Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-28 / 26. szám
Mátészalka, 1912. ) szám. június 28. /, ' " ] I \1 o \1 ( ^ U> * X \ •* . ■**, íVíf),';,"*/ Felelős szerkesztő: Dr. VIZSOLY1 MANÓ. A hirdetési dijak előre fizetendők. Aratás előtt. Néhány nap választ el bennünket attól az időtől, midőn megismeri a gazda egész évi fáradtságának gyümölcsét, milyenségét és mennyiségét. Meg fogja hát tudni, hogy mennyi értéke volt munkásságának, s mi lesz az, amiből egy hosszú éven át fenn kell tartania magát és családját. Sajnos, az idén is sok volt az elemi csapás, ami sok kárt tett a gabonában. De a természettel nem dacolhatunk. A természet ereje és hatalma nagy, amivel a gyarló ember szembe nem szállhat, szeszélyei kiszámíthatatlanok, amik ellen védekezést nem talált ki még emberi agy. A helyzet képe azonban korán sincs ezzel megrajzolva. Lehet még más csapás is, melyet azonban nem a természet mér a dolgos kezekre, hanem az ember találja ki embertársa ellen. F^émséges sötét kép. Váll vetett munka helyett ember ember ellen küzd. Amikor oly nagy szükség volna kölcsönös segítségre és egyetértésre. Törvényileg biztosították a munkásoknak, helyesebben az aratóknak, hogy a részes aralók részére köteles a gazda súly- mennyiség szerint is meghatározandó gabonát biztosítani. Ha kevésnek látja azt, mit részesség címén kapna, választhatja a meghatározott mennyiséget; ha pedig jó a termés, sok a részesedés, akkor ezt választhatja. Az alföld legtöbb vidékén eddig az volt a szokás, hogy az arató 11 —12 mm. búzából egy mm. búzát kapott, ami igen jó termés esetén jelenteit csak egy katasztrá- lis ho'd föld learatásáért 1 mm. búzát. Most midőn a vidék egyes helyeiről beérkezett jelentések alapján alig lehet 1 hold földre 5—6 mm. átlagos búzatermést számítani, az eddigi szokás szerint az arató mintegy fél mm. búzát kapna De az aratók ilyesmiről hallani sem akarnak. Nekik egy hold föld learat hsáért íe'léi'énűl egy mm. búza kell, ami azt jelenti, hogy minden 5 — 6-ik mm búza az övékké legyen. Ehhez ellátás címén még külön meghatározott rneny- nyiségü búzát, szalonnát, sót, pálinkát és más mindent követelnek és ha a gazda ezeket megadja, azonfelül fizeti a marokverőt, viseli a csép'és költségét, szántat, ad vetőmagot, elmellőzve itt sokra menő aprólékos kiadásokat, magának nem hogy adóra,de még élelemre sem marad semmi. De ez még kevés. Uj — és szempontjukból jogos — követelésekkel állanak elő az aratók s általában a mezei munkások, az eddigi napszám helyett is. Eddig kora reggeltől estig volt a munkaidő és ez egész napra volt meghatározva, most ezt elvetik és az órabért akarják meghonositanf. A gazda és munkás ma már valósággal ellenségek. De ez előtt egymás baját megértették. Szép termő határainkat minden kőrül- ménvek közt szeretni és becsülni kell, akár fehér kalácsot ad, akár száraz kenyeret. Ezt csak azzal mutathatjuk ki, ha egymást szeretjük. — Pályázat. (Kereskedelemügyi in. kir. miniszter 42101/1912. V. számhoz ) A posíatávirda és távbeszélő kezelési szolgálatban való kiképzés céljából a m. kir. posta távirda és távbeszélő hivatalokhoz növendékek vétetnek fel. Növnedékké felvételért folyamodhatnak kik a magyar nyelvet (horvát- szlavonországi illetőségűek a horvát nyelvel) szóban és Írásban bírják ; továbbá a középiskola IV. vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai intézetben sikerrel végez'ék, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem Idősebbek ; az iskola bevégzése és növendékke HALLGATÁS. Andrejeff után fordította : Koller István. I. (!.) Holdfényes májusi éjjelen, midőn a fülemilék dalolnak, lépett be Olga asszony Ignácius atya dolgozószobájába. Arcán nagy szenvedés volt látható és a kis lámpa reszketett kezében. Odalépett férjéhez, megérintette vállát és igy szólt: »Atyánk, gyere Verához*. Ignácuis aiya, anélkül, liogv fejét felemelte volna, csakúgy, a szemüvegén ái nézett reá, hosszan, merően, mig az asszony a szabadon levő egyik kezét szomorúan lehajtotta, a lámpát ez asztalra tette és az njacsony. pamlagra dőlt. »Miért is vagytok, te és ö — mindketten, oly kö—nyör—lelenek ?« mondá a nő, külön hangsúlyozva az öt szólagot: »kö—nyör—te—le—nek* s jómódú életet kifejező arcán láilratő Tett.a mély fájdalom és keserűség, mintha arckifcj$zésével akarná megmutatni és bizonyítani mily végtelenül könyörtelenek mindaketten — a férje és leánya. Ignácius atya megvelőleg mosolygott és fel- emelkedett. Könyvét betelte, levetette szemüvegét, tokjába helyezte és gondolatokba merülve megállt. Hosszú fekete már néhány ezüsthajszállal átfont szakálla szép hullámvonallal helyezkedett a mellére s azzal együtt emelkedett, mikor Ignácius atya lélegzetet vett. Végre ezt mondta: »menjünk!* Olga asszony gyorsan fe.emelkedett a pamtagról és hízelgő bátortalan hangon könyörgött: »Csak ne szidd őt, atyám, — hisz ismered, hogy milyen a leány . . .« Vera szobája fenn volt és a szűk falépcső meghajolt és recsegett Ignácíiis atya nehéz léptei alatt. Magas, emelkedett testére lefüggesztette fejét, hogy a fagerendába ne ütközzék és az undor bizonyos neme volt arcán látható, ha azt neje é'jeli ruhája érintette. Tudta különben, hogy Verával való e beszélgetés is céltalan lesz. ».Mit akartok ?« kérdezte Vera és felemelte az egyik karját a szeméig. A másik keze ott feküdt a fehér takarón, hasonlóan fehér, átlátszó és hideg — mint ő. »Vera, kedves . . .« kezdé az anya, azután zokogott és hallgatott. »Vera* — mondd az atya nehezen enyhítve kemény érces hangját — »felelj nekünk végre, mi a bajod?* És Vera hallgatott. »Nem érdemeljük meg bizalmadat — anyád s én? Nem szeretünk-e téged mindenekfelett ? Áll-e hozzád közelebb valaki mint mi? Higyj tapasztalataimnak, monda meg nekünk fájdalmad okát és te is megkönnyebbülsz majd. S mi is . . . Lásd; szegény anyád mennyit szenved érted . . . »Verácska . . .* »És én . .azt hiszed nem szenvedek, mikor látom, hogy egy nagy fájdalom nyomja lelked és én — az atyád — nem tudom okát. Lehetséges-e ez igy ?’Szabad énnek igy lennie ?« és kemény hangja reszketett, mintha szerkezetében megromlott volna valami. Vera pedigjhallgatott. Ignácius atya bizonyos elővigyázattal simogatta szakálldt, félve, hogy azt ujjai hirtelen durván megránthatnák és igy szólt tovább: »Pétervárra mentél akaratom ellen és nem haragudtam azért reád, sőt pénzt is küldtem. Avagy talán be (udnád-e bizonyítani, hogy nem lettem volna mindig szeretetteljes irántad? . . . Tehát . . . miért e hallgatás? . . . Ennek is Pélervár az oka* Ignácius atya elhallgatott és maga előtt látott valami rémitő nagysággal, valami gránitból állót, telve ismeretlen veszélyekkel és idegen közönyös emberekkel. És ezen a helyen volt Verája — egyedül, támasz nélkül; itten teltek tönkre. Leikében nagy gyűlölet keletkezett a meg nem érthető, rémitő nagy város ellen és egyúttal haragudott a leányra, aki itt fekszik és hallgat, makacsul hallgat . . . »Pótervár nem oka semminek* mondá a leány és lehunyta szemeit. »Nincs semmi bajom . . . Menjetek inkább aludni, úgyis késő már.* »Verácska,« szól az anya, »lányunk, kedves, mondd nekünk, mi nyomja szived?! . . .< »Ali, anyám« . . . szakitá félbe türelmetlenül Vera. Ignácius atya leült az ágy mellett levő székre és felnevetett gúnyosan : »Úgy . . . hát neked nincs semmi bajod.* »Atyám* feleié élesen Vera és felült az ágyban »jól tudod, mennyire szeretlek léged és anya...................................................................................... i i n i ■■ mmm———— ——« EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Égész évre — — — — — — — .8 korona. Félévre — -— — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.-----Egy Mzám ára 20 filter. -----------SZUR KKSZTÖSÉÜ P.s KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, k
