Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-13 / 24. szám
15 oldal. Mátészalka, 1913 jűuius hó 13. 24. (219.) szám. ........ i ....- ■■■■niM .......................................... Ip arosnak adják. í(ár az ördögöt a falra festeni és kár az ipari pályát mumusnak beállítani, igy már a serdülő gyermekbe is beoltódni fog, az iparos és kereskedő iránti iszonya. És ha véletlenül mégis csak iparos vagy kereskedő lesz belőle saját foglalkozásától fog undorodni. Elképzelhető ezekután, hogy az ilyen módon lett iparosok mennyire ártanak, semmint használnának e két fontos közgazdasági ágazatnak. Az ilyenekből lesznek kontárok és zugke- ! reskedők. Csak rontanak a kereskedelmen ! és iparon, de nem járulnak hozzá felvirágoztatásához. Ezért helyesen teszi ama : szülő,* * 1v— akár módos, vagy nem módos — ha kötelességtudó és tanuló fiát nem éppen a diplomás pályára adja, mely téren szerencse dolga jórészt a magasba jutás, viszont ügyes, kötelességet 1udó, tanulni szerető ifjúból elsőrendű kereskedő és iparos köny- nven válhatik, mert e pályákon a tudás, j az ügyesség, a szakértelem lényegesen j elősegíti a gyors és eredményes döntene ' telt. Ügyességével, tudásával itt boldogul, I és nem lesz kénytelen várni, míg kenyérhez jut. Tekintélyt, pénzt szerez és nem cserél nem egy diplomás emberrel. Mert az intelligencia nem a diplománál kezdődik, hanem a tisztességnél, a becsületességnél, tudásnál* műveltségnél, mely kellékekkel rendelkezik sok kereskedő és iparos, viszont van számos diplomás ember, akire nem igen lehetne az intelligens jelzőt használni. Félre tehát minden balitéíettel és isz’onvnyal, metv a kereskedői és ipari pálya iránt még mindig oly nagy mértékben berniünk él, neveljük igenis fiainkat a kereskedői és ipari pálcákra és az igazi ke reskedönek és iparosnak nevelt fiaink sohase fognak ezért nekünk szemrehányásokat tenni, sőt hálával lesznek eltelve irániunk, mert boldogságuknak alapját riteg- vetettük. Viszont hány diplomás ember kárhoztatja azt az órát, mikor a tovább tanulásra unszolták és minden képen later- nert akartak belőle faragni. Lássuk be, hogy kitűnő kereskedőkre Az/ ajtóhoz mentek, be volt zárva. Ezt is kívülről reteszelték el. De ki? — Elvesztünk — sóhajtotta a hercegnő. — Éz nem a cselédség munkája. — Hát kié ? kérdezte a férfi megdöbbenve. — Hallgass — sügtoüa a nő. •— 'Palán valaki az ajtó mögött áll és kihallgat minket. A hercegnő elvonta onnan Chariest és a féklemtől lenyűgözve tétován állottak egymás mellett. Akkor valaki gyorsan megfordította a zárba kulcsot, az ajtó kinyílt és a belépőben Charles azonnal felismerte a herceget. De az úgy látszott, hogy nem méltatta őt figyelemre, de egyenesen nejéhez ment és néhány szót mondott neki oroszul. Az asszony könyörögve nyújtotta feléje karját. Sergejefí azonban ?e!utasitólag intett és elhagyta a szobát. Charles rémülten fordult a hercegnő felé: — Mit mondott? Mivel, fenyegetett? Tudnom kell. Mondd meg! A hercegnő átfogta a férfi karját és szótlanul simult hozzája. Aztán félve, alig hallhatóan suhogta: — Áldozatot követel. Engem vagy téged. Mi választhatunk, öt perc múlva vissza jön és akkor megöl. Engem vagy téged. A szép Charles ügy érezte, mintha megállna szívverése. Aztán vállat vont. — Végre is nem vagyunk Oroszországban, ahol a barbár hercegtől függ életünk. l;t Nizzáiban a francia törvények védelme alatt állunk, ö és iparosokra ép oly nagy szükség van, mint kiváló orvosokra, mérnökökre, fiskálisokra, tanárokra és hogy amazok is csak akkor lehetnek elsők, kiválók, ha tanulnak, tudnak és dolgoznak. Amazoknak még az a nagy előnyük is megvan, ha szak- képzettségük a komolysággal és józansággal párosul, úgy feltétlen boldogulnak, mig emezek sokszor tisztességes munkájuk, szaktudásuk és iparkodásuk dacára se tudnak boldogulni. M ÁTESZAL KA Harc az egészségért, A belügyminiszter már meglette az intézkedéseket a kolerajárvány behurcol fisának meggátolására. A háborúval ugyanis rendszerint két alakban jár a halál, amióta csak az emberek hadakoztak egymással, A csatatéren elesettek nem csak maguk halnák még, hanem a fegyverek szünetelése u'án seregesíöl ragadják magukkal a meg semmisülésbe azok nagy seregét is, kiket a golyó megkímélt, vagy akik a harctól messze voltak. Meri a t óm égésén, í eh át nem mindig a kellő óva- ,3.,,- .... - eltér, etet! hu - - s:-.-. b..;..t.'.?<j, de emellett a hat déren kimerülést/- f kezódott fáradtság,.a rossz időben nem ápolhatott és kellőleg nem táplálhatott test t gyöngülése Utat nyit a gyilkos járványok különböző-fajainak. MöSt is már nagy mértékben uraikod'k a vérhas, tífusz, de a kolera is. Ezt pedig a foglyok, de a harctérről betegen visszaketülő bolgár és szerb katonák is rohamosan terjeszthetik s mert a visszatérőkkel a mi határainkon sűrűn éi intkezbeínek magyarországi lakosok is i nagyon is szükséges, hogy jó eleve gonoskcdjtii k a kolera leküzdéséről, így okoz újabb gondot nekünk és veszteséget ez a Szerencsétlen háború, amely annyi pénzügyi nehézség sziilönnyia volt, s ezzel még tűrhetetlenebbé teszi a helyzetet. Antiker azon kan, . gondoskodnunk kell ismét heveny eszet járv.iaykúrjtázakfól is. mert a meglevők bizony nem elegendők a biztonság és megnyugvás érzésének fö'keltéséte : nem térhetünk ki a rendes állapotok közt levő egészségügyi intézményeink hiányosságainak taglalása elől Sem. A székesfővárosi közgyűlésén heves kifaka- dások hangzottak az ellen, hogy betegápolási adót a kormány fel akarja emelni 10 százalékra. Azt azonban nem emlegették, hogy magának a fővárosnak is rövid idő: alatt négy millió korona költséggel épit az állatit kórházakat, bogy a kórház hiányon segítve legyen. De item csak itt, hanem nem fog merni egy hidegvérrel gyilkolni. Csak ránk akar ijeszteni. A hercegné szomorúan intett. — Ez az embzr képes rá. Egyszer halálra korbácsolt egy embert csak azért, mert az feleselni mert vele. Mint ketrecbe zárt vadállat járt fel alá a férfi. Aztán megállt. — Tehát védeni fogjuk magunkat. Kiáltani, segítséget hívni. — Mit használna? Kívülünk senki sincs a villában. És ha a cselédség itt lenne, egyik sem merne ura ellen cselekedni. Oroszok, kik tesiel- lélekkel hívei gazdájuknak. Hasztalan minden. Meg kell halni, nekem vagy neked. — Én — szólt- hevesen.— Végre is én nem vagyok a hibás. Te hívtál magadhoz; — Hiszen -ezerszer könyörögtél érte. És előbb, magad mondtad, hogy szívesen meghalnál értem. Én szeretlek, érted? Nagyon szeresteiek s azért hívtalak ide, mindent feláldozva igaz szerelmemért. — Bizonyosan nem is voltam itt az egyedüli. — Charles! . . . Mint szivén lőtt madárkának jajszava hangzott fel a szó. Akkor újból felnyílt az ajtó és belépett a herceg. Kezében a revolver. — Nos határoztatok? Tehát melyik? Charles kétségbeesetten kiáltott: — Ártatlan vagyok! Kegyelem. Elmegyek és sohasem fogom viszontlátni a hercegnőt. Kegyelem ! . . . a vidék mind ama helyein, a hol érezhető a kórházhiány, állami kórházakat fognak építeni. A kórházak szaporodása egyúttal a kultúra haladását is bizonyítja; mert arra mulat, hogy a betegek ma már készségesebben keresnek gyógyulást ott, ahol rendes ápolásuk és eltartásuk van, mint azelőtt, a mikor a közömbösség meg kuruzs- lás uralkodott; azaz, hogy uralkodik sokfelé mais. Nem elég tehát csupán a fenyegető járványok ellen védekeznünk, hanem védekeznünk kell egészségügyünk állandó ellenségeivel szemben is. Sajnos, hogy a gyermekhalandóságok, különösen a gyermekjárványok leküzdését még ma sem bírtuk olyan minimumra leszorítani, mint azt leszorították más haladott államokban. Ezen a téren még mindig erősen Kelet vagyunk; nagy az orvoshiány és nagy az indolencia. Hiszen a fővárosban tapasztaltuk a legutóbbi őszi skariátyárvány alatt, hogy gondatlan szülők beteg gyermekeiket elküldték az iskolába, vagy betegen vitték közúti kocsikon, nem törődve azzal, hogy hány mást fertőznek meg. Ilyen esetekben azonban a szigorúság nem eiég, ha kénytelen papíron maradni; már pedig ha kevés a kórház ér az ápoló sze.nelyz.el, ha a szegényeknek nem tudnak ingyen orvosságot adni, sőt nem tudják fölmenteni a szegény szülőt attól a gondtól,, hogy betegének elszállításáról és lábbadozása idején üdüléséről ne néki kelljen megélhetésének sérelmével gondoskodni, akkor nem küzdhetünk sikeresen á járványok elfojtásán. Erre pedig pénz, meg pénz keli. Az intézkedéseket és az intézmények felállítását az államtól követelik lépten-nyo- rnon." az államnak tehát keil a fedezetről gondoskodnia. Minden esetre helyesebben lenne, ha a polgárság aránylagos megterhelését arra használná föl, hogy a közegészségügyet az egész vonalon államosítsák. Ennek ma még csak kezdeményeit lát- j jak. Pedig a még nagyobb betegápoiási adót seira i éreznók olyan terhesnek, ha például az orvosr ! szolgálatot ál amositanáít. Ennek megvalósítása természetesen néni olyan könnyű feladat, mint az ideája; de épen ezért kellene már most is behatóan foglalkozni vele a közvéleménynek. Erre int bennünket különösen minden járvány ijesztő be- köszönésé. A herceg feikacagott: — íme, asszonyom a szerelmes hős! E percben a hercegnő felkelt helyéről s a revolvert eiveite Sergejeff kezéből. — Élég volt! ! — szólt parancsölóiag. Ez levette a fejéről a parókát, állszakállát s alázatosan meghajolva áilt a ház úrnője előtt, i Valamit mondott oroszul, aztán tiszteletteljes haj- ! longas után elhagyta a szobát. — Mit jelentsen ez? — kérdezte Charles I megdöbbenve. — Ez uram, egy kis szerelmi próba volt. Megakartam győződni, hősies nagy szerelméről. Amire annyiszor, de annyiszor megesküdött. Ön azt mondta miudenekfölött szeret. Hát igen. Most láttam. Fél év óta vagyok özvegy és férjem egész nagy vagyonának örököse. Most igaz szerelemre vágytam. És próbára akartam tenni Önt. Mert — mert én Önt igazán szeretem. I^égi hűséges inasom felvette az ura maszkját és ruháit. A próba nagyszerűen sikerült. És most — elmehet, hogy soha viszont ne lásson. Ágyiő! A férfi megpróbált védekezni, de egyetlen szava sem lett meghallgatva. —Menjen! — szólt a hercegnő — távö£zék azonnalf Az ajtó megnyílt. és a kát herkülesztermetü szolga, mint egy merev osz’op állott ott. Charles de Neuville, a szép hódiíó, szótlanul hagyta sl a szobát.
