Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-01-19 / 3. szám

3. (146). szám.

M Á T É S Z A L K A

5. oldal.

vés jóindulatából anyának érzi magát. A titkáriak azonban volt annzi esze, hogy Meszlénynek nem egész vagyonát testálta magára, hanem fölvett abba egy sereg alapítványt is, mert tudta, hogy másképp a vegrendeietet senki sem fogja valónak elismerni.

Ezeket mondja — »Az EsU-bő! vettük az adatokat — a törvényszéki biró perirata, ^zok akik szatmári püspöki odvarban történteket ismerik, azt mondják, hogy Meszlény püspök azért hagyott ilyen nagy összeget titkárának, hogy az abból elégítse ki a püspöknek Szatmáron élő törvénytelen gyermekeit. Ez nem bizonyos, ezt Szatmáron pletykálják csak igy. Egyébként nagyobb baj nem történt. A törvényszéki biró olyan embernek látszott, akivel nem igen lehet kukoricázni. Hát a kanonokék tovább egyezkedtek. Tárgyaltak-tárgyallak, meg is egyeztek; Meszlény Antal kapott nyolcvanezer koronát és a pört visszavonta.

Szamcteszeg gyöngye.

— Cigány legény — magyar lány. —

Nagy szenzáció tartja napok óta izgalomban Szamosszeg és Nagydobos községek népét. De sőt e községekkel szomszédos falvakban is a serkedezö szakálu legénytől el egészen a fogatlan öreg asz- szonyokig mindenki u szép szamosszegi P. Etelkáról beszél, fosztókban, tengerihántóban, a vasárnap déli templom-utáni kapu előtt lefolyni szokott diskurzusban, a malom alatt, a korcsmában, tanács- házban — egyaránt.

Mert nagy sor ám az amit a 16—17 éves íalugyöngye, a szépséges Etelka miveit!

Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy

ez a forró,vérti, tüzszemií, gyönyörűséges vadvirág, aki után három falu legényének nyúlt a keze, cigány- légé; nyel adta össze magát.

Ez pedig akkora dolog, hogy még a mi érdemes szamosszegi tudósítónkat is kihozta sodrából a magyar leány és cigány legény szerelme és egyenesen gyávasággal vádolja meg, kifakadva a mellőzött legénysereget, »mert egy cigán'hyal el hagyta vinni a szájából a koncot.«

A falu legszebb lánya —■ írja érdemes tudósítónk — kissé kirúgott a szamoszsegi szép és büszke leánysereg sorából. A falugyöngyében felütött a természeti vágy és szerelmet kötött — írja tudósítónk .— a községben dolgozó teknővájó ci- gánylegéuynyel, S. Jánossal, aki nem valami deli legény ám, hanem egy töpörödött karaván ember, akinek csókjai — úgy látszik — mégis édesebbek voltak a gyönyörűséges Etelkának, mint a deli magyar legényekéi.

Egy szép napon azonban ezek az édes csókok veszélybe kerültek.. Az Etelk?t édes anyja rájött a viszonyra es egész anyai tekintélyét latba vetve síkra szállott ellene. A szép Eleika szoba- áristoinot kapóit; a szerelmes találkáknak, édes pásztor óráknak befellegzett.

De egy időre, mert »könnyebb megőrizni egy gulya marhát, mint egy fehércselédet« — mondja a példaszó és hogy ez milyen igaz, azt Etelka ugyancsak bebizonyította, mert f. hó 4.-én éjjel megszökött és meg se állott a nagydobosi határban lévő Dessewffy-tanyáig, ahol már a megbeszéltek értelmében várta a már két nappal előbb odaköltözött szerelmes Jánosa.

Etelka és János a viszontlátás örömeit nem sokáig élvezhették. Egy kis malőr történt ugyanis a Jánossal. Még régebben valami rossz fát tett a tűzre, amiért négy havi fogházra Ítélték és úgy látszik körözés volt ellen® elrendelve véletlenül ez éjjelen, szerelmese a viszonlátásának izgató öröme közepette a csendörség tette vállára a kezét. Ezek a rossz fiuk pedig még a mindenek fölött hatalmas szerelmet se respektálták valami nagyon, mert még jó formán el se csattant a viszontlátás első csókja, János már útban volt a beregszászi járásbíróság fogháza felé. »Szerelme egéből, mély pokolba szédül; börtönbe vettetett« — mint a költő mondja.

A szegény Etelka — mit tehetett egyebet ? — beletörődött a változtathatatlanba és most anyósával és sógornőjével (egy öreg cigányasszony a leányával) amolyan szegenykunyhóban lakik és teljesen cigány módra él és elhullott állatok és kö- nyör adományok a tápláléka. De azért epedő szívvel számlálja a napokat, amikor kiszabadul és hazakerül az ő Jánosa . . .-— AAátészalka és a szocializmus úgy .kerültek — körülbelül egy évvel elölt — össze, hogy egy felolvasást hallottunk a szocializmusról. Annak idején elmondiák : mi a véleményünk, erről a felolvasásról. Múlt vasárnap Bpesten, a Szociális Misszió Társulat ülésér. hangzott el ugyancsak a szocializmusról sz.tbadelőadás és pedig a világ- hirü-tudásu Prohászka Ottokár székesfehérvári r. k. megyés-püspök, az egész róni. kát. klérus egyik legkiválóbb tagjának szájából.

Bizony ez a szabadelőadás másokra tanit, mint annak idején az a felolvasás.

Azoknak, akik akkoriban .fültanúi voitak a szóban levő felolvasásnak, nem lesz érdektelen,

ha végig olvassák Prohászka nagyszabású előadásának itt közlendő dióhajba szorított kivonatát, amelyből megtanulhatjuk, hogy a szocializmus és »istentelen«, »hazátlan«, »földosztó«, »felforgató« nem ugyanazonos fogalmak.

Avagy a mi publikumunk, amelynek 99-99°/o-a csak az üzleti érdekekből antiszociálistáskodó sajtóból ismeri a szocializmust, Prohászkára is »pe- reát!«-ot kiált? Most hát Prohászka püspök is szocialistának vallja magát, elmondván hogy a magyar társadalomban az volt a felfogás sokáig, hogy csorba esik az előkelőségeken, ha az ember szocialistáskodik. Azt gondoltak, hogy ez a sport férjhez nem ment leányoknak a jutaléka, vagy pedig a kávéházakat nem látogató következésképen | vasárnap délután magukat agyonunó tanítónők j sorsa. Ez egy kultur barbárság. A komoly szociális munkát nem lehet gyerekekre vagy divatbá- j bokra bízni, hanem csak a szó nemesebb értelmében vett emberekre, akar feriiakra, akar hölgyekre. Ezt a munkát komolyan kell végezni és aki e kötelességét teljesiti, az nagy szolgálatot tesz, nemcsak azoknak a szenvedőknek, hanem főleg ennek a délelőtt pikettirozó, délután tarokkozó, este kalábriásozó, éjjel mulatozó, reggel hosszan alvó, nappal nem dolgozó, a zsidót szidó, adósságában megfuló magyar társadalomnak. Aki j szociális téren komolyan dolgozik, komoly szellemi i fölényre és emelkedettségre tesz szert. A társa- j dalmon nem toalettekkel kell segíteni, hanem csak lélekkel és mindnyájan tudjuk, ahol a toalettekből túlsók van, olt a lélekből kevés van. Ez volna nagy vonásokban a szociális misszió szellemének a kepe. Nekünk előre kell törnünk, hogy az emberiség nagy feladatait minél jobban megvalósít- i hassuk. Erre késztet minket az Isteni és krisztusi i szeretet, mert mi a mi lelkesedésünk melegét min- i dig az oltár parázsából veszszük és azzal akarjuk j felmelegiteni magunkat és testvéreinket. Erre kész- j let minket a társadalmi haladásnak és az evolu- ! | dónak a törvénye is, melynek szele már megle- I gyintett bennünket és ann&k a hires német ujság- j iró szavaival, aki letette a tollat és egy protens- i táns szeretelház szamaritánus testvére lett, mi is j tépéssé akarunk lenni, hogy avval a társadalom j sajgó sebeit bekössük és tudjuk az!, hogy a legnagyobb dicsőség, ha az ember odaadhatja magát a szeretetnek, mert há mindent odaadott, akkor j kapott csak igazán mindent. Ha magát adja oda,

I akkor kapta magát vissza egészen és teljesen.

És ha már a tudós Prohászka Ottokár öinél- ! lóságának szabadelőadását ismerteivé a szocializ- ; imisróf"beszélünk, had iktassuk ide a világhírű nagy svéd Írónak, Strindbergnek (pár szépséges novelláját lapunk révén is imerhetik a »Mátészalka« olvasói) a szocializmusról Írott véleményét, melyet j a stocholmi »Svenska MorgenbladeU cimü lap j ezen körkérdésére: »Mi a véleménye a kor szelleméről és a szocializmus szereperői ?« — adott. Az a levél, melyben Strindberg válaszol, a többek közt ezeket mondja:

A szocialisták, akik kifelé hitetleneknek látszanak, valójában az igazi kereszténység szellemében működnek. Mit prédikál a kereszténység : Igazságosságot és részvétet. Igazságosságot azok j részére, akik a legtöbb és legnehezebb munkát végzik, akiknek nem jut a dicsöstjg babérkoszoru- j jából, akik a legkevesebb fizetést kapják és akik- | nek a legkevesebb tisztelet jut osztályrészül. A i szocialisták az igazi kerestények, nem pedig azok, akik rezignációt prédikálnak a munkások részére, maguk pedig az élet terített asztalánál ülnek. A munkás megérdemli a maga bérét, de nem mint alamizsnát, hanem mert joga van rá. Sőt többet érdemel a bérénél, joga van a bérén kívül még anyagi kárpótlásra is azért a tiszteletért, amely mint erkölcsi bér jár neki, de a mai társadalmi rend megtagadja tö'e.

Azok a nélkülözhetetlen’ emberek, akik elvégzik mind a nehéz munkát, amelytől mi irtózunk, amelynek elvégzésére képtelenek vagyunk, azok a munkások csak jogokkal élnek, amikor elveszik azt, ami őket illeti minden engedelemkérés nélkül.

Ök azért hitetlenek, mert kétségbe vannak esve, mert látják, hogy a Félsők elhúzódnak a nehez munkától, semmittevésért nagy fizetésben és megbecsülésben van részük.

A munkások, a hasznosak, a nélkülözhetetlenek, akiknek élete a nyomorúságok láncolata, egész életükben fölfelé törnek a társadalmi rend lépcsőfokain, de hiába. A becsületben megdurvult munkáskéz csak a halálban lesz fehér, előbb nem.

Ezért jogos az ő harcuk, jogos akkor is, amikor a legkíméletlenebb, mert nincs az a fegyver, amely elég durva volna a Feisőosztálynak nevezett vadállattal szemben. A Felsőosztály tagjai.

E világ Fejedelmének csatlósai. E világ fejedelme pedig megjutalmazza a henyét, megvetéssel és kis munkabérrel bünteti a munkást, védi a nagybünö- söket, de kegyetlenül sújtja a tévedőket.

Ezért jellemzi Swedenborg a Poklokat olyan-. nak, mint a földi élet, talán mert nem akarja egyenesen kimondani, hogy tulajdonképpen a pokolban élünk. Strindberg Ágoston.

Mindezeket csak azért mondtuk el, hogy okulására szolgáljanak olvasóközönségünknek, amely vélekedhetik tetszése szerint a Szocialismtisról, pro vagy kontra, de igen rosszul és felületesen cselekszik, ha véleményét nem a tudományos munkák, hanem a napi sajtó alapján formálja meg.

— - Rabbi beiktatás. A nógrádberceli ortli. izr. hitközség f. hó 8-án iktatta be ünnepélyesen újonnan megválasztott lelkipásztorát, Főt. Jungreisz Jakab eddigi fábiánházai rabbit, egy 10 tagú küldöttség elébe utazott a papnak, kit a b.-gyarmati, kassai, hernádzsadányi, mezőkövesdi, székelyhídi stb. rabbik elkísérték, a 30 fogatból és hintóból álló kocsisor megérkezvén a templomhoz, itt Mühlrad hitk. elnök szép beszéddel üdvözölte, a templomban Jungreisz főrabbi nagyhatású székfoglaló prograniinbeszédet tartott, a következő banketten nevezett rabbik beszéltek, valamint a kassal és a szomszédos hitközségek kiküldöttei.

— Hivatalvizsgálatot tartott a helybeli főszolgabírói hivatalnál múlt év és hó végén a vármegyei alispán, mikor is mindent rendben találva elismerését fejezte ki Péchy László főszolgabíró és dr. Gienes Dezső és Kdllay Szabolcs szol- gabiróknak.

—Ugyan ilyen eredménynyel végződött ugyancsak a múlt év és hó végén a helybeli adóhivatalnál megejtett vizsgálat is.

— A polgári iskolai tanulókat segitó egyesület uj alapszabályai elkészültek. Most mar ezek szerint fog működni az egyesület. Reméljük, hogy ezentúl a sajtó abban a helyzetben lesz, hogy közönségünket e kultur-humanizmust istápoló egyesület működéséről informálhatja, mert eddig-elé ez egylet működéséről, mely a polgári iskola értesítőiből se igen szerezhettünk tájékozódást, ami annál helytelenebb mert a közönség szereti figyelemmel kisérni azt az egyesületet, melyet az ő fillérei istápolnak.

— Az 1912. évi szatmármegyel orsz, gyűlési képviselő választók 29.J75-ben megállapított száma a következőképpen oszlik meg választókerületek szerint: I. a brassói kerületben 4639; ü. a fehérgyarmati kerületben 4203; 111. a nagysornkuti-ban 3986 ; IV. a nagy károlyiban 3833 r V. az aranyosmeggyest-btn 3490 ; VI. a mátészalkai kerületben 3365; VII. a csengeriben 3194 és Vili. a nagybányai kerületben 2665 a választók si/áma.

Ebből a kis statisztikából látjuk, hogy Mátészalka kerülete VI. helyen van, 3363 választóval bár járásának 46159 lakosát számlálták a legutóbbi népszámláláson össze, ami nem egészen 7%nak I felel meg, ami másszóval annyit jelent, hogy minden száz ember közül hétnek van joga követválasztáskor szavazni.

De látjuk a fenti kimutatásból azt is, hogy

Szatinár megyében a nemzetiségi kerütetbeq — amelyeknek lokossdga gyérebb — több a válasz tó - jogosult (Krassó, Somkut, A.-Megyes), mint a szin- megyar (Gyarmat, Csenger, Szalka), kerületekben,.

melyeknek lakossága pedig sűrűbb.

— AZ ötödik parancsolat. Pál Mátyás mátészalkai legénynek úgy látszik furcsa nézetei lehetnek az ötödik parancsolatról, különben nem vetemedett volna arra, hogy rátámadjon tulajdon édesapjára. S mit tesz a veletlen ? Az atyának szánt ütést a testvér kapta meg, aki súlyosan sérülve fekszik a nagykárolyi közkórházban. Az ő vallomása alapján az eset előzményei a következők Pál Mátyás a mátészalkai határban Fried Ármin nagybérlő tagjában kést rántott atyjára Pál Jánosra

I és anyjára Pálné Andrási Erzsébetre. A kést a súlyosan sérült Pál József ragadta ki a brutális fiú ke/.éből, aki valami nézeteltérés miatt ragadta magát majdnem könnyen végzetessé váló tettére. A n.erénylő fitt erre lecsendesedett: otthon azonban ! újra kitört belőle a vad indulat s először csak fenyegette, majd egy húsvágó bárdot felragadva először Károly nevű öcscse felé sújtott, mert ez nem. engedte a szülőket bántalmazni. A súlyosan sérült bátyjának megsebesitését megakadályozandó eléje ugrott s ekkor érte a végzetes csapás: amely teljesen leverte a lábáról. Az önmagáról megfeledkezett fiú és testvér ellen súlyos testi sértés címén megindították a bünfenyitő eljárást.

— Deszka-tolvajok. Katona Pál mátészakai lakostól, aki feljelentest tett a csendőrségen, hogy épülőfélben levő házától nagymennyiségű deszkát, lécet és meszet elloptak. Á vizsgálat folyamán megállapította a csendörség, ltogy a lopást 2 B. testvér napszámosok követték el, akik az építkezésnél dolgoztak.

— Hány választó van Szatmármegyében ? A

szatmármegyei országgyűlési képviselő választóknak a f. évre összeállított jogerős névjegyzéke szerint Szaltnármegyében összesen 29,375 embernek van választójoga.

— Almalopás. Megírtuk annak idején, hogy két olcsvaapáti-i legény egy zsák almát lopott Kósa Menyhért olcsvaapáti-i gazdától. A szatmári kir. törvényszék a közelben számolt le az enyveskezü legényekkel három heti fogház erejéig,

— Halálozás. Havas Samu nagykanizsai terménykereskedő f. hó 12.-én, életének 66 évében elhunyt. Halálával egy eredményes, polgári erényekben gazdag élet ért véget.

Havas hosszú időn keresztül és két ízben is volt mátészalkai lakos. Mindkét Ízben a Szálkái gyártelep alkalmazásában állott, első Ízben taláa másfél évtizedig mint főkönyvelő, majd pedig, talán 10