Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-04 / 27. szám
ti. oldal. Mátészalka, 1913. MÁTÉSZALKA julius hó 4. 27. (222.) szám. jenül járjanak el a lanoncszerzödések meg- * állapítása körül. v Minden tanonc kötelezendő lenne fel- szabadulásakor a 3—4 évi tanoncidő letelte mellett, az általa tanult iparból gyakorlati és elméleti szakvizsgát tenni. Ezen eredmények elbírálására pedig ipartestületi alkalmi bizottságok volnának szervezendők, mint szakképzétséggel biró tényezők. Az írni nem tudó fiuk pedig tanoncokul felvehetők egyáltalán nem lennének, mert igy kivolna zárva a lehetősége annak, hogy műveletlen segédek, illetve iparosok neveltessenek Az iskolai képzettség kimutatása sarkalatos alapfeltétele lenne a tnnoncfelíogadásának. Ugyanis az iskola képzettség hiány miatt nem lehet megtagadni az ipartörvény szerint a tanonc lajstrom szerű beiktatását, valamint a munka könyv kiadását. Ez esetben mit tud a tanonc amikor segéddé, később mesteré lesz? Mi módon fejleszti az üzlet tevékenységét? Hogyan lesz képes versenyezni a külföld előrehaladott nagyiparosával? Az ipartörvény revíziója elkerülhetetlen volt, mert kuruzslással nem lehet a kisipar nehéz és immáron elviselhetetlené vált küzdelmein enyhíteni. Az ipartörvény utvessztöin ember legyen ki minden akadály s kétely nélkül el tud igazodni, tehát uj és jobb törvényre van óhajunk, mely 1 nem gyámkodólag lesz hivatva eljárni, ha- * nem igazi önkormányzati jogunkat fogja , minden irányból jöhető megkárosítás ellen j biztosítani a régen eltörölt, de bevált céh- j rendszer szerint. A kevésbbé tanult kisiparos nagyon kivan téve a szabad ipar leple alatt — a kereskedelmi tér foglalására. Nagy az iparszabadság ezért a képesítést igen szűk korlátok közé kell zárni s a tanoncképzést szigorú ellenőrzés alá kell vélni. A tanoncnevelés nem csak ipari, hanem nagy nemzeti érdeket is képez, mert az ipar jövője a mai kor tanoncaitól volna remélhető, hogy a meglevő s mérhetetlen bajokon is segítve legyen. Ali mint ette a méreg a szegény uzóndiakat mikor a történtekről értesültek' No ilyen sérelem sem esett még rajtuk. Pedig azelőtt szemtül megvoltak győződve arról, hogy mindenben felelte állanak Kabasdnak és im a hitvány csepürágó hogy kinullázia őket. De sebaj! Majd visszafizetik még Kabasdnak azt a kudarcot duplán. Ez az alkalom nem is soká váratott magára. Ugyanis egy délelit Uzdnd érdemes kupaktanácsa telegramot kapott, melyben a következők foglaltatnak: ő felsége a sziámi király szerdán üdüilés szempontjából meglátogatja az uzóndi fürdőt!! Csupán ennyiből állott a szűkszavú távirat de ez untig elég volt orra, hogy fenekestől felforgassa Uzóndotl. Hogy mily örömöt okozott a sziámi király látogatásának hire, azt szükségtelen részleteznem. Csupán annyit jegyzek meg, hogy hiteles szemtanuk állítása szerint mikor a tervezett látogatás hire kidaboltatott Uzóndon egy épp ott időző kabasdi embert aban a minutumban a guta ütött meg. Az érdemes kupaklanács nap-nap után összeült és gyülésezeit, hogy a fogadtatás módjait megbeszéljék. A megérkezésekor száztagból álló küldöttség fogadja, mikor«« is nemzete» Ragyás Estók uram ékes magyar dialektusban üdvözlő beszédet tart. Továbbá elhatározták, hogy a község tulajdonát képező fürdőházat renoválíatják. fnditványoztatott még, hogy még holmi harangzúgás és százdarab Valódi demokrácia. A magyar társadalom 1848 óta a demokratikus szellem felé törekszik. Ha nem is nagy mérvben, de el vannak már vetve a demokrácia magvai úgy a társadalomban mint a gazdaságban. Hogy mindezideig erős gyökeret mégsem tudott nálunk hajtani a demokratikus szellem, ez csak is annak tulajdonítható, hogy célt tévesztettek azok az utak, melyeken a demokratizmus felé törekszünk. Legelső s legfőbb kellék, hogy leromboljuk azokat a válaszfalakat, melyek még ma is fenn- állauak az egyes társadalmi osztályok közt. Addig mig ezen választó falak meglesznek, nem lehet szó igazi demokráciáról. Még ma is olyan a helyzet képe, mintha minden osztály egy-egy elzárt testület volna. A munkás, az iparos, kereskedő, hivatalnok, orvos, ügyvéd-osztály inindmegannyi elkülöníteti területek, melyeknek egykányban sincs áthidalásuk, össze- kötőkapcsuk. Pedig ez a legátkosabb helyzet egy nemzet életében. Egységes nemzetállamban az egyes tár- sedalmi rétegek nem élhetnek eikblönitve egymástól. Bárha különböző eszközzel, de egy cél felé kell törekedni minden egyes társadalmi osztálynak: nevezetesen a nemzetállam tényleges megvalósítása felé. 6ok oldalról halljuk hangoztatni az egységes magyar nemzet állam kiépítésének szükségességét. Ehhez a feladatunkhoz elsőrangú feltétel, hogy minden osztály kezet fogjon egymással és ledöntse azokat a válaszfalakat melyek köztük állanak. A hivatalnok, az orvos, az Ügyvéd ne idegenkedjék a uépélettől, melytől úgyis ereiét nyeri. A népéletet: a munkás, kisiparos, kisgazda osztályt kel! megismerni az u. n. latenter osztálynak, üuUíiiősen pedig az ügyvéd világnak, mely ma úgyszólván értelmi vezetője az országszdlemi éleiének. A mai ügyvédi kar, sajnos, teljesen elzárkózva él a népeiéitől: a munkáságtól, az iparosságtól; dacára annak, hogy a peres ügyeket legnagyobb részt ettől az osztálytól nyeri. Mennyünk akármelyik müveit külföld ábamba, ott az ügyvédi kar valósággal összeforott e népélettel. És iilvan egészséges és erőteljes népélet. Nálunk a nép az ügyvédi kart nem mini szellemi vezetőjét, hanem mint hideg, merev üzletiembert tekinti. Nálunk a jogászság nem megy a munkások, az iparosok közé gyakorlati ismeretek szerzése céljából, hogy azokat egykoron mint ügyvéd a nép javára felhasználhassa. Külföldön nincs ipari, munkásmozgalom vagy egyesület, melyben ügyvéd rászt néni venne. Nálunk csak elvétve, fehérholló számba megy látni jogász embert iparosok közé vegyülni*, ahonnét aztán kikerülve gyakorlati ismereteit ismét az iparosság javára fordíthassa. A nemzeti munka terén szükséges, hogy a lateiner osztály érintkezzék a népélettel, mert enél- kül csak üres frázis lesz minden olyan törekvés, mely a nép jólétét célozza. Az egyes társadalmi osztályoknak ezen gyakorlati téren való egyöntetű érintkezése majd lefogja dönteni a köztük ma még fönnálló válaszfalakat, mellyel elérhetjük azt, hogy a demokratikus szellem ráléphet hazánkban is hóditó útjára. j Özv. Tisza Kálmánná grófnőj özv. Tisza Kálmánná grófnő, kinek nevéhez számos jótékony intézménynek szervezése fűződik immár nincs az élők sorában. A sors keze nem vállogat, könnyedén, játszva végzi irgalmatlan munkáját, mintha semmisem történnék. Csak a családban marad pótolhatatlan ür és az elfogulatlan krónikás teszi meg feljegyzéseit. ★ A kocsordi park árnyas fái között grolesz- kül egymás mellé épített régi kúria és egy modern uj kastély áll. Az öregházban övzegy gróf Tisza Kálmánná, a kastéiyban a fia gróf Tisza Lajos rendkívül zárkózott életei éltek. A család legközelebbi rokonain kívül senkivel sem érintkeztek ea a nyilvánosság élői mindenkor elzárkóztak. A falu népe legnagyobb szeretettel, rajongással beszélt a kegyelmes asszonyról. Gazdálkodásában az az elv vezette, hogy a nagybirtok mellett a népnek is élni kell és ez az oka, hogy a négyezer holdas koc-ordi birtokon — a melyhez hasonló minőségű föld nem sok van Magyarországon — sokkal kisebb a jövedelem, mint más kisebb terjedelmű és rosszabb minőségű birtokon. A falu népe szívesen járt dologra a Tisza-blrtokra, mert a kegyelme* aiszony nemcsak gavallérosan fizette a napszámot, de ha a munka kedvére való volt, mindig meg is toldotta azt. Kocsord népe mindig bizalommal fordult az ő kegyelmes asszonyához, a ki mindig szívesen segített a falubeliek baján, ötven-hatvanezer koronára teszik azt az összeget, a mit a kegyelmes assszony bekebelezés nélkül, kamat nélkül adott ki kölcsön apró összegekben a falubelieknek, jószágvásárlásra, földvételre és házépítésre. Az utóbbi hetekben az agg kegyelmes asz- szony teljesen visszanyerte testi erejét. Egyetlen dolog érdekelte a külvilágból: a gróf Tisza Istvánra vonatkozó hírek. Múlt hó 25-én kocsin át ment a két órányira fekvő Nylrbaktára, a Báró ágyú bümbölése, de minthogy csupán egy harangja ésjmozsara vala. Uzóndnak megmaradtak a fentebbi határozat mellett. Kinos lázas állapotok közt érkezett el végre a nagy nap amelyen a szerecsen király látogatását jelezte. Az előzményekről és a fogadtatásból igy irt az »Uzoudi Harsona« : Felhőtlen nyári égboltról mosolygot alá a nap uzónd fellobogózott házaira. Községünk ap- r«ja-nagyja már korra reggel ünnepi díszben baktatott a vasúti állomásra. A szerecsen királyt hozd vonat ugyan valami közbe jött esemény folytán késett, de ez az incidens nem lohasztalta le a közönség várakozási kedvéi, sőt türelemmel kitartottak az utolsó minuHtmig. Végre berobogott a várva várt vonat. Volt is ám fergeteg, amikor a fekete felség egy 40—45 éves hórihorgas, csillogó rendjelekkel díszített férfin megjelent kíséretével egy i-ső osztályú kupé ajtajában. Az éljenzés csillapultával Ragyás Estók uram inégtartá üdvözlő beszédét, aemlyre a szerecsen király valami érthetetlen nyelven válaszolt ... így Uzónd már falai és kerítései közt üdvözölhette a felséges vendéget. A lelkesült tömeg a királyt kíséretével egyebemben vállaira kapta és megsein állt vele a csínnal diszitett fürdőházig, hol azután nagy lakomát csaptak tiszteletére. A lakomán nagyban ünnepelték Uzónd fejedelmi vendégét, az pedig megköszönvén a lelkes óvá- ciót tolmácsa által egy kis szívességre kérte fel Uzdnd érdemes ktipaklanácsát. Pénzét ngyani* otthonfelejtvén addig is — úgymond mig az megérkezik, kölcsönözenek neki egy bizonyos összeget. Hogyne tették volna meg e csekély szívességet. Nyomban ki is mondatott, hogy a község pénztárából ezer pengő utalványoztassók ki ő felségének. óriási megtiszteltetésnek tekintették a kérelmet. Két hét óta tartott már a diridó és az érdemes kupaktanács már törni kezdte a fejét, hogy vájjon honnan a frányából teremtse elő a netán még ezután szükséges összeget. És kölcsönöztek fütöl-fától gondolván, elég garancia ő felségének ezután megérkező summája, ki is gavallérosan fogja honorálni a szives vendéglátást. Csupán egyet nem tudtak megérteni, hogy a szerecsen felség mindezideig miért nem vette igénybe a fürdőt ? De csakhamar megnyugodtak, azzal argumentálván hogy: minek fürödjék, hisz anélkül is fekete. A szives vendéglátás harmadik hetében végre egy napon kijelenté, hogy szándékában van a fürdőt igénybe venni. Mikor ez az uzendiak tudomására jutott, serebestől tódultak a fürdőház elé. A szerecsen király nemsokára meg is érkezett kíséretével és az uzóndiak dörgő éljenétől kisérve tűntél a fürdőház ajtaja mögött. Az uzóndi benszülöttek helyet foglaltak és várlak. Mint minden dolognak úgy a várásnak is megvalla a határa. Nyugtalan- kődni kezdett a többség. Hogyne hisz a fekete felség immár jó négy órája időz a fürdő vizében. Sokára csillapultak le a háborgó kedélyek. És vártak késő alkonyaiig. Azonban a hosszas vára-
