Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

Hátészalka, 1913. Y. évf. 1. (196.) szára. *7 A , J január hó 5. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Kgész évre — — — — — — — 8 korona- Félévre — — — — — — — 4 korona- Negyedévre — — — — — — — 2 korona- Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona- ---——• Egy szám ára 20 fillér. --­Fe lelSs szerkeszt:: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. ... air »-ran " .viTir-m«»arr i i'ii SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája , (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. <* ' A pénzpiac javulása. A bizonytalan idők bénító hatása most bontakozik ki a maga teljes képében. Ma­gyarország megszűnt piac lenni a szó meg­bízható értelmében, s igy azok az érdek­körök, melyek nagyarányú voltuknál fogva ép bőrrel kerültek ki a krízisből, meg vol­tak szintén bénítva, mert a piac összedőlt romjai fölött elült az élet. Saját üzempan- gásuk elleni orvosságot találták meg tehát abban a dicséretreméltó akcióban, amelyet a legutóbbi időben indítottak meg. Ugyanis valamennyi számottevő fővá­rosi intézet szindikátust alakított segitőak- ció keresztülvitelére. Az elv az volt, hogy oly vidéki cégek, amelyeknek statusa aktiv és amelyek csupán a kedvezőtlen hitelvi­szonyok folytán beállott hiíeímegvunás mi­att pillanatnyilag fizetési zavarba kerültek, kötezettségeik teljesítése eéljából a fizetés- képtelenség elkerülése érdekében az egye­sült nagybankok segélyzö szindikátusától hitelt kapnak. A lényeg azon van, hogy ezt a kivételes hitelt csak is azok a cégek fogják élvezni, amelyeknek hitelképessége vagyoni mérlegükben indokolva van, és amelyek nem helytelen üzletvitel, avagy erejükön felül való terjeszkédés, hanem hi- telkrizis miatt jutottak fizetési zavarok közé. Az aktiv fizetésképtelenség, ez a sajátságos magyar species, a segítség folytán meg fog szűnni. A nagybankok ezúttal kerülni fogják a hosszadalmas formaságokat, hogy min­den arra érdemes és jogosult cég hanTa- rosan hozzájuthasson a szükséges hitéihez. A fővárosi piac támogatása azzal a segítő akcióval karöltve fog végbemenői, amelyet a budapesti nagybankok a vidéki pénzintézetek segítségére mári folyamatba tet­tek. lit is az a szempont lesz irányadó, hogy csak is oly intézetek fognak a rend­kívüli hitelben részesülni, amelyek akár a belétek hirtelen elvonása, a kár egyéb ön­hibájukon kívül eső okbó1 pillanatnyilag elvesztették likviditásukéi;. A dologban az az érdekes, hogy el­sősorban a vidéki cégeknek jut ki a segítség, ami igen bölc* dolog, ha tekintetbe vesz- szük azt, hogy mihelyt a vidéki cégek a fővárosi cégekkel szemben kötelezettsége­iket teljesíthetik, emezek ipso facto pénz­hez jutnak. Ha a kereskedelmi piac ekként ország­szerte restituálva lesz, akkor lesz csak al­kalmunk a nagypénzintézeteknek szokásos munkakörük folytatásába fogni s ennek a ténynek tulajdonítható az, hogy a segítő akció ilyen gyors és agilis. ' A pénzpiac emez uj alakulásánál lehe­tetlen meg nem emlékezni arról a benyo­másról, amelyet ez beániink kellett. Fel- emelőleg hat, hogy a borzasztó kádencia utált a magyar piac előre megrajzolt recipe szerint a maga erejéből áll lábra, feleme- lőleg hal az önzetlenség és de összetart«!*, amelynek jegyében a folyamat történik. Egy pillanatra Amerika levegőjét érezzük fújni, a maga akcióképe's, elszánt, demokratikus egyszerűségében. Ilyenkor érezzük, hogy nem igaz, hogy a pénzpiac a lelketlen, a rafinált nyerészkedési porond, amilyennek a közélet hirdetni szokta, hanem méltányos i tisztességes üzlet is lehet, ha méltányos és tisztességes emberek áiianak az élén. Re­méljük, hogy tanulsága és haszna is lesz az elmúlt hónapoknak. Mintahogyan Szeged a pusztító árvízből ezerszeres szépséggel épült fel újra, szeretjük hinni, hogy olykép fogja felemelni fejét a magyar piac, újabb, megbízhatóbb konstrukciókkal és védögá- takkat a külpolitika tehetetlenségével szemben. Csak a cigány . . . Csak a cigány húzzon nékem Szép szomorú nótát, Muzsikaszó regélje el ölelését, csókját. Csak a cigány húzzon nékem Borongás, őszi estéken Bubánatos hangon. Hogy a szivem nótában is Csak érte sóhajtson . . . Csak a cigány húzzon nékem Örökösen fájón, Hogy a lelkem a rózsámért Édes kínnal fájjon 1 Csak a cigány húzzon nékent, Hogy a sebem jobban égjen Mini a pokol tüze . . . Ha mulatok: hadd legyen bum Dálcsokcrba füvze I . , . Elment messze . . . Elment messze a szép szőke lányka, Hej, akinek nem lelek nyomára; Elbúcsúzott minden nélkül Csók se csattant el emlékül, Csak ä csodás szemepárja Mondta, hogy mi utoljára Ldttu/i akkor egymást , . . Elment messze a szép szóke lányka, Úgy teszek én mintha nem is Jájna. Eltitkolom szivem gyászát, De a rigók azt nólázzák, Hogy ott a vén fűzfa mentén Lettem árva, lettem szegény Egész életemre. Sugár József. PÉTER ELUTAZIK. Alkonyi fényben fürdött a kert, tündöklő sárga tónusok ragyogtak a horiiont fölött. Enyhe nyáresti levegő simogatott körül mindent a túlsó nyaralósor felől hangok szűrődtek feléjük: valaki mosolygó kedves dalokat zongorázott. Akkor a verandán megkérdezte a lány Pé­tert : — Mondja nem jobb itt ? Nézze milyen szép ez: a kedves nyaralók, a falu harmóniája. És maga mégis inkább utazni megy! Hiszen annyit csatangolt már életében . . . Próbáljon maradni egy kissé! Nem Is tudom megérteni, hogyan érzi mögát jól a folytonos utazásban. Mégha 3 vagy 400 évvel ezelőtt a látnivágyás folytonos vándor­lásra serkentette volna, elég naiv tudnék lenni és megbecsülném az életmódját. De igy } Hiszen még csak azt sem mondhatom, hogy a szenvedélye kergeti végig a világon, mert magának nincsenek szenvedélyei. Maga szer.vedélytelenü! megtestesült kedves, korrekt ember, valósággal jégbehütött tem- paramentumu, csendes és szolid, magához falu illenék Péter . . . — Lehet, hogy igaza van, sőt bizonyára igaza van. De kérem, hídja el, hogy az én utazá­saim nem jelentősek, nem is érdemlik meg, hogy probléma tárgyát képezzék. — Most megint a szokásos szerénység be­szél magából. Lássa rosszul teszi, hogy nem mond el mindent. Maga valamit elhallgat. Magát valami űzi, kergeti, valami emlék, valami fájó em­lék .. . Nézze nekem elmondhatja ... én tudom, hogy maga mélységesen érez és gondolkozik, s a szokásos bon-mókkal, apró társalgási udvairassá- gokkal ás sablonos kedvességekkel önmagát akarja elrejteni, mert igy parancsolja ezt a jóizlése, amely titja attól, hogy maga a csendes, finom fájdalmait felfedje. Nézze ... én úgy szeretném, -ha meg­gyónna nekem ... én megérteném . . . talán meg is vigasztalnám . . . — Kérem, ismétlem, téved. Ne keressen szub- tilisz dolgokat lelki-kulisszáim mögött. Higyje el ép oly jelentéktelen ember vagyok, mint akárki, más. — Szóval nem bízik bennem. Lássa ez ma­gától nem szép . . . Most a nap glóriás reflexe a verendán im­bolygót s az alkonyi biborfény koszorúja köri­tette a lány fejét, végig szaladt dekoltált nyakán és a könnyű csipkebluzon. Péter mosolyogva itta fai a kedves látványt szemeivel, aztán cigeret- tára gyújtott és csendesen beszélt: — Hiszen Magácskának nincs is semmi mondani valóm. A lényegeset megérezte, a histó­ria, a nevek úgy sem fontosak, A dolgok hangu­latának immár birtokába van és ez a fontos. Meg­ért. Nos, most vigasztaljon meg. Bajosan fog Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents