Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-23 / 8. szám
n eszmék beváltásáról szólani. Mig igy kicsinyes, legtöbbször személyi érdekeltségből eredő kanapé processzusok, féltékenyen őrzött és soha ki nem elégíthető feltűnési viszkétegek az érvényesülésnek legsilányabb megnyilvánulási módjai a nagy közönség elé dobott eredmények és vesztes, egyedül vesztes maga a cél, az eszme, a melyet humanizmusnak szeretünk megjelölni. Pedig nem humanizmus ez, hanem kendőzött, álhumanizmus, a mely ront, pusztít, mételyez, a helyett, hogy építene, alkotna és gyógyítana. Vájjon megérti-e ezt valaha a társadalom ? 3 . old. _______________________ FÖRMED VÉNY. »Feljelentett ügyvéde címen megírta lapunk múlt heti száma, hogy a helybeli ügyvédi kar dr. Barta lgnácz itteni ügyyédet a szatmári ügyvédi kamaránál feljelentette és e feljelentés utcai kliens- fogdosás és más, az ügyvédi tekintélylyel össze nem férő cselekményekkel vádolja dr. Bartát. Dr. Bartának nem tetszik, hogy a »Mátészalka* becses személyéből nem csinál ne-nyulj- hozzám virágot, hanem a feljelentés beadását s az abban megjelölt vádat publikálta. Azonban mégis különös, hogy dr. Barta nem a feljelentőkre haragszik, hanem rá valló Ízléssel lapunknak ront neki egy nyílttéri förmedvényében és alá Bodóné mikor a bor árát kérik, mindenről beszél, csak arról nem, amivel vádolva van. Nem akarunk ágyúval lőni a verébre és még- kevésbé óhajtunk a dr. Barta városszerte jólismert finom Ízlésének tengerszine alatti vonalára szállni s azért tartózkodunk attól, hogy a méltó választ megadjuk Barta dr.-nak. Csak egyes kijelentésekre szorítkozunk, a melyek szükségessége már itt fentforog. Dr. Barta azt irja förmedvényében, hogy »nevét meghurcoltuk* »azt írva* róla, hogy »virágzó* (?1) ügyvédi irodája az utcai kliensfogdosás stb. eredménye. Hát ez egyszerűen nem igaz. Mi azt irtuk, hogy Dr. Bartát feljelentették s a „feljelentés utcai kliensíogdosással .... vádolja* őt. Ez pedig két különböző dolog s ha azt a különbséget az ügyvéd-szerkesztő nem tudja meglátni, úgy maga állította ki a szellemi szegénységet tanúsító bizonyítványát; ha pedig e különbség megtételére képes dr. Barta, akkor tudva valótlant állított. Nekünk semmi közünk ahoz, hogy virágzik, vagy hervad-e a dr. Barta irodája. Kollegái erre nézve feljelentésükkel azt mondják, hogy sem nem virágzik, hogy sem nem hervad, hanem illatozik. Ám, ez az ő dolguk. Ránk ebből csak az tartozik, hogy a »roszmáju* és »kenyéririgy* kollegák (dr. Barta nyilatkoztának jelzői) »bűnéért* bennünket leckéztető förmedvény itt is tudva valótlant állít. Mert nézzük csak: milyen alapon virágozhatik a Dr. Barta félévesnél alig régibb ügyvédi irodája, mikor ez éppen az idő rövidsége folytán fizikai képtelenség s legjobb esetben is csak rügyfaka- dásnál tarthat. De — jól lehet a feljelentés éppen a forszírozott virágfakasztás és igen különös termékenyítő eszközök alkalmazása miatt tétetett — alighanem még itt se tart az az ügyvédi iroda. Nagy és elismert szaktudás; zseniális természetes ész; széleskörű, a normális méreteket meghaladó általános műveltség; az etikai tisztességesség méretén jóval f ilülemelkedő jellem ; rokoni, vagy társadalmi összeköttetések; nagyobb anyagi erő teremthetnek meg csak ma Mátészalkán, ahol dr. Bartán, a legkésőbb letelepült ügyvéden kívül hét (még pár hó előtt nyolc) ügyvéd van, »virágzó* irodát. Akkor se 6—8 hó alatt. Nos: merjük megkérdezni, ki tud dr. Barta urnák a fentfelsorolt bármelyik virágfakasztó tulajdonságáról? És pláne arról, hogy e virágfakasztó tulajdonság olyan mértékű legyen, amely a már régebben nyeregben ülő kartársakéval sikerrel mérkőzhessél« ?! Tudtunkkal dr. Barta — szerény magunkkal együtt — közepes eszü, közepes műveltségű ember. Szaktudása sem egetverő. A jogi könyveken, szaklapokban éppen olyan kevéssé szerepel a neve, mint a »Mátészalka* »nagyobbrészt kereskedő munkatársai«-é ; általános műveltsége és a büntető törvények keretén belől mozgó jelleme se nagyobb mákszemnyi- vel sem, mint a »Mátészalka* kereskedő munkatársaié; rokoni, gazdasági, társadalmi összekötle- téseittzéró ; egyetlen társaságbeli család házába nem jár; egyetlen pozicióbaa lévő ember társaságához nem tartozik. Milyen okon, milyen alapon virágzó már is az a kis frissen sült iroda ? Elvégre az csak nem virágoztató-alap, ha az ember minden jelesebb lelki tulajdonság s minden számottehető összeköttetés vagy anyagi erő nélkül, arra bazirozza ügyvédi irodáját, hogy volt principálisának kliensei ismerik? Mert, hogy más bázis a »virágzó* iroda- alapitasára nem állott rendelkezésére, annak leg- eklalánsabb bizonyítéka, hogy dr. Barta, Fazekas Arthur és Földes Jenő élőit azt a kijelentést tette, hogy neki ekszisztenciális érdeke, hogy egy járás- birósági dijnokkal barátságos viszonyt tartson fent és hogy ő a Msz, és V- szerkesztői tisztét csak azért vállalta, hogy a neve ez által állandóan reklámozva legyen. Bizony mondjuk, okosabb lett Mátészalka __________ volna ezt a »virágzó* epithetont] kihagyni (kár is volt virágot keverni ebbe a csalánbokorba) mert ezzel az ügyvéd ur nemcsak azt árulta el, hogy iigytelen ügyvéd, de azt is, hogy ügyetlen ügyvéd. Ami azt illeti, hogy a »Mátészalka* »sárba- mártott tollal meghurcol* tisztességes neveket és hogy »szókimondás ürügye alatt a büntető törvényekbe ütköző eszközökkel* dolgozik: — nos, e kijelentésekért a büntető bíróság előtt fogjuk számadásra hívni a v. Barta Ignácot. A sajtópert dr. Varjas Lajos helybeli ügyvéd utján megindítottuk. Türelemmel várjuk a bíróság bölcs Ítéletét, melynek eredménje nem lehet előttünk kétes és senki előtt aki lapunkat ismeri. Ám nem akarunk a bírói Ítélet elé vágni, de azért bátrak vagyunk kijelenteni, hogy bár lapunk IV. évfolyamát éli, mindössze egyetlen sajtóper indult ellene. Az, amelyet dr Barta felemlít, amelyet Adler Ferenc vitkai lakos indított. Ez a sajtóper — bár jó éve folyik — még egy nem jogerős vádaláhelyezésig se jutott el, aminek bizonysága a szatmári kir. törvényszék vádtanácsának 1911. dec. hó 20.-án kelt 19057/91 1 B. számú határozata, amely kiemeli, hogy a sajtó pert indított Adler ellen 12275/91 1. B. szám alatt »csalás büntette,« illetve »a sajtóperben panaszlott közleményben állított tény miatt* eljárás van folyamatban. A kereskedők által redigált »Mátészalka* figyelmébe ajánlja az ügyvéd urnák, hogy ilyesmi egy »elbocsátott cseléd* vallomása alapján aligha történhetik meg s mi annak idején a nyomozást teljesített csendőrök egyikének írásbeli informálása alapján irtunk a dologról, olv^érteleinben, hogy a nyomozás folyik. Igaz, hogy a közlemény szerzője gyakorlatlanságánál fogva nem domborította ki a kiváló földbirtokosok előtt is azonnal felismerhető módon, hogy csak egy folyamatba tett ügyről és nem egy határozottan elkövetett bűnről óhajt referálni, de szerző »bünösség«-éhez még igy is sok szó fér„ az még kérdés és e kérdés szerencsére pártatlanabb elbírálók hatáskörébe tartozik, mint dr. Barta, aki harmadszor is valótlant állít, amikor lapunkat azzal vádolja, hogy egy ».ártatlan fiatalembert dobott oda bűnbaknak*, mert a közlemény szerzője magától, férfiúi önérzettel és bátorsággal vállalta a felelősséget azért, amit ő irt. Nem is szólva arról, hogy lapunknál mindenki a saját kéziratáért felelős különben is. És nem is szólva arról, hogy legközelebbi számunk azt, amit a toll gyakorlatlansága vétett, rektifikálta, egyenesen az Adler reputációja érdekében. De még ha igaza volna is dr. Bartának abban, hogy nekünk ront azért, amit ellene a 8. (151) szám. rális. sem a positiv theologia nem kielégítő. Nem volna ép azért legjobb teljesen szakítani az egyházzal, ha nem is a spiritualizmussal ? Szerintem ; nem. Sokan materialisták voltak s kényszer nélkül a vallás Istenfogalmához, világnézetéhez térnek vissza. Igaz, hogy a világnézet végeredményben a kedély, a szív dolga. Egyik ember kedélyét kielégíti a materializmus, másikat nem. A valószínűség mégis a vallásos világnézet mellett szól. Igaz, nyílt kérdések mindig lesznek : Pl.; nem önkényes eljárás, hogy az újabb theologia az inspirációt csak vallásos igazságokra vonatkoztatja. Ám ott a sok kérdés, ami a hitre utal. Mi magyarázza meg, hogy egy-egy pete s csirából bizonyos forma rendeződik s fejlődik ? A kristályok alakjának létrejötte is titok már. Ihmels mondja, hogy Isten felőle bizonyos ismeretet kényszerit reánk. Így ismerjük őt meg a kereszténységben. Ámde a zsidóvallásban és a buddhizmusban ismét más ismeretet erőszakolna a hívőre ? Mi e gondolatot tovaszőjük a azt mondjuk : Isten ez ismeretet fokozatosan kényszeríti reánk s igy a kér. hitismeret a legtökéletesebb. Egyébként igaz az js, hogy a sok millió év alatt még sok uj ily nagyhatású vallási alakulat keletkezhet. Nem tagadjuk a spiritualizmus is sok nehézséggel küzd. így a materializmust látszik támogatni, hogy felfoghatatlan az önnáló lélek s térmészet- feletti lény fogalma. Milyen »anyag<-ból áll ? Az Isten fogalma is felfoghatatlan személy és mégis öröktől fogva létezik, mindenütt jelen van, mindentudó stb. Ám az eszünk nem mértéke az igazságnak. Ha a végcél ismét a gonoszok büntetése s a jók jutalmazása, vájjon a lelki betegekre mondható-e ez ? Ugyancsak a spiritualizmus ellen látszanak szólani az agybetegségek s az emlékezet ideiglenes megszűnése. A gyógyulás után ismét kezdetét veszi a rendes lelki működés. Egy már meghalt idegzet is vérbefecskendezés után ismét működni kezd. Ezt különben a spiritualizmus akkép magyarázhatja, hogy a halál után egy ideig még megvan a test és lélek közötti összeköttetés. Az ember oly elvek alkotásánál, mint a lélek halhatatlansága ugymondják, sohasem gondolt az állatokra s azok szervezetére, hanem csak mindig önmagára s önmagát nézte a teremtés céljának. S ha érte van minden, miért oszlott anyiféle fajra? S ha ö a teremtő központja, miért kellett előtte oly hosszú s céltalan geológiai átalakulásoknak végbemenni? E nehézségeket ismerjük s mégis a már említett érvekből kifolyólag s vallást nélkülözhetetlennek tartom. A végkérdésekét sem a materializmus, sem a spir. megoldani nem tudja s az okoskodást az egyik az Isten örökkévalóságával s a másik az anyag örökkévalóságával zárja le. Az ész számára mindkét tétel felfoghatatlan.*) Sokan mondják, hogy a vallás korunkban felesleges dolog már és helyét a tudomány foglalta el. Ámde a vallás más, mint a tudomány. Személyes erő, amely áthat, megnyugtat, lelkesít. A cél a jó követés és az Istenben való megnyugvás. A lelkész sem felesleges : vigasztalja a betegeket, megnyugtat a bánatban, emeli s erkölcsre oktatja a népet. Már e helyen egyszer mondottuk, hogy Ihmels szerint az u. n. vallásigazságokra vallásos tapasztalatok vezetnek. Itt megemlítjük ezt az ellenvetésünket; tapasztalat csak külső tárgyról szerezhető. S igy mondható-e tapasztalatnak a vallásos tapasztalat: és megbizható-e ? íme más e tapasztalat a zsidóknál, keresztényeknél stb. Áin mindezzel azonban nem vetem el magát a vallást. A szenvedést nyomort, igazságtalanságot nem tagadom, de vallom, hogy minden emberbenél a vágy, béke, nyugalom és lelki kiegyenlítődés után. Ez vallás. Vallás személyi jellegű, egye mer győződ és *) Erőss a sok természeti céltalanságot < -r gyetemes, nagyobb meglévő célnak rendeli alá pl. ha egy pa a leég, abban is van jó: sok munkás kenyeret kap. Ez azonban' helytelen, mert Isten mindenhatósága a céljait véráldozatok nélkül is elérheti. bensőség. érzés stb. átélés. A szív teljes odaadása Istenhez. A'*hit világnézete, hogy minden Istentől ered, aki mindent a jóra fog vezetni. Isten létét bizonyítani nem lehet. Ezt’már Kant mutatta meg s sok apologéta mégis súlyt helyez az u. n. istenbi- zonyilékokra vagy hasonlókra; pl. a feltámadást azzal akarják bizonyítani, hogy az egész természet tavaszkor újraéled. Ez helytelen. Istenhez nem a tudomány vezet, hanem altit, azon törekvés: a szeretet Ösvényén haladva Istennek tetsző életet élni.’Az ilyen lélek át fogja élni az erkölcsi világrendet s a csodát is. A következő fejtegetések csak a protestáns vallásianitást érintik, de azért érdekkeltők minden olvasóra nézve. Én nem vagyok a szélső liberális párti n «él e't iiberálizmus a progránunom s irologus sokkal radikálisabb. Neki at* fc c i .des tisztában jönni e kérdésekkel s törekvésünk apologetikus irányú. A szív, a lélek kíván e kérdésekre megnyugtató feleletet, hiába mondja Haukél, hogy felesleges a természetfelettivel való törődés. Sok olvasó bizonnval más nézeten lesz s lehet, hogy mi is tévedünk, de törekvésünk minden esetre egy : az igazság és Isten végtelen szeretete. A liberális kereszténység sok szép s gyönyörű gondolatát Renán »Jézu3 eleté«-ben találjuk meg. E szerint Jézus tanításának lényege bűneink bocsánata s a jobb jövő reménye. A szimbolikus iratok s dogmák nem kötelezők és mint Szelényi pozsonyi theol. tanár kifejti, a tudomány állása szerint változnak. Az egyház is a szentirás alapján megreformálhatja magát. Pfleiderer szerint különbséget kell tenni keresztény hitelvek és hittételek között. A bibliánál a fösuly a vallásos oldalra fektessek s a vallásos értékelésre. így ha Jézust az ördög nem is kísérelhette volna meg, az ellent*
