Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-01 / 44. szám
2. oldal Mátíazjűfca, 1913. MÁTÉSZALKA novunber hó 1. 44. (187.) seáro. Munka és szeretet nyelve. Amikor Oroszországba is cljutou hím aauak, hogy néhány külföldi föltaláló valami uj világnyelvet szerkesztett meg, én a következőiét inon- uottam: Minek ez az értelmetlen beszéd, melyet nagy nehezen lehet csak kiejteni és még nehe- zeboen megtanulni? Ebből souse válhalik általános emberi világnyelv. De nem is szükséges. Az emberek c tekintetben csöppet sem tehetetlenek es már régóta van egy világnyelvünk: a munka nyelve. Egyszerű, orosz parasztról meséltek nekem, aki az orosz-török háborúk közben Szerbiába utazott. ót palásait é, egy teherkocsiban szállították tovább. Az az orosz paraszt menetközben, a nyitott kocsiajtóban állva oly annyira elinélycdel az idegen földek szemlélésébe, hogy nem vigyázott magára és a vonatról lebukott a vasúti töltésre. A vonat tovább zakatolt és a szegény Fedor — aki nem sérült meg — kábultan emelkedett fel és egy németül beszéld paraszt körében látta magát; valöszinüleg Boszniában lehetett. Három hét múlva egy újabb sereg orosz parasztot vitt arra a vonat. Fedor hozzájuk csatlakozott és tovább utazott velük. Menet közben megkérdezték, hogyan élhetett három hétig az idegenek között, noha nem értette nyelvüket. — Mit kell ilyenkor sokat érteni ? — felelte Fedor. — A dolog nagyou egyszerű volt. Amikor a németek falujába ertem, egyik gazdához vezettek. kopaszfejü, öreg férfi volt. Az meg egy nagy halmaz rózse mellé vezetett és baltát adott a kezembe. — Est könnyű volt megérteni, baltát nem azért adnak a kezünkbe, hogy kását együnk vele. Nagy csomó apró fát vágtam és behordtam a német *istálójá«-ba. Láttam, hogy gazdám elégedett, nevetett és megveregette a váltamat. Ugy-e megérthető, hogy ez mit jelent? Azután egy kocsi mellé vezetett, amelyen vizeshordó volt és a folyam felé mutatott. Befogtam a lovat lementünk a partra és vizet hoztam a hordóba. Így dolgoztam az egész időn át az idegeneknél. Dolgoztam, ők enni adtak érte és jó barátságban váltunk el egymástól. Ez a világnyolv! Bárhová került volna ez as orosz paraszt, franciákhoz, angolokhoz, vagy törökökhöz, mindenütt ugyanígy lett volna. Csak annyit keit megérteni, hogy a mi a teendője annak, akinek baltát adnak a kezébe és a munkakedvnek is meg kell lenni, akkor az egész világon végigjárhatsz. Mindenütt és mindenki megért. A munkában rejlik a kölcsönös megértés és az emberek barátságos közeledése egymáshoz I Boldog népek és emberek, ahol az egyszerű, de tápláló földmivelés képezi mindennek az alapzatát. Ez a munka nyelve. De létezik még egy világnyelv, amely magasztos és minden ember megérti. Afrika belsejében, Aethiopiában került egy sorsüldözött angol orvos. Nem értettek az egymás nyelvén. A fegyver nélküli orvos, akit nem tekintettek ezért ellenségnek — csakhamar közelebb került hozzájuk : — gyógykezelni kezdte ők*t, gyógitgatta a szembajukat, a sebeiket é* csakhamar a helység legkedveltebb embere lett. JJ letarolt mezöt . . . /. A letarolt mezőt Ha bolyongva járom . . . Szép mosolygós nyárba, Újra visssavdgyom. II. Abba a rég elmúlt Szép bűbájos nyárba ; . « Mikor mosolyom szállt Virágról — virágra. III. Mikor meg vidáman, Vig kacajjal jártam; Minden kis virágra Boldogan hajoltam. IV. Most rideg pusztaság Napfény sincsen rája . . .- Itt-ott még megmaradt, Halvány kis virágra. Szudey Mind. Utazás féláru jegygyel* Irta; Balács Dasső. Nyolc év tellett inig végre meggyőztem Qrün- feld urat — közvetlen főnökömet — bogy quali- tásüim nem mindennapiak. Úgy oktattam ki — és Emberszeretete és barátságossága által jőra fordította a vad embernek a szivét. Felhagytak a nomádokkal való háborúskodásaikkal. Négy hosz- szu, hasznosan töltött év után, vegre angolok rátaláltak a vadakhoz került orvosra és hazavitték. Mély meghatottságban, zokogva, jajgatva búcsúztak tőle a vad népek. Földre vetették magukat, csókolták a iába nyomát, aoká néztek utána és nem bírtak bele nyugodni az elutazásába. Fedig nem értette a nyelvüket, ö a magasztos, a hatalmas világnyelven, az emberszeretet nyelvén beszélt hozzájuk . . . A munka és a szeretet nyelve — ezek képezik az emberiség nagy kifejezőképességét, ezek azok a világnyelvek, amelyek rokonná változtatják a világ összes aépeit . . 4^1 H K. — Szerkesztőségi hir címen lapunk f. é. 41. (184.) számának Hirek rovatában egy hir jelent meg, melyre vonatkozólag jelentjük, hogy annak azon részei, melyek arról szolottak, hogy dr. Vizsolyt Manó távollétében a »Mátészalka* szerkesztését a lapunkon kitüntetett belső dol- kozó-társaink fogják ellátni és hogy a mondott időre a felelősséget kiadónk vállalja: tárgytalanokká váltak. Ugyancsak tárgytalanok a kérdéses közlemény azon szavai is, melyekből a .Mátészalka* tulajdoni jogát illetően beállóit változásra lehetne következtetni. — A huligánok Hodászon. A bodászi ref. hívek egy jelentéktelen kisebbsége nincs megelégedve a mai ref. egyház vezetőségével. Ez az elégedetlenség még a 2 évvel ezelőtt lezajlott pap választástól dátolódik. Ekkor ugyanis az elhunyt lelkész fiának Lányi Elemérnek mellőzésével a többség Ujlaky Béla angyalosi lelkészt ültette a lelkészi székbe. Ezen idő.61 kezdve a kisebbség mindent elkövet, hogy a megválasztott lelkészt bo- szantsa. A múlt hét egyik napján egy ismeretlen, minden emberi formából kivetkőzött alak, felhasználva az alkalmat, s ott az urvacsorázó asztalt feldöntötte, a térítőt leverte, majd felment a szószékbe s ott le nem irható módon ott hagyta nyomait ottlétének, mit sem törődve azzal, hogy a szószék nem az a hely, hová, mint mondani szokás, a király is gyalog jár. A templomba behatolását, elősegítette az a körülmény, hogy az esetét megelőzően Lakatos István hodászi gazdálkodó gyermekének kellett harangozni s a harangozó elfoglaltsága miatt a lelkész egy kiskorú fiúra bizta a harangozást, ki az ajtót nem húzta be. Másnap a reggeli isten tiszteletnél vették észre, hogy itt bántam a biztosítási üzletszerzőkkel — hogy még egy halálraszánt tengerészkapitányból is három hó alatt biztosítási szakemberé, a legleleményesebb aquisiteure alakítottam át. Karácsony előtt lévén a zárlati muukálatok még a különben sxabad estéimet is lefoglalták. Kap aligazgató ur nagyban dicsérve, szerénységem mellett is feltűnő szaktudásomat és ambíciómat — tudtomra adta — hogy másnap üzletileg, nadidijjal és költségeim megtérítése mellett Kolozsvára utazom. Ez a kiküldetésem a közeli jövőben történő előléptetésem — és használhatóságom tüzpróbája. Diszkréten kioktatott egyben, hogy az ilyen kiküldésnél — — különösen az útiköltségnél — helyes beosztással, igen szép összeg takarítható meg. Másnap kora reggel már megrohantam egy régi barátomat, Tarján Aladár vasúti tisztet és röviden előadva kiküldésem célját, — és Kap ur tanácsát — baráti érzelmeinek megnyilvánulásaként egy Kolozsvárra és vissza érvényes féláru vasúti jegyet kértem. Eleinte hallani se akart róla. Bestéit nekem büntetéspénzról, fegyelemről, kidobásról. Szóval — mondá ezt képtelenség megkockáztatni, ha már má9 miatt nem — már csak azért is, mert névre szól a jegy. No de azért vagyok én a rábeszélés szaktekintélye — hogy a képtelenségből is a legszivélyesebb hajlandóságot alakítsam ál. Tarján barátom végre mésfél órai meggyőzés után, hosszas instrukcióval adta át nekem a véletlenségből ép ez útra nála levő jegyet. Kedves barátom szívesen tettem, de hidd el, huligánok jártak, kik megszentségtelenitették ajval- lásos tisztelet tárgyát és a templomot. A tett színhelyén az ismeretlen tettes egy papír lapot hagyott, melyre kusza vonásokkal ez volt Írva, hogy a lelkész iránti ellenszenve sugalta neki e cselekményt s hogy azt nem haszon vágyból tette. Az egyháztanács az esetet a csendőrségnek azonnal feljelentette t addig is Komorócy Timiit egyháztanácsoa szag- értőt bizta meg az előleges nyomozással. A csen- dörség több gyanúsított hodászi lakost hallgatott ki s vett tőlük Íráspróbát, de eddig a tettesnek semmi nyoma. — 27 emberi csontvázat találtak Nagy- ecsed községben az úgynevezett Várdomb ajában a Vállaj—Nagyecsed—Üyörteleki utat csináló munkások. Az érdekes lelet a föld közvetlen felszíne alatt volt, ugyannyira, hogy a szekerek már valósággal ismeretlen őseink csontjain jártak. A csontvázaknak teljes számú és ép fogazatából arra lehet következtetni, hogy fiatalon lettek eltemetve. A körülmények arra vallanak, hogy a csontvázak a Rákócy korszak névtelen hőseinek maradványai. A nagyecsedi református temetőbe vitték át és ott temették el újból őket. — UJ vasúti Indóház épült Nagykárolyban, melyet november hó 15.-én adnak át a forgalomnak. Örömmé! értesülünk erről, mert bizony a régi indóház nem felelt meg a fokozódó forgalomnak és bizonyára nem egyszer kellett ott városunk utazgató polgárainak is ököllel csinálni utat a tolongó sokaságban, hogy jegyét megválthassa. — Járábiróság után áhítozik Csenger nagyközség már évek óta. Mint arról értesülünk az igazságügyi minisztérium leiratban értesítette a községei, ha a község díjtalanul gondoskodik megfelelő helyiségről. A Csengenek természetesen rendelkezésere bocsájtiák a megfelelő helyiségei a járásbíróságnak, mert evvel egy régi hő óhajuk fog teljesedni. — Vérus verekedéssel végződött m. hó 27.-én egy lakodalom Kocsord községben. S. Imre és gebei legénycimborái mulattak ott. K. Endre, K. Ambrus, I. János és I. Sándor kocsordi lakosok rósz szemmel néztek a fesztelenül mulatozó gebeieket. Mert a kocsordiak szerint idegen kutyának lábaközt legyen a farka. Mindjobban elmérgesedő szóváltás között felmerült a »ki a legény a csárdában« kérdés. Sűrűn kezdtek hullani a mulalozók fejere a »sulyosteslisértések«. A gebei legények véres fővel hagyták oda a verekedés színhelyét és besiettek Szálkára, látleletet vétettek fel sérülésikről és a csendőrségen megtették a feljelentést a virtuskodók ellen. — A Mátészalka és Vidékem, hó 18.-án megjelent számával megszűnt. — A képviselő-testület ülése, az 1912. évi zárszámadás és 1913. évi költségvetés tárgyában múlt lió 26.-ara volt kitűzve, azonban közbejött akadályok miatt éli lett halasztva. niég veszélyessé, esetleg végzetessé is válhatik reám és egzisztenciámra nézve ez a szívességem i Mivel a Jegy a nevemre szól mindenütt és mindenkivel utazásod alatt mint Tarján Aladár szerepelj. K«rUId az ismeretséget a vasúton 1 Ezt különösen a lelkedre kötöm s biztosan elvárom — hogy leszel annyira ügyes és óvatos — hogy ennek bár kissé nehéz de csekély feltételnek lelkiismeretesen eleget tégy. Természetesen szentül fogadtam, hogy Budapestül Kolozsvárig és vissza Tarján Aladár leszek. Barátom — annak dacára, hogy félelmét — meggyőző becsületszavam adásával csökkentettem — kikésért a pályaudvarra és saját megnyugtatására a kalauztói szinte kiabálva kérte: — Tarján Aladár barátomnak jó helyet adjon 1 Ne engedjen a kupéba senkit, stb. stb. Te pedig Tarján barátom — mondá hangosan — de meghatott hangon, Írjál azonnal mihelyt megérkeztél. Ismét Ígéret, eskü és becsület szó. A vonat végre elindult. A jó kalauz — úgy látszik — megszívlelte barátom kétségbeesett kérését. Egy »nem dohányzónak« való szakaszt adott — hol kívülem egy jelentéktelen kis szőke,^35—40 évesnek becsült úriember volt. Mit sem törődve vele újságokat vettem elő és olvastam. De utitársam unatkozott! Két-három pardon után hozzám fordul és melegen ajánlva hideg felvágottját, — kinálgatni kezd. Bármenynyire szabadkoztam nem térhettem ki.
