Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-11-22 / 47. szám

MátészalUa, 1912. MÁTÉSZALKA november hó 22. 47 (190.) szágps li szabadságon volt & verekedők közzé vetette ma­gát és Angyal Adrást karján és fején kardjával megsebesítette. A helybeli csendorség megtette a feljelentést A. Endre rendőr ellen Csizmadia pa naszára. Á nagyhatalmak hadereje. A mostani háborús világban nem érdektelen az a kimutatás, amely az egyes európai hatalmak haderejét tünteti fel. Auszfria-MagyarországTékelétszáma 390.000* hadi létszáma 2,260.000 ember. Németország békében 546.300, háborúban kerek 5 millió ember. Orosz­ország békében 1,420.000, háborúban 3,500.000. Olaszország békében 294.000, háborúban 3,600.000 ember. Franciaország bekében 598.000, háborúban 4,500:000 ember. Anglia bekében 435.000 hábo­rúban 950.000 ember. — Ópályi és a tiltott kivándorlás^ A járás községéi közül Ópályi az, hol a tiltott ki­vándorlás oly nagy arányokat öltött, hogy a la­kosság egy jelentős része, kik különösen katonai kötelezettségük miatt útlevelet nem kaphattak, lel­ketlen ügynökök csábításai folytán Stry útirányban Amerikába szökött ki. iá lap hasábjain többször foglalkoztunk már e kérdéssel, de úgy látszik a kivándorlás nem csökkent s a hatóságok ébersé­gét mindannyiszor sikerült kijátszani. A napokban Havasi János állott tiltott kivándorlás elősegítése miatt vádolva a föszolgabiróság előtt. A feljelen­tés szerint Lajos nevű 20 éves hadköteles fiát, hogy az az ifj. Nagy Péter sérelmére elkövetett súlyos testi sértés büntette miatt kiszabandó bün­tetés alól megmenekülhessen, Amerikába szöktette. A határállomásról, ópályiba küldött távirata foly­tán neki a mátészalkai postán pénzt adott fel s ezzel' közreműködött, hogy fia az igazságszolgál­tatás’ sulyloló keze alól magát kivonhassa. Havasi tagadásával szemben a nagyváradi posta és tá­vírda igazgatóságától beszerzett táviratok és fel­adási vevények, sajátkezű Írásai minden kétségét kizárólag beigazolták bűnösségét s ezért Kállay Szabolcs főszolgabíró 15 napi elzárásra s 100 k. pénzbüntetésre Ítélte. Esküvő. Tárkányi Dezső közigazgatási vég­rehajtó tegnap tartotta esküvőjét Váczi Ilonka oki. tanítónővel néh. Váczi István volt hermán- szegi tanitő leányával. — Kaíz Lajos nagydobosi lakos f. hó 26-án házasságot kött Roóz Jolánkával Jármiban. — Eljegyzés, Qluncz Jenő helybeli szoba­festő eljegyezi# Stern Rózsikát Csengéiből. — Szatmári bakák Boszniában. A szatmári ötödik gyalogezred október elején bevonult újon­cainak egy részét, a látszámon felülieket, csütör­tökön este Boszniába szállították. Az újoncok be­vonulásuktól mostanáig teljes kiképzésben ré­szesültek és főleg a fegyeríorgatásban nyertek szakszerű oktatást. — Egyesített községek. A belügyminiszter a Szatmárvármegye területén levő Cégény és Dá- nyád községeknek az 1886: XXII. t.-c, 162. fa­ltak második bekezdése alapján egyesítését elren­delte és az egyesitett község nevet »Cegénydá- nyád«-ban állapította meg. — Háláit okozó súlyos testi sértés bűn­tettével volt vádolva László Sándor nagydobos! legény, ki amint ann. k idején megírtuk augusztus 4. én ejjel a korcsmába úgy szúrta meg Ruszinkó Istvánt, hogy a sérülésébe belehalt. F. hó 18.-án tárgyalta ez ügyet a szatmári kir. törvényszék. A tárgyalás során bebizonyítást nyert, hogy Ruszmkó támadta meg László Sándort, kinek ellensége volt és ő csak önvédelemből szúrta le támadóját. Az esküdtek a vádlottat nem bűnösnek mondották ki. Ennek alapján a törvényszék felmentette őt. Saját lakására 1 őrt be E. Lajos börvelyi lakos és ismeretlen lettesek elkn emelt panaszt. A csendőrség sok gyanús körülményekből azt kö­vetkezteti, hogy E. Lajos maga volt a tettes. Fel­jelentették az ügyészségnél. — Névmagyarosítás, ifj Schwartz Mór lielbeli lakos be.ügyminiszteri engedéllyel »Szabód­ra változtatta nevét. — Törvény az iskoiskerSlők ellen. A közokla­kásügyi miniszter noveliaris utón szándékozik a a beiskolázást hatékonyabban biztosítani. A nagy­fokú igazolatlan mulasztások megszüntetésére, avagy csak lényegesebben csökkentésére is elég­telennek bizonyult bírságolási eljárás helyett majd a kihágási eljárást alkalmazzák. Az idevonatkozó törvénytervezetet tanulmányozás és megfelelő ja­vaslattétel végett a napokban leküldték a taufel- ügyelőséghez. — Az ököríTói Uizkafasztróíát akarta be­mutatni egy mozi Fehérgyarmaton. Alighogy meg­kezdődött az előadás, láng csapott ki a vetiiőbá,ti­kóból. A közönség hányát homlok rohant kifelé az épületből. Szerencsétlenség nem történt. — Háltoras hírek. A magyar lapokat illetékes helyen megkérték, hogy a magyar hadtestek mozgósításáról lehetőleg ne közö'jenek híreket, fő­leg pedig ne fűzzenek kommentárokat a mozgó­sításhoz. A miniszterelnökség nevében ment a ké­relem a lapokhoz, egyelőre kérelem nem lehet tudni, pár nap múlva talán már parancs lesz. belőle. A kérelmet azzal indokolták, hogy nem szabad a közvéleményt háborús hírekkel zaklatni és nyug­talanítani, a sajtónak az a feladata, hogy válsá­gos időben az államérdek szolgálatában állva, si­essen mentein, amit lehet. Igazán nagyon szép és megható a kormány álláspontja, hogy számit a sajtóra, mint hivatalos intézményt kezeli a saj­tót, mely háborús időkben köteiességs/.erüleg se­gít a hatalomnak. Ez nagyon üdvös és érthető óhaj volna, ha viszont békés időben a kormány is respektálná a magyar sajtó jogait és tisztelné, istápolná az érdekeit. Ezzel szemben normális idők­ben mit tesz a kormány? öli a sajtót, kitiltja, el­kobozza éz árt neki, ahol csak lehet. — Kivándorlás növekedéséről hoz adatokat a statisztikai hivatal szeptemberi kiadványa, amely szerint a f. évi háromnegyed részében, az első kilenc hónapban 60 ezer ember vándorolt ki Amerikába, vagyis 14 ezerrel több, mint tavaly. A visszavándoríók száma 16 ezer, azaz ezerrel kevesebb, mint tavaly ugyanezen időszakban. Mig tavaly 79 ezer útlevelet adtak ki, addig az idén januártól szeptemberig 111 ezret. — Kedvezmény az njoacokuak. Az idén már élei­be lépett az üj véoerötöi vény nagyfontosíágu vál­tozásokat hozott be. Legfontosabb újítás, hogy ez­után is, amint ez már az idén is történt a soro­zásoknál, senkit sem osztanak be a póttartalékba, hanem az összes besoi ozoitaka, beosztják a száza­dokhoz és ott kepezik ki. Vagyis régi formájában teljesen eltörli az uj törvény a póttartalék rend­szerét. Azonban a családfentartókal megillető ked­vezmény továbbra is sőt fokozottabb mértékben érvényben marad. Most ugyanis a besorozott és kiképzett újoncok közül a megállapított létszámon felülieket szabadságolják, iiletve póttartalékba, he­lyezik. Ebben a kedvezmében azokat részesilik első­sorban, akiknek erre a törvényre megállapított jo­guk van: családfentartók, egyetlen fiúgyermekek, olyanok, akikre szüleiknek a gazdaságban feltétlen szükségük van stb. Akik ilyen alapon igényjogo- sultsdggal bírnak, azoknak okmányokkal igazoltan kérvényt ke!! beadni. E kérvények elbírálására pe­dig a honvédelmi miniszter minden hadkiegészítő kerület területén egy katonai és polgári vegyes bi­zottságot állít össze, ez a bizottság dönt a felett, hogy a kérvényező póttartalékba beosztható e vagy sem. Ezeket a bizottságokat most alakították meg. A póttartalékba helyezés iránti kérvényeket no­vember 15.-ig kellett beadni az említett vegyes bizottsághoz. J\ozzá! S A R N O K. füzestájon, L All az öreg ftlz kopottan,, Itt-oli zizeg rajta levél, Mi lehullott megsárgultan Messze elsodorta a’szél. II. Panaszos a ziiegése idegen de mégis értem, Oly megható a meséje Mint zokogva zúg felettem. III. Panaszkodik elmúlásról, Nincs sugaras lég felette. Enyhe suttogó szellőről Ali elszállott, messze . IV. Hull, pereg róla a levél: ügy zug jajgatva az ága, Mi-or süvöltve jár a szél A lombtalan Jilzestájra, messze. Szudey Mária. Aludtam, álmodtam,. Gyönyörű volt álmom r Holdsugaras, csendes éjben, Virágos kéri közepében, Virágok közt jártam. Édes illat áradt, Mindenünnen felém. De a rózsát, piros rózsái, A kertek legszebb lakóját Sehol meg nem leiéin. »Királynétok hol van ?“ Kérdem az ibolyát. JTa a piros rózsát érted, Felelhetek talán neked“ Suttog a kis virág. „Piros rózsát igen,. A szép rózsát értem, Mely ha szirmán harmat ragyogd Mit ott az ég csókja hagyott, Olyan kedves nékem. „O már nem királynénk I“ „Oh! mond mi voll vétke?“ „Nincs száműzve elfeledve, Bár váiasztánk mást helyette Tekints fel az égre!“ És én feltekinték Fel a nagy homályba. „Rózsikám“-nak szép alakja, Látszott félig eltakarva, Csillag fátyoldval. Csincsák László. Nápoly, Popej, a Yezsv, Capri szigete. Irta: KoSSsr István. Megérkeztünk Nápolyba. Nem fojthattam magainba, hogy mintegy szemlét ne tartsak a már eddig tapasztaltak felett és Kómát s Nápolyt szembe ne állítsam. Már a tájszólás is más Rómában mint Nápolyban. Nápolyban siránkozó hangon kiabálnak, Rómában ez kevésbbé feltűnő. Róma minden izében classikus egy hely. A tesiet öltött történelem, ókor, középkor, újkor — Forum, Va­tikán, renaissance — minden van képvisejve. És minden világfelfogás. A katolicizmus és a szabad gondolkodók; a pogány derii és a keresztény mysticizmus, optimizmus és peszimizmus. Ez Róma. Zola a »Három város« regénysorozatába Rómá­nak szenteli az egyik — a második — kötetet. No de időzzünk csak még egy. kis ideig — habár csak gondolatban már — Rómánál, mert csak igy értjük majdan meg a Nápollyal észlelt ellentéteket. Giordano Brúnó szobrát nézve, eszünkbe jut Ha­eckel, nos és Nietzchse, akivel párhuzamba állítani ól hálás feladat. Úgy G. B. mint N. a nagy lelki szenvedélyek filozófusai, mindketten megittasulva hirdették tanaikat, költök és különös kifejezéseikben is hasonlók, igy G. B. egyik müvének cime : »A, szőke b ■slia elkergetésa*. Oiy rendkívüli, mint Nietzzhe. Róma, oly hatalmas, oly nagyszerű be­nyomást szült, hogy a nagy Goethe igy irt róla: »Endlich kann ich den Mund auf tun, und mein®: Freunde mit Frohsinn begrüssen . . . Kaum wagte ich mir selbst zu sogen wohin ich ging; selbst- unterwegs fürchtete ich noch und nur unter der Porta da Popolo war es mir gewiss, Rom zu ha­ben.« Igen. Az a félelem, hátha valamely balosét útközben nem engedi látnom e lázasan várt nagy- szerűségeket. Már ez fájdalmat szül. Nápolynak a- a hatása egész más. Rómában a hatalmas, a philosophiai hatás, Nápolyban az aesthetikai érvé­nyesül. Az a teljes gyönyör, »Nápolyt látni és meg­halni« mondhatjuk Goethével. A város azonban itt sok bosszantásra ad alkalmat. Az olasz nép- páratlan az ember rászedósében és a csalásban. Különösen Nápolyban. Ha veszel valamit jól jársz ha rögtön felfedezed, mennyi contezimóval (filler kaptál kevesebbet vissza pénzedből. Még jobban,. ha a gazfickót rögtön lefülelheted. Itt Olaszhon a*, könnyelműség classikus helye. Nos és a könnyed­ségnek is. Könyed kétkekerii kocsik, világos szinü villanyosok. De más jellemzőt is- láthatsz : ha az eső esik, a kocsis a bakon esernyőt tart, ha rá­gyújtani akarsz, vehetsz rósz cigarettákat — de nem darabonként és rossz viaszgy.ufákaí, A sört- és a szivarokat Hesder is kárhoztatta. Trink geld pressió itt csak amolyan közönséges dolog. Pisz­kos lazzarinok, árusítók, koldusok, hordárok*, fiakkeresek tolakodása a népéletnek itten fontos i Jfc. ’ Központi kávéház kellemes szóra- : kozó hely. : Hetenkínt zene.

Next

/
Thumbnails
Contents