Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-15 / 46. szám
V 11 engedély iránti kérvénye. 8.) Friedman Lázár tele- pedési engedély iránti kérvénye. * Az 1913. évi költségvetési előirányzatot, melylyel egy közelmúlt számunkban már bővebben foglalkoztunk és megtettük arra észrevételeinket, a képviselő-testület elfogadta. Az 1911. évi zárszámodásoknak tárgyalása következett. E számadások megvizsgálására a kép- viseló-tetlület egy bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai: Almer Béla, Báthory György, Feldman Ármin, Csizmadia Ferenc, Qoldblatt Jakab és Lőrinc István. Következő pontja a tárgysorozatnak a községi iskola ügyében kiküldött bizottság jelentése volt. A bizottság előterjeszti javaslatát, hogy a községi iskolát a csendőrlaktanya melletti téren állítsák föl. A kepviselő-testület hosszú vita után Péchy László indítványára elhatározza, hogy megkísérlik először, nem-e lehetne megfelelő helyiséget bérelni az Iskola céljára. Amennyiben ez nem volna lehetséges, úgy a vásártéren fogják azt felépíteni, hogy ennek melyik részén : a csendőrségi laktanya mellett, avagy a kövesut mentén, arra nézve még nem határoztak. A törvényhatósági bizottság 137/912 számú határozata a ménlovak tartásánál felmerült költségtöbblet tárgyában következik most tárgyalás alá. A képviselő-testület tudomásul veszi a 137/912 számú törvényhatósági bizottsági határozatot, mely a mátészalkai képziselő-testületnek 1912. május 19-én hozott a ménlovak tartásánál felmerült költségtöbblet tárgyában! határozatának megsemmisítését tartalmazza. Szabó János illetőségét a képviselő-testület megtagadja. Hasonló sors éri Mendzsák Juliánná illetőségi ügyét is. Mészáros Lázárnak és Friedman Lázárnak megadja a képviselő-testület a te- lepedási engedélyt. * A községi iskola ügyében 'hozott halogató határozatával a képviselő-testület ismét csak annak adta tanujelét, hogy egyáltalán nem tudja magát rászánni arra, hogy határozott lépést tegyen. Sajnos, igy van ez már nálunk évtizedek óta. Ha valamely fontosabb ügyben kell határozatot hoznia a képviselő-testületnek, úgy első sorban azon kezdi, hogy ki küld egy bizottságot. Ha a bizottság eleget tesz feladatának, úgy a képviselő-testület más irányba kezdi a dolgot terelni és a bizottság által előterjesztett javaslatot figyelmen kívül hagyja. Ha aztán kezd a dolog sürgőssé válni, képviselő-testületünk sürgősen elhatározza, hogy határozni fog. Így megy nálunk minden közkérdés elintézése. Jobbról, balrólról kerülgetik a dolgot, mint a macska a forró kását, de annak lényegéhez nem mernek hozzá nyúlni és ha véletlenül S. Old. Mátészalka, 1913. MÁTÉSZALKA olyan stádiumba került a dolog, hogy már nagyon bele hatoltak abba és érdemében kezdik a szőnyegen lévő ügyet tárgyalni, egy hirtelen fordulattal ismét elölről kezdik. Ez rendszerint addig tart, mig körmükre nem ég a dolog, akkor aztán hübele-balázs intézik el. A leginkább kezük ügyébe eső módot fogadva el. Tekintet nélkül arra, hogy megfelel-e az, vagy sem. Így lesz az valószínűleg az iskola ügyével is. A f. hó 12.-iki határozattal az iskola ügye még csak a második stádiumba került. Várhatunk hát még, mig érdemi határozatot hoz a képviselő-testület. Most novemberben vagyunk, az iskolát pedig csak szeptemberben kell átadni a használatnak. Ez Időközt valamivel csak ki kell talán tölteni ? Majd augusztusban aztán sürgősen el fogja határozni a képviselő-testület, hogy határozni fog és szeptemberben majd a minisztérium felszólítására azonnali intézkedés szükségessége folytán meg fognak venni egy ócska épületet és azt ki renováltatják az iskola céljaira, vagy egyszerűen befogják várni, míg az államépitészeti hivatni a város költségén fölépít egy iskolát és majd beadja róla a számlát. Igazán hálát adhatunk majd az istennek, ha nem igy fog történni, mert ez előkészületek csakis erre engednek következtetni. Miért határozta el a képviselő-testület múltkori ülésén egy bizottság kiküldését és pályázat hirdetését? Vagy ba ezt már elhatározta, miért határozott most másként? Melyik hát a komoly határozat a keltő közül, a mostani, vagy a múltkori? A következő képviselő-testületi ülésen már ezt is el kell majd határozni, mert nem tudjuk magunkat mihez tartani. A képviselő-testület által kiküldött bizottság azt javasolja, hogy a beérkezett pályázatok figyelmen kívül hagyásával a csendőr laktanya melletti térre építsék az iskolát. A bizottságnak e javallata felületes munkára vall, mert ha tényleg idő állítanák fel azt, úgy a növendékek az évnek 52 péntekjén nem járhatnának iskolába az e téren tartott hetivásárok miatt, különben sem felel meg ez a hely egy iskola céljainak, mert korán volna már a gyerekeket oda szoktatni a korcsma negyedbe. Ha a várost a takarékossági szempont vezérli, úgy sokkai alkalmasabb e célra a Schwartz Adolffal szemközti hely. Azonban nem találjuk helyén valónak, hogy a város egy vitás helyre építse az iskolát, mig vagy el nem uől a birtokossággal folytatott per, vagy megegyezés nem jön létre a birtokosság és a város között erre nézve. A birtokosság e megegyezésbe annál inkább bele mehet, mert kulturális dologról van szó és igy erkölcsi kötelessége ezt támogatni. Mi ez utóbbit helyeselnők leginkább, mert igy volnának leginkább kielégítve az iskolának, a város fejlődésének és a takarékosságnak szempontjai. Ha azonban e megegyezés nem jöhetne létre, mit nem hisszünk, akkor sem helyeselhetjük a képviselő testületnek határozatát, mely szerint bérelt helyiségben akarják az iskolát elhelyezni. Városunkban, ugyanis nincs olyan tanteremnek megfelelő helyiség, mely alkalmas volna 60—70 tanuló befogadására. És feltéve, de meg nem engedve, hogy van ilyen helyiség, akkor sem mehet bele a város egy bizonytalan dologba. Ki leszünk téve annak, hogy majd egyszer évközben ki fogják onnan tenni ez iskolát, mert. ha talál is a város magánházbun 44. (187.) szám. egy megfelelő helyiséget, ami mint föntebb mondottuk úgyszólván lehetetlon, olyat semmi esetre sem találhat, amelynél ki ne legyen téve annak (a mai péazviszonzok között), hogy esetleg el ne árverezhessék azt. Mert hiába táblázza rá a város szolgalmi jogát az illető ingatlanra, ha már azt megelőzőleg tehertételek voltak annak C. lapjára följegyezvo. Véleményünk szerint, ha a város nem tudna megegyezni a birtokossággal a a vitás területnek egy az iskola részére szükségelt csekély darabjára, úgy vegyen meg a város egy olcsóbb telket, vagy fogadja el a Schreiber- féle konzorciumnak egy telek ajándékozására vonatkozó önzetlen ajánlatát. Ez utóbbi annál is inkább megfelelő, mert az iskolázatlan tankötelesek úgyszólván kivétel nélkül az egyenes-ut környékén az Újvároson, a hatházon és Vágóházán laknak. * A ménlovak fenntartásának deficitje ismét a képviselő-testület elé került. Nem akarjuk ez ügyet ismét felmelegiteni és most már csupán az erre vonatkozó képviselő-testületi határozat sorsának elmondására szoritkozunkt A képviselő-testület 1912. május hő 19.-én hozott határozatával Csizmadia Ferenc birtokossági elnök kérelmére elvállalta a ménlovak fenntartásának 2102-39 koronát kitevő kiadási többletét. Klein Móritz e határozatot megfelebbezte. A vármegyétől most jött meg a törvényhatósági bizottságnak 137/912 számú határozata, melylyel a képviselő-testület fenti határozatát megsemmisítette, mert dacára a kérdés fontosságának nem névszerinti szavazással hozták meg a határozatot. Képviselő-testületünk e megsemmisítő határozatot — mit tehetett jobbat — tudomásul vette. Mi azonban megnyugtatjuk azokat, kik esetleg attól félnek, hogy községünk most már elesik ettől a kiadási tételtől, Csizmadia Ferenc ismételten elő fogja terjeszteni kérelmét. 4T I K E K. Vs> ____ — Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8.-án d. a. 10 órakor tartotta meg rendes havi ülését. Az elnöklő főispánt a megjelent bizottsági tagok üdvőzölése után a ülést megnyitotta. Az dlispáni jelentése szerint októberben semmi olyan eset nem fordult elő, mely különösebb intézkedés megtételét tette volna sztiksbgessé. Jelenti még alispán, hogy az 1913. évben bekövetkezhető árvizek elleni védekezés előkészítése céljából az igénybe vehető közerő összeírásait elrendelte. Október hó végéig a Kraszna felső szakaszán oly magas vízállás volt, hogy a társulat az árvíz elleni védekezést megkezdte és műszaki közegeit a védelmi vonalokra kiküldötte. Október hóban útlevelet kért 838, kapott 458, visszavándorolt 45 egyén. A vármegyei főorvos jelenti, hogy a múlt hónapban Szatmárvárinegye egészségügyi állapota november bd 15. kezemmel végig simítom, forró, lázas homlokom, nem akarom, hogy a szomorú mullnak, még csak halvány emléke is kisértsen! . . . Itt olvastam, kiszáradt, könytelen szemekkel buQsu levelét. A lelkem vonaglott, megalázó szava itól, melynek mindegyike korbácsütésként érte! Úgy éreztem : össze omlott a lelkemben minden ... És már kezem a revolver ravaszán volt, de egy szomorú hang a fülembe súgta: — Az Ur Jézus is összeroskadt a kereszt súlya alatt és mégis vitto tovább — amig meg nem halt alatta. — Te még fiatal vagy, e percben úgy érzed, nem ‘tudsz tovább élni: itt minden — minden a múltra emlékeztet . . . Menj, kezdj uj életet; egy egész vi- lág fog elválasztani. Ha érzed is, hogy össze tört a boldogságod, próbáld a cserepeket össze rakni — talán sikerülni fog! ... És lehet, a mostani nehéz keresztet, majd könnyű, illatos tubarózsa keresztté változik át. Fehér illatos keresztté, mely, mint egy sürü fátyol ráfekszik a múltra, elborítja majd. S ez a kedves, bőditó illat a lelkedet egész hatalmába veszi s elfelejteti veled, hogy egy szomorú novemberi éjszaka: dermedt lélekkel, megnyugvás nélkül jártál, hideg, fütetlen szobádban le és föl 1 . . . Elfelejtsz mindent: boldog leszeli És én lehajtom a fejem, ajkaim hangtalanul suttogják: legyen meg a Te akaratod! A történetemet ismered: egyszerű, banális történet. Mindennap történik ilyen. Benne van a XX. század leányának a tragikuma. Aki észben, tudásban egyenlő akar lesni a férfival. A rövid, kis fiatalságát föláldozva, a könyvek mellett tölti el. És büszkén, mosolyogva vár arra a férfira, aki méltó lesz hozzá: aki elfog jönni érte! És amikor jelentkeznek — megijed. Hát ezért áldoztam föl életemnek legszebb óráit, amit soha többé vissza nem kapok. Hát ezért sanyargattam, testem és lelkem egyaránt, hogy ilyen legyen egy férfi, aki értem eljön? — És felkacag, gúnyosan, büszkén: nem! Az én lovagom elfog jönni, aki okos lesz, mint egy istenség 1 Nem 1 ezek a sápadt, szelado- nok nem értem nyújtották ki a kezöket! De a lovag, akire a leány vár: késik ... Az egymásután pergő évek, megtanítják arra: — hogy nem is fog eljönni. És a leány, ijedt szemmel, vergődő szívvel gondol arra: hogy ő már nem kell senkinek. Nem jös el érte senki I... Most már menne, ha kérnék. A sok, szürke esztendő alatt, megtanult — okosnak, nagyon, okosnak lenni! . . . És bemutatnak neki egy ifjút! . . . Amikor az félszeg mozdulattal meghajlik előtte, a leány gzáján kitör a nevetés, hangosan, bugyborékolva, betölti szobának minden zugát 1 Nem bir magával. Azok ijedten néznek reá, ó pedig kacag, vidáman hangosan tovább I Kacagja magát, kacagja az át- virasztott éjszakáit: igen ezért érdemes volt a testét sanyargatni, hogy ennek a felesége legyen! Aztán lecsendesedik ... És amikor megkérdezik tőle, hajlandó lenne-e hozzá menni: alig észrevehető gúnnyal, önmegvetéssel mondja : igen. Aztán a leánynak minden napja megalkuvás Jlemon- dás. Sokszor, kitör belőle a keserűség : ne kényszeritsetek, nem bírom tovább. Olyankor mindig van, aki a fülébe súgja: — tégy, amint akarsz, de ne felejtsd el: szegény lány vagy és múlnak az évek! A leánynak ökölbe szorul a keze: de belátja, itt hiába minden! ... És ami ezután történt . . . az arcomba kergeti a vértl Nem sok! csupán annyi, egy szép napon vissza küldte leveleimet f Bocsássák meg neki, nem vehet el. És nem vett el, Máriám — mert szegény vagyok. Aztán, amikor egykicsit gondolkozni tudtam, beláttam: itt nem maradhatok további A munka, a mindennapi kenyér utáni hajsza, leköti minden percem: nem lesz idő a gondolkodásra. Nem lesz időm gondolatba átélni ezt a megaláztatást. Köz- tetek, Mária nem maradhatok — szeretetek ölt volna meg 1 A nagy, durva hajszában remélem, elfásul majd a lelkem, s amikor nem fogok érezni — vissza jövök hozzátok Máriám { Amig ezt a levelet megírtam a vonat mot* dony kattogása muzsikált hozzá. De mintha meglassította volna őrült vágtatását. Kitekintek az ablakon — előttem fekszik a tenger — szépen csöndesen . . . Nem tudok gondolkozni, mintha álomban történt volna velem mindez: egyszer csak ott találom magam a hajó födélzetén! . . . Látom; hogy a horgonyt fölszedik: és feljajdul a hajó kürtje, hosszan, búgva. Nagy, hatalmas teste meg- vonaglik — aztán megindul, lassan, csendesen ... Majd egyszer, ha nem fogok érezni — vissza jövök hozzátok Mária !
