Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-21 / 12. szám

MátégJajka ISII

tn irdu* hé 21,

3 oldal.

Mátészalka

Sletveszéíyes helyzetét. Szinjon csendőr élete kockáztatáséval nyomban a vizbe vetette magát és sikerült neki a gyermeket megmenteni, kit eszméletlen állapotban vittek a szülei lakására. Mindén esetre a két csendőr elszánt bátorsága elismerésre méltó.

~ — Legátus. A húsvéti ünnepeken a mátészalkai ref.' templomban a debreceni főiskolából kiküldött ünnep-követ Nemes István 11. éves hittan hallgató fog prédikálni.

— Mulatság. Nyírbátorban az ottani Iparos és Kereskedők köre f. hó 24-én nagyszabású tarka színpaddal egybekötött táncmulatságot rendez, melynek sikerében az ottani társadalom minden rétegéből számosán fáradoznak. Kedves meglepetéseket igér a »Tarka Színpad«, melynek szereplői már Sylvesterkor bizonyították be, hogy a gondos rendezés következtében ügyesen tudnak alakítani és a kis város közönségének egy igazán kedves, kellemes estét képesek szerezni. Vendégeket szívesen Iát a rendezőség és meghívók iránti igények a fenti körnél jelenthetők be.

— Március 15.-ét a helybeli polgári fiú iskola ifjúsága nagy ünnepséggel ülte meg. Az ünnepély 11 órakor kezdődött, melyen városunk egész intelligenciája, köztük Szálkái Sándor or- szággyülési képviselő, Péchy László cs. kir. kamarás, járásunk főszolgabirája .jelentek meg.

A műsor a következő volt : 1.) Hymnus.

Énekli az ifjúsági énekkar. 2.) Talpra magyar. Irta: Petőfi Sándor. Szavalja Török Lajos IV. o. t.

3. ) Talpra magyar. Énekli az ifjúsági énekkar.

4. ) Ünnepi beszéd: Siinonyi Zoltán tanár. 5.) A száműzött dala. Énekli az ifjúsági énekkar. 6.) Előre. Irta : Tóth Kálmán, szavalja Veres László

IV. o. t. 7.) Magyar népdalok. Énekli az ifjúsági énekkar. 8.) A magyarok Istene. Irta: Petőfi Sándor, szavalja Qál Endre IV. o. t. 9.) Honszerelem. Énekli az ifjúsági énekkar. 10.) Igazgatói záróbeszéd: Kathona Qéza igazgató. 11.) Hunyadi-induló: Énekli az ifjúsági énekkar.

Ügy az ének számok, a melyek Medrihdraszky Péter tanár szaktudásán alapszanak valamint Sí- monyi Zoltán tanár- ünnepi beszéde és Kathona Qéza igazgató záróbeszédé lelkesítőin hatottak az ünneplő közönségre. Az ünnepély minden tekintetben igen szépen sikérült.

— Szolgabirói helyettesítés és áthelyezés. Csaba Adorján főispán Kállay Ödön nyugdíjaztatása folytán megüresedett szolgabirói állásra Dr. Domahidy Pál f'oirt. helyettesítette s .szolgálattételre a szatmári főszolbirói hivatalhoz osztotta be, Bónns Sándor közigazgatási gyakornokot pedig Nagykárolyból az erdődi főszolgabírói hivatalhoz helyezte.

— Felhívás a tanítósághoz. A Néptanítók Lapja legutóbbi számában a következő közérdekű felhívást közli: A magyar országgyűlés képviselőháza az állami, valamint a községi és hitfelekezeti elemi iskolai tanítók illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat elfogadta. Abból a célból, hogy a törvények életbeléptetése után azoknak rendelkezései sürgősen végrehajthatók legyenek s a tanítók az uj törvények alapján esedékes illetménytöbbletek élvezetéhez mielőbb hozzájussanak, a minisztérium közelebbről körrendeletileg fog intézkedni a szükséges adatok felterjesztése iránt. Felhívjuk evégből a tanítóságot, hogy összes szolgálati bizonyítványokat valamint a törvényekben megjelölt egyéb körülmények igazolásához szükséges okmányaikat tartsák készen s ha azok hiányosak lennének, a hiányt azonnal pótolják, hogy a közelebbről veendő rendeleti intézkedésnek saját érdekükben mielőbb eleget tehessenek.-- RabbiválaJZtás. A nagykárolyi statusquo izraelita hitközség képviselőtestületének vasárnap délután tartott ülésében úgy határozott, hogy a főrabbi állásra pályázat mellőzésével egyhangúlag Schönfeld Lázár vinkováci főrabbit hívja meg.

— A közönség esetleges tájékoztatására. Az Osztrák-magyar bank által kibocsátott 1900. évi március 31-ről keit régebbi alakú 12 cm, hosszú 8 cm. széles violaszinnyomásu 10 koronás bankjegyek beváltási határideje f. évi február hó 18-rtn lejárt. Ezen naptól kezdve az addig be nein mutatott régi 10 koronás bankjegy az államkincstár tulajdonában ment át, miért is az esetleg még elő kerülő ilyen bankjegyek beváltása csak a pénzügyiminisztériumhoz intézendő folyamodvánnyal kérelmezhető. Ezek a forgalomból kivont bankjegyek nem tévesztendők össze az 1904. évi január 2-áról kelt 13 és V2 cm. hosszú s 8 cm. széles kék piros zöld szinü, zöld számmal ellátott még forgalomban maradó 10 koronás bankjegyekkel. Az összes forgalomban maradt bankjegyeknek, ha azok szakadás, égés, egérrágás, kihasadás, vagy más módon használhatatlanokká válnak az Osztrák-magyar bauknal váltatnak be és pedig az egész vagy csak csekély hiányokat felmutató bankjegyek teljes értékében, a nagyobb hiányokat felmutató bankjegyek pedig oly arány- ban^amint azok eredeti nagyságban feiismerhető- leg tényleg megmaradtak. Ezen okból ajánlatos különösen égés, egérrágás és kihasadás esetében a megrongált bankjegy minden fellelhető részét, legkisebb darabkáját is beszolgáltatni, hogy a kifizetendő érték megállapításánál ezen darabkák is beszámíthatók legyenek.

— A 48.-iki nagy események 65 évfordulóját szépen sikerült, intim közönség keretében

12. (2ü7) szám.

Jak

ülte meg a nyirmegyesi közönség. Délelőtt istenitisztelet volt a ref. templomban, amelyet Tóth Béla kártortanitó nyitott meg á Hymnus elének- lésével. Tukacs Lajos ref. lelkész alkalmi imája következett ezután s ennek végeztével Hagymássy Zoltán tanító magvas és tartalmas felolvasásával méltatta e nap jelentőségét, amely nagyban hozzájárult az ünnepély sikerének emeléséhez. Az iskolás gyermekek hazafias énekszámai után szavallak: Boncidai Dezső. Kis Sándor, Sikolya Etelka, Ritter Karolina és Qore Árpád, akik mindnyájan osztatlan sikert arattak, nagy élvezetet szerezvény a hallgató közönségnek. Az iskolás gyermekekből alakított dalárda volt a következő szám, amelynek betanítása és sikerült szereplése a Tóth tanító ügyességét és szaktudását dicséri Nagyon tetszettek a hallgatóságnak. Tukacs Lajos ref. lelkész berekesztő beszédével s a »Szózat« eléneklésével, emelkedett és lelkes hangulatban oszlott szét az ünneplő közönség s minden ember egy szépen sikerült ünnepély emlékét vitt« magával.

— A csendőrség uj egyenruhája. A

magyar királyi csendőrség rövid időn belül uj egyenruhát kap. A honvédelmi minisztérium elhatározta, hogy főképen gazdasági okokból az egész csendőrséget a közös hadseregnél és a honvédségnél behozott csukaszürke egyenruhával látja el. Tudvalevő, hogy a csendőrség eddigi sötétzöld egyenruhája kizárólag nehéz posztóból készült. Szolgálat közben nyáron ez a posztóruha rendkívül melegnek*bizonyult, úgy hogy a járőrszolgálatot teljesítő csendőr teljesen átizadta. Ilyenképen a csendőrség egyenruházata igen nagy terheket rótt a kincstárra. Ezen a bajon az uj csukaszürke egyenruha annyiban fog segíteni, hogy szolgálat közben a csendőrség mindig ezt a könnyebb anyagból készült ruhát fogja viselni, a mostani sötétzöld egyenruha pedig csak szolgálaton kivül és díszben lesz használandó.

— Vadászok és fegyvertulajdonosok

figyelmébe. A vadászatról szóló 1893. évi XX., valamint « fegyvéradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. törvénycikkekben foglalt rendelkezések a mái kor igényeinek és a vadászat közgazdasági jelentőségének ma már alig felelvén meg, azoknak megfelelő módon leendő megváltoztatása érdekében, a kir. földmiveiésügyi miniszter az erre hivatott összes tényezőknek meghallgafá- sával, a törvényhozásnak előterjesztést szándékozik tenni. Ennek alapján Szatmárvármegye aispán*. ja felkéri az összes érdekelteket és érdeklődőket, hogy esetleges észrevételeiket hozzá lehetőleg március hó 30-ig beadni szíveskedjenek.

— Úgy halük, hogy férjhez megy.

— Nem bánod ?

— Bánja ä fene, — mondotta a legény őszintén.

* i

— Bizony öcséin, — mondotta a csendőrbiztos — mi azt hittük, hogy legalább is agyonütöd. • " •

— Üsse agyon a ménkő, azon nem is keresik —- válaszolta a betyár.

— Nohát pedig egy kis verésre rászolgált volna — vélekedett a csendblztos.

Cserjés Feri vállat vont és csak ennyit mondott : ’

— Verj« meg a ragya, ha azt akarja, én Sem bántom egy rossz szóval sem. Nincs vele semmi közöm.

Általában a magyar parasztból teljesen hiányzik az a kétségtelenül beteges lelki diszpozíció. hogy a nőt hűtlenségéért fegyverrel a kezében felelősségre vonja és megölje. Azon a törvényszéki területen, hol harminc egynéhány esztendeig biró voltam, egyetlen egy úgynevezett szerelmi drámára sem emlékszem, melynek falusi parasztok lettek volna a tettesei. Hisz a nép ajkán termett nóta is azt adja a szeretője által megcsalt betyár szájába :

Hogy Így megcsalt, sohsem hittem,

Büntesse meg a' jó Isten !

Nagyon sok szerelmi drámának a hősét láttam a birői sorompó elé lépni. Csupa csenevész, degenerált alak, nyüszlett suszterlegények, zavaros tekintetű fodrászsegédek, imbecillis kereskedelmi alkalmazottak, kiknek lelki szervezetében a kul- éuráMl csak ártalma* anyagok kerültek, kiknek

rögeszmévé fellődött az az önző gondolat, hog)? a nő, akii választattak, szeretni tartozik őket. Ha annak a szerencsétlen teremtésnek a vonzalma fordul tőlük, akkor a gyengeelthejüek alattomos- j ságával rálesnek és megölik.

Csada Kiss Mihály a tehetős vőlegény az utolsó időben húzta halasztotta a lakodalom idejét. Fehér Zsuzsi már unni kezdte a dolgot, kérdőre vonta Csada Kiss Mihályt:

— Mondja csak kelmed, miárt huzza úgy ki az időt, mint a gazdasszony a rétestésztát?

Csada Kiss Mihály őszintén válaszolt:

— Igazat szólva csakis amiatt a Cserjés fju

miatt.

— Mi baja van azzal ? — kérdezte Zsuzsi türelmetlen mozdulattal.

— Hát tudod, az a fiú, mi tűrés-tagadás, a szeretőd volt.

— Hát aztán ? Tudta azt kelmed előbb is.

— Tudtam hát, nem is panaszlom, de az a fiú most dühös, még forr benne a harag, aztán nagyon hirtelen indulatu.

Zsuzsi csípőre tette a kezét és gúnyosan kérdezte:

— Talán bizony fél tőle kelmed?

Csada Kis Mihály az óvatos, körültekintő ember módjára válaszolt :

— Jobb félni, babám, mint megijedni.

Zsuzsi kedvetlenül rázta a fejét, felbigyesztette az ajkát.

— A Feri nem fél kelmédtől, hát akkor mit fél kelmed tőle ? Annak is egy élete, egy halála van, mint kelmédnek.

— A Feri más, én is más vagyok I — vágta ki a termetes vőlegény mellét feszítve.

Zsitzsit elöntötte' az epe, a keble veszedelmesen. hullámzott,

— Persze hogy más 1 — kiáltotta. Aztán nyagodságot erőltetett és igy folytatta :

Ide hallgasson, Csada Kis Mihály uram, csak annyi-a mondanivalóm, hogy nem szeretem én a félős embereket. A Ferit is azért szerettem, mert nem félt se Isteniül, se embertől. Nem vagyunk mi egymáshoz valók, nem kell maga nékem, ha mégannyi is a tehene, lova, ökre. Mit ér a’, ha nincsen jbátorsága.jlsten áldja meg! Mehet az útjára, majd szőlők a Ferinek, hogy ne bántsa kölniedet.

— Vigyázz, Zsuzsi, hogy mit beszólsz! Megbánod még.

— Bánja a kutya! Nincs nekem egyéb meg- bánnivalóm, csak az, hogy a Ferit elhagytam. Azt fogom csak bánni mindhalálig. Értette ?

Harmadnapra vasárnap volt. Fehér Zsuzsi kicsipte megát a legszebb ünneplő ruhájába és gyalogosan indult ki arra a pusztára, ahová Cserjés Peri béreslegótiynek állott be. Ugyanaz az is pán fogadta fel, akire rásütötte a puskát.

Kihivatta Cserjés Perit a nagy szénaboglyához. A rabviselt betyárfia odaáilt a cifra leány elé.

— Mi jót hoztál, Zsuzsi? — kérdezte nyájasan.

— Magamat, — hangzott a leány válasza,

— Aztán kinek hoztad magadat?

— Neked.

Cserje* Feri a fejét rázta.