Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-02 / 18. szám

2 didik!. Máte»&allta, 13iS Mátészalka ínSyu* hó 2. )y*k úgy anyagilag, mint erkölcsileg, sőt fényesen sikerültek. A mátészalkai hölgyek minden es/ten- dőnek halottak napján »csak egy virág­szálat« jeligéje alatt a jólelkü emhertk ir­galmasságához fordultak, ezek a gyűjtések, Valamint a »cukorka nap« szintén jelenté­keny anyagi eredménnyel végződtek. Bevétel 3846 K- 87 f. Kiadás központba küldve 3589 K- 75 f. Dologi kiadások 188 K- 85 f. összesen 3?78~ÍL 60 f~ 3846 K* 87 f. bevételből levonva 3778 K- 60 f. kiadást. —-68 K- 27 f. pénztári maradvány. Ami pedig a betegek gyógykezelési és anyagi segítségén felül a Szanatórium egye­sület másik eéljái illeti, hogy felolvasások­kal és ismertetésekkel iparkodjék a köz- egészségügyet« népszerűvé tenni, jelenthe­tem, hogy részben ennek is sikerül eleget tennünk. Volt egy pár felolvasással kapcsolatos mulatságunk, az egyikben magam is mint titkára a Szanatórium bizottságnak, felol­vasást tartottam a szanatóriumokról, azok céljáról, amely felolvasásomat annak idején bekérte elnökünk Lukács Oyörgy ónagy- méltózága és egész terjedelmében megje­lent a „Szanatórium Lapokban", Különben én fenti céljainkra gondol­tam, midőn elvállaltam a közegészségtan ismertetését és tanítását a mátészalkai pol­gári fiúiskolában, ugyancsak a mátészalkai íparostanoc iskolában, amelynek elnöke vagyok, látogatásaimat arra használtam fel, hogy tanulóknak népies egészségügyi ismertetéseket tartottam. Tisztelt közgyűlés! A fentiekben volt szerencsém rövidesen vázolni a mátészal­kai egyesület 6 éves történetét és műkö­dését, amelyeket tárgyilagosan mérlegelve és bírálva, elmondhatjuk, hogy a mátészal­kai bizottság feladatának magaslatán állott az elmúlt idő alatt és az emberbaráti te­vékenységből kivette a maga tisztes részét! Napfény az éjszakában. Az este újra ©daszegöJött az asztalunkból Lőrinc. Hetek óta Üres volt e helye a kávéház indrványos törzs asztala mellett, ahol gyakran hajnalig is eldiskuráltunk. Nincs azoa csodálkozni való — jelentette ki Lőrinc. — Az ember olykor helepottyan egy más légkörbe. Úgy mint en. Képzeljétek fiuk, azért nem jártam ide, meri szerelmes voltam. Hogyan mondjátok? Hogy attól még jöhettem volna? Szó sincs róla! A lány annyira polgári lány volt, hogy nagyon Is kizökkentett volna a hangulat* ból az éjjeli kávéház levegője. Képzeljétek el fiuk, egy formális szerelem terheli a lelkiismeretemet. És amit tik furcsának találtok majd : nem ssere- pel benne sem primadonna, sem chausonette,sem milliomos leány. Egy egyszerű, kedves leány. Amikor megláttam, az volt az első kérdésem, hogy nem voltáé szininövendék, mert ilyen gra- cióz.us öltözködésbe* és csínhoz a polgári lányok nen szoktak érteni. Válasz: uem volt szininöven­dék. Hát ezt Bem értettem, hogy hogyan lehet valaki ilyen szép, sikkes és ízléses, ha nem a ku­lisszavilágból való. Pedig szavamra, csodálatos egy arc ég termet I Nem az az érdekes klasszi­kus tlpusu fej, sem pedig úgynevezett karakter fej, hanem mosolygó, biedermeyeres baba-arc. Debát hiába mondom, ez mind semmi. Karcsú, finom és filigrán lány. Olyan porcelláubabuska. Jó, jó szakította félbe egy ideges ember — "szóval egy szép leányról van szó. Részleteket, ’részieteket I Hoi a kaland ? Kaland? — kérdezte savanyu arccal Lőrinc. 18. (213.) se*a»> Dettweiler, hires orrostanár, a tuber- cnlozis kérdésével tüzetesen foglalkozva azt mondja: hogy „a tuberculoris elleni küzdelem súlypontja a zsebben ran“! Az állam a sokféle követelés és kö­telességek teljesítésében sajnos nincsen azon helyzetben, hogy a tuberculozis elleni küzdelemhez szükséges, teljes anyagi erőt manapság, megadja és kénytelen a társa­dalom segítségét igénybe venni! A tüdővészben elhaltak száma éren- kint oly nagy hazánkban, hogy ez a pusz­títás országos csapást képez és felér egy- egy mohácsi vésszel! A mikor tehát a társadalom az álla­mot eme munkájában segíti, roltaképen némzeti, hazafias cselekvést végez. Nehéz és küzdelmes munka ez, de merítsünk kitartást és erőt hozzá Madách azon örök szép mondásából, melyet oly fenségesen fejez ki „az ember tragédiájá­ban* : Ember küzdj és bízva bízzál! €u4iiáfi cselédek fciitoiifási. Mintegy 12 évvel ezelőtt annyira érett meg a szociális közszeliem, hogy a tör­vényhozás a gazdasági cselédek biztosítá­sát kodifikálta. Ezek a paragrafusok havi 120 fillérrel terhelték meg a gazdát cselé­denként s ezzel szemben a balesetben meg­sérült cselédek gyógyítását elvállalta, ha a baleset bizonyos időtartam alatt gyógyítha­tó volt. Ezt az intézkedést javította meg az 1912. évi 8-ik t.-c., amennyiben a bizto­sítás vonalát kiszélesíti, anélkül, hogy a biztositó gazda terhét emelné. E* a tény mindenkit örömmel tölt el, a cselédet ter­mészetszerűleg, mert hiszen ez ő érdekük­ben történik, de a gazdát is, mert a ma­gyar cselédtártö ember egy kenyéren é! a cselédjével, azt mintegy családtagnak te­kinti. A gazdasági cselédbiztositási törvényt, kiterjesztett alakjában minden város és köz­ségháza kapuján kifüggesztik mostanában, 'Tin, "i■ .TÍi^VáV.i7fT érni, amely bőven felvilágosít mindenkit a tör­vény rendelkezéséről, A gazdasági cseled biztosítása mai stádiumát Így körvonalot* hatjuk röviden; Ha a gazdasági cseléd valamely bal­eset miatt megsérül, a törvény úgy gon­doskodik róla, hogy gazdája köteles gyó- gyittatni, köteles neki a teljes cselédbért arra az időre is levonás nélkül kiadni, amikor a cseléd sérülés miatt dolgozni nem tud. A gazdának ez a kötelessége legfel­jebb egy negyedévre szól. Ezt a gyógyítást és ellátást azonban a törvény nem követeli ingyen a gazdától, mert ha a baleset nem az ő hibájából tör­tént és a biztosítás bejelentés rendben volt, akkor az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár megtéríti neki a gyó­gyítás költségeit és ha a cseléd a baleset­től számított két hétnél tovább nem tudott dolgozni, akkor a tizenötödik naptól kezd­ve minden napra, de legfeljebb hetven nap­ra, a gazdának egy-egy korona megtérítést fizet. Ha a cseléd egy negyedév letelte után sem épül fel egészen, akkor a pénztár to­vább is gyógyittatja és mindaddig, rnig egészen fel nem épül, tehát esetleg holta napjáig nyugdíjjal látja el, Még pedig ha teljesen nyomorék marad, úgy, hogy sem­mit sem tud dolgozni, akkor évenként két­száznegyven koronát kap. Ha tud valamit dolgozni, akkor aránylagosan kap keveseb­bet. Például aki felényit tud dolgozni, mint a baleset előtt, az évenként 120 koronát kap. Már az is kap évi hatvan koronát, aki a baleset állal okozott testi hibája miatt egy negyedévnél kevesebbet nem tud dol­gozni, mint a baleset előtt. Ha a baleset miatt meghal, hátraha* hagyott családja kap négyszáz koronát. Ha három tizennégyéven aluli gyermeke ma­radt ötszáz koronát; ha négy tizennégy éven aluli gyermeke maradt hatszáz koro­nát, ha öt tizennégy éven aluli gyermeke maradt, hétszáz koronát, ha hat vagy több tizennégy éven aluli gyermeke maradt nyolcszáz koronát. Kaland az nem volt. A kisleány egy csemege-bolt kasszájában szerepel a nyilvánosság előtt, s ka látni akartam, bementem vásárolni. Sonkát, vagy ilyesmit. És ilyenkor futva egy pár kösömbös ssót váltottunk. Élég ritkán. Ennyi as egész. Azt kérditek persze, hogy miért ? Na est ia megmondhatom. A leánynak udvarolt több cilia- deres karcskedösegéd, vagy üras fejű salda-kon- isták, mit tudom én ! A iedny mosolyogva hall­gatta őket. Tudjátok fiuk, vcrstnyrekelni olyaa •mbarekkal, akiket olyan mélyen magunk alatt lá­tunk tántorogni, ntm gusztusos dolog. Elvégra én úgy gondolom, hogy nekem, akinek a legváltoza­tosabb vidámságokban volt réssem, mikor egyszer kedves, természetes, egyszerű légkörbe lépek, az eszközeimnek is egyszerűeknek kell lenniök. Nem hozakodhattam mélyebb dolgokkal elő, hiába bi­zonyítottam volna be, hogy a világirodalom a kis- ujjam körmében van, hogy aa esztétikusok doyen­je vagyok, hogy mit tudom én . . . hogy a mo­dem jogi problémák keresztülszakadtak • toliam alatt, hogy nincs aa as uj orvostani felfedezés, amelynek legelső megösmerőihes nem tartosnék, mondom, mindez nem ide való dolog volt. Tartal­matlan fecsegés kellett volna, nydrspolgári udvar­lásban kelni varsanyra higfajü hivatalnokokkal... Brr r I Kerülő utat kareatam. A szomssédságban péküzlet van és ott eidiskurálgattam a leány egy barátnőjével. Kedves és intelligens leány as is. Dehát hosszú lett volna az az n! is. Türelmetlen voltam. Pélbeszakitotlam minden nexust, vásárolni sem jártam le. És fiuk, ez volt életemben az első önuralmam. Ha leányt kívántam látni elmentem a hidegvlrusiodába. Pedig jóformán tél van. De az csak innen, a melegpárás kávéházi levegőben lát­szik örült eszmének; az üstödében télen is töb­ben járnak, izmos, vasidegzetü atléták. Szóval én is az idegeimet edzettem, ahelyett, hogy átenged­tem volna őket a szerelmi mámornak. És fiuk, most én érdekes változáson mentem keresztül. A sejtelmes hangulatokat, a búvárok félhomályát iassen-lassen megutaltam. Napfényre vágytam, esabad levegőre, mintegy visszatértem az ősem­ber természetes örömeimhez. Éjjel aludtam, hogy délelőtt felkelhessek é? kisétálhassak a napfényre. Az innyenc rafinériával készített ételeket félrétol- tain, ebben is az egyszerűséget kerestem. Kihají­tottam az összes divatos nyakkendőimet, gallérja­imat — szóval olyan normális, polgárforma em­berré vediedtem át. Pedig a leányhoz be nem mentem, ritkán láttam csak véletlenül, tadom, nem ó érte tettem, de biztos vagyok abban, hogy Ő volt mindannak a megindítója. Most fiuk, adjatok lélektani magyarázatot! írók vagytok, állítólag is­meritek az emberi lelket, analizáljátok ezt az esetet. — Jelentéktelen ügy — mondta az egyik. Változatosság, semmi más. Változatosság es élet tiixirjs. — Pós — mondta a másik. Saját mag&d posörje voltál, — Abnormális állapot a szerelem hatása alatt - konstatálta a harmadik. Most agy vén szinéss kezdett beszélni, aki­nek a szavait szívesen hallgattuk, Okos ember é$

Next

/
Thumbnails
Contents