Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-06-19 / 25. szám (24. szám)

látészalka, 1914.

VI. évf. 25. (241.) szám

Imim 19.

Ti RS AD ALII HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

— — — — — — — 8 koron«.

— — — — — — — 4 korona.

Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.

—“• Egy «(ám ára 16 fillér. ■——

Égése évre Félévre

PŐSZERRCSZTÖ:

Dr. TÓTH BÁLINT.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL;

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-tstea.) Távbaszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETSNDŐK.

ISKOLA es ÉLET.

Még néhány nap s a gyermeksereg háta mögött bezárulnak az iskola kapui. A gyermekek boldog örömmel szélednek el. A tanerők is megkezdik munkálkodásuk után n pihenőt. A szülők azonban gondokba merülve kezdenek tanakodni azon életbe vágó fontos kérdés felett, hogy gyermekeik jövőjét melyik utón is biztosíthatják legjobban.

Mert, hogy minden szülő igyekszik arra, hogy gyermekeinek jövőjét lehető legkedvezőbben biztosítsa, az valami természetes.

Ai életpályák mindenikének meg van ugyati a magé hátránya, de az egyén elsősorban fs csak a maga pályájának a terheit érezvén, abban a hitben él, hogy azon a másik pályán, amelyet ő nem ismer, sokkal könnyebb a boldogulás s innen van az, hogy csaknem minden szülő a gyermekét más pályára törekszik nevelni és hogy ez jobban sikerüljön, a saját jó pályájának oldalait egyenesen elhallgatja, leszólja.

Magában senki sem kívánja felismerni a hibát, hanem a baj okát mindég a személyen kívüli dolgokban keresi. Pedig

nyilvánvaló, hogy ha az egyén hétközna- piasságán felülemelkedve, beismerné és megszüntetni igyekezne a saját hibáját : a társadalom letörőttjeinek. szerencsétleneinek száma a minimumra redukáltatnék.

Ha az emberiség hivatását szeretni, becsülni tudná, ha azért lelkesülne, nem kellene a földmiyesnek vándorboltal kezében kivándorolni, az iparosnak hivatalszolgai és más eféle állások után futkosnia, a végzett földbirtokosoknak a hivatali és politikai pályák után törtetniük, hanem mindenki meglelné boldogulását ott, azon a helyen, ahol állani hivatott.

M« ugyanis a nemzet legnagyobb nyomorúsága abból származik, hogy az arra hivatottak helyett, minden pályát mások töltenek be. A pályatévesztettek száma óriási. A szabad verseny szabadosságé fajult. Származik továbbá abból, hogy az irigység tetőpontjára hágott mindenkinek a lelkében és az szinte kényszeríti a földmivest, iparost, hogy sorsával elégedetlenkedve, a szeszes italok mámoritó hatásában keressen enyhülést azon fájdalmaira, amely fájdalmak nem valódi fájdalmak, hanem csupán abból erednek, hogy nincsenek kellően felvértezve az élet küzdelmeire.

A földbirtokosok a gazdálkodás művészetét nem ismerve, megfelelő jövedelmet elérni képtelenek s a helyett, hogy megtanulnák kötelességeiket, hivatásukat és e réven emelnék jövedelmüket, aj mások szemébe igyekeznek port hinteni a fényűzés minél nagyobb fokú kifejezése által: nem gondolva arra, hogy a jövedelmen felüli költekezés végső akkordjaként portájukon előbb utóbb meg perdül a dob és felhangzik a szomorú szó: „KI «d többet értei*

Alakítanak aztán bankokat is az emberek, annak igazgatóságába, felügyelő bizottságába beválasztják a helyi nagyságokat tekintet nélkül arra: vájjon azok a bankügyekhez kevésbbé értenek-e mint a borjú a harangöntéshez.

Ennek aztán természetesen következménye az, hogy az adósok ha száz bőrök van is elveszítik, mihelyt nemzetközi súrlódások állanak elő amint azt napjainkban bizony igen szomorúan tapasztalhatjuk.

Ha ennek a szomorú dolgoknak as okát keressük, arra a meggyőződésre ju*

félhonjáli/.

A .IttfOTMlka* Mámára Irta GABRIELE ZACHOTINSKY Bímath61 fordította; Dr. lira BÁLINT.

Lágy alkonyt áldó» kéül Kémény, nthét nap után ?

Tt, m két hat érintést Ldtbam égi homlokán.

Egyetlen békét óra még A nap ét at éj kóxótt,

Mélyben a fény ét lótétiég Fegyvertt Ont tel kötött.

Ha két komor fáradt arerd Ráveted enyhén fényed,

Aggódó gond elrlantva Reményt nyer ét már feled . ..

SZERELEM.

Irt«: főnyi J/ona.

A fitt féléik, kérő hangon kasdte:

— Nos Kató, meghaligat-e hát végre? Egy ható könyörgöm azért a rövldks negysd óráért; most, miután jakeni ajándékozta, remélhetem-#, hogy beszélni engsd?

— Szó fines róla édss Qyurka. Maga na gyón bájos, kedves fiú, de én mind a mellett akkor

tűrhetem leginkább, ha hallgat. Tudja, maga olyan édesen tud hallgatni, hogy én komolyan mondom, olyankor még tetszik is nskeir.. Igen, tetszik a simára fésült fake haja, az alig ütköző kis bajusza, a nagy, sötét szemei; és különösen az az áhitatos Imádságszertí nézése, amit olyankor rám pazarol. Na ne szóljon közbe, én egész komolyan beszélek. A legkomolyabban. Es maga végig fog engem hallgatni, mert én úgy akarom s mert maga udvarias fiú, és nem fog ez ollen szólani. Tehát folytatom. Ott hagytam el, hogy tetszik nekem. Igen, ép úgy mint például másvalakinek egy drága ékszer, egy értékes antik tárgy, vagy egy szál virág. Attól figg, ki mibea leli a kedvét. En a gyerekeket szeretem. A göndőrfürtöf, szőke bé- békét. De mióta magát megismertem, ez a xsá- ner jobban tetszik nekem: a rakoncátlan nagyfiú. Az akaratos nagy gyerek, aki férfi szeretne lenni Hóditó, kalandravágyó, szerelmet akaró férfi. Maga nem is képzeli milyen érdekes az.

— De Katói . . .

— Már megint közbe szólt rossz fial Megbüntetem. Most már igazén nein engedem, hogy maga beszéljen; én fogom elmondani mindazt, amit maga akart nekem, amire már egy hete készül; mint a gyerek a vizsgára.

— Kató 1 hisz maga gúnyt üz belőlem.

— Szó sincs róla. Legföljebb egy kicsit józanabb vagyok mint maga. Tisztán látok. Olyannak mindent amilyen. Míg maga épen as ellenkezőjét teszi. Rózsaszín ssemüvégén nés mindéit Ssépnck lálja at egéss világot. Engem Is szebbnek, tökéletesebbnek lát, mint a milyen vagyok. Ast hiszi: hogy valami földöntúli lény, angyal, vagy tán épen tündér vagyok; aki hivatva van, hogy a maga földi életét bearanyozza, széppé, gyönyörűségessé tegye. Ugye Így van ? Na lássa, hát épen azt akarom magának bebizonyítani, mennyire helytelen ez a feltevése. Mennyire csalódik amikor azt gondolja.

— De Kató kérem, engedje, hogy éa . . .

— Nem, kedves Qyurka, majd csak én moa- dom el. Hát lássa, én épen olyan prózai, tucat- lény vagyok, mint a többi: a Qizi, Sári, Rózsi, vagy bármelyik a társaságból. Epén olyan okot, számító ravasz ; egy szikrával zeni jobba többinél. En is azért jöttem ide, erre a dieatos, látogatott, drága fürdőre: hogy jó partit csináljak. Atért varrattam a drága toilctteket, hogy feltűnjek, hogy érvényre jusson a szépségem. Hogy magamhoz vonjam a társaság szine-javát. Meg még azért Is, hogy a látszatot fentartsam. Egy Ilyen alegáns úri módon élő családról zenki sem fogja sejteni sem a valóságot, amely abhaa áll hogy egyik váltó a másikat éri, egyik uzsorás a másiknak adja otthon a kilincset. Igen, Oyurka, az én papám, a méltóságot ur, a gőgös szűkszavú ember közönséges uzsorásokkal tárgyal sokIrta: PUSKÁS LAJOS.