Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-18 / 29. szám
Mátészalka, 1913 M Á TESZ A L KA juclius hó 18. 2. oldal. hol igen nagy és sokoldalú ismeretre tett szert. Ezen ismeretekkel felszerelve, indult neki az iró pályának. Író tárgyait mind az asszonyi életből vette és hatalmas zsenije úgy tudta egymáshoz fűzni az események szálait, hogy a női szív, mögött mege- reszhetjük korunk társadalmának minden érverését. Á nőről egy időben úgy nyilatkozott Strindberg munkáiban, hogy annak semmi i szin alatt nem kell megadni azokat a jogokat és követeléseké!, melyeket mint igényeket az uj korhoz támaszt. A nő természettől fogva gyönge és . mint ilyen, egyszersmind hamis is, alatió- ! mos is. Ha egyenjoguvá válnék, a férfivel, akkor ravaszsága erejével megtenné azt, hogy felszínre kerülve, meghonosittatná.az ő tulajdonságait, a melyek nein egyebek, mint hiúság-, kctszijuíség, hízelgés. A világ fia, ilyen szellemi inditékony alatt fejlődnék, természetesen visszafejlődnék, vagy ' ami még rosszabb, ferdén fejlődnék. Az uralom-vágy, a fanatizmus és sok más okán önző és emberieden érzés a mit in- ! ditó ok gyanánt mutathat fél a história, rnimi kőtömb annál' ami elvárható, ha még- , adhlik a* nőknek a teljes jogegyenlőség. ' Azonban nem állítható az, hogy a nők egyáltalán kizárassanak mindabból a mit a férfiak eddig mintegy szabadalom képen folytattak. Azzal még nem vonul be a társadalomba a női gyengeség egész sorozata és lekevésb'bé veszik át a férfiak e gyen’: I £esé'gjeiíet azzat,. ha orvosnőket,, tanár-kis- i ásszönyőkát képezték az átTtmv. Sőt. eilen- k'ezőlég, okszerű beosztás mellett egy nagyszabású gazdasági kérdést oldottunk meg ézzel és azt is, hogy a nőket n in él iti- j</tbb- el távoli tjük a férfias férni észet tői és igy szabadabban, függetlenül egymástól fejlődhetnek ki a nembeli tulajdonságok. Ám ez éppen a-, jel; ett két női pályától állítható csak. A nöorvos, ha kiképzi magát gyermekorvosnak, vagy speciálisba: jává válik a női betegségeknek, ezzel egy nagy kultur missziót teljesít. A gyermeki szív és a kedély úgyis nagyon rokon a női gyengédséggel a, miért nagy hasznot láthatunk belőle* ha nőorvosok ápoló és gyógyító kezei közé kerül a szenvedő apróság, főleg ha ehhez a gyengédséghez még kellő szakavatottság is járul. Ugyenez áll a serdülő leánygyermekekre is. Nekik épp úgy szükségük van női képzett tanerőkre, mint a tanárokra a fiuknak, kik serdülő korban jutnak abba- a helyzetbe, hogy az elméleti foglalkozás megóvja őket a kicsapongásoktól. . Más megítélés alá. kerül a nőknek magán és köztisztviselői minősége Az or- v.qsí és pedagógiai pálya még mindig visel magában bizonyos ideális tarlamot a reális, kenyérkereseten- kívül. De a hivatalnokos- kodás, nevezetesen az a hivatalnokosko- dás, a mely csak arra való, hogy vagy magánosok, vagy társaság, vagy az állami anyagi gyarapodásának legyen előmozdítója, az bár mennyire is szépilgessék a dolgot sohasem alkalmas arra, hogy a nőben valamikép kifejlessze a nőiességet. At női lélek finomsága eldurvul vagy legalább is közömbössé válik ideális törekvése iránt. Nagyon jól tudjuk, hogy csak az intelligenciának proletárai adjak lány gyermeküket erre a pályára nyilván azért, hogy térihez nem menésük e.setén legyen meg a betevő falat, de az sem tagadható, hogy ezzel egy egész női osztály fosztódik meg a legszebb kincsétől: nőiességtől. Strindberg erre vonatkozókig azt hiszi, hogy nem szükéges keresni női gyengédségeket Ezek a gyengeségek nagyköveteléseket támasztanak a férfiakkal szemben. Itt van mindjárt a házasság, melyet boldognak csak akkor tartunk, ha megvan a. házasfelek között a.harmónia. És miből áll a harmónia? Nemde abból, hogy be- cézgetjük egymást és legyezgetjük egymás hibáit. Már pedig a házasság boldogsága — Strindberg szerint abból állhat, hogy kölcsönösen beismerve egymás hibáit, ezeket elnézzük vagy ezek uyomvesztésére törekszünk. Ez az igazi harmónia. 29. (224.) szám. A nő igy megmaradhat gyengéd és családi objektumnak még akkor is, ha olyan foglalkozása van, mint a férjének. Ezzel megszűnik az alárendeltsége, valamint az uralomra vágyása* Nyelvíiszíogatás. A porosz képviselőház ügyrendjével és. házszabályaival foglalkozó bizottság nem régen javas- latoi készített arról, hogy ha már egyes képviselők szónoklatait nem is lehet hivatalosan megfé- sülni, legalább a porosz képviselőház hivata os megnyilatkozásaiból: az elnöki kijelentésekből, a Ház naplóiból és a törvényszövegekből száműzzék a nem tiszta német szavakat és szólásmódokai. fgy kevés, kárörömmel kell tudomásul vennünk azt, hogy erre szükség van, hogy nemcsak a mi szegény, idegen fajok és idegen beszédű népek közé be.ékelt magyar nyelvünk szorul rá ilyen tisztogatásra, hanem a német nyelv is. Holott a németség rengeteg nagy. egységes nyelv területben íekszi meg Lurópa közepét s a német nyelv olyan gazdag szavakban, hogy ugyanarra az e^y fogalomra négy-öt hasonló és egyenértékű kiíeje- ■ zése van. A mi magyar nyelvünket a germaniz- musok fenyegetik. Egész középosztályunk számára a német, nyelv jelenti a világnyelvet. A mi- számunkra a német sajtó, a német tudományos irodalom a legkönyebben és legolcsóbban hozzáférhető. Magát a fováiost, Budapestet is az utolsó, évtizedek fáradságos munkájával kellett elhódítani a németségtől. Az európai kultúra, a világmü- veitség közvetítője a mi számunkra már hosszú és még hossz-u ideig a német, nem csoda hát, hogyha ezen a kuliurán rajta ragad a germán, bélyeg és nem csoda, hogyha a?.uj és u}, fogalmak jelzéséhez nehezen és csak lassú törődéssel simuló nyelv az uj fogalmakhoz már készen veszi át a németben kicsiszolt és formát kapott szavakat. A német nyelvnek latin szavakkal van hasonló; baja. Hasonló okból, mint-mi nálunk a német szavakkal: a német nyelvien még abból az- idöböl. maradtak meg ezek a latin szavak, amikor* a németség számára még. a latin tudomány és a- latin nyelvű irodalom közvetítette a műveltséget. A porosz képviselőh.áz ügyrendjével és házszabá- lyaival foglalkozó bizottság javaslatában egész tömegét mutatja ki ezeknek a jövevény szavaknak, melyek ma már annyira otllronoisak a német nyelvben; hogy akkor is a nyelv hegyére és a toll végére kerülnek, hogyha semmi szükség rájuk, mert meg lehet találnia tökéletesen hasonló jelentésű és a latin jövevénnyel egyenlő értékű telivér germán szavakat. — Báb barátom, — feleli gonoszkodva, —- délután három órakor, a? Aodrássy utón magára tartó ember megnézi, kitel sétál karonfogva. — Mi — i — i ? j — Na igen, mert olyan nővel . . . — Kérlek, ordítottam — az a nő a menyasszonyom. Barátom elsápad, dadog, heleg. — Bocsáss meg kérlek, — ejnye, — ilyen marhaság! Igazán . . . restellem. . . kérlek . . . — Most már, — mondom izgatottan, pedig békés ember vagyok, — légy szives beszélj 1 — Szamárság kérjek..,az egész, de menyasszonyod úgy. hasonlított valakihez. Belátom, hogy még az összehasonlítás is sértés. Ejnye, ejnye I — De kivé) akarod összehasonlítani?— Ej, hadd már! Igazan jobb, ha hagyjuk. Én azonban erőszakoskodtam. Végre barátom kinyögi, hogy egy nőhöz hasonlít, akivel ő, az agglegény, többször találkozott futólag előszobában, lépcsőn, egyik belvárosi találkozóhelyen. Azt hittem,.elájulok, d&tetettem.-magAm, mintha megnyugodnék, — No, — mondottam, — éz kellemetlen hasonlóság, de semmi több, mint hasonlatosság. — Persze, — felelte ö, — semmivel sem több. Buta az egész história felejtsük el. Csakhogy nem felejtettem el. Rögtön kocsiba üliem, s elmentem a találkahelyre. Elegáns hely volt, ahol igen jói öltözőit asszony fogadott. — Halász vidéki földbirtokos vagyok, — füllentettem. Gyakran jövök fel a városba, itt ismeretlen vagyok stb. sib. — amit már az ember ilyen helyen mondani szokott. — Igen igen, nagyságos ur. Hogyne. Bizonyára fog találni. Éppen van is nálam itt keltő. Mondhatom, úri népek. Bevezette, őket, de én bizony nem nagyon néztem milyenek. — Nem kellenek — mondottam. — Kérem, nagyságos ur, talán választana a fényképek közül. Ezt akaitain én. Kitett elibém az asztalra egy albumot. Lapozgattam benne, hihetetlenül erőltetve a közömböst. Elvonullak elöltem az éjjeli élet alakjai, néhány szoba, leányarc, akiket az utcáról ismertem. Lányok, asszonyok. Végre. Uram, ha Ön tudná, mit érezLin akkor — következett az ő képe. Rettenetes! Pár pillanatig meredten néztem magam elé. Aztán — szólni nem voltam képes — rámutattam az ujjommal képére. — Jaj, nagyságos ur, talán inkább mást! — Nem, nekem ez kell! Nálam- pár száz korona nem számit. — Hm, hm! Járt,ide ez-a leány — szép kedves ujci leány — de elmaradt. Azt mondják menyasszony. Nem Ígérem, hogy megszerzőn, de megpróbálom. Jöjjön a nagyságos ur csütörtökön, addig talán beszélek vele. Sírva értem le a lépcsőn, s magamban egyre azt mondtam: tévedés! Nem lehel igaz. Csütörtökig némiképen összeszedtem magam. Ha igaz — gondoltam — hálát kell adnom az lslennek, hogy rájöttem. Felmentem csütörtökön. A nő fogadott mosolyogva. — Szerencséje van a nagyságos urnák. Rávettem, hogy eljöjjön. Drámában talán ez másképen van, én azon- ban elég nyugodtan nyiíottam be a szobába. Csakugyan ott volt. Elsápadt, rám meresztette a szemeit, aztán csak annyit mondott:. — Borzasztó! Hát bizony az volt. Néztem rá, mint valami teljesen idegenre; ő pedig sirt ezalatt. Aztán elmondotta, hogy két év óta járt ide, s összegyüp- tott 8000 koronát. Ez lett volna hozománya. Csendben elváltunk s én hónapok múlva hallottam, hogy mégis férjhez ment. Ma már nyugodtan tudom ezt elbeszélni, de ma is azt kérdezem: megtörténhetik-e ilyesmi? Lehet-e, hogy egy jóhiszemű, tisztességes embert, aki asszonyt, az asszonytól gyermekeket, családot akar, ilyen gáládul becsaphassák. Képzelje uram, ha én ezt a nőt elvettem volna 1 Lehet az, hogy rendőri ellenőrzés alatt álló találka helyeken férjes asszonyok és menyaszonyok, hajadonok lalál- koznak? Nem égbekiáltó ez? — Bizony — mondom én, — ez fortéiéin. Utálatos és igazán felháborító. Hogy igy van azt minden! i tudja. De hogy igy lehet, az egyik legnagyobb szégyenünk. Gyalázat ez, s arcnlcsapása erkölcsnek, családi életnek, mindennek. És rettenetes elgondolni is, hogy jóhiszemű ember jóra- való család leányát szándékozik oltárhoz vezetni: Hiszi, hogy a lány becsületes, noha az évek óla találkahelyek jól fizetett cikke volt. Fertelem ez-, nincs rá más szó. B. V».
