Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-05-03 / 18. szám

Mátészalka. 1912.

IV. évi. 18. flíl.) szám.

májas i

TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

Felelős szerkesztő :

Dr. V1ZSOLYI MANÓ.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca).

A hirdetési dijak előre fizetendők.

A helyi drágaság.

Sok keserves panaszt hallunk az általános drágaságról, sok a kétségbeesés a fogyasztó közönség megélhetési nehézségei miatt, a családapák gondtól ráncolt homlokai elég tanúbizonyságai ama töprengéseknek, hogy családjukat ily nehéz megélhetési viszonyok mellett tisztességesen hogyan tarthassák el.

Nem célja e cikknek, hogy az általános drágaság okait fürkésze. Nekünk, a mátészalkai fogyasztó közönségnek megvan a mi speciális helyi drágaságunk, melynek főleg mi fogyasztók vagyunk egyrészt az okai s a hatóság segítségével, akaratunk együttes elhatározással segíthetünk is rajta. Ennek a speciális, ennek a helyi drágaságnak okairól kíván e közlemény szólni, kimutatván az általunk okozott, illetve bennünk rejlő hibákat.

Hogy a mi helyi drágaságunkat jobban megértsük, vessünk egy pillantást a termelés és fogyasztás arányaira, tegyünk ösz- szehasonlitást a helyi és más szomszéd nagyvárosok vagy éppen Budapest piacai áraira is.

Mátészalka piacát körülbelül 25—35 piaci érdekszférájához tartozó termelő község veszi körül. Sőt ha a perifériákon levő

más fogyasztó városhoz közelebb eső községeket is, melynek nálunk értékesíti élelmi cikkeiket számításba vesszük, ennél is több a jelölt községek száma. Ezekben a községekben fogyasztó Mátészalkán kivül alig van. Hát Mátészalkának Nyírbátorhoz viszonyítva oly nagy fogyasztó közönsége lenne, hogy eme 25—35 termelő község nem állíthatja elő a szükséges fogyasztási cikkeket? Bizony nincs! Vagy talán ezekben a községekben "fogyasztási cikkeket értékesítő szövetkezetek vannak, vagy más nagy piacokra ekszportálják a fogyasztási cikkeket közvetítő kereskedők által? Bizony a nyári tojás kereskedésen kivül ilyenről sincs tudomásunk. Hiszen erre a kérdésre legjobban megfelel az a tudat, hogy más, pl. Fehérgyarmat és Nyírbátorhoz közelebb eső községek is Mátészalkára importálnak, mert itt drágább piacot találnak.

Vessünk számot most már a legközelebbi debreceni, szatmári, nyíregyházi, sőt budapesti és a mátészalkai piaci árakkal.

Igazán sajátságos, hogy Debrecenben olcsóbb a sertéshús és szalona, mint nálunk, pedig az élőállat felhajtás Debrecen felé gravitál. Kérdjük, hogy lehet az, hogy Nyíregyházán olcsóbb sokszor a marhahús, mint nálunk, holott több költséget emészt föl a hatósági ellenőrzési kivánalom? Ma a mátészalkai piacon egy kiszolgált vén

kakas 4 korona, ugyanaz Nyíregyházán, Szatmáron, Debrecenben 2 — 3 koronái Hogy lehet Mátészalkán egy tojás 10 fillér, holott Budapesten a drága vásárcsarnokban is annyi, bár'a vidékről szállítják oda?

Nem tárunk ez abnormális helyzetből több részletet föl, hanem igyekszünk kimutatni, hogy ennek, mi fogyasztó közönség vagyunk ilietve, a mi nagyon tisztelt házi- asssonyaink első sorban az okai, másad- szor pedig a hatóság.

Tudjuk azt mindnyájan, hogy valamely árucikk értékét mindig a kereslet és kínálat szabja meg. Hogy nálunk abnormálisak az árak, a kereslet helytelen megválasztása és módja idézi elő.

Bocsánat, ha az igen tisztelt háziasz- szonyoknak e bátran kimondott szó kellemetlen, de bizony, ezt az állapotot az ö kényelemszeretetük idézi elő, amely, mint a ragadós betegség, annyira tért hódított és mindinkább nagyobb tért hódit. És ne csodálkozzanak háziasszonyaink, ha a mi tisztelt falusi termelőink még magasabb árt kérnek, méginkább foghegyről beszélnek* sőt maholnap becézni kell őket, hogy drága pénzen egy kis tejet, tojást, zöldséget, aprójószágot tőlük megszerezhessünk.

Mert hát, hogy is áll a dolog ? Ha egy pénteki napon a Szatmári-utcából a Kossuth és Vasut-utcán, Zöldfa és Forrás- utA BÜNTETÉS.

— Történeti elbeszélés. —

Irta: Tóth Bálint.

Végre.

— ffl Mátészalkának. —

Az életem most csupa, csupa fény,

Pedig még mindig kurta a sorom,

Nyomor baktat még az oldatomon,

A nagy utcákat mig lázasan rovom;

S az életem mégis csupa fény.

Talán szánva nézik a kopott ruhám,

Tán Összesúgnak lopva az emberek,

Amint dalolva, boldogan megyek:

.Milyen sápadt, vézna ez a szegény gyerek" ; Sajnálkoznak felettem talán ? 1

S én emelt fejjel sietek tova,

Mig sápadt arcom rózsás lángban ég,

Mily csodás ez a napfény, milyen kék ma az ég! Ilyen boldog nem voltam soha még;

Az élet ily szép nem volt még soha!

A sok, sok bánat halkan tovaszállt,

Szürke csúfság, inidn Özvegyen hagyott,

Nincs fájdalom, éhség. A szemem ragyog. Mert végre, végre szerelmes vagyok,

És Ölelő csókkal vár már rám a lány.

• . . Vagy ezt is álmodtam talán ?

Lengyel István.

in. (2)

Festői szép táj. Köröskörül csupa erdőbo- ritotta magas hegyek, melyek bájos keretei középen fekvő kis völgynek, az erről rajzolódott képnek. A völgyet kis futkosó patak szeli ketté, egyik oldalon szikláról-sziklára ugrándozva, mint a pajkos gyermek, még nevetgél is vidám csörgedezé- sével; a másik oldalon pedig, hol megint nagy hegyre talál, annak lábánál hirtelen eltűnik, mintha játszótársai elől akarna elbújni. A völgyecs- kén áthaladtában szelíd lassúsággal folydogál, talán anyja közelségét érzi. Középen csinos kis fahíd segít rajta átlépni, természetadta formájú erősebb faágakból. A hid gyümölcsösbe vezeti. Mindenféle nemes fák gondosan tenyésztve, a tisztáson kedves lugas, sűrűn boritva szölóindákkal. A kert végén fehérük a lakóház. A hidacskával szemben nyúlik az ut, kétoldalt gondozott magas fasorral.

Anyja és leánya a lugasban ülnek. Dolgoznak. Az ősz matróna mindig rajtaéri a bimbódzó leánykát, hogy nem figyel az ő elbeszélésére, fejecskéje más irányba fordul, néha élénkkék szemeivel mereven bánml a messze semmiségbe ...

— Lányom, lányom, te uira máshol kalandoztatod a gondolataidat. Hiába kérlek, könyörgök hozzád, hogy verd ki már fejedből azt a bolondos reménységet, ne tedd boldogtalanná vele egyhangú napjaidat, ne keserítsd el a kevés édességet is, amit isten kegyelme adott.

— Oh anyám, nem jól gondolod. Most nem is ő járt az eszembe.

— Ugyan édes gyermekem, nem lehet én- gein áltatni. Te a délceg Falvay Istvánt nem tudod elfelejteni. Pedig nincs annak semmi értelme. Látod, amikor messze idegenbe a hadba indult, véletlenül tudtuk meg, ő egyetlen szó üzenetet se küldött neked, holott a háború nem tréfadolog* ott istenünk nagyon hamar visszaveheti, ami legbecsesebb adománya : az életet. Aztán meg igy is van ez rendén. Ő gazdag főnemesi család sarja, telpedig szegény köznemesé. Még ha ő komolyan gondolt volna is rád, szülei úgysem engedték volna meg, hogy akaratának álljon. Csak kissé mulatni akart veled, eleget téve úri paszsziójának, mikor néha erre vadászgatott barátjával. Nem kell azt mindjárt úgy gondolni.

— Velem egészen máskép beszélt ő, édes anyám. De különben is lehetséges, hogy talán lehetetlen volt már üzenetet is küldeni, úgy siettek. Vagy küldött, de valamiképen az nem jutott el hozzánk. Talán akadály, talán rosszakarat miatt. Ami pedig az állását illeti anyám, mi úgy szeret^ jük egymást, hogy nincs az a nehézség, amit mind.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 korona,

j Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

' Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. •----- Egy szám ára 20 fillér. -----