Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-07 / 6. szám

MÁTÉSZALKA ícbruár hS 1. ____ 6 (201) szám.

Vá

ndorbiróság.

A polgári perrendtartás — ismeretes — 1914. évi szeptember 1-én lép életbe. Az életbeléptetésről szőlő törvény egyik szakasza egy uj intézményt létesít: a vándorbiróságot.

Ugyanis: »az igazságügyminiszter a járásbi- rősági területnek két vagy több körre felosztását rendelheti el. Mind egyik kör főhelyén a járásbíróság egyik bírói tagja az eiőre meghatározott és közzétett időben törvénynapokat tart. A törvény- napon teljesítendő bírói cselekményeket az igaz- ságügyminiszter rendelettel állapítja meg«. Végül »a törvénynapok céljára szükséges helyiségről, világításról és fűtésről a község gondoskodik.<

így szól a törvény. Sajnos, hogy csak kije- j fentést tesz, elvet statuál, de részletében* az elv keresztül viteléről nem intézkedik; ezt a miniszteri rendelet tartja fenn. És okulva annyi példán és tapasztalaton, tartani lehet tőle, hogy csak elvi kijelentés marad az az ujilás, vagy ha gyakorlatilag meg is valósul, nem lesz az az eredménye* a mit a gyorsaság és olcsóság kettős követelménye mellett alapos es jó igazságszolgáltatástól várhatunk.

Különösen gyanús az a kijelentés, hogy >a tőrvénynapon teljesítendő birói cselekményeket az igazságügyn.iniszter rendelettel állapítja meg«, mert birói cselekményt képez a tanúkihallgatás, a szemle is a mint birói cselekmény — és kellene, hogy az legyen első sorban az — Ítélkezés. Megválunk, jobb szerettük volna, ha kifejezetten a/.t mondta volna már a törvény, hogy minden birói cselekményt végez a birói tag a törvény napon. Korántsem lett volna felesleges vagy éppen szó- szaporitásszámba menő, hiszen a jogvita gyors, olcsó eldöntése lehet a célja a jó igazságszolgáltatásnak általában és minden olyan eljárási módnak, amely egyszerűsítést is jelent. Ezért hisszük* hogy ez a birói cselekmény első sorban az ítélkezésre az Ítélethozatalra vonatkozik.

Ds még így is, ezt fogadná el alapul nem kell hozzá praemedilált pesszimizmus, csak a ta- I pasztalalokon való okulás, hogy a vándorbiróság intézmény felállításától valami sikeres eredményt j várjunk, ismerjük az eljárások közül az. egyezségi j eljárást és a fizetési meghagyásról szóló intézkedés eredményeit. Bizony-bizony sikertelen volt a kisérletezésszámba menő törvényalkotás. És azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsupán az eljárás nehézkessége, formalizmusa volt ennek a* oka, harten} egy lényegesebb körülmény a magyar nép nem ismerése. Szálló ige bár, de tapasztalat nálunk is reánk vonatkoztatva* hogy „soha sem volt jó a nagy sietség“ azt a lassú ödöngésszerü cammo- gást, a mely az eljárást jellemzi különösen az alS Mátészalka 1»3.

peresek igyekeztek kihasználni. Néha valóságos virtouzitásba vitték ezt, valósággal faji karakter ez, mint a szalmaláng és a >hon-hazafiaSság.<

Már most nem kézenfekvő-e, 'hogy az ilyen előre meghatározott és közzétett időben megtartott törvény napokra tiszta lesz az alperesektől az a köri főhely, ahol a biró megjelenik. Tömjén füst lesz mindegyiknek, a ki úgy sejti, hogy a falubejével számolni valója van, a más faluban lakókról nem is szólok hiszen a szóval előterjesztett kereset folytán azonnali megjelenésre megidézett falubelit sem lehet előkajtatni, lesz esze, hogy legalább a határba kimenjen, nem hogy más falubelit. S mi lesz az eredmény ? Uj idézés esetleg a bírósági székhelyre tehát messzebb időpontra ós uj költség, Hát ha még bizonyítás felvételre kerö! a sor. Tanuk, szakértők, megidézése ? Csak el is képzelhető-e, hogy a felperes kéznél tartja ezeket és hogy a jogvita, a per, eldönthető legyen. Emlékszünk rá, hogy a sommás eljárásban is volt egy olyan szakasz, a mely felhívja a feleket, hogy bizonyítékaikat, köztük tanukat is magukkal hozhatják és nagyon- jól tudjuk, hogy hányán fogtd- lák meg ezt.

De feltéve, hogy minden perrendszerü és bizonyításra alkalmas személy is anyag »találva« volna a törvény napokra: csak ismerni kell a magyar parasztot, a ki jussát nem hagyta és a ki bizalmatlan minden hivatalos személlyel szemben. Álig képzelhető el, hogy hivalásQS jogvédőt, ügyvédet ne kérjen (s ehhez joga van) és ha a halasztás költségei ezért ót is tethelik : élni - fog vele, csakhogy később fizessen, ha egyáltalán fizetni akar.

Íme : az olcsóság és gyorsaság csődöt mond. Az alaposságról pedig ne essék szó. A ki valaha tumultusban tárgyalt és a felügyeleti hatóság észrevételezésétől tartva igyekezett minél többet produkálni, nagyon jól tudja, mit jelent ez. Kötélideg és vasmarok keil hozzá. Már pedig ezek még most nem minősítési kellékek a bírói tisztséghez. Ám lehet, hogy ezek lesznek hiszen annyit megértünk már is a nagy függetlenség garanciájaként mi magyar bírók.

Mi tehát a vándorbiróság intézménye felá- llitásának várható eredménye?

Bizony, bizony nem tudnók megmondani lehet, hogy a törvényt alkotók sem, csak majd akkor, mikor újra kell novellázni, tákolni, pótolni vagy elejteni, mint annyi kísérletet, melyeknek ha fejfát állítatnának fel, tele lenne a magyar jogszolgáltatás néma temetője.

N. Z.

4J I H E K.

Vs>

____

— Összehöltetésürk Budapesttel. Má

tészalka nagyközség elöljárósága f. hó 5-én tartott üléséből kifolyólag memorandummal fordult a kereskedelmi miniszter úrhoz, melyben arra kéri* hogy 1913 május 1-től kedvezőbb összeköttetést létesítsen a székesfőváros és városunk között. Ugyanis a Budapest ny. p. udvarról jelenleg d. u- 2.10-kor induló 5103 számú gyorsvonat korábban, inditassék, hogy Nyíregyházára délután 4 órakor beérkezve közvetlen csatlakozást nyerjen az 5104 sz. vonathoz. Örvendünk városi erőljáróságunk ezer. kezdeményezésének és mondhatjuk, hogy a szerkesztőség, mely eddig is minden alkalmat megragadott a kedvezőbb vasút közlekedés érdekében* ezentúl is támogatni fogja az ebbeli törekvéseket.

— A mátészalkai íövésztanlolyam. Kaptuk az alábbi levelet: »Tekintetes Szerkesztőség Olvastam b. lapjukban, hogy itt lövésztanfolyam alakitása van tervezve. Én nagyon örülök az életrevaló gondolatnak és ezennel jelentkezem a tanfolyamra, mint lövészifju. Társaim is be fognak lépni. Teljes tisztelettel O. E.

— Az uj gör. kath. püspökség székhelye. Nagykárolyból jelentik : Csaba Adorján főispán Szatmármegye törvényhatósági bizottságát f. hó 13-ára rendkívüli közgyűlésre hivta egybe a felállítandó uj gör. kath. püspökség ügyében. A közgyűlés előreláthatólag Nagykároly mellett fog állást foglalni. Nagykároly polgársága — feteka- zetre való tekintet nélkül — tevékenyen részt vesz a mozgalomban.

— Bikavásár Szaíraáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szokásos múlt évektől, két napra tervezi, meg évi bikavásárát ez évben eltérően s pedig oly formán, hogy a vásár első napián a magyar, második napján pedig a nyugati fajta bikák kerülnek felhajtás alá. A vásár március hó 12-én és 13-án lesz Szatmáron, a városmajorban. A vásárra csak tenyészképes állatok lesznek bocsátva.

— Kinevezés. Balázsy Miklós helybeli kir. aljárásbirót a király, kir. járásbiróvá nevezte ki.

— Adóelengedés és rovarkárok. Felmerült esetből kifolyóan mondta ki a in. kir. közigazgatási bíróság, hogy : í. A kertek termésében a rovarálca által okozott károk esetében, ha a pusztítás egész dűlőket magában foglaló területre terjedt* elemi kár címén adóelengedésnek helye van. II. A kertek termésében a nyulak rágása által okozott, károk miatt adóelengedésnek helye nincs.

Ebbői az időből nem maradt fenn semmi írás, mert tudod öcsém akkor még nem ismerték a betűvetés mesterségét. Akkor még botokra vésték fel a nevezetes eseményeket. Ha született egy gyerek, vágtak egy rovást a családfára, ha meghalt, akkor lefaragták. Ez volt a málrikula.

Tas ősapánk után az első nevezetes ember volt Balambór, aki hatod magával Gellert püspököt lehajltotta a deliért hegyről. Sehogysc szeretle az uj hitet. De más oka is volt rá. A famíliánk már akkor sem szerette a németet. IJgyanez a Bn- lambér voll az, aki Kupa vezért egy párviadalban főbelőtte, jobban mondva kupán vágta, mert ez a magyar szólás itt veszi az eredetét. Nem tudom én, valami asszonyon kaptak össze. Már pedig ebben a Tasok sohasem értették a tréfát. (Én is a kezem közé vettem egyszer a csarodai jegyző fejét Márci nénidért fiatal koromban. Mindig is szegletes volt a feje, amig élt. No de ez nem tartozik ide.)

Ennek a Balambérnak a felesége lett későbben az a lengyel hercegnő, akiről tnár szóltam. Ettől a hercegasszonytól szüléiéit neki egy fia — Bendegúz, aki még az apjánál is hétnél erősebb lett. Egyszer valami osztozkodás alkalmával üsz- szevesztek egy aranyos buzogányon. Egyik se engedett. Balambér dühében képen ütötte a fiút, az meg se szó, se beszéd, kapta az aranyos buzogányt és úgy szólitón csapta az apját, hogy az menten meglátta caládunk alapítóját Tas vezért.

Hogy történt, hogy nem történt aztán, már bizony én nem tudom, csakhogy jó darab ideig nem lehetett semmit se hallani a Tas családról.

Volt ugyan egy Kászon nevezetű, aki valamelyik királynak aerariusa volt s akiről azt mondják, hogy ellopta volna a koronáról a keresztet. No- hát ez nem való. A Tasok soha se loptak, legfeljebb asszonyt. Az a Kászon, ha elvitte is a keresztet. bizonyosan azért tette, mert még mindig a régi hitet, szerette. No de mindegy!

A nagy veszedelem, amikor a Tas családnak mindene oda veszett IV'. Béla király alatt történt. A kun király ugyanis elszerette Tas Tuliu- tomnak a feleségét, az meg levágta fejét. Erre aztán, a kutyafejü tatárokkal összecimborált kunok felperzselték a 'kasoknak mindenét. Még a csecs- szopóknak sem kegyelmeztek meg. Akkor égett oda minden inis.

Tuhuíum úgy maradt ni, mint az ujjom. Csak az' a kardja maradt meg, amelyikkei a kun királyt lenyakazta, de avval aztán leapritoft annyi kutyafejiUatárt, hogy az teménylelen.

Mikor aztán kitakarcdolt az. ellenség, Tuhu- tum ismét megházasodoít. Valami idegen nőt vett ei, de hogy kit, azt nem hallottam. Lehet, hogy épen a kun király lánya volt. Így menlődött meg a Tas család a kipusztulástól.

Thutumot azután kegyetlen nagy birtokkal ajándékozta meg a király, de azután elvette tőle, mert a királyfival pártol csinált. Sok volt már neki, de még több kellett volna. így azután lett egy nagy semmi.

A Tas famíliát nem kellett tönkretenni, mert kegyetlen okos voltak. Ha a királynak észre volt szüksége, mindig esak a Tasoktól kért.

A későbbiek közel Tbonuzóba volt & legnevezetesebb. Ez Mátyás királynak volt a kamarás mestere. Annyira szerette a király, hogy falatjának a felét is nekiadta. Ez Thonuzóba volt akkor is Mátyás mellett, amikor megétették a mérgezett fügével. Ezer a szerencséje, hogy ő csak keveset evett a {igéből. A király az meg is halt, de Tho- nuzóbának volt annyi ereje, hogy az ujját a torkába dughatta, így menekült meg. Azóta nem esznek a Tasok figét.

Az elsó nagy veszedelem akkor érte a Ta- sokat, mikor a kutyafejü tatárok felperzselték mindenüket, de a legnagyobb bajt mégis Tas Kelemen hozta a nemzetségre.

Ez a Tas Kelemen kuruc vezér volt, de azután, hogy Rakócy elbujdosott, őtőle is elvették minden blrlokát.

Attól kezdve a Tasok csak úgy éldegéltek, mint kurta nemesek. Azt a száz köblös földet, ami nekem van, Márci nénéd hozta a házhoz és a halálunk után az mind a tietek lesz. Te vagy a Tas nemzetségnek utolsó férfia. Te fogod feltámasztani a régi dicsőséget. Már most is nagy ember vagy. Szegény apád, hogy örülne, ha látna.

Nekem már nem sok van hátra, de még azt- szeretném elérni, hogy te nagy ember légy. Mert, hogy az leszel az olyan bizonyos, mint hogy en- gemet Tas Gáspárnak hívnak. A Tasok mind okosak. Régen a királyok, ha szükségük volt rá, a. Tasoktól kértek észt. így kell annak lenni ezután is!

(Folytatjuk}