Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-06-07 / 23. szám
2. oldal. Mátészalka, 1912. M Á T S 2 A L K A 23. (166 ) Szám. Azt akarják, hogy az állami adóügyek intézése ne tartozzék hatáskörükbe, kívánják a jegyzői nyugdíjügy államosításai, a jegyzőnek a közigazgatás élére való állítását, a szolgálati pragmatikát, továbbá a nyilvános jogvédelmet fegyelmi esetén. Afind oly óhajtások, melyek tetemesen könnyithetnek a jegyzői kar helyzetén, szabadabbakká lennének, több időt szentelhetnének valódi hivatásuknak, nem fordulnának elő hanyagságok, mulasztások, összetűzések ; fokozottabb munkakedvvel, nagyobb ambícióval és igaz ügyszeretettel intéznék dolgaikat. Ami pedig a községi élet szervezését illeti, teliát ami a községi közigazgatás javítását célozza, óhajtásuk, hogy a községek vagyonszerzése megkönynyitessék, a pusztai birtokosokra is vessenek ki adót, n községi ügyvitel egyöntetűen szabályoz- tassék s a fölösleges munkák kikiiszöböl- tessenel.. Ha eme kívánságaik teljesedésbe mennek, akkor valósággal élhetnek majd hivatásuknak; azzal a lelkesedéssel és örömmel fogják felkarolni az amúgy is le1- kiismeretesen végzet tügyüket, melynek nyo- ' inán uj, pezsgő, rugékonyabb élet fog az ■eddigi lomha, renyhe, lassú kerék vágású ügyvitel helyébe fakadni. A közigazgatás gépezete nem fog nyekeregni, ni eg-meg fenékleni, hanem szabadon, zökkenés nélkül perdül majd tovább az állam, a nép és .a jegyzői testület megelégedésére és jóvoltára. 4T 1 R E K. V® _•____ A társadalom mostohái. (*) Vajmi sokszor összetévesztik a szegény- ügyet a jótékonyság gyakorlásával s azt hiszik, hogy az elsőt szolgálták, mikor bármilyen avatatlanul is a másikat gyakorolják. A bibliának azt a paranc át, hogy: »Adass étket az éhezőknek s ruházd a mezíteleneket« szem elölt tartva, ennek tökéletesen megfelelni vélnek azzal, ha a szegénynek, vagy annak, ki olyannak mondja magát, a körülményekhez képest kisebb vagy nagyobb pénzbeli segélyt juttatnak s aztán rájuk bízzák, hogy miképen tudnak ezzel a segélylyel igazi, vagy csak látszólagos szorult helyzetükön segíteni. A szegényügy és a jótékonyság azonban két Lujza pedig az uj és igazi szerető oldalán nagyhamar felépült. A katona megígérte, hogy nyomban katonáskodása után haza viszi és csinál belőle tekintetes asszonyt. Úgy is lett. Eljegyezték egymást. A Jani anyja szép csöndesen visszatért az anyaföldbe és a fia megint visszakerült a gyárba. A józan élete megmaradt, csak az fájt neki szörnyen, hogy nem tudta, hogy miért is dolgozik voltaképen és minek is van ezen a világon. Hetek, hónapok múltak. A katona polgári ruhájához és polgári foglalkozásához tért vissza. Kapott is jó állást fent a tót hegyek között. Lujzát már oltár elé kell vezetni. Üt a boldog óra. Az esküvő egyszerű volt. Alig egyik-másik jött az atyafiság közül a messze városba. Bent is egyszerű volt a ceremónia a templomban. Szegény emberek, szegény lakodalom. Valaki a kiváncsi emberek között, kint a templom bejárójánál sápadtan izget-mozgott. A boldog pár már a kijáratnál volt, már beülni akartak a kocsiba, midőn dörrenés hallatszik és a menyasszony holtan esik vőlegénye karjába. Egy másik dörrenés az első nyomán és sápadt legény melléből sziveltépö hörgesek közepette ömlött a vér. Csak azt lehetett még hallani: »Egyedül, egyedül, minek élni egyedül! ?« különböző fogalom, amely nem fedi, vagy néha ki is zárja egymást. Ugv viszonylatiak egymáshoz, mint az ész meg a kedély. A helyesen alkalmazott szegényügynek mindig a gyakorlati a felebaráti szeretet elvén kell ugyan alapulnia — mint különben az észnek müveit is a kedélynek kellene befolyásolnia — de a tervszerűtlen és céltalan jótékonyság nemcsak, hogy elégtelen és nem kielégítő, hanem egyúttal igazságtalan is, mert önkényszerü, sőt sokszor demoralizáló s Így inkább bajt, mint áldást okozó. Hogy a könyörületes alamizsna-osztogatás alapján osztogatott és gyakorlott bibliai jótékonyság az emberiség nőnemű tagjainál nagyobb számú követőkre talált, mint a férfiaknál, az®— bár erre nézve statisztikai feljegyzékekkel nem bírunk — a nőnek fejlettebb kedélyvilága mellett természetes. Az utcákon kuporodó nyomorúságos alakoknál legalább sokkal több nőt lát az ember meg- állani, zsebbe nyúlni s az aprópénzt az illetőnek átadni anélkül, hogy megvizsgálnák igazi és valódi-e az a nyomor, vagy tettetett. Attól a magasztos tudattól vezéreltetve cselekednek, hogy jólétiét gyakorolnak. Ha pedig a szigorú férj a kellemetlenkedő csavargót az ajtó elől elkergeti, »szive jóságában« bizonyára az asszony az, ki dugva egy kis pénzt vagy meleg ételt csúsztat a kezébe. A szegényügynek feladata, hogy a fáradtakat vagy munkaképteleneket a munkakerülőktől elválassza és megkülönböztesse, az elsőket végleg vagy ideiglenesen elhelyezze, az élet legszigorúbb nyomorától megóvja, az utóbbiakat ellenben a helyes utca visszaterelje vagy ha ez már nem lehetséges, ártalmatlanná tegye és a társadalmat, mely lusíálkodókat, parazitákat, élősdi- eket magában meg nem liir, tőlük megszabadítsa. A szegényügy feladata tehát szociális a szó legszorosabb értelmében. Aki neki szenteli magát, annak nemcsak a könyörüietesség érzeteivel kell birnia, hanem éles felfogással, tántoríthatatlan meggyőződéssel és erélyes cselekvő képességgel a kivitelben is. Éppen ezt az utolsót akadályozza meg nagyon sokszor a könyörüietesség érzete. Mert nagy a kisértés arra, hogy könyörületből többet is adjunk, mint amennyi a nyomornak megszüntetésére feltétlenül szükséges. Pedig ennek a gyönyörű, tisztán emberies érzésnek engedni még sem szabad, mert a feltétlenül szükségesnek tulhajtása a segélyre szorulót az idegen segítséghez hozzászoktatja és az önsegély ösztönét kisebbíti benne, A szegényügynek ez olyannyira szükséges önkorlátozása és elhatárolása azonban sok esetben egy bizonyos keményszivüséget eredményez, főleg ott, hol a teljes munkaképtelenség az illetőnek önhibája nélkül állott'eíő s ahol a legszükségesebbnek megiudása, a fáklya világhoz hasonlítva nem a nyomor éjjelének a megvilágítására, hanem a borzasztó sötétség feltárására vezet. Az ily esetekben, melyeket csak az individualizmusban munkálkodó szegényügy állapíthat meg teljes biztonsággal, az emberi könyörüietesség- nek kell legszebb és legáldásosabb virágait fakasztani. — Alibi. Lapunk egyik közelmulti számában beszámol arról a szerkesztőváltozásról, mely a közelmúltban a M. és V.-nél végbement, azt irtuk, hogy az uj felelős szerkesztő adott programújával erős szög alatt hajlította el a lap eddigi irányát és pedig abba az irányba, meiy felé a mi lapunk halad. Ezt az állításunkat, olvasván a Msz. és V. legutóbbi számának Jegyzetek cimü cikkét, és — főleg — A tömegszenvedély cimü vezércikkét, visz- sza kell vonnunk, mert e közlemények olvasta után úgy látjuk, hogy a két lap iránya sokkal nagyobb szög alatt tér el ma, mint valaha. Mindezt nem azért konstatáljuk, mintha pillanatra is azt hinnők, hogy a M. és V. legkevésbé is követni óhajtaná a »Msz.« irányát. Nem, ilyes beképzelések távol állanak tőlünk ! De konstatáljuk a fentieket azért, hogy alibinket igazoljuk, egyben beismerve, bogy a fenthivatolt állításunk elhamarkodott volt. Egyébként pedig: tisztelet az ellen- véleménynek, ha nem is követjük és ha helytelennek tartjuk is azt] — Értelemzavaró sajtóhibák. Múlt számunk vezércikkének végétől számított harmadik bekezdésében foglalt »mentője« szó helyett nemtője olvasandó. — A közkórház-bizotíságról szóló hirünk első bekezdésének alulról számított ötödik sorában »ap- rnja« helyett apjá szó a helyes. Mig ugyanezen közleményünk negyedik bekezdéséből a »nem« szó kimaradt s igy a kérdéses szöveg helyesen ez: »a bizottság összehívásának kötelessége dr. Dienest nem terheli.« — A vármegyei közigazgatási bizottság szokásos havi rendes ülését ma, f. hó 7.-én tartja meg. — Le az alkohollal! Ezt tartotta Német Pál paposi napszámos ember. Ment is a pálinka mindennap a torkán lefelé, mig egyszer lelökte a lábáról őt magát és a más világra expediálta. A boncolás alkohol mérgezést konstatált. — Házasság. Schwartz Margit, Schwartz Jakab helybeli tekintélyes vaskereskedő leánya f. é. május hó 26.-án házasságot kötött Herceg Armand szatmári lakos, főtisztviselövel — A vasúti mozdonyok okozta tűzkár elkerülése végett az illetékes hatóságok figyelmébe ajánlják gazdaközönségünknek, hogy a vasúti töltésektől mintegy 90 méternyi távolságon balöl gyúlékony terményeket ne rakodjanak. — 1912. évi május havi statisztika. Születtek: Taub Jenő, Kovács György Béla, Jónás Sándor, Pülep Móric, Nagy József, Kádár Lajos, Lengyel Miklós, Wieser Adolf, Tárkányi Dezső, Ní-gy István, Puchs Veronika, Pénzes István, Nagy László, Szúnyog Endre, Nagy Mária, Varga Erzsébet, Püzesséry Juliánná, Kocsis Ilona, Kolozsvári Etelka, Lövi Lajos, Farkas Sándor, Grünberger Rozália, Rndványi Mihály, Kohn Ilona. Elhaltak: Szabó Ferenc, Nagy Istvánná Mester Juliánná, Szabad Miklósné Farkas Auláiia, Takács Juliánná, Mátyás Péter, Szarvas Ferenc, Braun Adolfné Gelbman Eszter, Vadon Ftel, Szúnyog Endre, Brostin Miklós, Kádár Mária, Ganyó Jánosné Kicsár Anna, özv. Erdei Ferencné Szabó Ágnes. Házasságot kötöttek: Fejér István és Eölyüs Piroska. Klein Hermari és Pollák Róza, Tarapcsár János és Mészáros Mária, Herskovics Samu és Deutsch Biri, Varga Sándor és Rác Etelka, Perey Sándor és Komáromy Lenke, Jakab András és Kóródi Erzsébet. Herceg Herman és Schwarc Margit, Tatay László és Tömöri Szabó Juliánná, Nagy Gusztáv és Simon Ilona. — Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Főiskolai Internátusa. A főiskolai nevelésnek 1912 szeptember hó 1.-én uj otthont létesít az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület in- ternátusuk megnyitásával. Az internátus különösen a főiskolai hallgatók befogadására szolgál, azonban felveszi a magasabb osztályú középiskolai tanulókat is. A felvételnél elsőbbségben részesülnek a kartársak gyermekei, azonban felvesz az internátusba az egyesület minden jelentkezőt valláskülönbség nélkül. Az ellátási dij önköltségi áron egész évre 850 korona. Ezért nemcsak teljes ellátást és lakást adnak, hanem egyúttal a német, a francia és az angol nyelvtanitást is nyújtjuk. Az ellátási dij 4 egyenlő részletben fizetendő (szept. 1., nov. 16., febr. 1., ápr. 16 ). Az ellátási dij előzetes bejelentés esetén havonként is fizethető. (Az internátus Budapest fő- és székváros budai oldalán, e város legforgalmasabb részén, a Déli vasúti indóházzal szemben terül el, pár percnyi távolságra az összes főiskoláktól (pl. "a műegyetemtől 8 percre, a tudomány-egyetem többi fakulásaitól 12 percre). A tanintézetekhez való kö- zelfekvésén kivül különösen az a nagy előnye is megvan az internátusnak, hogy az egyes lakószobák úgy vannak elhelyezve, hogy mind délről kapják a pormentes, tiszta, ózondus levegői s a zajtól teljesen mentesek. Az internátus a legmodernebbül van berendezve. 43 lakószobája 86 bennlakó befogadására alkalmas. Van azonkívül nagy társalgója, ebédlője, díszterme, olvasó-, zene-, könyvtárterme, torna- csarnoka, betegszobái, napfürdőnek berendezett helyiségei és zuhanyokkal felszerelt fürdőszobái. Az összes helyiségek villamos világítással, központi fűtéssel és vízvezetékkel vannak ellátva. A diákSz. Zs.