Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-07-17 / 29. szám
MÁTÉSZALKA föl4. juliús 17. 2 öld*!,- +**’ ----- - ' -• ' T T~ ,w - y"kü zszegértységrtek ebből vabmr enyhülését vennök észfe. Van azonban a szegénységnek egy foka* aintely semmi összefüggésben nines a mostani közjóléti devalválódással, Azokról a Szegényekről szólok, akiket nem a sorscsapás tett szegényekké,- hanem, akik már Úgy születtek, ßzekröl mondotta a megváltó, hogy „szegények mindig lesznek Veletek.“ A kéregetö, kolduló, elesett szegényeket érteni. Akik e kövér esztendőkben épugy körülkilincselték a házakat, mint most a sovány esztendőkben. Ilyen ambuláns szegényei minden kornak voltak, minden községnek vannak. De kétlem, hogy lenne Magyarországon egy község, ahol annyi koldus, kéregetö, csavargó, ingyenélő élne a lakosság kegyelméből, mint épen Mátészalkán. Nincs itten — kérem — nem nap, de nincsen óra, amikor meg nem állana küsszöbünk előtt egy-egy kéregetö. Az egyik idült alkoholista, a másik leégett, a harmadik árvíztől sújtott, a negyedik epilepsziás, nyolcvan percentje csavargó cigányasszony gyermekeikkel és csak alig kettő-három van olyan, aki igazán nyomorult és szánalomra méltó, Szerződés nélküli színész, jőve- delemnélküli bűvész, megficamodott lábú tíingótáncos, tenlplom-kéregetö és siket- néma — ágens — mind itt jár keresztül Mátészalkán, amelyet azoknál fogva egész jogosan lehet járási székhelynek nevezni. Minden községben nagy általánosságban legalább — rendezve van a koldusügy. Ennek a legelemibb kezdőlépése az, hogy a hétnek csak bizonyos napján szabad a koldulás. Akár pénteken, akár szombaton, az mindegy. Másik kellék az, hogy idegen községbeli koldusok ne alkalmatlankodjanak. Minden község tartsa el a maga koldusait. Harmadszor legyen gond arra, hogy erős, egészséges emberek, munkabíró asszonyok, fürkésző szemű cigányok nemcsak hogy ne kolduljanak, de még ne is csavarogjanak az utcákon be- bekandikálva mit lehetne elemelni. Megke- resendök továbbá a helybeli egyházak vezetői, hogy az egyház rendelkezése alatt álló Szegé nyal apók kamatai, a kiöSztásrá szánt összegek egyöntetűen és az érdemeseknek osztassanak ki. Á helybeli rk. eklézsia minden szegénységé mellett is rendelkezik némi állandó összeggé!, mely a szegények között kiosztható. Gondolom, »a priori* a többi vallásfelekezetek is rendelkeznek ilyen összegekkel.;.Ha a hatóság. kegyes lenne összegezni a segélyre szoruló helybeli koldusok és figyefogyották számát, hát ezek közül a római és gör. kath. vallásüakat erejéhez képest készségesen részesíti állandó segélyben a róm. kath. egyház* Ha aztán ezen kivül az érdemes koldusokat igazolvánnyal látna el a hatóság, amely igazolvány minden héten egy bizonyos napi koldulásra jogosít és az igazolvánnyal nem biró csavargókkal szemben könyörtelenül járna el a rendőrség: ez esetben azt hiszem gyökeresen rendezve lenne városunk szegényügye. Addig azonban maradunk a koldusjárásnak székhelye. Képviselő-testületi gyűlés. Mátészalka nagyközség képviselő-testülete 1914. évi julius hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott. Jelen voltak: Veres Lajos községi főbíró, Rohay Gyula községi főjegyző, Kincses István, Wvisz Lajos Feldman Dezső, Csizmadia József, Weisz Mikló«, dr. Csató Sándor, Goldblatt Jakab Kerekes János, Eöíyus Lajos, Doby Antal, Lőrinc István, Tárkányi Lajos, Berger Dezső, Tárnái Gyula, Tóth Bálint, Steinberger Sándor és Bakos Gáspár képviselő testületi tagok. Az aszfaltért fizetendő es július hó i-én esedékessé vált törlesztési részlet fedezetéről való gondoskodás. Községi jegyző előterjeszti, hogy a Menzel K. C. pozsonyi cég által épített aszfaltot a Kos- íuth-utcai rész kivételével & község képvisalő-tes- tülete átvette, a cég részére járd kereseti összegről vagyis 81960 korona 23 fillérről a képviselőtestül.l nevében és megbízásából a községi elöljáróság vállalkozó cégnek kötelezvényt adott, mely kötelezvény Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 714/1914. bjkv. számú határozatával jóváhagyatott.------- ... A község és vállalkozó között létrejött törvényhatósági jóváhagyással is megerősített szerződés 19l pönlfá értelmében a vállalkozó céget megillető kereseti összeg 10 év alatt és minden év január—julius 1-én esedékessé váló 20 félévi egyenlő részletben fizetendő, ennél fogva miután az aszfaltmunkálatokat a község az 1914. április 28-án felvett felülvizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint átvette, a község ezidő szerint a 81960 korona 25 fillér kereseti összegnek 2/*'>-«d részletét köteles vállalkozó cégnek megfizetni a kereseti összeg után járó 5 Vi-es kamattal együtt. Amennyiben pedig köztudomású tény, hogy a Község az aszfaltért fizetendő összeg fedezetéről előzetesen nem gondoskodott, a jelenlegi rossz gazdasági viszonyok és nyomasztó pénzügyi helyzet következtében pedig sem maga a község, mint erkölcsi testület, sem pedig a község lakossal nin- csennek abban a helyzetben, hogy az aszfalt építési költséget ezidőszerint befizethessék, ennélfogva a vállalkozó cég kiküldöttével a községi elöljáróság oly nemű megállapodásra jutott, hogy a válalkozö cég az 1911. január hó 1-én és julius 1 én esedékessé vált törlesztési részletekről, valamint a hátralés kereseti összegről 5 1/i kamatról a község képviselő-testülete által aláirt váltót fogad el, amelyet vállalkozó cég saját girójával ellátva egy pénzintézetnél három hónapra számi- toltatna ]e és amely váltó után kamatokra 6 °/o-os, értékesítési díjba pedig fél % ot számítana fel a községnek. Községi jegyző tehát az általa előadott indokok alapján kéri a képviselő-testületet, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok és rossz pénzügyi helyzet következtében beállott időleges fizetésképtelenség folytán a vállalkozó cég megbízottjával folytatott tárgyalás alapján mondja ki a képviselő-testület, hogy a vállalkozó céget a kiadott kötelezvény szerint megillető és julius hő 1 -ért. esedékessé vált törlesztési részletekről vagyis a 81960 korona 23 fillér kereseti összegnek 2/so-ad részéről ennek 1914. január 1-től számitandő 5 V4-ed kamata, valamint ezen együttes összegnek 1914. jttliuí hó 15 tő! szá llítandó 6u/t> kamata és fél % értékesítési jutalékáról a község kép- viseló-testülete három hónapi leszámítolásra ie- dezati váltót adjon vállalkozó cégnek. A képviselő-testület határozata: Mátészalka nagyközség képviselő-testülete a község területé» Menzel K. C. pozsonyi vállalkozó cég által épített és átvett járdáért folyó év julius hó l-ó» esedékesé vált követelésére tekintettel aFra a körülményre, hogy az aszfalt építés köttségeire n község megfelelő alappal nem rendelkezik, a rossz gazdasági viszonyok és nehéz pénzügyi helyzet, következtében pedig a község a vállalkozóvak Másnap a Friedrich Strasse érdekes kirakatait nézegetve megszállt bennünket a vásárlás ördöge. Mindenfélét akartunk venni, végre is elnökünk kijelentette, hogy vagy leteszünk vásárlási szándékunkról, vagy hazautazunk. Ez aztán hatott Ettől fogva nem mertünk a kirakatokra nézni s ha valaki mégis megtette úgy összerezzent, mint valami bűnös. Harmadnap reggel elutaztunk. »Jókedv« már a vonaton is nagyon izgatott volt alig várta, hogy lássa a tengert, ö még nem látta soha. Alig, hogy Sletlinbe értünk rögtön hajóra szálltunk s pár óra múlva kinn voltunk a nyílt tengeren, útban Kopenhága felé. Utunk eleién sima, nyugodt volt a tenger, de mikor Rügen szigetét elhagytuk megeredt az eső s a hullámok zúgva csapódtak a parthoz. Eleinte gyönyörködtünk a hullámok játékában mindnyája*, de »Étvágy« csakhamar félni kezdett, úgy hogy kénytelenek voltunk leküldeni a hajószalonba. Mikor aztán egy-egy hatalmas hullám végigmosta a fedélzetet Is s nekünk az arcunkba csapta a vizet mi is beljebb volnuttunk a korláttól s kényelmes székeken ülve élveztük a hatalmas elem dühét. Hajónkat majd a magasba emelte majd ledobta a mélybe az ár s az ember elgondolta, mily iszonyú ereje van a víznek. E vihar szemlélete óta nem csodálom, hogy a hajós nép annyira vallásos, a zugó-mormoló tengeren közelebb érzi magát az ember az Istenhez s azt hiszem a vészben a legnagyobb Isten tagadó is Összeioszi a kezét és úgy könyörög Istenhez. Este végre elállt az eső, iecsendesült a vihar s a felhők közül szelíd fényévei előtűnt a hold. A távolban millió és millió kis lámpa fény látszott s az utasok közül elkiáltotta valaki: »Kopenhága«. A dán főváros kibontakozott a csodahomály- ból s rövid idő múlva partot ért hajónk. A város főbb utcáin kocsin mentünk keresztül s Így már akkor meglepett berniünkéi, hogy milyen idegenek közzé kerültünk. Az emberek olyan különösek. Nemcsak nyelvük, járásuk, arcuk, testtartásuk mind különbözik az eddig látottaktól. A dán meglehetős müveit nép. Kerdezósködéseinkre nem egyszer a legegyszerűbb ember is tudott angolul vagy németül felelni. Egyszer mégis megtörtént, hogy nem értettek meg bennünket. Egy vendéglőben volt. Ebéd után mondtuk a pincérnek, hogy fizetni akarunk, erre sző nélkül sót hozott nekünk. Ezután megpróbálkoztunk angolul s akkor kaptunk kést és villát. Végre mutattuk a pénzt s rögtön tudták mit akarunk. Ezen kellett volna tehát kezdeni. Mikor a városból már mindent láttunk egy délután elmentünk kopenhágai porcellán állatkákat vásárolni. »Étvágy« nem elégedett meg ezzel, dán különlegességül esőköpenyt is vett. Dánul »Regen frack«. Sokat mulatunk ezen a kabáton mi később is. »Étvágy«-at egyra azzal bosszantottuk, ha felvette: »Mit hencegsz vele hiszen csak most köpeny, régen frack volt«. Kopenhágai utunkat emlékezetessé teszi az a szép kirándulás is, melyet onnan tétiünk Svédországba. Kis Kulen félszigetet azt hiszem egyikünk sem fogja soha elfelejteni. Sziklás öblei, csodás kék tengere, óriás fenyvesei annyira tetszettek nekünk, hogy mind a négyen elhatároztuk, ha nagyois boldogok leszünk egyszer az életben, itt fogunk lakni. E kirándulást követő napon elhagytuk Kopen- hágát és letelepedtünk nyolc napra a keleti tenger mellett Swinemindében. Édes kis lakásunk volt itk közel a tengerhez. Virágos erkélyéről leláttunk a habokra. Reggel nem is tudtunk soká ellenállni a tengernek már jókor ott voltunk partjánál. Rendesen könyvet vettem a kezembe s elhagyva a többieket kimentem a világító toronyhoz. De nem olvastam. Szívesebben hallgattam a tenger meséjét. Hisz oly csodaszép történeteket beszélt. Beszélt az életről, a boldogságról s bánatról. Tarka színes mesét olyat, mint maga az élet, melynek ezerféle változata van, de alapjában mindég egy: klzdés és remény. Az ember dolgozik fárad, kétségbeesik elcsügged de mégis újra és újra remél s vagy célhoz jut vagy megsemmisül. De a tengerparti ábrándozások sem tarthatnak örökre s egy szép napon mi is elindultunk hazafelé. Elvonult előttünk egy csomó ismerős és ismeretlen város képe s egyszerre csak azt vettük észre, hogy a vonaton magyarul köszöntöttek. Átléptük a halárt s itthon voltunk. Az állomáson néma megilietődéssel néztünk egymásra s gondolatban fájón vettünk búcsút a szép augusztusi napoktól. »Jókedvünk« tovább utazott szüleihez, mi pedig Budapesten maradtunk. Bennünket ideköt a munka s kötelesség.
