Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-14 / 24. szám
Mátészalka, 1912. IV. évf. 24. (167.) szám. jdflítJS 14. TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. -----Egy szám ára 20 fillér. -"-----------Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A tanév vége felé. Valamit nem ártana már egyszer tanulni a valóban civilizált küldföldtöl, hol az iparos-mesterség, a kereskedés nem anynyira lenézett foglalkozási ág mint különösen, nálunk. Tömérdek a felette müveit és jól szituált iparosok száma a külföldön, akik szégyenkezés nélkül léptek erre a pályára; sót a tehetősebb szülők is olyan pályákra adják gyermekeiket. Itt volna az ideje, hogy nálunk is szakítanának azzal az előítélettel, hogy ai iparos és kereskedői pálya: lenézett pálya. Bezzeg nagy fontossága van az állami életben a kereskelemnek és iparnak. Sokkal messzebb állanánk, ha mind nagyobb számmal lennének igazán müveit, képzett, tanult iparosaink. Mert szomorú tény, hogy tömérdek Magyarországon az idegen ajkú kereskedő, és iparos s a lehető legjobban boldogulnak nálunk, hogy innen soha el nem kívánkoznának. Ezek, látván a mi balvéleményünket ezen pályákról, mind jobban megvetik itt ekszisztenciájukat, ami diplomás embereink tekintélyes része pedig koplal, állás, foglalkozás nélkül ténfereg. Hány hivatalszolgai, képviselöház-terem- biztosi ál'ásra pályázott és pályáz ügyvéd, örvös, tanár. És mindennek dacára a társadalom nem akar vagy nem tud eszmélni. Igen, tanitassuk gyermekeinket általános műveltségre és aztán adjuk az iparos, kereskedői pályára. Képzettségével, szaktudásával, intelligenciájával hamarosan le fogja győzni *a tudatlant, kontárt és mint ilyen egyre nagyobb tért hódit és közkedveltségnek örvendhet. Dobjuk már sutba azon elavult tant, hogy gyermekeinknek éppen latájner embereknek kell lenniök. E pályákon még mindig elegen maradnak, sőt nagyon sokan, úgy hogy egyik a másikat megérzi. De a kereskedelemé, az iparé a jövő, főleg most, midőn nagyszabású iparcikkek vannak előkészületben, midőn a. magyar ipar érdekében állandóan tesznek, valamit: most, midőn az önálló vámterület kérdése napirenden van és életbelépése közeledik a megvalósulás felé, égetően nagy szükségünk vari kiváló műveltségű, igazi szaktudással rendelkező iparos és kereskedő emberekre. Ne engedjük át a teret a külföldieknek; a mi területünkön mi vessük meg szilárd alapját létfentartásunknak, ne hagyjuk az egyes vidékeket elidegeníteni, ne engedjük, hogy édes nyelvünk rovására itt mindenféle nyelvek hangozzanak és a mi kenyerünket egyék amellett. Az iparos és kereskedői pálya ma már magasan áll, sokkal magasabban, semhogy lenézhetné valaki. S ha akadnak ilyenek, azok nyilvánvalóan elbizakodott, fennhéjázó, de üresfejü, civilizálatlan emberek, akik mindenáron urat akarnának játszani. A szülő legyen tisztában a gyermek lelkületével, képességeivel, hajlamaival és kedvével. Hámozza ki a valót s amihez valóban kedvet érez, arra a pályára adja. Mert azt nem lehet mondani, hogy erőszakolja a szülő a gyermekét az iparos pályára, mikor ehhez semmiféle hajlandósága nincs, azonban a szülőn múlik a nevelés. A serdülő gyermekbe már korán bele lehet oltani az iparos és kereskedői pálya szeretetét, ami ha beléoltódik, minden rábeszélés nélkül is önként fog e pályára kívánkozni. Knys. AZ ASZFALT-SZERZŐDÉS. Ma-holnap az iskola esztendő befejeződik és a diákság egy része vakációzik, másik része egy másik iskolába: az élet iskolájába lép. Temérdek szülőnek ilyentájt óriási gondjai vannak, mert nem tudják, hogy gyermekeiket tovább tanitassák-e vagy valaminő pályára adják-e. Régi és — úgy látszik — kipusztitha- tatlan rákfenéje az társadalmunknak, hogy mindenben a divatnak, a modern szellemnek óhajt, vél hódolni, holott — ellenkezőleg — a maradiság, a korhadt rendszer mellett tör lándzsát. Amikor a szülő — eltekintve, hogy van-e, nincs-e kedve ahoz vagy ehez — a modern áramlattól elragadtatva elhatározza, hogy bármily nehezére is essék, gyermekét tovább taníttatja: hadd legyen ur, intelligens ember; tartozzék a lateiner osztályhoz; legyen orvos, ügyvéd, mérnök, tanár stb. Midőn ekként gondolkodik a szülő, akkor egyáltalán nem gondolkodik, hanem mintegy ellenállhatatlan erőtől hajszolva a divat áramlatában van benne. Nem keresi, nem kutatja, vájjon gyermekének elsősorban van-e a tovább tanulásra kedve, van-e akaratereje, energiája, eleven és éles felfogása, hogy a már említett pályákon valamire vihesse is, ne pedig tucat-ember maradjon. Azt kell figyelembe venni, hogy a diplomához kötött pályák túlontúl vannak elözönölve s akinek nincs kiválóképessége, nagy kvalitása vagy pedig megfelelő protekciója (ami sokat nyom manapság a latban) az bizony elveszett ember ezen »előkelő« pályákon. Másodsorban a szülőnek az anyagiakkal is kell számolnia, vájjon módjában áll-e majd mindvégig támogatni gyermekét, nehogy a félúton elakadjon; vagy ha szűkén van a szülőknek és több a gyermek, bizony-bizony annyira önfeláldozónak nem kell lenni, hogy az egész családtól elvonják a garasokat, ha csak — mint említettük — nagy képességekkel rendelkezik a gyermek s kilátás van arra, hogy tehetsége révén oly pozícióba jut, hogy vissza szolgálhatja szüleinek a reá fordított költségeket, de ha különösebb tehetséget nem mutat a gyermek, akkor ö maga szenvedi meg annak idején, midőn nagy nehezen készen lesz, hanem a szülő, a család is érzékenyen megérzi azt. Jelentettük, hogy a képviselő-testület aszfalt bizottsága megkötötte a pozsonyi Menzel K. C. céggel aszfaltunk elkészítésére a szerződést. A bizottság jelentése folytán f. hó 1-én a képviselő-testület ülést tartott és szankcionálta az aszfaltbizottság szerződését. A szerződés jóváhagyás végett felterjesztetett. Mi, akik a nagy nyilvánosság tájékozására vagyunk hivatva, azt tartjuk, hogy közérdekű dologban módot kell adni mindenkinek a teljes tájékozódás lehetőségére. A köznek vélünk hát szolgálatot tenni, ha a község minden lakosát érdeklő aszfaltszerződés hiteles és teljes szövegét itt közreadjuk. * SZERZŐDÉS egyrészről Mátészalka nagyközség helyett ás nevében a képviselő testületnek 1912. május hő 19.-én 24. jegyzőkönyvi számú határozata alapján Csizmadia Kálmán községi bíró és Rohay Gyula községi jegyző, másrészről Menzel K. C. pozsonyi fedél-lemez-, facement-, aszfalt és elszigetelő lemezgyár bejegyzett cég között a következő feltételek mellett köttetett: 1.) Mátészalka nagyközség közönsége helyett és nevében fentirt községi elöljárók ezennel megbízzák Menzel K. C. pozsonyi fedél- lemez- faceLapunk mai száma 8 oldal.
