Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-10 / 2. szám

TÁRSADALMI HETILAP.

^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. «§£

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 koronaTanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona- ----Egy «iám ára 20 fillér. ——----------Fe

lelSs szerkesztő :

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Megölte a részvétlenség.

Meghalt, megölte a részvétlenség. Nem gyors rapid epidémia, hanem lassú, hosszas betegség okozta halálát. A beavatottak már régen tudták, hogy nem viszi sokáig testi és szellemi végelgyengülés alá mihamarább pontot tesz a halál. Szerény körülmények közt született, virágzó fényes életet élt, saját házában lakott, majd pártáj lett, végül kegyelem kenyéren tengődött mig szenvedéseitől megváltja a csendes elmúlás.

A mátészalkai kaszinóról van szó mely még hivatalosan nem múlt ugyan ki, de beteg testén ott rágódik a gyilkos kór, a mátészalkai speciális betegség a részvétlenség. Torkát fojtogatja már a sablonos sommás kereset, mely szerényen húzódik meg a múlt évi mintegy másfél ezer ügy3z:' n között. A sommás keresetet a mátészalkai kereskedelmi és iparbank adta be a mátészalkai kaszinó ellen, mely nem tud bért fizetni azért a helyiségért, melyet mostani fényes helyiségébe való beköltözés előtt Mátészalka községétől a kereskedelmi és ipar bank 1913 jul. 1.-ig kibérelt és amelyet a Bank

tempóra mufantur . . .

Irta : fóliák Juliska.

Hogy összejöttünk az estélyen Mellém telepedett le szépen 5 mondott sok kedves semmiséget,

Hogy nszeme, mint a tűz éget S ezek a pompás hüjhuUdmok,

Miket mindég úgy megcsodálok"

S én bohó gyermekszívvel hallgatttam,

S mind készpénz gyanánt elfogadtam.

S hogy üz estélv végére járva,

Már szállítottak inguldsra Ceruzával e pár sort irta Egy darab fehér fluszpapirra i. Többek nevében kérem arra,

Maradjon egy pillanatra,

Úgy hát ne siessen oly nagyon Csak még egy kicsit kérem maradjon*

S én az írást gyorsan zsebrevágva, Belékaroltam kísérőm karjába.

S otthon a papirt elrejtenem szépen Fiókom legtitkosabb rejtekében.

Hdnem a szavak, azok fészket vertek,

Még mélyebben, mint száz kis jiókrejtek,

S a fészek meghitt, kedves puhasága Sok, meleg érzést hozott világra.

De hát, örökké tényleg nem tart semmi,

S kezdtek hűvösebb szellők lengedezni S az érzékeny, kis fészeklakók elszóltak, Talán keresni egy melegebb tájai,

S az értéktőzsdén, mint Idnyszivnek hívnak Anttak a kis fehér papírnak,

Szállt le rohamosan az értéke,

állítólag bérért a Kaszinónak átengedet. A föbérlö kiakarja lakoltatni nem fizető albérlőjét, a Bank a részvétlenségben tengődő Kaszinót. A kereseti kérelem szerint kötelezz* a mátészalkai kir. járásbíróság alperest arra, hogy ugyanannyi bérösszeget mint amennyit a felperes Bank köteles a községnek a járásbirósági épület földszintjének baloldali szárnyáért a bérleti szerződés értelmében fizetni 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizessen meg, ellen esetben joga legyen onnan a fenti idő sikertelen eltette után kilakoltatni.

Ez a rideg tényállás minden kommentár nélkül. Pedig e sommás kereset száraz sorai között egy jobb sorsra érdemes intézmény felett kondul meg e halál harang. Megkondul épen akkor, mikor annyira szükség volna reá* hogy életképes, virágzó és irányitó életet érijeit. Megívundui-akkor, mikor ezer sebtől vérzik a társas élet s akció képtelen letargiába esett a társadalom. Megkondul, mikor társadalmi, felekezeti, politikai és gazdasági kérdések nem, hogy össze hoznák, hanem széttagolják a természeténél fogva úgy is sorvadásra hajlamos közéletet. Mátészalka egyetlen

Mig feledésbe nem merült végre.

S hogy iskolába siettem a héten,

Darabka fehér papír után uiztem Mibe csavarjam vajaskenyerem,

De éppen most hiába keresem, i Teklngeték dühösen arra-erre,

Na, csakhogy végre mégis leilem egyre. Puha, fehér, ez épp jó lesz nekem Kenyerem gyorsán bélét eke rém,

Csak az a kár, hogy nem egészen tiszta, Ceruzoirds feketéiül rajia:

„ Többek nevében kérem arra.

Maradjon még egy pillanatra11 . . .

AZ ÁRVA GYERMEKIrta: Bakos Jenő.

Tehénpásztorra volt szükségem, tehát a cse- lédközvetitőhöz fordultam, aki egy napon azután kis gyermeket hozott, szelídet, hallgatagot.

— Olyan mint valami bájos virág, vagy megriadt őzike, mi hasznát fogom venni.

— Oh, — kiáltott a cselédközvelilő — ez a csöppség már sok mindent megért. Megállja helyét ott, ahova rendelik.

Ez a magasztalás nem lelkesített, mégis fölfogadtam a gyermeket, aki annyira felkeltette ér- déklödésemet, hogy nem küldtem külső munkára, de magam mellett tartottam, akár csak valami bájos nippet, kis kutyát, vagy cicuskát, pusztán azért* hogy gyönyörködjem benne. Tehetet, amit akart, de oly szerény volt, hogy alig volt akarata. Járt kelt a házban, járása nesztelen, szava halk

közintézménye, a Társas kör « kimúlás szélén ál. Az a társaskör mely hivatva volna arra, hogy az oldott kéve módjára széthulló erőket egyesítse s a társas érintkezés folytán a községi életre, annak elővitej lére és fejlődésére üdvös eszméket váltson ki s a község számos bajok és mizériák vizén hánykolódó zátonyra jutott hajóját az egészséges fejődés mély és bő vizeire irányítsa. Az a közintézmény, melynek hivatotsága kellene legyen, hogy szikla szilárdon álljon mint biztos megingathatlan alapon álló eszméi világitó torony a társadalomra boruló sötét Walpurnis féle éjszakában. Az a kör melynek tagjai egyek kellenének, hogy legyenek egymás és a község szeretetében, a közérdekek megbecsülésében. Az az egyesülés melynek zászlajára [a közjó előmozdítás kellene, hogy fdirva legyen, mert hiszen az első országos űasz nó megállapitója *a legnagyobb magyar* ennek szánta.

E helyet évek óta mint látunk. A kaszinó kong az ürességtől, a tagok nem látogatják, széthúzás, egyenetlenség és pártütés ütött ott tanyát. Irányításra, önálló cselekedetre képtelen, az az egy pár ember, ki kártya pártiéra felkereste eddig falait, a

volt, nézésében pedig alázatosság és rajongás.

A neve Qyurka volt. Nem tudja, honnan, kilő! kapta e nevet, csak azt tudta, hogy Gyurkának hívják. Hogy honnan merről jött, azt sem tudta, Homályosan, nagyon homályosan emlékezett arra, mikor még kicsike volt, kezénél fogva vezették és a házak, melyekben laktak, at ő leírása után vagy börtönök vagy szegény házak lehettek. Mindenesetre nagyon szomorú otthon. Emlékezett arra is, hogy ezekbea a házakban sok volt a beteg gyerek és nagyon sok kicsi koporsőt lioztak-viltek minduntalan.

Gyurka leginkább a koporsókra emlékezett Aztán fehér ágyacskákra, melyben feliérarcu be- teg kisgyerekek feküdtek, mig nem egy-egy éj- szaka felszálltak az égbe. Akkor megteltek a koporsók. De másnap már az ágy sem volt üres, uj gyerek foglalta el, sovány, sápadt, beteg. És egyre több kereszt sötétlett a temetőben, ahová a kicsi koporsókat vitték.

A fehér ágyak között fekete alakok jártak, keitek: az ápolónők, kik örökké imádkoztak, a gyermekekért.

Mire nagyobacska lett, elhelyezték jöszivi! családoknál, kik durva munkát végezteti* k vele. amit gyenge karja nem birt. Akkor megverték. Koplallatlák. És más házb=> vitték, ahol megint csak úgy bántak vele. Mert ennek úgy kellett lennie, volt a gyengédlelkü gyermek magyarázata.

Hónapok múltak, végre egy év is elmúlt, amióta nálam volt, mikor egyszerre bánkódni kezdett a gyerek és gyakran találtam sírva.

— AAi bajod, miért búsulsz, miért sírsz?

— Mert nagyon szomorúnak kell lennem.

Lapunk mai száma 6 óidul.