Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-07 / 10. szám

IM í. évi. 1®. (M$.) íiáai.-— — ........— má rcius hé J. 1 TÁ RSADiLil ftEÍHutr. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — —* — 8' korona­Félévre — — — — — — — 4 korona-’ Negyedévre — — — — — — 2 korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. “ Egy «zára ára 20 fillér. “*■“---­Ft lélS* scerkezstfi ; Dr. TÖRŐK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; WEISZ ANTAL nyomdája (Vasul-út««). Távbeszélő-számunk s 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A kisember hitele. A francia kormány 1911. májusában extraparlamentáris bizottságot küldött ki a kereskedő- és kisiparosok hitelének szer­vezése tárgyában. A bizottság, melynek én voltam az elnöke, hosszas tanácskozások után elkészítette, jelentését,, amelynek alap­ján most a kormány a kamarák elé tör­vényjavaslatot terjesztett, mely legközelebb tárgyalás alá kerül. őszintén szólva, én úgy vélem, hogy a kisember hitelének problémája csaknem megoldhatatlan. De minthogy a kormány ezt a problémát elibérvk terjesztette, arra törekedünk, hogy mint jó polgárok, loya- iisan és bátran lássunk a dolog megvalósí­tásához, K.6t külön javaslatot készítettünk: m első a kiskereskedelem, a második pe­dig a kis- és középipar hitelének szerve­sére vonatkozik». Minduntalan! azt halljuk, hogy nehéz azt a határt megállapítani, hogy a kiske­reskedelem hol kezdődik és hol végződik. Hát ez tuizás. Mert szigorú definíció nélkül is megállapíthatjuk, hogy mi a kü­lönbség egy 1000 frankkal, vagy pedig 500,000 frank tökével rendelkező kere»- kedo vagy iparos között. Hozzám egy fodrász jár, akinek elég. jó üzlete van. Amidőn a bizottságban a kishitel dolgát tárgyaltuk, azt kérdeztem tőle, hogy vállal-« néha jótállást aláírásá­val szaktársaiért? — Igen válaszolta a borbély. — És milyen összegig? — Elme­gyek 1000 —1500 frankig. — És lejárainál mindig, készen áll arra, hogy kötelezettsé­gének eleget tegyen? —- Igen, mert nem adnék jótállást, ha nem volnék biztos ab­ban, hogy ha kell, fizetni is tudok, ki« egy péida az életből arra, hogy mi- a kiskereskedelem, melyet a bizottság, első javaslata ölei fel h bizottság nem tudta kideríteni annak az okát, hogy az agy vez* t népbankok, melyek a kisemberek hitelét elégítik ki, miért vannak nálunk oly kis számban,,mint Olaszországban és Németországban óriási módon «isza-porodtak. Olaszországban ezek a kis bankok §00—900 millió lira betétet kezelnek. A bizottság javaslata alapján a kormány törvényjavaslata a kiskereskede­lem hitelének szervezése céljából kölcsö­nösségi szövetkezeteknek és bankoknak állami felügyelet alatt leendő féláliiíását ve­szi tervbe. A kis- és kőzépipart illetőleg a kér­dés megoldása már sokkal nehezebb. Mig a kiskereskedelemnél leszámítolás alakjá­ban nyújtott rövid lejáratú hitelről van szó, addig az iparnál hosszú hitelre van szük­ség, ami «gyenlő a komandittal. Mi a kis- vagy a kflzépipar? Olyan vállalat, melyet azt tart üzemben, aki azt kezeli; Szóval a vállalatnak sorsa tisztán az ó személyéhez van kötve és esetleg ae ó halálával meg is szűnik. Már most ilye« vállalatok, részére nehéz dolog egy évtől hoszonöt évig terjedő hitelt engedélyezni, mint azt a törvényjavaslat kontemplálja, £n azt kértem a kormánytól, hogy kérjen a parlamenttel az alakítandó uj hitelinté­zet részére évenkinti 2 millió frank állami szubvenciót. Kapják meg a kisiparosok is azt,, amit a kisgazdák, akiknek központi bankja az államtól ma már 8 millió segélyt kap évenkint a Francia bank által nyújtott alapból. Csak sajnálni iebet, hogy ez az intézkedés hiányzik a kormány javaslatából. A kormány javaslata szerint a kis- és kö- * i mindenki ott »olt. A nagy urakat nem szokás- vá­rakoztatni és aki kér valamit, vagy protezsélni akar valakit — iliik, hogy pomos legyen. A nagy urakat nem jó megharagitani. Az (íllamtstkáT titkárja ideges türaimetlenség- g«l látta a várakozók nagy számát. Mikor lese ennek a kihallgatásnak vége ? Pedig 6 megígért* ma valakinek,- hogy hét órakor pontosan ott iesx és aikiséri a dunaparti korsóra. Az a valaki pe­dig. nem más, mint a menyasszonya. Mi leuse, ha nem lenne pontos, ba várakoznia kálién* annak az édes teremtésnek. Merengésében egy bátortalan hang. zavarja meg: Nagyon szépen kérem . . , ha: lehet ... én is szeretnék bejutni a méltóságos államtitkár úr­hoz . . . A titkár idegesen dobott ujjaival as asztalon, aztán elővette a névsort és ridegen kérdezte: »A neve kérem«. Varga Anikó . . . tanítónő ... a méltósá­gos államtitkár arat akarom megkérni. Kérem, hiszen Kegyed nem is jelentkezett a mai kihallgatásra — szólt a titkár gyorsan végig­futván a jelentkezők névsorán — hát akkor mit akar? Lássa kára; - mennyien vannak itt, mind­annyian tudtak jelentkezni. Van olyan is, aki már két héttel ízeiét* jelentkezett. Aki kérni «kar, az idejében geedoskodjek, hogy joga legyen a bebo- csáitatáshoz. Kérem meet nem lehet. Varga Anikó, a tanítónő szomorúan esüg- gesstett* le a fejét. Íme hiába fáradt. Meddig kel­teit neki takarékoskodni, mig az úti költséget összerakta. És hiába. É* talán örökre hiába. Pe­dig az édes anyja milyen toménykedve bocsátotta útra . . . Hogy várja. Hogy menjen ö most ha­i za . . . vissza ? »Kérem nem lehet mal« Ex a pár rideg szó ott csenget a fülében és könnyek szdremkedtek a izemébe. Hát atikor? . . . Soha, akkor soha . . . A titkár, mintha magbánta volua olóbbi ri* degségét — szelidebb hangon kérdezte : — »Vidékről jött?« — Igán, igán . . . messziről, nagyon: mesz- sxiről, négy forint az esti .. . ide vissza nyolc—és nagyon szegényak vagyunk, egy hónapig hímez­tem, hogy eljöhessek — uram, engedj* tneg . . . A titkár beirta a névsorban leghátul: Varga Anikó, tanítónői állást kér s aztán engesztelő han­gon, mint aki megbánta az. előbbi ridegségét, kö­zölte vele, hogy utoljára bémehet a kihallgatásra, Anikó a szivére tette a két kezét és csak annyit tudott mondani :• »Én Istenem, jó Istenem I« A kihallgatás elég; gyorsan folyt. Az állam­titkár igen rossz kedvű volt, hamar végzett min­denkivel. A nagy párnázott ajtőu egymásután jöt­tek ki a szegény., rosszul szabott ruháju, kopott emberek és mindegyiknek le lehetett olvasni az areáról, hogy nagyon kevés Ígéretet kaptak. Az államtitkár ma rosszkedvű. Legutoljára kertit sor Mariskára. Az állam­titkai íéigette. — Kérem csak gyorsan, gyorsan, kevés az időm s önök ma «agyon sokeu jöttek. Tehat tanüúnö ugy-e és állást óhajt? — Biztos ígéretet nem tehetek, sőt talán semmit sem ígér­hetek. Egy-egy tanítónői állásra nagyon sok au latsunk mai száma 6 okiak üudod-e Uram ? Tudod-é, Uram, az embert, a vágyát, A veled. valá harcos terveit,, A g&gjít & lázongó- haragját,- Örömét, könnyeitF Tudod'é az örök gyűlölködését És bálványát: a kincset, aranyat, Amelyért,. 0 Jaj,, sokszor anyát, testvért És téged, megtagad? ^ - • ... ­Tadod- 'é, Uram, aggódásainkat, Ma vitám csap le, földünk meginog, Vagy Átdobást löksz a látóhatárra, Mely jele íme s titok. Vagy nem tudod tán azt sem, Hogy élünk Nagy földjeid és vizeid felett És nem tudod, hogy mirti gyilkolják egymást A népek, nemzetek ? , . . Petronius. A BALOQH ANIKÓ ÜZENETE. Pénteken ílóhtlán négy érakor már teljesen megtelt a mindenható államtitkár előszobája. Vi­déki küldöttségek, kopott elegánciáju, falusi-tanitó kinóaésii am berek, *gy-*gy lila óva* pap — tűntek fel. A papok baszkén jártak fel s alá, Ók otthon éreztek magúkat; Nem kérni jöttek, sekik sem h illik alázatodnak lenni. A kihallgató* öt órára *©U jelezve, de már

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents