Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-06 / 23. szám

fláíésíalfca, 1913. V. évi. 23. (218.) szára. június hó 6. TÁRSADALMI HETILAP. sM MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egész évre — — — — — — — Félévre -•— — — — — — — Negyedévre — — — — — — — Tanítóknak és községi közegeknek egész évre----——' Egy szám ára 20 fillér. —■---­ko rona­korona* korona­korona­Felelős szerkesztő : ür. TÖRÖK ÁRPÁD. Fpmunkatárs; SCHREIBER MENYHÉRT. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Országos kiállítás terve. A földmiveiésügyi minisztériumban egy uj országos kiállításnak terve merült fel. Az 1896-ik évi millenáris kiállítás óla sok viz folyt le a Dunán, sok minden megvál­tozott, az agrikultura egészen más képek­nek a jegyében bontakozik ki. A kiállítást 1916-ik évre tervezik, szóvál 20 évnek fej­lődési vonalát akarják megrajzolni. Mind­azt az eredményt, amelyet két évtized le­folyása alatt sikerült átplántálni a magyar kultúrába, mindazon törekvéseket, amelyek ■ez idő alalt foglalkoztatták a magyar né­pet itt akarják bemutatni a világ előtt. Épületes dolog, hogy életjelt adván magunkról, magunkra fordítjuk a világ fi­gyelmét. Épületes.dolog az is,hagy az elért ered­ményeknek a kiállítás alkalmával történő •egymás mellé sorakoztatásából alkalmunk lesz levonni a tanulságot, ami által bizo­nyára tudásunk is gyarapodni fog s alkal­munk lesz kijelölni azokat az utakat, me­lyeket a tapasztalat helyesnek bizonyít. Ki fog tűnni, miféle módszerek váltak be, és talán olyasmivel is találkozni fogunk, ami­nek létezéséről nem tudtunk s csak a ki­állítás által nyújtott alkalom tette lehetővé, hogy velük megismerkedjünk. A tapaszta­lat továbbá azt bizonyítja, hogy az ilyen alkalmakkor meginduló nemes versengés­nek rendszerint az elért eredmény szem­pontjából is haszna van, mert egészséges fejlődésre szokott vezetni a nemes verseny s ez erkölcsi, valamint egyben anyagi ha­szon ismét amellett szó!, hogy a leendő kiállítás tervét örömmel fogadjuk. Ha azonban az előnyök mellett figye­lembe vesszük az ügynek kevésbé biztató tényezőit is, nyomban belátjuk, hogy korai volna a teljes hozzájárulás hangján-szó­lalni meg. 1916-ig ugyan még sok idő van hátra és reméljük, hogy zilált anyagi hely­zetünket addig kiheverjük, reméljük de nem tudjuk. Gazdasági piacunknak kiala­kulása fogfa valószínűleg megadni a döntő szót ebben a kérdésben. A balkán mai helyzete nem kecsegtet semmi biztatóval s csapán bizonyos optimisztikus világnézet mellett tarthatjuk fenn az eseményekben való bizodalmunkat. Ám hogyha a nyomasztó anyagi hely­zet valamennyire meg is enyhül, még min­dig erős támpontjuk marad a kétkedők­nek. Vájjon haladtunk-e annyit a lepergett két évtized alatt, hogy azt szégyen nélkül a nagy világ színe elé állíthassuk? És ha alaposan meggondoljuk, vájjon mire esik a túlsúly: arra, amiben lépést tudtunk tartani a fejlődéssel, vagy pedig arra-e, amiben elmaradtunk. A külföldön mepho­o nosodolt okszerű gazdasági kultúrával szem­ben milyen magaslaton áll a mi gazdasági kultúránk ? Éppen ezekre a kérdésekre fog felelni a kiállítás. Hogy jól, vagy kevésbé kedve­zően, efölött lehetne disputáim; biztos, hogy mindkét részről jelentős érveket le­hetne felsorolni, de az is bizonyos, hogy végeredményében meddő maradna yitánk, mert megelégedésünk az eredmények mér­legelésében a mérlegelőnek igényeitől függ­nek. Pl. egészen biztos, hogy a Kunság­ban előforduló társasgazdai rendszer az egész világ elismerését ki fogja vívni, de ezzel szembon a föld kevésbé ökonomikus használata, a sajnos, sok helyütt még pri­mitiv, kezdetleges berendezkedés mosolyra fogja bírni a szakszerű szemlélőket. Szó­val el kell készülni arra, hogy egy ilyen kiállítás alkalmával a dolgoknak árnyolda­lai épp oly mértékben kidomborulnak, mint az előnyök. Minthogy azonban kiállításra az ember azért megy, hogy fejlett, köve­tendő példát lásson, az árnyoldalak szem­lélésekor meg fog iitödni, míg az elisme­résre méltóakat természetesnek fogja ta­lálni s igy a bírálatnak hangulata — már amennyire ilyenkor következtetni lehet balul fog kiütni. Kiadást annak kell rendeznie, akinek mutogatni valója van s jaj annak, A megváltozott nő-kultusz. Irta: Anatole France. Midőn a kereszténység bűnné avatta a sze­remet, ezzel egyúttal a szerelem érdekét mozdí­totta elő. A nőt kirekeszti a szentségből, fél tőle, ujjal mutat a veszedelmére. Az evangéliumban áll: »A nő karjai hasonlatosak a vadász hálójá­hoz, — laquens venatorum.« Figyelmezlet min­ket, ne bizzunk benne: »Ne támaszkodjatok a nádra, melyet lenget a szél és ne higyetek benne, mert minden hús hasonló a fűhöz, elhervad a di­csősége, valamint a mező virága.« Fél a ravasz­ságtól, mely vesztére tör az emberiségnek: »Ki­csiny minden gonoszság, a nő gonoszságához ké­pest.« De éppen ez a félelmetesség emeli hatal­massá, sót reltegetté a nőt. Ezen állítás akkor válik érthetővé, ha gya­koroljuk magunkat a misteriumokban. Gyermek­éveinket vallásos légkörben kell töltenünk. Sze­rény életet kell visszavonultságunkban folytatnunk, meg kell figyelnünk a lelki gyakorlatokat, 12 éve­sek vagyunk, midőn el kell olvasnunk a naiv lel­kek előtt természetfölötti erőket feltáró épületes könyveket. Meg kell ismerkednünk Borgia Szt. Ferenc életével, ki Izabella királynő nyitott kopor­sóját nézi, vagya yermonti apátnőnek lányai előtt való megnyilatkozását. Az apátnő ugyanis a szent­ség illatában hallt meg és az apácák, kik anygyali munkájának részesei voltak, abban a hitben, hogy az égben van, imájukban hivták őt. De egy nap megjelent előttük, halvány volt, ruháját lángnyel­vek nyaldosták körül és igy szólt: »Mikor még éhem, egy Ízben, imára kulcsolt kezekkel arra gondoltam, mily szépek s kezek. E bűnös gondo­latomért kárhozom ma a pokolban. Leányaim, Isten kegyelmes jóságát ismerve, imádkozzatok ér­tem!« Egy gyermeki theologiai könyvben ezer ilyen történet van, mely a szűz tisztaságnak oly nagy értéket tulajdonít, ne hogy ugyanakkor nagyon be­csesnek tartsuk a gyönyöröket. Az egyház Aspasiát, Laist Cleopatrat, po­kolba kárhozott démonokká teszi meg szépségük miatt. Mily dicsőség! Nem érzéketlen iránta a szent nő sem. A legszerényebb és legszigorúbb nő is, aki egy férfiút sem akar nyugalmában meg­zavarni, szívesen bontaná meg az összes férfiak nyugalmát.) És ha az egyház óvintézkedéseket tart szükségesnek vele szemben, ezáltal büszkesége csak nő, mint a hogyan hizeleg neki, az a rette­gés, midőn Szt. Antal igy kiált feléje: »Távozz tőlem álat!« Veszedelmesebb, mintamilyennek hitte magát és ennek ujjongva örül. De ne bizakodjatok el testvéreim, nem min­dig vagytok ti oly tökéletesek és felfegyverzettek. Volt idő mikor még alázatosak voltatok, őseitek a mammutok korában és a nagy medvék idejében nem voltak urak a barlangi vadászok felett mint a hogy most urak vágytok felettünk. Akkor hasz­nosak voltatok, sőt szükségesek, ám nem legyőz- hetetlenek sőt őszintén szólva, az ősi korban va­lamint még jó darabig azután, hiányzott belőletek a báj. Hasonlítottatok a férfiakhoz és a férfiak hasonlók voltak az álathoz. Két dolognak köszön­hetitek, hogy ma)létező félelmes gyönyörré válha­tok, hogy ti lettetek a közvetlen és egyetlen okai az áldozatoknak és bűnöknek: A civilzációnak, mely fátyolt adott rátok és a vallásnak, mely ké­I telyt mutatott nektek. Azóla vagytok titok és bűn, álmodnak rólatok és elkárhoznak érettetek. Feléb­resztitek a vágyat és a félelmet, a szerelem esz- telensége jött a világba. Csalhatatlan ösztön hajt titeket az áhítathoz, bizony jól teszitek, ha szere­titek a kereszténységet, hisz az megtízszerezte a hatalmatokat. Ismeritek Szt. Jeremiást? Rómában és Ázsiában akkora félelemmel töltöttetek ei, hogy pusztaságba menekült előletek, hol száraz gyöke­rekkel élt és a nap annyira sütötte testét, hogy már csak fekete bőre volt csontvázzá aszott teste fölött. És ott is találkozott veletek, magányát a ti képeitek népesítette be, mely még magatoknál is szebb volt. A remeték igazsága valóban bebizo­nyosodott felőletek: a rólatok való álom a való­ságnál is csábítóbb. Jerémiás, még az emléketeket is irtózattal utasította vissza. Ám de hiába adta át magát az imádságnak, böjtnek, életét a ti ké­petek töltötték be, pedig ő (iteket kiűzött belőle* Lapunk mai száma 6 oldal. T

Next

/
Thumbnails
Contents