Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-09-11 / 36. szám (37. szám)

VI. évf. 36. (273.) szára.

Mátészalka, 1914.

szeptember 11.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^

ELŐFIZETÉSI ÁKAK:

Egész évre 8 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ:

Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Df. TÖTH BÁLINT.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.-------- Egy szám ára 16 fillér. ——---SZE

RKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utcs.)

Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

BÍZZUNK, HIGYJÜNK!

»A legjobb védelem a támadás.« Az 1870-iki német francia, a japán-orosz, a két év e'őtti balkán háború egyformán azt igazolja, hogy a támadóké a győzelem.

A dolog nagyon egyszerű: a támadó tudja mit akar, célját erősen akarja, azért rendszerint el is éri célját, győzelmet arat.

A mostani háború gyönyörűen kezdődött. A magyar nemzet már a háború kezdetén remek győzelmet aratott. A nemzeti gondolat, a nemzet egysége elemi erővel nyilatkozóit meg. A magyar régi átka : a visszavonulás eltűnt. Mióta Magyar- ország fennáll, soha olyan egységes nem volt, mint a napokban.

1848-ban is volt nemzeti lelkesedés. De akkoriban még sem volt egységes az érzület. A legjobbak is haboztak, vájjon az esküt kövessék-e vagy a nemzeti gondolat parancsszavát. Ma nincs ilyedtén meghasonlás a lelkekben : mindenki tudja, érzi, hogy igazságért harcol, jogtalanul megtámadott nemzeti létünket, becsületün két kell megvédelmezni.

Ami eddig puszta jelszó volt, az jóságos királyunk élete alkonyán valósággá lett: Viribus unitis megy a harcba elsősorban Magyarország, aztán az egész monarchia.

A kezdet a győzelem biztosítéka.

A németeknél sincs másképp: a 70 milliónyi németség 140 milliónyi karral biró óriásként áll nagy császárra mellé. A szövetség köztünk és a németek között igazán bensőséges. Mintha csak egy ország verekednék az egész világgal . . . Soha olyan világos nem volt a jog és igazság a nemzet szeme eV-tt, soha azelőtt nem volt oly erős szövetségese, mint most, soha olyan egységes nem volt a magyar, mint a történelmi napokban s mindehhez hozzávesszük, hogy Isten az igazság Istene a mi pártunkon van, mert jog és igazságért harcolunk: a magyarnak okvetlenül győznie kell.

Az egységes lelkesedés az egész vonalon támadóvá tette a háborút s azért

már a kezdet is biztató.

S mégis furcsa tünetek jelentkeznek az itthon maradottak között.

Gyáva természetesen senki sem akar lenni. S mégis itt is, ott is a gyávaság üti fel a fejét.

Miben nyilatkozik meg a gyávaság?

A kételkedő kishitűségben, mely a megfontoltság s nagyképűsködés köpenyébe burkolózik.« Sok és hatalmas az ellenségünk : a belga, a francia, az angol, a szerb, az orosz montenegró, és japán — mind nekünk támad. KI tudja, hogyan fog még végződni a dolog ?! . . .

Érnek a gondolatnak nem szabad beférkőzni a szivekbe. Aki győzni akar, annak lelke talpra áll s azt mondja: ha törik ha szakad, ha még több is volna az ellenségem. mint amennyi van, ha a pokollal is kellene szembeszállanom, győzni fogok mert győzni akarok.

Milliónyi ilyen akarat legyőzhetetlen tényező főleg akkor, mikor a mindenható isten is a pártján van.

Ámde a régiek mondása való igaz:

BUDAPESTI KÉPEK.

A háború, mint békebiró.

Az ember úgy messziről azt hiszi, hogy a háborús hangulat könnyebben forralja fel a vért a veszedelmes tettekre s a közbiztonságot nehezebb megőrizni, mint máskor. Pedig nem igy van. A háborús állapot nagy ügye mellett eltörpül minden más, ami rendes viszonyok között fontos volt, elsimulnak ellentétek és elintéznek afférokat, amelyek miatt azelőtt hónapokig futottak a rendőrségre, bírósághoz, amelyekről ives jegyzőkönyveket vettek föl, néhány perc alatt. Ilyen gyors békekötés színhelye volt az elmúlt este a körút egyik mellékutcája, ahol összeverekedett két ember. A férfiak egymásnak rontottak és csakhamar vér borította az egyik arcát. Szokás szerint nagy tömeg gyűlt egybe, amely két pártra oszlott és izgatottan várta a rendőrt. A rendőr néhány perc múlva meg is jelent, igazoltatta a verekedőket és jegyzőkönyvéhez nyúlt, bogy fölvegye az esetet. Már a kezében volt a ceruza, amikor gondolt egyet és megszólalt;

— De uraim — mondotta — minek akarnak itt pörösködni majd. Mindnyájan magyarok vagyunk, tartsunk most Össze, amikor a muszka, meg a rác összefogott ellenünk!

E szavak után már most nem volt két párton a tömeg.

— Éljen a biztos ur! Igaza van! Éljen a haza! — kiállották és a következő pillanatban a két verekedő ellenfél hátat fordított egymásnak és szó nélkül, sietve eltávozott a harc színteréről.

így lehet ma a háború említésével békét teremteni a haragosok közölt.

„Ne haragudjon nagysága . . .“

Egy másik eset, amely az előbbinek tanulságát adja s azonkívül megmutatja, mi a különbség a falusi és az aszfalthoz szokott ember közöttKéső este egy uriasszony megy haza a lakására. A Józsefváros egyik csendes utcájában elébe áll két jókedvű, falusi legény, aki még nem öltözött fel a mundérba, de már nagyon is katonának érzi magát. A pesti villamfényes utcák tapasztalatai alapján az egyik megszólítja az uriasszony t:

— Kisasszony, hová megy?

— Nem megy innen — kiállt ijedten azasz- szony — én tisztességes asszony vagyok 1 . . . Rendőrt hívok mindjárt.

— Ne haragudjon, nagysága, nem bántjuk, dadog a legény és félre vonul.

Az asszony siet hazafelé, de még hallja, amint

a két ember beszélget.

— Látod, minek szólítottad meg.

— Nem tudtam, kicsoda.

— Még jó, hogy nem hivott rendőrt. Az kellett volna, hogy becsukjanak és ne mehessünk a háborúba.

— Bizony ez baj lett volna.

Az asszony a lakása elé ér és csenget. A két legény lassan kullog el mellette s amikor túl van rajta, az egyik, aki megállította az asszonyt1 visszafordul.

— Ne haragudjon a nagyság* . . . Ugy-e, nam haragszik rám.

Olyan szépen, kérlelve beszél a paraszt, hogy felelni kell neki:

— Nem haragszom.

— Akkor Isten áldja meg. Jójcakát.

És a legények tovább kopognak az aszfalton, amelynek a benszülött koptatói egészen másképpen szokták elintézni az ilyen kalandokat.

A kunsági bajuszok.

Egy őrmester találta ki ezt a háborús kiszólást, amely azóta szétrepült az egész fővárosban

A bevonult tartalékosokat, akik között akadt kondorhaju paraszt, müvész-frizuráju muzsikus ős

Gallérok gőzmosása hófehérre tükörfényel

Hájtájer Pál:

rahafesfő, vegytisztító ■ m . peivéten-aziet:-—.. . . ..— MÁTÉ SZALJ

es gozmoso gyárában . Kos.««. »*«.