Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-02 / 18. szám

TÁRSADALMI ULTI LAP. ■m MEGJELENIK MINDÉN PÉNTEKEN r ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----—• Egy »zám ára 20 fillér. ---­SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: FelelSs szerkesztő: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Szanatóriumi beszámoló*) Tartotta: Dr. ROSENBERG IGNÁCZ, egyleti titkár. Tisztelt közgyűlés. Szeretett kedveseink! Engedjék meg nekem, hogy ezen meg- szóllitással fordulok önökhöz, a mely ko­rántsem, a hirtelen bizalmaskodás, hanem a jól megfontolt gondolat hűséges kifeje­zője akar lenni 1 Mert azon egyesület tag­jai, kik hosszú 6 esztendőn keressztül any- uyi ügybuzgósággal, kitartó hűséggel és szeretetreméltósággai szolgálták a nemes célt; akik évrői-évre »estik egy virágszá­lat« kértek a társadalom tagjaitól és annyi szeretetreméltósággai sz&gálíúk a hazai tuberculosis elleni küzdelem szent ügyét: méltán megérdemelik, hogy »kedveseknek« tartsuk őket. Az idő lejárt, a mely a 6 évi tagsági kötelezettséggel van összekötve és azért hívtuk össze mai napra a közgyűlést, hogy rövidesen beszámoljunk ezen 6 év törté­netével, hogy elmondjuk, mit cselekedtünk, mit végeztünk, másrészt az egylet jövő­jére nézve is határozzunk! Tisztelt közgyűlés! „A József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület•' mátészal­kai bizottsága vagy fiókja 1907. március 14.-én alakult meg Mátészalkán Ilosvay Endréné úrnő elnöklete alatt. A ki az egyesület nemes célját átérezve, nagy szor­galommal, párját ritkító agilitással fogott hozzá az alapvető munkálatokhoz. Olyan volt mit a szántó vető, elvetette nagy gon­dosággal a magvakat, amelyek hála Isten­nek termő talajba hullottak, kikeltek és meghozták a kívánatos gyümölcsöket. llosvaynénak ezen nagybecsű munkál­kodása felsőbb elösmerésre talált, mert a mint a megőrzött iratokból olvasható. Lu­kács György Ó Nagyméltósaga 1907. de­cember 11-én kelt levelében örömmel ér­tesíti, hogy az Auguszta emlékéremmel lelt kitüntetve. Ilosvayné úrnő Mátészalkáról való tá­vozása után 1908. Szeptemberben Dr. Fárnek Lászlóné őnagysága lett az egye­sület enökévé megválasztva, aki e szép tisztséget mai napig odaadó iparkodás­*) Ezen beiaájnoló 1Ö13. májú« t.-ín tarUtott a Sza­natóriumi bizottság ávi köagyüJAsm. sál, fáradhatatlan tevékenységgel mindnyá­junk örömére töltötte be. Hiszen mindnyájan lemérjük az ö lel­kes, fáradhatatlan munkásságát, amely sze­rencsés egyéni szeretetreméltósággai van párosulva. Ha Ilosvayné a szántó vető volt, aki az alapvető munkálatokat végezte, akkor Dr. Fárnekné kertész volt, a ki az életre kelt csemetét körültekintő és féltett gon­dossággal ápolta és felnevelte. Az ő tevékenysége is felsőbb elisme- - ■ • re talált, .inéit örö^wv! LMeníhetem, i hogy 1913. február hónapjában ő Nagysága is elnyerte az Auguszta emlékérmet. De tisztelt közgyűlés, öröm és bánat váltakoznak az emberi életben! Amily örö­münk telt a mi kedves Elnöknőnk mond­hatni népszerű tevékenységében és kitünte­tésében, másként szomorúvá tesz bennünket azon tudat, hogy a mi kedves Elnökünk, más helyre való elköltözése folytán, itt hagy bennünket. Az ö eltávozása egyébként sivár tár­sadalmi életünkben is űrt hagy maga után. De hisszük és reméljük, hogy a távol messziségben sem fog rólunk megfeledkezni és néha-néha eszébe fog jutni a kertész­nek a féltve őrzött csemetéje: a mátészal­kai fiók Szanatórium egyesület! Mert hiába, az emlékek sok szálai fűzik öt ide. — A hely, hol életünk szép, nagy részét töltöttük; a ház a hol gyermekeink bölcsője ringott; a harang melynek hivó szava Isten házába szóllitott bennünket; a templom, hol térdre borulva könyörögtünk a Mindenhatóhoz: mindezek a hála a kegye­let és megemlékezés virágait fakasztják szivünkben! De megfognak engedni nekem t. höl­gyeim abban, hogy nem a száraz, fanyar krónicás szerépére vállalkoztam akkor, amikor a fentiekben a mi egyesületünk eddigi történetét beszéltem el. Egyéni re­flexiókat és motívumokat is szőttem bele, kis fokban magam is részt vettem a mun­kában ; jól ösmerem a viszonyokat és kö­rülményeket, éppen ezért úgy mondom, ahogy érzem. De hálásan és tisztelettel kell megem­lékeznem az egyesület tisztikaráról is, a választmányról, az egyesületi tagokról, a mátészalkai úri lányokról és általában Má­tészalka tisztelt közönségéről, akik vállve­tett erővel, a nemes ügyhöz való buzgő- sdggal ős szeretettel segítettek bennünket célunk elérésében; amely egyesületünket virágzóvá, népszerűvé tette, és a mely le­hetővé tette, hogy a mátészalkai fiók Sza­natórium egyesület áldás dús működését a legelsők között már akkor kezdhette meg, amikor hasonló egyesület még nagyon ke­vés volt az orozágban I Tisztelt közgyűlési Tudvalevő, hogy a Szanatórium egyesület célja korunk leg­nagyobb betegsége, a tüdővész ellen küz­deni, minden rendelkezésre álló módon. Evégböl igyekszik bevonni az orvosi kart, melynek tagjait felolvasásokra, nép­szerű ismertetésekre kéri föl. —- Iparkodik a »közegészségügyet« népszérüvé tenni. — Gondoskodik az u. n. dispensairckről, azaz gondozó helyekről, ahol a betegek taná­csot, orvosi segélyt, gyógyszerek i kapnak, iparkodik a betegeket a családi körből, kór­házakba, szanatóriumokba küldeni, amilyen az alföldi, gyulai szanatórium. Örömmel jelenthetem t. I özgyülés, hogy a mi becsületes iparkodásunk felsőbb elismerésre is talált mindenkor, mert a központi intézőség, különösen pedig Lukács György önagyméltósága kívánságainkat mindig különös figyelmébe részesítette. Az elmúlt idő alatt 12 betegünk nyert elhelyezést és gyógykezelést a gyulai sza­natóriumban, a legtöbben 3 hónapig, sőt ennél hosszabb ideig tartózkodtak ottan, ezek nagy része gyógyultan vagy javultan távoztak a szanatóriumból. És ha ezen betegek ápolási napjait és gyógykezelési költségeit összegezzük és összehasonlítjuk a központba küldött össze gekkel, akkor azt tapasztaljuk, hogy annak jelentős része a betegek gyógykezelése révén meglérült, tehát általános nemzeti célok mellett áldozatkészségünkket speci­ális, helyi érdekeinket is haszonnal szol­gáltuk. A hat esztendő alalt több társas ősz szejövetelt és mulatságot rendeztünk, me­Lapunk mai száma 6 oldal:

Next

/
Thumbnails
Contents