára 16 fillér. -------FŐ-SZ2RKESZTÖ Dr. T Ö T H BÁLINT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utcs.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Á HÁBORÚ ÉS AZ ERKÖLCS. Irta: Dr. TÓTH BÁLINT Hogy mi az erkölcs ? Azt igazán fe leslegesnek tartom akár magasabb tudományos színvonalon, akár pedig könnyen érthető, világos módon fejtegetni, hiszen ezt a fogalmat az emberek legnagyobb része nemcsak egyáltalában nem ismeri, de nem is kíván alaposabban tudni róla. Az erkölcs meghatározása különben is csak relative lehetséges, nemű egyéb az tulajdonképen, mint az egyesek legsajátosabb felfogása a jóról és a rosszról. E elfogás pedig az egyén különleges társadalmi helyzete, köre szerint ezerféleképen változó. És a mellett e felfogás sohasem tárgyilagos, hanem mindig elfogult. Ha tehát az emberek erkölcseiről kívánunk szólni, akkor helyesebben az emberek adott lelki berendezése, gondolkozásmódja van elétálalva. Eltekintve e sző egyoldalú, megszokottabb értelmezésétől. A háború mindenesetre óriási változájV Stry partjáról . . . Az és falumban Most minden éjjei Vidám nótdiás Nem hangzik széjjel, Sötéten marad Most minden ablak Ott bent a lányok, Csak szomorkodnak, Csak búslakodnak. Az én falumban Mindenki gyászol, Sötét a templom A gyászruhától. Minden kis házban Valakit várnak, A sóhajtások Az égbe szállnak Az égbe szállnak. n Uram csak egy volt, Az is itt hagyott.“ . Uram l — kettőmért Lásd, mint zokogok.“ nUranr,l — keblemről* Három szakadt le. “ Az én falumra, Az én hazámra Én jó Istenem, Óh szálj le, szálj le / Xun Sándor. sokat hozott mindnyájunk életében. Nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális, társadalmi és lelki életben is. Nagyon természetes, hogy e változások folytán mi emberek is bizonyos álalakuláson megyünk át, e változások hatása rím maradhat el. És igy a háború uj viszonyai benső világunk, lelki visszahatásaink minden mozzanatánál visszatü kröződnek. Ha különösen a társa ' <ln;: mozgalmak terén teszünk megfigyeléseket, legszembetűnőbb a változás. Jótékonysági, segélyezési akciók hatalmas arányokban indultak meg. A hadbavonuitak családjai érdekében megindult agitáció óriási és váratlan eredménnyel járt. A szűkölködő es a gazdasági következmények folytán nélkülöző, éhező családok állandó és tekintélyes támogatásban részesültek a társadalom részérői, amely mintegy a régi önző mulasztások bünbánataképen örömmel és jó szívvel ALKONYODIG Irta: Hasenauer Magda. ósz van. A fák lombjai között hüs szálló leng s rázza egyre rázza a sárguló-pirosló leveleket. A nap már lenyugodott s csak ittmaradt vörös sugarai világítják meg a Duna vizét. Ilus elmerengve támaszkodik az erkély korlátjához, letéve kezéből átkötést melyen oly szorgosan dolgozott- s felsohajt: — Istenem valjjon merre lehet most Gyurka. Ma három hőnapja volt az eljegyzésünk s most milyen messze került tőlem. S nem tudom miért ma, látva a hulló lombokat olyan kínos sejtés gyötör. Úgy félek, hogy nem fogom többé viszontlátni. Hisz ép oly könnyen eltűnhet az ember élete is, mint amilyen könnyen lepereg n sárgult levél. Nem tudhatjuk váljon kire lesked a bátor harcok között a halál. — ... A Drina partján heves ütközet után pihenőre térnek a katonák. A küzdelem szinterén még szerte hevernek a sebesültek s az elhagyott ellenséges fegyverek.— Szorgalmasan dolgoznak a segitö-hely emberei a szenvedők között, távolabb pedig, hol már apróbb sátrak sorakoznak egymás mellé, gyéren pislogó tűz mellett két fiú melegszik. A tüzet egy jó képű magyar legény éleszgeti s közben du- dolgat valami szomorú dalt. Szinte sir e dalban a fiúnak minden bánata s közben előtör lelkesedve az anya-föld szeretető. A lisztek sokáig elmerengve ajánita fel ami csak föle lelt. Aztán a sebesültekről való gondolkodás. Semmiből nagy, modernül berendezett kórházak emel- kediek, amelyhez a társadalom adta az ágyakat, a fehérneműket, ellátást, orvoso kát és felszerelést, sőt még az ápoló nőket is, A hósapkák, érmelegitők készítése pedig egész lázba hozta a női nemet. És el kell ismerni, hogy mindezen nagy eredmények e'ső sorban a női lélek finom érzése, gyöngédsége mellett nyujanak újabb bizonyítékot. Nem mellőzhetjük természetesen az élet egyes eseteiben kinálkozó megfigyeléseket, amelyek az emberi léleknek a viszonyok erős hatása folytán bizonyos nemesedését, megtisztulását akarják jelölni. És valóban csodálatos és—pózolás nélkül — fölemelő e jelenség érzete. Mintha egyes szavaknak, fogalmaknak egészen más jelentősége volna most mintha a halgatják az éneket, bizonyára"hazagondol min a kettő. Végre a fiatalabbik egy szelíd arcú hadnagy megszólal, mint egy hangosan folytatva előző gondolatait. — Hja bizony öregem, más világ volt három hónap előtt, Nyár volt s akkor lettem vőlegény. Egy kis felvidéki fürdőhelyen töltöttem szabadságomat s egy szép vasárnapon nagy kirándulást lettünk a fürdőt kürülvevő erdőbe azzal a teryvel, hogy magunk szedjünk a vacsorához illatos epret, A leányok közül aztán az lett volna a nap hőse, aki a legtöbb és legszebb epret szedte.— Sokan indultunk a sétára, de én senkihez sem csatlakoztam, annyira bosszantott az, hogy Ilus Tabody Lacival, egy kis szolgabiróval mentolőre.—Haragomban egyedül vágtam neki az erdőnek nem törődve a társasággal és azon tanakodtam, hogyan tudnék Hússal négy szemközt beszélni g kitárni előtte szivem, Gondolataim közben egyszerre csak arra riadtam fel, hogy a közelben megpillantottam fehérruhás karcsú alakját s mikor közelebb mentem hallottam kiáltását: — »Eresszen ele szólt rémülten. — »Nem addig kis cica mig meg nem csókol*— nevetett erre Tabody— «ugyan miért is ne, hisz úgyis tudom, hogy szeret smost nem látja meg senki s végiére nincs is arra szabály, hogy csak azt csókolhatjuk még kit feleségül akarunk venni!—< ( Természesen nem hallgattam tovább csúf szavait, nem törődve azzal, hogy a bozót meglépte ruhám, átugrottam a tőlük elválasztó árkot s Ilus
