Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-05-26 / 21. szám
2. oldal. Mátészalka, 1912. MÁTÉSZALKA fnájus hó 26. 21. (164) szám. Nagy Géza s. jegyző, Orosz József iparos, Oláh János földész, Oláh Károly iparos, Oláh Mihály földész, Oláh István földész, Oláh Ferenc földész, ifj. Oláh István földész, V. Oláh István földész, Ifj. Oláh István földész, Oláh István hazug földész, ónodi Zsigmond földész, Pénzes Sándor földész, Pap Endre tnáv, hivat., Pap Gábor kasz- nár, ifj. Péchy László főszolgabíró, Pap József földész, Péner Sámuel végrehajtó, Pente Lajos iparos, Puskás József földész. Polák Jakab iparos, Petrócy József iparos, Petrócy Kálmán iparos, Pol- lák Mór kereskedő, Pap Menyhért földész, Pénzes Lajos földész, Poszvég Zoltán jegyző, Rác Emil szeszgyár igazgató, Rosenberg Salamon tanító. Dr. Rosenberg Ignác orvos, Rác György földész, Rad- rányi János földész, Rosenberg Jakab kereskedő, Róth Adolf kereskedő, Rohay Gyula jegyző. Reich- inan Ármin Írnok, Rosenberg Menyhért kereskedő, Rohács János iparos. Rác István ref. egyh. gondnok, Schreiber Bertalan kereskedő, Szúnyog József ■vendéglős, ifj. T. Szabó Sámuel földész, ifj. Slaj- fer János földész, Schvarc Sándor kereskedő, Sárközi József földész, Schvarc Márton korcsmáros, Steiuberger Sándor aljegyző, Szilágyi Gábor iparos, Szilágyi Károly iparos, Szabó Zsigmond iparos, S. Szabó Zsigmond földész, Schvarc Lajos kereskedő. Szábó Zsigmond földész, Schvarc Viktor kereskedő, Somogyi Arthur tanár, Szóbél Mór keres- reskedő, V. Szabó Ferenc földész, Szilágyi János födlész, Szabó József földész, Dr. Szepessy Károly ügyvéd, Szilágyi Sándor iparos, Szabó Sándor földész. SzőUősy László iparos, Szabó Mózses földész, M. Szabó Ferenc földész, Szsbó Antal ügyvéd, Szabó Sándor földész, Szabó Mihály földész, Schvarc Adolf kereskedő, Sikli Ferenc földész, Schvarc Mór kereskdő, S. Szabó Lajos kereskedő, R. Szabó Ferenc kereskedő, P. Szabó Ferenc kereskedő, Szoboszlai Pál tanító, Schvarc Henrich italmérő, Szabó István földész*, Szabó Károly föl- •dósz, D. Szabó Károly iparos-, Szabó Sámuel föl- •dész, Szilágyi Károly földész, Simon János föidész, Simon István földész, Sarkadi Antal vendéglős, ifj. Schvarc Jakab kereskedő, Springer Ignác birtokos, Szalkay Sándor birtokos, Szalkay Zsigmond birtokos, Szilágyi Lajos számvevő, R. Szabó István földész, Sóle Dávid kereskedő, Szóbél Ábrahám kereskedő, Sarka András iparos, f. Szabó Ferenc földész, f. Szabd Károly földész, ifj. R. Szabó István földész, Schvarc József adótiszt, Szálkái István gazdász, S. Szabó Lajos földész. ifj. Szabó Lajos földész, P. Szabó Ferenc földész, kgy. Szabó István földész, Dr. Török Árpád ügyvéd, Tárnái Gyula földbirtokos, Tóth Károly iparos, Tóth István földész, Tóth Bálint iparos, Tárkányi Lajos földész, Tóth Imre tanító, Taub József kereskedő, Tóth Árpád fényképész, Tóth Pál földész, Tárkányi István földész, Tóth István földész, Tóth Sándor földész, Ujfalussy Miklós birtokos, ifj. Weisz Antal iparos, Vágó Ármin könyvelő, Veres Lajos földész, Dr. Varjas Lajos ügyvéd, Weisz Ferenc könyvelő, Weisz Mór iparos, Weisz Zsigmond iparos, Viilinger Lajos korcsmáros, Dr. Vida József orvos, Váradi János földész Váradi István' földész, Váradi Ferenc földész, Weisz Antal nyomdász, B. Weisz Herman kereskedő, Weisz László kereskedő, Weisz Miklós birtokos, Weisz Lajos kereskedő, Weisz Kálmán szatócs, Varga Miklós földész, Varga József ház birtokos, Veres István birtokos, Varga Zsigmond iparos, Varga Lajos földész, Dr. Vizsolyi Manó jogtudor, Vasas András iparos, ifj. Váradi János földész, Visszás Gusztáv földész, Visszás Zsigmond földész, Weisz Jenő kereskedő, Varga Sándor föidész, K. Varga Ferenc földész, Dr. Zechmajszter Lajos h. kjegyző, Zsatfcü János földész, Zemlényi Mikiós földész, Jauthó Tivadar gyógyszerész. SÖTÉTSÉG. Az egyik hir megírta annak rendje-módja szerint, hogy ilyen és ilyen nevezetű paraszlasszonyok valóságos méregkeverőbandát szerveztek. Jó pénzért segiLettek eltenni fiatal parasztmenyecskék ut- jából öreg férjeiket. Ki mennyit tudott áldozni egy- tgy emberéletért, aszerint adóztatták meg az özvegységre vágyó asszonyt. Jószerivel mindenki tudott a faluban -— no meg a szomSzod községben is — erről az embergyilkoS szövetkezetről. Tudomásul vették, valószínűleg olyanok is akadtak, akik megbotránkozíak fölötte — de azok is hallgattak. Nem akadt áruló . . . Nem akadt olyan, aki nyíltan mert volna vádaskodni a sűrűn szereplő, vén embereket másvilágra szállító koporsók mellett . . . Csóválták a fejüket, hümmögtek, krákogtak, szorosabban gombolták össze a bekecset, fdzlódva borzongtak meg, — de hallgattak ... És a Szent Mihály lova rogyadozva döcögtette az alvégi-, felvégi temetőkbe módos parasztgazdák (fiatal asszonyok öreg férjeinek) lassan ölő méreggel telitett tetemét . . . ... A másik hir — szépen megfért az előbbi mellett — a következőket regélte : ebben és ebben a községben — igazán nem fontos a név, egyformán megtörténhetett volna bármelyikben — tehát Szonett. Hu elaludni nem íudsz, kis virág, Az ejL szép időket ne heverd át. Az asztalodon gyújtsd meg majd a gyertyát És nézz felém: a hű szem messzi lát. Két szemedet emeld fel az éjre És keresd meg a másik két szemet: A két szemem, mely feléd integet, Miket kivájtam s feltoltam az égre. Pillája nincs, de ismerd meg azér’ Útközben, jaj, lefújta mind a szél, De ott van és csak (éged óhajt onnan, — S ha eközben a gyertyaláng kimúlna. Ne félj, szivem: de gondolj majd a múltra S mindjárt tudod, hogy csak én sóhajtottam. Don Kárlosz. AZ ÉN ADÓSÁGOM. Irta : Lengyel István. A szemei kékek és tüzesek, a haja szőke soha szebb leányt még nem láttam — állapította meg a fiú és szemei kutatva keresték a leány tekintetét. S mig szóit a zene és keringve tűntek lova a parketen a párok, a fiú nem látott semmit a sok fényességből. Két szem nézett rá mosolyogva, két örömet Ígérő szem pillantásától lángoltak az ő szomorú gyerekszemei s mig a boldog lehetőségek fantasztikus alakjai tűntek fel előtte, íUig)Pf a feje a nagy megerőltetéstől* hogy visszatartsa a könnyeit. Egy pillanatra sem vette le szemeit a lányról és látta, a rózsaszínű álomfátyolon keresztül is megérezte, hogy a leány nézi őt, hogy nem haragszik az ő éhes csókotváró pillantásaiért. Végignézett a maga fekete alakján, aztán a lány, kiválasztott szégségét vizsgálta és nem mert hozzálépni. — Mért épen engem lásscn meg a sok közül ? — gondolta a fiú és nem mert merni. De mikor a közelébe ért a lány és látta a tüzes, de engedelmes pillantását, nagynak és merésznek érezte magát és nem tétovázott tovább. Miért ne én? — gondolta már ekkor és a lány mellé lépett dobogó szívvel, mintha nagy veszélyektől kellene tartania. »Köszönöm« mondta láncosának a leány és már a fiúval keringett. A fiú reszkető ujjakkal fogta át a leány derekát, a vékony selyem alól per- zselőn tűzött át a lány rózsaszínű illatos bőre. A fiú reszketve táncolt és boldog volt. Már nem látott többé mást csak két szép komoly szemet, az érzései ellankadtak, mint télen a virág, melyet a fűtött kályha melleit felejtenek. De azért forgatta a leányt, önkéntelen mozdulalokka! csinálták a lépteket, mentek, 'forogtak. Egy fordulatnál összeért a hajuk. A cigány húzta, mintha magának játszana és ők azt hitték, hogy egyedül vannak vagy nem is hittek talán semmit csak éreztek, hogy valamit tenniük kell. A lány a fiú vállára hajtotta a fejét és a fiú az öntudatlanok bátorságával magáhozszo- ritotta a leányt, és egy csókot nyomott a lány ajkára. Aztán továbD táncoltak, keringtek mámorosán a váratlan boldogság nagyszerűségétől, mig végre a cigány belefáradt a nótázásba és végeebben és ebben a községben az egyik falusi föld- inives egy szép napon elujságolta, miféle látomása volt az éjjel . . . Megjelent néki álmában nemrégiben elhunyt, kedves szomszédja. Hörögve, reszketve nyögte ki, miért hagyta ott siri nyugalmát. Nem pihenhet koporsójában, mert megfordították a gonoszok. Vonuljanak ki a parasztok, ássák föl a sirt és fordítsák vissza a hátára. Ha nem cselekszik ezt meg, meghal mindenki a faluban. Sorra veszi a fehérre meszelt, cseréptetős házakat. Ráteszi hideg ujjait az alvók szivére és nem fognak többet fölvirradni, meghalnak sorra, kipusztul, a falu . . . És a nagyfejüek megbeszélték az esetet. Ásót, kapát ragadtak és kivonultak a temetőbe. Nekifeküdtek a munkának. Kikotorták a föld alól a koporsót, — fölfeszitették és — a holtat természetesen úgy találták, ahogyan a föld alá temették . . . Az igazán nem fontos és nem tartozik ide, hogy az elbolonditott ekszhumálók dühökben elverték az álomlálót. A krónikásnak más megjegyzése van az esetekről, amelyekhez hasonlókat nem nagyon kell keresni naponta a hírek között. Egy kis szorgalommal ehhez hasonló mezei virágokból tekintélyes bokrétát lehetne kötni úgy havonta . . . Hogy nem mind ilyen a falu népe? Még csak az kellene, hogy mind ilyen legyen . , . Hogy csak akadnak ilyenek — és másutt is előfordulnak hasonló esetek . . . Igen ám, de nagyon gyakran akadnak ilyenek és az igazán nem vigassta- lás, hogy másutt is vannak női bőrbe bujt fenevadak és két lábon járó, emberformáju, babonás balgák. Ezek az asszonyok lassú számítással, hidegvérrel nézik az áldozatjuk vergődését. Nem egyszer, beszániiihatatianul, hanem nyugodt meg- gondoltsággal, napról-napra újra. Heteken keresztül. Hanem azért a Bácskában, — az első városban — hatezer gyermek mamdt iskolázatlanul az idei iskolai évben. A tanítónak harangozni is kell és fölfordulhat éhen, még sem hallgatja meg senki a panaszukat . . . Rettenetes ország ez 1 Mindig mentik benne a népet, de azért az 1912-ik esztendőben egy egész falu elhiszi, hogy a halott visszatért három héttel a temetése után a sírjából és kiöli a falut, ha viszsza nem fordítják a hátára . . . mts. Előfizetési felhívás. Ezúttal ismételten tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat, illetőleg hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL. lett a táncnak. A fiú helyére vezstto táncosnőjét és leült melléje, de nem beszéltek egymáshoz. Aztán a leány karonfogott egy sovány, fakó kis aszszonyt — a biztosan a nénikéje volt, •— bicentett fejével a fiúnak, niégegyszer rámosolygot biztatóan és titokzatosan, azután lassú léptekkel kifelé indult' A fiú egyszerre nagyon jókedvű lett. Nagyon szépnek látta az életét és boldog volt, vidám, mint a kis gyerek, akinek ablakbajtett cipőjét, cukorral meg datojával rakta tele a Mikulás. Dalolva ment hazafelé, az utcán évödött az éjszakák szomjas tündéreivel és odahaza a szobájában hangosan, ismételgette: »szeret engem, szeret ngem«. Még érezte a csókot, még kacagott a vére, a mámoros félóra dobogott a szivében és jókedvűen vetkőzni kezdett. A tárcáját, zsebkendőjét lerakta az éjjeli- szekrény márványlapjára, az óráját felhúzta, aztán azt is odatette a többi mellé. Az ágya felett falinaptár lógott, annak letépte a felső lapját, megint elmúlt egy hét, mormogta, holnap újra vasárnap lesz. — Miért is lesz holnap, holnaj? és miért nem tarthat a ma örökké 1 — töprengett és véletlenül a tükörbe pillantott. Nagyon szomorú látvány volt igy mámorosán, összekuszált hajával, hdló- lóingben, melyet elfelejtett begoinbolnl, úgy hogy elöizléstelenkedett'a pattanásos, csúnya bőre és a fiú, aki a tükörben rútabbnak látta magát, elszomorodott A frakk gondosan összehajtogatva pihent a széktámlán. A fiú hálásan nézte a ruhát, a ruhát amely szélesebbeknek tünteti fel az 5 hit- { vány keskeny vállait és komolyságot kölcsöKépviseiő-választók 1913. évi névjegyzéke.
