Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-08-23 / 34. szám
2. oldal. Mátészalka, 1912. M Á T É S ZALK A áüguSzfus hó ?3 34. (177.) szám Iparosok jogvédelme. (**) Jogvédelem (erén a magyar iparosság vaj- ftii tevés eredményt tud felmutatni. A nemzetállam szigorú intenciója, hogy a jogi élet terén minden polgár egyforma elbánásban részesüljön. A kisiparosság sok helyüU.„nem részesül kellő méltánylásban a bíróság részéről. Az esküdtszeki intézményben pedig nagyon csekély számban vesz részt. A kereskedelmi és ipari élet forgalmát szabályozó kereskedelmi törvényünk igen mostoha az iparosokra nézve. A kisipar a jogélet terén meg van fosztva az önállóságától. / Ha kisiparos részesülni «kar a kereskedelmi törvény kedvezményeiben, kénytelen a bejegyzés t .alkalmával kisiparos voltát megtagadni, kereskedővé lenni. És ez kétségtelenül sérelem a kisiparosságra nézve. Mert vagy van kisiparosság, vagy nincs. Az ipari foglalkozásnak a kereskedelmi ügyletek közé való felvételével a kereskedelmi törvény célja, azt hisszük az volt, hogy ezáltal az iparnak is megadja ama jogkedvezményeket, mint a kereskedelemnek. Ám, hogy e cél eléressék, nem keltett volna az ipart jogi tekintetben önnálóságától megfosztani és nem kellet volna ez önnáló és fontos termelési ágnak éppen legjellemzőbb elemét, a kisipart oly ferde helyzetbe hozni, hogy csak a törvény kijátszásával nyerhesse el annak kedvezményeit. Az iparnak jogi tekintetben is vissza keli nyerni önállóságát es saját jogánál fogva Keli élveznie ugyanazokat a kiváltságokat, melyeket csak kegyelemből terjesztettek egy részére. Szorosan vett ipari jogszolgáltatás úgyszólván nincs is Magyarországon. Az egyenes jogvédelem mai formája egyrészt lealázó; másrészt sokszor költséges is, úgy, hogy ez intézmény korántsem felel meg a várakozásoknak. Az ipari jogszolgáltatást akként kell konstruálni, hogy minden ipartestületnél jogtudó férfiú alkalmaztassák, kit az állam, város és iparlostület együttesen, megfelelő arányokban díjazzanak. Ekként minden iparos igyenes jogtanácsot nyerhet ügyeiben. És ide minden szégyenkezés nélkül bátran fog elmenni, mert tudja, hogy ez intézmény számára alkottatott Ahol pedig ipartestület nincs, ott a városi tanácsnál, vagy községi elöljáróságnál álljon rendelkezésre ilyen férfiú, hogy az iparosoknak jogi ügyeikben tanácsot adjon. Ha pedig ez alapon az ingyenes jogvédelem redszere nem sikerül, úgy szabad társulás és szövetkezés utján kell azt megvalósítani. Ha alkalmas a társulás az élet majdnem minden viszonyában, ha páratlan sikerre vezet az gazdasági élet minden terén, miért volna ez rossz és hátrányos munkájának, vagyonának és jövedelmének megóvásában. 4-1 S R E K. _ _____ Ri port Á Nagybányai Képkiállitásrél. — Létéi a szerkesztőhöz. — Nagybánya, 1912. audusztus ií. Kedves Szerkesztő Ur 1 Néhány sorban ismertetem a nagybányai képkiáilitást. Hálából rendezték *z itt tartózkodó művészek ; hálájukat lerovandó Nagybánya városa iránt. Érdekes története van az itteni festőkolóniának, melynek gyökerét Holiósy müncheni iskolájában találjuk. Thonna és Réti vetették fel az eszmét, hogy Holiósy milleniumi képrendeléseit Nagybányára jöhetne megfesteni, ha egy nagyobb ísürt adnának helyiségül és vasúti kedvezményt. Tarmasi Olivér Nagybánya akkori (16 év előtt) polgármestert megértette ez eszme nagy szellemű és kulturális jelentőségét a városra nézve. Így csináltak aztán »mürtermet« az első iskola számára egy szénatartóból a »Széchényi ligetben.« Lehet képzelni: micsoda vállalkozó szellem kellett ahoz, hogy a Holiósy müncheni iskoláját tanítványaival együtt áttelepítsék Nagybányára — egy csűrbe . . . Hiszen akkoriban még úgy gondolkoztak rólunk, hogy a húst még mindig nyereg alatt puhítjuk és lótejet iszunk 1 . . . Ilyen Istenadta művészek aztán mint Holiósy, Ivúnyi-ürűnwald, Ikonná, Réti, együttes lelkesedése megnyitották a perspektívát a jövőt illetőleg. Sok egyenetlenség és meg nem értés zavarták az iskola fejlődését mig mai állapotáig jutott, mikor ma az úgynevezett festőtelepen gyönyörű műtermek emelkednek, honnan a legszebb kilátás nyílik a vidék szépséges tájaira. Itt van egyszersmind a mostani jubiláns kiállítás, nyolc remek világitásu teremben. A IX. es X. számú helyiség az állami elemi iskolában nyert elhelyezést. Ezenkívül a XI. (erem, a »tanulinány«-müvek .kiállítása, szintén az iskolában. Látja kedves Szerkesztő Ur, ilyenek vagyunk mi nők : sokat írunk és beszélünk, mig a tárgyhoz érünk! Tehát az 1. teremben vagyunk. A bejárattól jobbra feltűnik Ferency Károly „Három királyok’ cimü képe: csodás holdfénytől megvilágítva a három ősz király alakja, amint szamaraik hatan mennek utjokon. Erős és finom érzés szállja meg az ember lelkét. Qlatz Oszkár „Rozsály tetején" a legelésző juhokkal. Rürdof K- „Berliniutcarészlet" impresszionista irányával hat a nézőre. Alakjai csaknem mozognak. Ez a kép egy parányi idevarázsolt Berlin, Ferency Károly „Olvasó Jérfi“-\e beletemetkezve újságjába; az erős nagyfény! egy kifeszitett vászonernyő fogja fel és mégis éri a nap. Rendkívül érdekes 1 Thornia János „Szenvedők“-jén az ész megáll: hogyan lehet »pemzlivel« ennyi fájdalmat visza- tükröztetni!! S mig ezen tűnődöm, kivált belőlem olyan hangulatot, amit nem viszek nyilvánosság elé. Miért nem lelkesednek az emberek a szépért, a nemesért?! Miért nem adnak azok, kiknek van, sokat a művészetért ? 1 Hogy a tehetségesek fejlesz- Iíessék és tökéletesítsék művészetüket 1 Hány művészt látok itten, akinek a szeméből fájdalmas nyomorúság árad kit Ki tudja: milyen ábrándokkal indultak az élet útjára ! ... És Íme : inég felére sem értek : inár letörtek . . . — Bocsásson meg kedves Szerkesztő ur, kissé elkalandoztam a gondolatok útvesztőjén. — A 11. teremben látunk néhány női aktot, á sok közölt. Jellemző a festőkre: egy bizonyos időben, bizonyára mikor legszebbnek látják az életet, szívesen festenek női aktot. Azután kerülnek sorra a »csendélet«, »tájkép«, stb . . . Csók István »Feleségem« érdekes, csinos képe sok tréfás megjegyzésre ad alkalmat a rajta lévő táblácskával: »Eladó 20!)D K--ért.< Holiósy Simon „Rákóci induló’-ján vagy harmincán tüzes lelkesedéssel éneklik a Rákóci indulóját. Szinte hallucinálunk: hallani véljük a perzselő éneket. Eredeti munka >A baba csendélete*. Rózsaffy Dezsőtől. A III. teremben van Qlatz Oszkár »Vadorzó *-\a. Szinte félelmetes, amint egy nagy fa törzséhez támaszkodik, szemében és arcán a legnagyobb elszántsággal. Xesergő. Megint szeretlek. Most megint Te jársz itt, Kis betűkből a papírra kiraklak, . . . A két kezem a levegővel játszik, A mig kereslek s a mig megsirallak. Én nem hívlak, mint madár a párját, — Oly gyönyörűen ki tudhat énekelni? — Nem Írhatom, melyik vovatra szállj át. Úgyis tadom, hogy nem fogsz útra kelni. Ne haragudj, hogy mostun Resten élek . . . Az ember jár mig utail bejárja . . . De hidd el, nincs több ily magános létek, S a nagy körúton senki sem ily árva . . . ... Te olyan szép vagy! Nincsen nálad szebb nő, És kérve kérlek: hű hívedet szánd meg, Nézd árvaságom: szivem felett gyep nő És könyeitn a madarak isszák meg. Don Kárlosz. Egy csipetnyi tudomány. A hangyák. (2.) A militárizmus kérdését az általános védkö- telezettség óx a milicia rendszer elve szerint intézték el: a közösség javáért minden dolgozó bármikor kész a harcra és a közösség célja érdekében a leghősibb kitartással és halálmegvetéssel harcolnak a kis, békés, dolgozó hangyák. Némely fajoknál azonban találunk a többieknél jóval fejlettebb koponyája egyéneket is, amelyek kizárólag katonai föladatokat teljesítenek: az ilyen fajoknak rendkívül sokféle ellenséggel kell megküzdeniük és a bolyokat állandóan védelemre-készen tartaniok. És érdekes, van a hangyafajok között egy, amely rabszolgatarló s idegen bolyok elrablóit munkásnépével tartatja el magát, de ez a rablófaj |eljesen degenerálódott (rissszafejlödött); >dolI gozó«-ik a munkára teljességgel képtelenek, maguktól még táplálkozni sem tudnak; ha nem táplálják őket, bármennyi eleség heverjen is az orruk előtt, éhen pusztulnak. Szellemi és testi erejük, intelligenciájuk visszafejlődött. A rabszolga- tartó fajok elkorcsosultak tehát — »a hangyáknál sem megy ez másként, mint az embereknél«, — jegyzi meg K- Sajó profeszor. A k zjóért való önfeláldozás és a kölcsönös segitség alaptörvényén kívül a hangyatársadalom másik legjellemzőbb sajátsága az egyéni kezdeményezésűk, általában az egyének intelligenciájának bámulatbaejtő fejlettsége, amely a legtökéletesebb kölcsönhatás után magát a közösséget a kultúrának és intelligenciának olyan magas fokára emelte. Alkalmazkodó képességük bizonyítéka az a tény, amelyet már 1847-ben megírt egy természetbúvár (Villiam Gould) : > . . . a hangyák életmódja akárcsak az embereké, a különböző éghajlati viszonyok szerint változik.« Ahol szigorú a tél, ott még nyáron telehordják magtáraikat a télire szánt eieséggel; viszont ahol örökös a nyár, ott sohasem gondoskodnak előre a téli szükségletükről. A hangyafajok egy nagy csoportja (Amerikában élnek mind) agrikulturát folytat. Ezeknek a i fajoknak a tanyái közelében csak bizonyos fajta j növényzetet találni — amint azt Buckley és Lin- i cecum megfigyelték — még pedig olyat, amelynek a magvait a hangyák kedvelik. A másfajta növényeket kiirtják, ezeket azonban gondozzák, sőt terjesztésükről is gondoskodnak : a boly felé vivő Útjukban elhullajtanak egy-egy magvat s a boly környékén egyre sűrűbb lesz a nekik kedves növényzet. Egyes brazíliai fajok — mint azt Albert Müller megfigyeléseiből tudjuk — a faleveleket levágják, az összegyűjtött leveleket péppé morzsolják s az igy elkészített anyagot a föld alatt alkalmas helyre lerakván, valóságos gombatenyésztést űznek. A gomba persze táplálékul szolgál nekik. A trópusi fajok közül némelyek egyes faágaknak üres és rekeszekre osztott belsejében laknak és a lakás fejében megvédik a fákat rovar- ellenségeiktől, sőt a fák leveleit lerágó más hangyafajoktól is. Az ilyen vidékeken már messziről föltűnnek ezek a fák du3 lombozatukkal, mig a környék fái kopaszok és lombtalanok. A hangyák másik nagy csoportja állattenyésztő. Egyes növényeken élősködő levéltetveket hatalmukba kerítenek, a föld alatt, esetleg a tevelek hátsó lapjain is istálókat készítenek számukra sárból, moszatból és az istállókból erre a célra megépített utakon legelni viszik őket. A jóllakott levéltetveket aztán — akárcsak az emberek a teheneket — megfejik; testük hátsó részét tapogatóikkal megnyomogatják, amire a tetvek édes léfélét bocsátanak ki magukból. A föld alatt élő gyö- kértetveket gyakran kerekre hizlalják a földalatti istállókban a hangyák. Az úgynevezett >szövő«-hangyák, amilyeneket Ázsiában, Polinéziában és Délamerikában találni, már eljutottak a gáptechnika korszakáig: szerszámokat használnak fészekkészitésüknél. A lárváik ugyanis a begubózáslioz szükséges fonalat a testükből eresztik ki, a szájnyíláson át. A hangyák fölcipelik hátakon a bábokat a faágakra, ahol fészket akarnak készíteni és az egyes faleveleket a lárvákból kipréselt fonalakkal kötözik össze. Saját kicsinyeiket tehát szerszámul használják. Sőt a »méz«-hangyák saját magukat használják élelmiszerbödönökül: a fészek 500—600 munkásnője az erre célra kijelölt helyiségek me-, j nyezetébe kapaszkodik és a többi dolgozó által
