Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-14 / 7. szám

t$st nem találunk. Kapkodunk jobbra-balra rendszertelenül. így többet" rontunk, mint alkotunk. Bizalmunk a sivár jelenben megrendült. Érezzük, hogy a mai állapoton segítenünk kell! Segítséget várunk, s azt sem tudjuk honnan?, Külföldi példákról másolgatunk, s nem vesszük észre, hogy a mi intézményünk, a mi alapberendezkedc- sünk egészen más, mint a külföldnek konzekvensen a természetes ulon kifejlődött kultur s gazdasági intézményei.. A külföld civilizált államaiban a társadalom s a köz- igazgatás századok óla egybeforrott. Nálunk e két tényező egymástól idegen. Bürokratikus utón társadalmi problémákat,akarunk megoldani.- A centralizált közigazgatás segítségével akarjuk az állam gazdaságát, kultúráját fokozni, s a ténykedésből a társadalmat egészen kiküszöböljük.

Magyarország feivirulasa a községek szociális életétől lügg csupán. A községeknek, e jogi testületeknek társulása, szövetsége lesz a megváltó hatalom, mely nemzetünket nagygya teheti. A községeket át kell szervezni. Oly hatalmi eszközökkel kell felruházni, oly mozgékonyságot kell azokba önteni, hogy a községek társadalmi alapon az ipar, kereskedelem, gazdaság em- póriumaivá válljanak. Kezdetben állami segítséggel kellene a községi gazdálkodást üzembe venni, itt-ott kisebb iparvállalatot lehetne felállítani, (községi szövőgyárat, tégla, cementgyárat, nagyobb méretű konyhakertészetet, gyümölcsészetet stb ) A vállalkozó, a gyáros maga a község volna — ellenőrző személyzettel. A községek egymással szövetségben állanának, egymást anyagilag támogatnák, kereskedelmi, gazdasági összeköttetést tartanának fenn. A nagyobb városokban az állam közraktárakat állítson fel s szervezzen értékesítési központokat, melyek az eladásra szánt iparcikkek részére piacot teremtsenek.

Ezen eszmék nem a képzelet világából valók. A szövetkezés erejenek felhasználásában Anglia régen peidát mutatott, de minálunk ezt az újítást csak a községi adminisztráció alapos, célszerű reformjával lehetne végrehajtani. T. D. * 1 * 1

.«£•' oiüáli Mátészalka, 1913.

Erre aztán nagy lelkendezve előadja, hogy délelőtt ki vitték őket a városligetbe és ott látta a »Magyarok Bejövetelei cimü körképet. Az egyik tanár magyarázta a képet és mindjárt ott a feljáró mellett, ahol Árpád és a vezérek vannak, ott van Tas vezér is. A tanár ugyan nem tudta megmondani,. hogy- melyik az a Tas vezér, de ő mindjárt megismerte. Nagy bajusza van és egy rettenetes nagy buzogány van a kezében.

Másnap kimentem a fiúval magam is. Épen úgy volt, ahogy- a fiú előadta. Ott láttam magammal szemtől-szembe Tas ősapámat életnagyság1 an. Ugyanaz az arc, amelyet elképzeltem.

Mert áhítattal, vettem le előtte a kalapomat és egy kövér könnycsepp gördült alá a szememből. Megszemléltem á többi vezért is. Egy sem volt olyan, mint Tas ősapám.

Mikor hazafelé mentem, hogy megerősítsem családom előtt a nagy felfedezést, mindig azon gondolkoztam, hogy miképen festhette meg az én ősapám képét a festő, hiszen.' köztudomású dolog, hogy a Tas család minden irománya, igy a családi képtár is elpusztult a tatárjárás álkal- mávat. Sehogy se tudtam a dolgot megérteni. Valószínűleg idegen eredetű forrásokból meríthetett a festőművész ősapámra vonatkozólag. De hol lehet az a forrás? Azt nekem is meg kel! találni.

Családomnak fiirgdábu tagjai csakhamar bejárták az egész környéket és egy újabb adattal gazdagították a Tas család mithólcgiájáf. Atiót

MÁTÉSZALKA - fchmár h<$ u. 7. (202) szásfc

A bátorság

és korunk erkölcsi eszméi.

Irt« : Siroonyi Zoltán.

A bátorság erkölcsi erő. A lovagkorban mint a férfiúnak kiváló erényét ápolták és ekkor a lovagi ideálok : a vállás és szerelem szolgálatába állíttatott. Hölgyéért Artus kiráiy asz'alköre legendájából bármelyek lovag sikra szállt élete kockáztatásával.

Ha ezen eiény egymagában nem is volt oly nagy tekintélyben mindenkor, de a-bátorság ellentétét a gyávaságot minden időben szégyenletes tulajdonságnak ismerték, mely. rabszolgához illett, de nem urnák.

A.- nemesnek volt mindig ismertetőjele a bátorság, legyőzni az emberiség öröklött félelmét. A félelem érzete csa* trgy veleszületett az emberrel, mint az éhség és szomjúság. Ez az ösztönök figyelmeztetése, az önfefuttartási őszien, első mozdulata, mely fenyegető veszély ellenében támad fel és vagy menekülést vagy védekezést tanácsol; a lélek háztartásában oiy szükséges, mint a lelkiismeret szava és sohasem lehet teljesen és végleg elnémítani. A hős nem fojtja el a félelmet, hanem legyőzi. A nyers, vak erő uralma nem egyértelmű a bátorsággal, a bősz bika, a dühöngő, ki oktalanul a veszedelembe rohan, tehát nem lelteinek a bátorság nyilvánulásának példái, meri a bátorság szellemi, tulajdonság és oly impulzusoknak engedelmeskedik, meiyek valamely eszme erejéből erednek.

A bátorság csak oly esetekben tűnik ki, mikor a harc kimenetele kéies és a győzelem nincs előre megállapítva. Hogy egy erős ember egy gyengét legyűr, az könnyen előrelátható, és az erősebbnek nincs sok bátorságra szükségé. Máskép van, ha fordítva áll a dolog. (Dávid és Góliát) De nemcsak a vállalkozás nagyszerűsége, hanem az eszme erkölcsi értéke is határozza meg a bátorság dicső lényegét es gondosan megkülömtözteti a közönséges könnyelműségtől. Nem lehet egyszerűen annak a fejét glóriával övezni, aki ok neii (if és céltalanul megy « veszedelembe és ott elpusztul,

Nem csupán a nagy bátorság teszi a hőst hanem még az eszme nagyszerűsége is, vagy leg- | alább hozzájárul a bűn nagysaga es ennek meg- j felelően a mtgengesztelő bünbánat nagysága. Ez utóbbiak tragikus példában mutatják be, hogy í mint lesz mérve bűn és vezeklés az igazság mérlegén, és mikép áll helyre ismét a megzavart er- i köicsi világrend. Tehát a hős is erkölcsi jelenség,

A hős jelentősége nemcsak abban áll, hogy a férfiúi emelkedett bátorság mintaképét matatja, hanem a rendeltetésében is, melyet betöltött.

kezdve valóságos népvándorlás kezdődött a Retek-utcából a Városligetbe. Akinek csak volt valami tudomása családunk történetéről, az mind ment Tas ősapám nézésére. Voltak olyanok, akik határozottan felismerték benne a családi ronáso kát. A szomszéd szuszter meg éppen olyannak találta, mint amilyen én vagyok, megjegyezvén szakértelemmel, hogy az arcvonások ugyanazok és bár én kissé hitványabb vagyok, de azért minden ténykörülmény 8 dolgok miként való állásának bizonyítására konfundál.

Először tetszett a nagy népvándorlás, de később azt gondoltam, hogy családom becsülete nem engedi meg azt, hogy az én ősapámat pénzért mutogassák. Azután meg arra a gondolatra jöttem, hogy százalékot kérek a kép tulajdonosától, mert az én ősöm Is szerepel képén. De szu- tán letettem mindkettőről. Hadd nézze az egész világ- a Tas család megalapítóját.

Mikor már jó! megfiirödtem a dicsőség és népszeiilség tengerében, eszembe jutott az én Gáspár bátyám. Rögtön leültem és irtain neki egy bosszú levelet, melyben meghívtam Pestre. Megírtam, hogy olyat fogok neki itt mutatni, aminek nagyon fog örülni, Jöjjön minél előbb és hozza magával Marci nénémet is. Azóta mindennap várom a falusi rokonokat, mert hogy feljönnek az bizonyos ....

fFoly tatjuk?

Így a héroszok kultusza, és az általunk- szontéletüeknek elismert férfiak fiszteletc mélyebb' értelmet nyer. Úgy tűnnek fel, mint az emberfölötti erővel rendelkező titánok. Pillantásuk uz alacsony köznapi szürkeség fölött távoli horizontok felé irányul. Többet'látnak ezen életnél, mert mintha Isten közvetlen hatása alatt allanának, ki nekik- erőt és bátorságot ad. Az ilyen nagy ember az eszme- hatása alatt áll, mely a világ nagyszerű összefüggéseit feltárja előtte. Ezen megismerés,, hogy adott körülmények közt van az egyes, múlandó létnél fontosabb dolog is, hogy ezen létet fel kell áldozni, ha magasabb érdekek kívánják, mondom, ezen tudat fokozza nagyságát a közönséges mérték fölé, egész addig, mig minden időkön és minden horizonton felülemelkedik. A hős mindig szellemi, fenkölt lélek rolt, eszmehozó, eszmemegvalósitó, aki az embereknek a halhatatlanság sejtését hozta. (Herakles, Prometheus stb):

A hajdani nagyok keresték az igazságot, világosságot hoztak, ők voltak az ember megszabadítok Erkölcsi feladatot teljesítenek, mely az emberi < nemnek a sötétség, a kétségbeesés, a hitetlenség béklyóitól való megszabadítását célozza. Minden valóban nagy eszme erkölcsi. Nagy bátorság, a szép erények ereje> a lelkesedni tudás, az áldozatkészség, a közérdek iránt való odadás, az altruizmus, a kicsinyes, személyes egoizmus legyőzése, a nagy, íélelemnélküli teltek, az idealizmus és szükség esetén a lét feláldozása ezen magasabb érdekek javára, mind a valláserkölcsi érzelmek nyilvanulásai. Már most a belőlük eredő- eszmék bármilyen e'nevezésüek is, mint; az egy Isten eszméje, a szabadság-eszme, a hazaszeretet eszméje, a kötelesség eszméje, mindig egy gyökérből származtak cs egy volt a céljuk; az ember töltse be méltóan hivatását az életben, rendeltetésének feleljen meg a leghívebben, a tökéletesedés végtelen útja a halhatatlanság felé mutat és vezet.

Az egyetemes történelem dicső nagyokról, az emberiség szent céljaiért küzdő hősökről, a tökéletességet megközelítő férfiakról beszél. Ha ezen rég letűnt időket felidézzük, úgy felmerül a kérdés, hogyan hazoniiihatók össze a mi kicsinyes,- ! mindennapi életfolyásunkkal ?

Bizony a bátorság, a bősök nagy és magasztos, eszményi tulajdonsága már nem »korszerű«, már »meghaladott álláspont« és manapság nem is érdemel megbecsülést, hiszen a rendőr- aég gondoskodik személyi biztonságunkról, a modern hadviselés egészen technikai és mechanikai lett, mely a személyes viadalt szinte kizárja, a való éleiben néni annyira ezen lulaldonságok, mint inkább a nagyobb furfang és a gyakorlati előnyök biztositára, a stréberkedés jönnek számba.

De aki mélyebben tekint a dolgok lényegébe, az észre fogja venni, hogy ma is vannak sárká-» nyok és szörnyetegek, melyek ellenében fel kell venni a harcot, hogy Herakles 12 munkája még nincsen elvégezve, hogy naponta egy Prometheus!, ki uj világosságot hoz, sziklára láncolnak. Természetesen ez uj harcnak más formái vannak, nem történik oly egyszerű, durva eszközökkel, ahogy a legenda beszéli, de azért a mi korunknak is vannak martirjsi és hősei. De nekünk mennél több hősre van szükségünk. A mai kornak van ugyan egész sor kategorikus imperativja, melyek közül különösen a kötelsség imperativusát hangsúlyozzák a legerősebben. Ezen kifejlesztett, • modern kötelességtudat mindenesetre, nagy mértékben adja a bátorság erkölcsi ereiét, amiről korunkban sok példát mondhatnánk. Lux megemlíti, hogy egy hajókatasztrófa alkalmával, mikor mindenki menekült, és a matrózok a mentőcsónakba kapaszkodott utasok kezeit vaskampókkal verték le, hogy saját életüket megmentsék, ilyen par excellence kritikus időben a hajóskapitány az utnlsó pillanatig kitartott a parancsnoki hídon teljes ha-’ lálmegvetéssel.

Világos bizonyiték ez az eset amellett, hogy mily nagy a külömség azon intelligens ember közt, ki eszmék által erkölcsi héroszi erőkifejtésre képes és a közönséges ember közt -- és ez az ismertető jele, — ki belső szellemi erő hiányában gyávává aljasul.

Félelem? A kapitány is ismerte, mert nincs lény, mely a halál láttára életalapjaiban ne borzadna el. De erősebb volt a halálnál és legyőzlo a félelmet. A milosz, a történet és a mai kor példái egy cél felé mutatnak. Ez pedig a legneme-