Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-19 / 42. szám
2. oldal. V.átéczwlk«, 1*1*MÁTÉSZALKA okótber hó 19. 42. (237.)szám. fiuk inkább szemléltető módon tudnák megérteni és agyvelejűkben fölemészteni a a neki előirt tantárgyakut. A'miniszter szó szerint ezeket mondja: »Mind ezeket fontolóra véve már f. évi junius 16-án tartott képviselőházi beszédeimben is jeleztem azt a meggyőződésemet, hogy hazai középiskoláink korszerű átalakításának immár elérkezett az ideje. Ugyanekkor körvonalaztam néhány módozatot is, melyektől részemről a jelzett bajok orvoslását vagy legalább enyhülését várom. Elsősorban azt kívánom, hogy középiskoláink tantervi szervezete két tagozatban épüljön föl, Ehhez képest a történelem, földrajz és a természettudományi tárgyak oktatásában olynemü berendezést óhajtok, hogy a tárgyak egész anyaga két ízben tanitassék; az első tagozatban inkább leíró és szemléltető a felsőben inkább oka- datoló és összefoglaló módon*. Ennek a tervbe vett reformnak már régen elérkezett az ideje, de kormányaink mindig annyira elvoltak foglalva politikával, hogy erre csak most jutott idő. A rendelettől nagy reményeket várunk. Azt hisz- szük, hogy elérkezik az idő, amikor a középiskola nem lesz ifjúságunk . kálváriája, ahol kínnal kell neki megtanulnia azokat a tárgyakat, amelyekre az életben soha, vagy ritkán lesz szüksége Elérkezik az idő, hogy a fiatalság olyasmit tanul az iskolában, hogy azoknak hasznát fogja látni az életben is. A külföldön ez már rég óta megvolt, minálunk minden jó néhány esztendeig elmarad. De örüljünk neki, hogy végre megtettünk egy lépést előre. Tisztviselői érdekek. Ismeretes dolog, hogy ez állami tisztviselők fizetésének rendezése alkalmával a kormány orvosolta azt n nagy sérelmet, mely a nyugdíjba ment tisztviselők lakbér illetmény teljes elvesztésének hátránya volt s törvényben mondta ki, hogy a nyugdíjazott tisztviselők nyugdijának bizonyos százalékos aránya külön mint lakbér nyugdíj illeti meg. Ismeretes az is, hogy a lakbérnyugdij alap megteremtésére minden állami alkalmazottól lV*°/»-ot vonnak le fizetéséből. Ez a nem kis és állandó megterheltctéssel szemben azonban kimondta a törvényhozás azt, hogy az alkalmazottak fizetések járulékának hová és mikénti fordításáról majd a kormány fog gondoskodni, elvként egyenlőre csak azt tűzi ki, hogy ezen járulékok az alkalmazottak megélhetését könnyítő és gyermekének neveltetését elősegítő intézmények létesítésére fordítandók. Ha ezek után meggondoljuk, hogy kerekszámban 72 ezer alkalmazottja van az államnak és hogy az ezekből levont nyugdijjáralék évente 1,535.162 koronára rúg és még ehhez hozzá vesz- szük azt, hogy harmadik éven ide s tova, a mióta ez az uj törvény életben van: közel jár az 5 millió koronához, a minek hova fordításáról itt az ideje legalább meditálni — úgy papíron. Mert n* feledjük, hogy ilyen és hasonló á'lampoiitikai calcutusok egyelőre csak papíron és tervezetben nyernek megoldást. Hogy miért? Egyszerű oka van ennek. A pénz csak papíron van meg, fedezete csupán az állami háztartás és érenkinti budget összeállításában a »vagyon* rovat, melylyel szemben úgy az állam — valamint az egyes tárcák szükségletei beállítva vannak. No de sebaj! Az egyszeri mese szerint a menyasszonyt is, amikor a lakadalomból eltűnt, len a pincében, a káposztás kövön ülve pityeregve találták meg s mikor megkérdezték miért sir, nagy és hosszú firtatás után azt felelte, hogy azon szomorkodott el, hogy kié lesz a kis köd- tnön — már mint a kis tin ködmöne — ha azt agyonüti a káposztás kő. Éppen igy vagyunk ízzel a meditálással. Szabadjára engedhetjük fantáziánkat, tervezgethetünk, építgethetünk s ennek során keletkezett szó-vita révén akár egymás bajába is ragadhatunk a fölött, hogy melyek azok a megélhetést könnyítő és gyermekek nevelését elősegítő intézmények, melynek létesítései a törvény comtemp- láljn. Hát szó a mi szó ez a két irány szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban van, a megélhetés és különösen családos tisztviselőknél a gyermekek nevelését elősegítő intézmény végeredményben egyet jelent : pénzt és újra pénzt. Két eszmét vet fel ebb:n az irányban az állami tisztviselők országos egyesülete. Azt javasolja, hogy a nyugdijjárulék alap egyik feléből hitelintézetet kell szervezni, a másik feléből a főiskolákkal kapcsolatban internátusokut kell felállítani. Szó sem fér hozzá, hogy tervnek szép, csak az a kérdés beleinegy-e az állam, hozzájárul-e és ha hozzájárul, gyakorlatilag miként volna megvalósilható. És éppen itt a bökkenő. Mert egy quintessencziális követelmény merül minden körülmények között előtérbe s ez a körülmény az, hogy ezek a segély akciók valóban a tisztviselői kar minden tagjainak a nagy közösségnek az érdekét valjsitják meg. Ez pedig nem kis dolog. Hány érdek mint szükséglet, hány szükséglet mint halasztás nem kérő követelmény merül fel •■•lenként, személyenként ? Az a szemérmes koldus sors, a melyben magyar tisztviselői kar — csekély kivétellel — velük született betegségként sínylődnek, mennyi humanitást, emberismeretet, komoly megfontolást igényelnek, mikor az orvosság nsme felől is gondolkodni kell. Nem túlozunk, mikor azt mondjuk, hogy egy bútor darab beszerzése vagy a felszaporodott hús vagy ruhaszámla rendezése sokszor életbevágóbb szükséglet, mint ai internátus vagy pláne iiditó és gyógyuló telep szervezése. Csak egy példát reá! Jól tudjuk,hogy minden minisztérium költségvetésében egy bizonyos összeg van felvéve ju'almazások és segélyezések cimén, de arról — száz tisztviselő közül — egy is alig hallotta, minden ezredik sem tud, hogy ebből a misera plebs, az a minórum gentum alsóbb osztály valaha is egy rézgaiast kapott volna. Nem firtatjuk, hogy hová lesz és kinek jut, egyet azonban tudunk, hogy bármenynyire felszerelt, megokolt kérelemre a határozat rendszerint azt, hogy: »kimerült«. Mi következik ebből? Az, hogy valóban földi bizottságot kelt minden körben szerezni, a mely bizotlság.vélemé- nyezése olt, az illetékes helyen, meghallgatásra találjon. Ekként eszeljenek ki bár akármifél* segély akciót, ha ez az akció ezt a szükségletet fogja szolgálni s az eszme egészséges, a tisztviselők érdekét kielégítő lesz, de ha haszna meói- tálás és rövid lélegzetvételig tartó, a zöld asztalnál, vajmi kevés gyakorlati ismeret hián oldódik meg az eszme, segítve nem lesz. Már pedig a segítés tekintetében elérkezett a tizenkettedik óra. Vármegyei gyűlés. A vármegyei közgyűlés f. hó 9-én tartatott meg a megyeháza nagytermében. Főispán a megnyitó beszédében nem a megyei autonómia elpa- renlálására, hanem csak inkább a választás fontosságának hangsúlyozására, rövid szavakban meg- emlékszik a vármegye államosításának közeledéséről. Keménységét fejezi ki, hogy a vármegye, mely oly sok évszázadon át volt a nemzeti életnek fő erőssége, az uj állapotok között is mint olyan tovább fog élni, mert tovább kell élnie. Bizalmát fejezi ki, hogy a tisztviselői kar akkor is. ha majd nem választás, hanem kinevezés utján fogja elnyerni állását, csak olyan ambícióval tölti be azt. Elismeri, hogy a kinevezés rendszere a mostani generációnak még fájó lesz, de nem szabad érzékenynek lenni oly kérdésnél, hol magasabb állami tekintetekről van szó. E szavak után nyitja meg a gyűlést. Napirend előtt indítványozza, nyilatkozik meg. Mely nem nagyon distingvál as emberek között, nem értékeli őket különbözőkép, hanem olyan mint a nap, mely kivétel nélkUl mindenkire árasztja a melegét, kit sugárkévéjének bevilágított területén csak ér. Azért ha előzékenysége másra tán kellemes meglepetésként hatott volna is, én azt olyan valaminek vettem, a mi csak alkalmilag szól nekem. De mert nem is óhajtottam kivételes bánásmódot, ez is elegendő volt arra, hogy némi rokonszenvvel gondoljak Önre. Bárha ennek még más oka Is volt. Valamikor azt hallottam Öntől, hogy On a kisvárosi cmberak felfogásán és megs/.őlásán túl teszi magát. Nem kérdem, mikép Jutott el ez elvén alapuló meggyőződéséhez ; miféle élettapasztalatok, vagy tán mely lelki keserűségek és rázkódások juttatták el a lelki szilárdság ama pontjához, hol már nem számolunk a mások előítéleteivel, hanem csupán a magunk felfogásával. Bármiként történt is, az abból folyó következtetések felette rokonszenvesek. On is tudja, hogy ily kis helynek kicsinyes emberei embertársaik külső és belső életében a gondviselés szerepét szeretik játszani. Nemcsak azt tartják számon barátnői, hogy ki, hogy tarija rendben a háztartását s hogy gondozza az ura fehérneműjét, hanem a legszemélyesebb magánügyeikbe is belekedveskednek. Kutatják és firtatják mindenkinek a hajlamait és érzéseit és ehhez képest készek a késienlartott bélyegzővel, hogy ezzel kinek-kinek a magaviseletéről erkölcs; bizonyítványt állítsanak ki. Különösen a két nem közötti vonatkozások hálás és kiadós terrénumuk némi érdekességek felfedezésére és kiélvezésére ... Az úgynevezett helyi közvélemény e tekintetben senkiről sem feledkezik meg s igy bizonyára önről is megvan a maga minősítési táblázata. Nem is lehet az máskép, hol az intellegenciát — az annyi visszaélésnek kitett eme fogalmat — egy jól- rosszui szabott ruha képviseli. Hol annak még a külső mázától is oly távol vannak, mint a primitiv lulipántokkal bemázolt cserép a velencei üvegtől. Hol még nem emelkedtek arra a magaslatra, hol egy nőnek a hajlamait és gondolkodását oly megközelíthetetlen és nem vitatható területének tekintik, honnét minden bírálat eleve ki vau zárva. Bárha a vallás úgynevezett pilléreit már régen ledöntöttek, az úgynevezett valláserkölcsön még mindig hitbuzgó szeretettel rágódnak. Mert a kisvárosi felfogás az erkölcsről a valláserköícsön alapszik. Abbót meríti meggyőződését, az szolgál mértékül és mintául annak a megállapítására, hogy mi az ó fogalmai szerint erkölcsös és mi kevésbé az. Pedig könnyű belátni, hogy egy embernek magánvisszonyai, magáncselekcdetei, melyek embertársai teljesen közömbösök, lehetnek magára az illetőre nézve előnyösök, vagy hátrányosok, de az erkölcscsel kapcsolatba nem hozhatók. Ép annyira nem, mint akár az a hajlama, hogy a szürke nyakkendők és a hegyes orrú cipők iránt viseltetik előszeretettel, vagy bármely más élettani éa szellemi életnyilvánulása. És elvégre as is a termeszei dolga, hogy az egyik nő a házasság szent igájában csendes elvonultságban pergeti le napjait, a másik pedig élénkebb vérmésékletével színesebb, mélyebb és változatosabb életet él. Se az egyik, sem a másik nem dicsérendő, vagy gácsolandő. És ha ön az ily dicsérők, vagy gáncsoiók véleményére csendes lenézéssel gondol, az biztos következtetés arra, hogy azoknak ilyes szerepétől távol is tartja magát. — Oly vonás, mely ha Önnél táu csak össztönszerü is, mégis becses. Szikra. (Folytatása köv.) Drogua, győgyanyag, kötszer, sebészeti és betegápolási, guinmi czikkek, sérvkötők mentőszekrények, illatszer, pipereszappan, kozmetikai, arc- és kézápolási, háztartási és általában más mindenféle a kozmetikába vagy drogériába vágó czilckeit a legjobből * legjobbakat, olcsóbbun a legolcsóbbnál akarja beszerezni, úgy vásároljon kizárólag Postái szállítások naponta bérmentve zsállittotnak. ::: A czlmre tessék ügyelni I Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél a „Kossuth" patikában, Debreczen, Placz-utcza 30. szám. k fópesta s az ttj városi bérház közli eneletcsépllctbea.
