Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-04-12 / 15. szám
Kátíszalka, 1912. IV. évf. 15. (158.) szám. április 12. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. gesz évre — — •— — — — — 8 korona. Félévre — * — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. -—Egy szám ára 20 fillér. ~— Felelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZKRKRSZTŐSÉQ tó KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca), A hirdetési dijak előre fizetendők. HÁROM KÖZKÉRDÉS. Mai cikkünk elején vissza kell térnünk j pár szóra az egyenes úthoz, hogy felhívjuk az összes illetékes tényezők figyelmét egy igen fontos körülményre, amely eddig — hogy-hogynem — teljesen szem elöl tévesztetett. Arról van szó, hogy az egyenes ut kocsitestének ez idő szerinti szélessége 12 m. Ez pedig nem elegendő, olyan útnak, amelyen forgalomnak túlnyomó részének kell lebonyolitódni, ez a méret keskeny. Az egyenes utat el se tudjuk, de sem lehet, el sem szabad képzelni máskép, mint két oldalán aszfaltjárdával. Ennek megint csak a forgalom igényeinek megfelelőleg oldalanként 2—2 m. szélességnek kell lennie. Az aszfaltjárda tehát 4 métert venne el a 12 m. úttestből, amely igy 8 m.-re szűkülne össze. Ez pedig ábszurdum, melynek későbbi korrigálása is lehetetlenség volna. Mert ha egyszer a házsorok kiépültek, azokat többé belyebb taszítani, az egyenes utat meg szélesíteni nem lehet. Azért tehát a községnek már most kell gondoskodnia az ut kiszélesítéséről, mert különben keserves csalódásnál, helyrehoz- hatlan hibánál és pótolhatatlan mulasztásnál egyebet nem hozhat az egyenes ut, amely igy célnak meg nem felelvén, évszázadra is megbénitatná forgalmunkat. Mi minimális 20 m. szélességű utat óhajtunk. Ha ebből a gyalogjáró 2—2 métert elfogna, maradna 16 méter kocsiut- test. Ennyi pedig kell, szükséges. Oldalan- kint tehát 4—4 méterrel kívánjuk az egyenes ut kiszélesítését. Nem hisszük, hogy a Schreiber-féle konzorcium elzárkóznék attól, hogy a közcélra méltányos, olcsó áron, ezt a szükséges területrészt átengedje, de ha elzárkóznék is ez elől: ott a kisajátítási törvény, amely ez esetben feltétlenül célhoz vezető eszköz volna. Ezeket kívántuk még múlt heti cikkünkhöz pótlólag hozzátenni. * Második sorban a járásbirósági bérletről óhajtunk szólani. És pedig anélkül, hogy e közkérdés mibenlétének ujabbi ismertetésével untatnók az olvasót. Nem ez a célunk itt. Hanem az, hogy figyelmébe ajánljuk képviselő-testületünknek, hogy jogos érdekei érvényesítésének más módja is van, mint a kérelmezés, deputációzás és protekció. Ez a más mód: az erély módja. Ám: próbálja meg a község képviselete legújabb határozata szerint a »szélesebb körű protekciót«, de minket nem fog meglepni, ha ez eredményre nem vezetne. De ne lepje meg és ne csüggessze el a községet sem, hanem tartson Iá ieljes erélylyel a mellett, hogy évi minimális 4000 kor.-ban megszabható béren alól nem adja bérbe az államnak helyiségeit, mert különben ráfizet a bérleti szerződésére. Mi következménye lehet ennek az erélyes állsfogialásnak? Csak egy; az, hogy a miniszter kénytelen lesz megfizetni a minimális 4000 korona bért. Nagyon jól tudjuk, hogy a miniszter ebben a polémiában, amelyet bátran egész kis harcnak tekinthetünk, nekünk szegezte a járásbíróság elvételének fegyverét. Biztos tudomásunk van róla, hogy a miniszter leirt a szatmári törvényszék elnökéhez, hogy utasítsa járásbíróságunk vezetőjét, hogy tegyen javaslatot a mátszalkai járásbíróság és az annak területéhez tartozó községeknek a szomszédos (nyírbátori, nagykárolyi, szatmári és beregszászi) járásbírósághoz való hozzácsatolása iránt. Azonban ez a kis hadicsel nem téveszthet meg bennünket. Ettől a nekünk szegezett revolvertől mit se kell tartani: csak vaktöltés puffog abból, amely madárijesztésre jó, de kárt egy légyben se tehet. Mert hogy álla dolog? Tessék elképzelni, hogy Ópályi vagy Nagydobos Nyírbátorba, vagy Nagykárolyba, vagy Beregszászba járjon igazságért! Tessék elképzelni, hogy Csaholy Nagykárolyban, Kp- csord Szatmáron keresse jussát! Hát nem képtelenség ez ? De ez csak területileg áll. Ám: mi lesz, ha 1914-ben az uj perrendtartás érvénybe lép és a járásbíróságok hatásköre tetemesen kibővül? Így is nap- ról-napra emelkedik az ügykör, a forgalom. Most tessék elképzelni a kibővült hatáskör mellett pld. a nyírbátori járásbíróságot a szálkái bírósághoz tartozott községek igaz- ságügyi anyagával kibővítve! Hát nem abszurdum ez? Hát nem a személyzet és a helyiségek számának szaporítását involválná ez? Ez pedig még Nyírbátorban is több kiadást jelent. A vége tehát csak az lenne, hogy azt a 4000 koronát, amelyet tőlünk most sajnál, egy országos skandalum s 42000-nél több lélek legigazságtalanabb sérelmére, nem mint bérösszeget, hanem személyzetszaporitás folytán mint fizetést és mint bértöbbletet, mégiscsak kiadná az állam. Ezzel a megoldással tehát tisztára ott volna a miniszter, ahol a madai hitsorsos, ha ugyan nem még hátrább. % Maradna tehát a miniszternek egy másik fegyver: a járásbíróság kitelepítése valamelyik járásbeli községbe. Hát ez a fegyver már mégcsak vakra sincs töltve. Ez csak amolyan játékpuska egyetlen mák- szemnyi puskapor nélkül. Hiszen melyik község van abban a helyzetben, hogy 3500 kor. ért (a mennyit a miniszter ur felkínált) megfelelő helyiséget bocsáthasson a járásbíróság rendelkezésére? Hiszen mi, akiknek készen áll erre a helyiségünk s akik az olcsó világba építettük azt fel, mi se vagyunk erre képesek. Hátmég ha ingyen telket kell adnia a községnek s minimális 80,000—100,000 koronát beleépítenie? Hiszen 4800 — 6000 kor. ennek az összegnek a 6%-os kamata. Ennyit pedig mindennel együtt (adó, reperáció, biztosítás stb.) számítani kell. Tehát már itt 1300 — 2000 kor. diferencia áll elő. Melyik község ajándékozhat annyit évente az államnak? És aztán: hol a megfelelő közlekedési mód; hol fognak lakni a bírák; hol a hivatalnokok? Melyik község, vagy kifog megfelelő bérházakat építeni? Pláne, amikor előtte lesz a példa; hogyan lehet évi 500 kor. diierenciáért, az igazsággal és joggal ellentétben évtizedek után is odábbvinni a járásbíróságot? Igazán abszurdum elképzelni Ecsedet, vagy Hodászt, vagy Szamosszeget, mint a mátészalkai járásbíróság székhelyét. Ilyen körülmények között tehát csak két útja marad a miniszternek: vagy megadja a 4000 koronát, vagy az állam »igazLapunk mai száma 6 oldal. — Az egyenes ut. — A járásbíróság bérlete. — A járási közkórház. — II.
