Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-02 / 18. szám
2 didik!. Máte»&allta, 13iS Mátészalka ínSyu* hó 2. )y*k úgy anyagilag, mint erkölcsileg, sőt fényesen sikerültek. A mátészalkai hölgyek minden es/ten- dőnek halottak napján »csak egy virágszálat« jeligéje alatt a jólelkü emhertk irgalmasságához fordultak, ezek a gyűjtések, Valamint a »cukorka nap« szintén jelentékeny anyagi eredménnyel végződtek. Bevétel 3846 K- 87 f. Kiadás központba küldve 3589 K- 75 f. Dologi kiadások 188 K- 85 f. összesen 3?78~ÍL 60 f~ 3846 K* 87 f. bevételből levonva 3778 K- 60 f. kiadást. —-68 K- 27 f. pénztári maradvány. Ami pedig a betegek gyógykezelési és anyagi segítségén felül a Szanatórium egyesület másik eéljái illeti, hogy felolvasásokkal és ismertetésekkel iparkodjék a köz- egészségügyet« népszerűvé tenni, jelenthetem, hogy részben ennek is sikerül eleget tennünk. Volt egy pár felolvasással kapcsolatos mulatságunk, az egyikben magam is mint titkára a Szanatórium bizottságnak, felolvasást tartottam a szanatóriumokról, azok céljáról, amely felolvasásomat annak idején bekérte elnökünk Lukács Oyörgy ónagy- méltózága és egész terjedelmében megjelent a „Szanatórium Lapokban", Különben én fenti céljainkra gondoltam, midőn elvállaltam a közegészségtan ismertetését és tanítását a mátészalkai polgári fiúiskolában, ugyancsak a mátészalkai íparostanoc iskolában, amelynek elnöke vagyok, látogatásaimat arra használtam fel, hogy tanulóknak népies egészségügyi ismertetéseket tartottam. Tisztelt közgyűlés! A fentiekben volt szerencsém rövidesen vázolni a mátészalkai egyesület 6 éves történetét és működését, amelyeket tárgyilagosan mérlegelve és bírálva, elmondhatjuk, hogy a mátészalkai bizottság feladatának magaslatán állott az elmúlt idő alatt és az emberbaráti tevékenységből kivette a maga tisztes részét! Napfény az éjszakában. Az este újra ©daszegöJött az asztalunkból Lőrinc. Hetek óta Üres volt e helye a kávéház indrványos törzs asztala mellett, ahol gyakran hajnalig is eldiskuráltunk. Nincs azoa csodálkozni való — jelentette ki Lőrinc. — Az ember olykor helepottyan egy más légkörbe. Úgy mint en. Képzeljétek fiuk, azért nem jártam ide, meri szerelmes voltam. Hogyan mondjátok? Hogy attól még jöhettem volna? Szó sincs róla! A lány annyira polgári lány volt, hogy nagyon Is kizökkentett volna a hangulat* ból az éjjeli kávéház levegője. Képzeljétek el fiuk, egy formális szerelem terheli a lelkiismeretemet. És amit tik furcsának találtok majd : nem ssere- pel benne sem primadonna, sem chausonette,sem milliomos leány. Egy egyszerű, kedves leány. Amikor megláttam, az volt az első kérdésem, hogy nem voltáé szininövendék, mert ilyen gra- cióz.us öltözködésbe* és csínhoz a polgári lányok nen szoktak érteni. Válasz: uem volt szininövendék. Hát ezt Bem értettem, hogy hogyan lehet valaki ilyen szép, sikkes és ízléses, ha nem a kulisszavilágból való. Pedig szavamra, csodálatos egy arc ég termet I Nem az az érdekes klasszikus tlpusu fej, sem pedig úgynevezett karakter fej, hanem mosolygó, biedermeyeres baba-arc. Debát hiába mondom, ez mind semmi. Karcsú, finom és filigrán lány. Olyan porcelláubabuska. Jó, jó szakította félbe egy ideges ember — "szóval egy szép leányról van szó. Részleteket, ’részieteket I Hoi a kaland ? Kaland? — kérdezte savanyu arccal Lőrinc. 18. (213.) se*a»> Dettweiler, hires orrostanár, a tuber- cnlozis kérdésével tüzetesen foglalkozva azt mondja: hogy „a tuberculoris elleni küzdelem súlypontja a zsebben ran“! Az állam a sokféle követelés és kötelességek teljesítésében sajnos nincsen azon helyzetben, hogy a tuberculozis elleni küzdelemhez szükséges, teljes anyagi erőt manapság, megadja és kénytelen a társadalom segítségét igénybe venni! A tüdővészben elhaltak száma éren- kint oly nagy hazánkban, hogy ez a pusztítás országos csapást képez és felér egy- egy mohácsi vésszel! A mikor tehát a társadalom az államot eme munkájában segíti, roltaképen némzeti, hazafias cselekvést végez. Nehéz és küzdelmes munka ez, de merítsünk kitartást és erőt hozzá Madách azon örök szép mondásából, melyet oly fenségesen fejez ki „az ember tragédiájában* : Ember küzdj és bízva bízzál! €u4iiáfi cselédek fciitoiifási. Mintegy 12 évvel ezelőtt annyira érett meg a szociális közszeliem, hogy a törvényhozás a gazdasági cselédek biztosítását kodifikálta. Ezek a paragrafusok havi 120 fillérrel terhelték meg a gazdát cselédenként s ezzel szemben a balesetben megsérült cselédek gyógyítását elvállalta, ha a baleset bizonyos időtartam alatt gyógyítható volt. Ezt az intézkedést javította meg az 1912. évi 8-ik t.-c., amennyiben a biztosítás vonalát kiszélesíti, anélkül, hogy a biztositó gazda terhét emelné. E* a tény mindenkit örömmel tölt el, a cselédet természetszerűleg, mert hiszen ez ő érdekükben történik, de a gazdát is, mert a magyar cselédtártö ember egy kenyéren é! a cselédjével, azt mintegy családtagnak tekinti. A gazdasági cselédbiztositási törvényt, kiterjesztett alakjában minden város és községháza kapuján kifüggesztik mostanában, 'Tin, "i■ .TÍi^VáV.i7fT érni, amely bőven felvilágosít mindenkit a törvény rendelkezéséről, A gazdasági cseled biztosítása mai stádiumát Így körvonalot* hatjuk röviden; Ha a gazdasági cseléd valamely baleset miatt megsérül, a törvény úgy gondoskodik róla, hogy gazdája köteles gyó- gyittatni, köteles neki a teljes cselédbért arra az időre is levonás nélkül kiadni, amikor a cseléd sérülés miatt dolgozni nem tud. A gazdának ez a kötelessége legfeljebb egy negyedévre szól. Ezt a gyógyítást és ellátást azonban a törvény nem követeli ingyen a gazdától, mert ha a baleset nem az ő hibájából történt és a biztosítás bejelentés rendben volt, akkor az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár megtéríti neki a gyógyítás költségeit és ha a cseléd a balesettől számított két hétnél tovább nem tudott dolgozni, akkor a tizenötödik naptól kezdve minden napra, de legfeljebb hetven napra, a gazdának egy-egy korona megtérítést fizet. Ha a cseléd egy negyedév letelte után sem épül fel egészen, akkor a pénztár tovább is gyógyittatja és mindaddig, rnig egészen fel nem épül, tehát esetleg holta napjáig nyugdíjjal látja el, Még pedig ha teljesen nyomorék marad, úgy, hogy semmit sem tud dolgozni, akkor évenként kétszáznegyven koronát kap. Ha tud valamit dolgozni, akkor aránylagosan kap kevesebbet. Például aki felényit tud dolgozni, mint a baleset előtt, az évenként 120 koronát kap. Már az is kap évi hatvan koronát, aki a baleset állal okozott testi hibája miatt egy negyedévnél kevesebbet nem tud dolgozni, mint a baleset előtt. Ha a baleset miatt meghal, hátraha* hagyott családja kap négyszáz koronát. Ha három tizennégyéven aluli gyermeke maradt ötszáz koronát; ha négy tizennégy éven aluli gyermeke maradt hatszáz koronát, ha öt tizennégy éven aluli gyermeke maradt, hétszáz koronát, ha hat vagy több tizennégy éven aluli gyermeke maradt nyolcszáz koronát. Kaland az nem volt. A kisleány egy csemege-bolt kasszájában szerepel a nyilvánosság előtt, s ka látni akartam, bementem vásárolni. Sonkát, vagy ilyesmit. És ilyenkor futva egy pár kösömbös ssót váltottunk. Élég ritkán. Ennyi as egész. Azt kérditek persze, hogy miért ? Na est ia megmondhatom. A leánynak udvarolt több cilia- deres karcskedösegéd, vagy üras fejű salda-kon- isták, mit tudom én ! A iedny mosolyogva hallgatta őket. Tudjátok fiuk, vcrstnyrekelni olyaa •mbarekkal, akiket olyan mélyen magunk alatt látunk tántorogni, ntm gusztusos dolog. Elvégra én úgy gondolom, hogy nekem, akinek a legváltozatosabb vidámságokban volt réssem, mikor egyszer kedves, természetes, egyszerű légkörbe lépek, az eszközeimnek is egyszerűeknek kell lenniök. Nem hozakodhattam mélyebb dolgokkal elő, hiába bizonyítottam volna be, hogy a világirodalom a kis- ujjam körmében van, hogy aa esztétikusok doyenje vagyok, hogy mit tudom én . . . hogy a modem jogi problémák keresztülszakadtak • toliam alatt, hogy nincs aa as uj orvostani felfedezés, amelynek legelső megösmerőihes nem tartosnék, mondom, mindez nem ide való dolog volt. Tartalmatlan fecsegés kellett volna, nydrspolgári udvarlásban kelni varsanyra higfajü hivatalnokokkal... Brr r I Kerülő utat kareatam. A szomssédságban péküzlet van és ott eidiskurálgattam a leány egy barátnőjével. Kedves és intelligens leány as is. Dehát hosszú lett volna az az n! is. Türelmetlen voltam. Pélbeszakitotlam minden nexust, vásárolni sem jártam le. És fiuk, ez volt életemben az első önuralmam. Ha leányt kívántam látni elmentem a hidegvlrusiodába. Pedig jóformán tél van. De az csak innen, a melegpárás kávéházi levegőben látszik örült eszmének; az üstödében télen is többen járnak, izmos, vasidegzetü atléták. Szóval én is az idegeimet edzettem, ahelyett, hogy átengedtem volna őket a szerelmi mámornak. És fiuk, most én érdekes változáson mentem keresztül. A sejtelmes hangulatokat, a búvárok félhomályát iassen-lassen megutaltam. Napfényre vágytam, esabad levegőre, mintegy visszatértem az ősember természetes örömeimhez. Éjjel aludtam, hogy délelőtt felkelhessek é? kisétálhassak a napfényre. Az innyenc rafinériával készített ételeket félrétol- tain, ebben is az egyszerűséget kerestem. Kihajítottam az összes divatos nyakkendőimet, gallérjaimat — szóval olyan normális, polgárforma emberré vediedtem át. Pedig a leányhoz be nem mentem, ritkán láttam csak véletlenül, tadom, nem ó érte tettem, de biztos vagyok abban, hogy Ő volt mindannak a megindítója. Most fiuk, adjatok lélektani magyarázatot! írók vagytok, állítólag ismeritek az emberi lelket, analizáljátok ezt az esetet. — Jelentéktelen ügy — mondta az egyik. Változatosság, semmi más. Változatosság es élet tiixirjs. — Pós — mondta a másik. Saját mag&d posörje voltál, — Abnormális állapot a szerelem hatása alatt - konstatálta a harmadik. Most agy vén szinéss kezdett beszélni, akinek a szavait szívesen hallgattuk, Okos ember é$
