Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-05-08 / 18. szám (19. szám)

2 oldal. Mtészalka, 1914­Mátészalka május 8 tartsa s ebből az érdekből eredten olyan szükséges intézményeket létesítsen, a hol az egyes szakbeli diplomás emberek el­helyezést találjanak, de egyben minden felismert túltermeléssel szemben fiiantro- pikus vellei fástól eltekintve, garanciális intézkedésekkel meg kell, akadályozni a szaporulatot. Nem kasztbeli határvonalak felállítását értjük és ha a misera plebs céljaira népjóléti intézményeket szervezlek, tudni kell a módját ezeket a diplomás emberek részére is kieszelni Nagyon ter­mészetes, hogy maga az állam egymaga ezt nem teljesítheti* egyenesen rá van utal­va a társadalom segítésére,, a, mint nem kétséges, hogy a társadalom a felismerés folytán társul is szegődik. Hátra van még az emberanyag, a- társadalom* tagjainak a szerepe és kötelessége, a mely sutba dobja az előítéletei,, minden haladás ösz­tönétől vezetve,, a »szemesnek áll a világ« gyakorlati igazságot elfogadva a megélhe­tés útját ott keresse, a hol kitartással tu­dással és becsülettel kenyeret is szerezhet. Mert a kenyér azért is szükséges, mert rájöttünk* hogy nemcsak édes, hanem táp­láló és ten tartó is. A kisgazdákról. Sajnos de való, hogy általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényei fokozása által szem is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal, a földet jól megmunkálni nem lehet •, a gondosan, meg nem. tisztított vetőmag gazt te-, rém p, Qsejyyy száma marha állomány után a fpl- ejseuből kivont, táperő nem pótolható. Nem, vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák elten, csupán rá mutatunk ezen jelenségekre s hozzá­tesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy. a kisbirlokon való.gazdáikedás. belterjejebb irány­ban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem igen olvas szaklapokat, szakköny- v.eket, melyekkel a gazdálkodás fejlődéséről tudo­mást szerezhetne, nem látogat kiállításokat nem hallgat felovasásokst, melyekből ismereteit gyara pithatná, nem tagja egyesületeknek, melyek a kis­í8 (25a.) szám kezzék a mai vegyes urarfraátlómá'nyt nemesebb fajokkal felcserélni és buzdítsa a gazdákat takar­mány termelésre és, a, föld termőképességének fo. hozására. Támogassa a- gazdákat ja* vetőmagvak és- gazde sági eszközök beszerezésében, ismertesse- meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges,, kisgazdáknak való gépekkel és egyéb eszközök­kel, kisérje figyelemmel; a gazdálkodás terén elő­forduló újításokat, azok. eredményét, egyes gazdasá­gi termények vetésével e célra közösen bérelt: kisebb területen tegyen kísérletet. A kisgazdák ügyét felkarolni kell még pedig komoly szándékkal és mielőbb, fia lesz .oly intéz­mény oiy szervezet, a mely vezeti majd a, kisgazdákat a helyes utón, jobban, fognak ragasz­kodni földjükhöz, mert az-a* kis-föld okszerű gaz­dálkodás mellett, megélhetésüket, kenyerüket, fogia jelenteni de nem a nyomorúság kenyerét, hanem a tiszteséges, becsületes munka után mél­tán megérdemelt nyugodt boldog megélhetést. gazdid gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak végül nincs olyan szervezet, mely^a kisgazda irány­ításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. A földmivelési kormányzatok,, már sokat tet­tek. a múltban a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, baromfi-tenyésztési képző iskolákat álli- toitak fel, minta paraszt gazdaságokat szerveztek és az állattenyésztési,tejgazdasági, szőlőszeli felü­gyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdalkodáíának fejlesztése. De a, földmi vas iskolából kikerülők nagy­része a nagyobb gazdaságokba igyekszik szolgá­latot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a közjavára. Gondoskodni kellene tehát olyan szervezet­ről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági iigyekke! foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gaz dálkodás fejlesztésére épen a tömörülésben rejiö anyagi, értelmi, erkölcsi etővel közreműködjék. A falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s Így hiányozni fog a szellemi képesség a ve­zetésre és a gyakoriati irányításra Ezt kaphatnák erre feleletül. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköreket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat falusi gaz­dakörbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörö- desben rejlő erőt is győzzük meg őket, hogy anyagi- boldogulásukat egymás különös támoga­tásával- sikeresebben mozdíthatják elő,. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattason földmiveseknek való szaklapokat arra, hogy a gazdák az olvasottak fe­lelt eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gaz­dákat heti foglalkozásra buzdítani, keresse és je­lölje meg irányát és fejlessze azt. Ahol az iparnak csirái megvannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon házi ipar, igye­kezzék azta gazdakör fejleszteni és a háziipar ter- mékeinekkeressen helyben vagy vidéken elhelye­zést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálko. dási rendszerével, annak hátrányaival; jelölje meg a szomszédos községek gazdálkodásait, annak álta­lános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszo­nyokhoz képest meghónositani, a rosszra, mint intő példára rámutatni; foglalkozzék a.népnek az anya­gi boldogulást gátló szokásaivá , mutasson rá ál­talánosságban annak következményeire és igykez- zék a bajokat egyesült erővel orvosolni. Szerez­zen be baromfiakat, mozdítsa elő a baromfi te­nyésztést ; fejlessze a. marha tenyésztést és igye­Reménytelenség*. A nehéz megélhetés, a munkahiány, kereske­delem vergődése, nyomasztó pénzviszonyok és vál­lalkozási kedv nélkül, ég és föld között lebeg ma­millió és millió ember Magyarországon. Az Ínség­ben, vagy a késégbeejiő erőfeszítésekkel mérsékelt nymot megszüntetése munkájában tehetetlenül, ma­gukra hagyatva állanak az ország munkás lakosai., A nagy politika, a nemzeti erőt kimerítő fegy­verkedés; a piaci kikiáltók szájának betömése; a hatalmi eszközök minden téren örök időkre való biztosítása vesz igénybe minden időt, munkát és tehetséget. Ezért folyik már egy évtized óta a harc, paktum, revisio, resolucio, parlament erő­szak, jogtalanság körül folyik a küzdelem. De a nép érdeke, megélhetése? Ki törődik ezzel? A nagy politika felemészt, kifáraszt mindent. Vezető embereink csak a tető díszéről gondoskodnak az alap lehet akármilyen. Pedig Magyarországon a paragrafus minden. Enélkül még lélegzetet sem lehet venni. Nyögi, ur és szolga. Csak a munka, a kenyér, a megélhetés biz­tosítására nincs paragrafus. Pedig a vaskapcsok­kal szorilő vergődésben, melyben a föld népe él, önkénytelenül arra gondol az ember: segítsen az a szervezet, melynek apró fillérjeivel fentartását szolgálja; segítsen az állam. Nyújtson módot okszerű, céltudatos gazdasági, ipari, kereskedelmi kába férjhez menni. Mindez azonban szakértők vélekedése szerint alig fog a helyzeten gyökeresen változtatni. Itthon lehet ugyan gyönyörűen szóno- kölni a fehér faj uralkodói voltáról és kétségkí­vül aküdnak is buzgó hívei a faji keveredés tör­vényes elfojtásának, künn a gyarmatokban- azon­ban a természetes életösztön halomra dönt min­den teóriát. Az emberiségben élő és egyre erő­sebben lüktető humánus érzés pedig nem engedi meg, hogy a színes asszonyt rabszolgájává tegyék a fehér férfiúnak, aki akkor fogadhatja be házá­ba és akkordobhatja ki onnan, amikor neki tetszik. A. feketéknek talán imponálna a halomnak ez a mértéke, de akkor hasztalan hirdetnék nek ik más fehérek a szeretet szavát, amely kötelező volna mindnyájunknak. A- fehér leányzóknak Afrikába való szállítása is- mindenféle bajjal jár, mert pél­dául Berlinben már jól tudják, hogy fehér kis­asszonynak nagyon is érdeklődnek a fekete urak j után és volt idő Dernburg államtitkársága alatt, amikor a pósta hetenként pár zsák szerelmes le­velet szállított német földről Afrikába és valósá­gos divat volt, titokban feketékkel levelezni. Te­hát nem kerülhető el, hogy akár törvényesen, I akár, törvényen kívül ne szaporodjék a vegyes lakosság; amgly Németország gyarmataiban egy kor még bizonnyára nagy gondot fog okozni a hatalmasoknak. E pillanatban az a legfontosabb kérdés, vájjon minő formában vonuljon be a német tör­vénykönyvbe a színes asszony, mint hites felesége, vagy mint minden jogtól megfosztott teremtés, Törvényt könnyű hozni, könnyű jogokat adni és még könnyebb jogokat megtagad De az élet halad maga utjain és a színes feleseg minden­képpen problémája marad a fehér világnak. Nem bája', nem hóditó volta, nem szépsége és talán nem is erkölcsei miatt, hanem egyszerűen azért, mert asszony. De van az éremnek egy másik, mu- látságosabb oldala is. Egy fekete polgártárs vala­hol Németországban beleszeretett egy leányzóba és mert a vonzódás különös volt, nőül is vette. A nászút hazavitte őket Afrikába és egy szép napon, megjelentek karöltve falujukban. A. feketék tapsol­tak,. nevettek és, szeretettel fogadták körükben a fehér sógorasszonyt. Az eset óriási feltűnést kel­tett,, a kormányzó azonnal tanácskozásra hívta össze hivatalnokait és mindannnyian úgy vélték, I hogy a fehérek uralkodói voltát egyenesen leala- ! csonyilja ez a színes házaspár. Már most mit csináljanak velük? Törvényesen szétválasztani őket nem lehetett, be sém zárhatták a szerencsés sze­rencsétleneket, mert nem követtek el bűnt. Utasít­suk ki őkel, szól* ; egyik Az sein járja, vélte a kormányzó, hisz a gyarmat német terület és az uj házasok kétségkívül szintén német polgárok. Végre is egy jogászi ötlettel oldották meg a nagy kérdést. A fekete-fehér házaspárt kiutasították nem Németországból, hanem csak a gyarmatok területé­ről, mert ott veszedelmére \ álhattak volna a köz- biztonságnak. Ez a kis példa mutatja, hogy hol rejlik baj. Akik a gyarmatokat kormányozzák, minden kapocsban, amely a feketéket a fehérekkel össze­köti, a fehér faj uralmának veszedelmét látják. Természetesen nem ok nélkül. De a baj nem a j színes asszonyokba as a «jionö. -déleiben j rejtik, hanem uz aun-r-ki; óa i, eh. z se feketék, akik sokszor mind a két táj összes r,ossz tulajdonságaival jönnek a világra, még nem szü­lettek urnák, de már többé nem tudnak az alá­rendelt társadalmi állással megbarátkozni Hajlamaik arra késztetik őket, hogy versenyre keljenek- a fehérekkel, hogy egyenlő jogokat követeljenek és a küzdelembe csakhamar szemben találják magukat a régi uralkodó elemekkel, amelyek ha­gyományaikra támaszkodva, követelik a vezetést minden téren. E tényben rejlik az amerikai néger­probléma eredete, oka és megfejtése. A papíron minden néger szabad, még a köztársaság elnöke is lehet, ha előbb—föl nem akasztják, mint azt 'a birodalmi gyűlésen mondották. A négerek minden törekvésének útjában áll az igazán uralkodó nép, amely nem akarja elismerni, hogy a fekete épp oly ember, mint ö. Tény az, hogy itthon Európában a fehér ember nem kívánkozik a színes asszony után. Ber­linben tucat számra élnek fekete nők, de soha sem látni őket fehér ember kíséretében. Európai ruhá­ban járnak, hordják a legdivatosabb kalapokat, drágán öltözködnek, de termetükre nem illik a modern disz, nem mutatósak, nem vonzanak. Tud­nak olyan élénken csevegni és lassen be is talál­ják magukat az európai kultúrába, magasabb szel­lemi színvonalra azonban nem emelkednek. A fehér családba a színes- asszony tehát nem illik bele. Künn a gyarmatokban egészen ülésként fest a kép. A munkásnak, a kis embernek fehér kisérő- nője nem akad, Német leányok ugyan nem idegen­kednek a gondolattól, hogy Afrikába köllözzenek, de. akkor meg is követelik, hogy a kérő legalább is jómódú legyen. A többiek pedig keressenek, eieitársa. a,gyarmatokban. Egy darabig ez is köny- nyeu ment. A fehér ember ur volt, még akkor is, ha

Next

/
Thumbnails
Contents