Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-03-29 / 13. szám

3. old. MÁTÉSZALKA 13 (156) .szám. maga a törvény és á munkásság gazdasági harca, szolidaritása mellett főként ennek a parlamenti küz­delemnek köszönhető. Az angol kormány a parla­mentben csak a szociáldemokrata párt segítségével állhatta meg helyét a konzervatív táborral szem- hen£ s igy amidőn a kapitalizmus és a prole- társág közötti küzdelembe bele kellett avatkoznia, meg kellett tennie az első lépést a proletárság felé. És meg fogja tenni a másodikat és a többit is. Erre már ez a törvény is kötelezi, amikor meg­szabja, hogy ha a bányatulajdonos a munkabér- minimumot nem fogadja el s emiatt az üzem szü­netel, maga az állam gondoskodik az üzem folyta­tásáról. Mi más ez, mint a termelés biztosítása, a termelés függetlenitése a tőkésektől, gyakorlati érvé­nyesítése annak az igazságnak, hogy a társada- dalomnak a szükséges javakkal ellátása sokkal fon­tosabb* érdek, mint a tőkések profitjának megyédet- rnezése. Mi más az, mint állami kisajátítás a magán- tulajdon szentségének föladásával, részleges meg­valósítása a szocializmus végcéljának, a termelő esz­közök társadalmi tulajdonba vételének. Az angol példa mutatja, hogy úgy a testi, mint a szellemi munkásság e végcél felé csak a gazdasági szervezkedés, a proletár szolidaritás, az egységes osztályharc s a politikai hatalom egyesí­tett fegyvereivel törhet magának utat a kapitaliz­mus ellenséges táborán át. És igy kell ennek tör­ténnie mindenütt. Az államhatalom a munkásság kezében : jelenti a munka teljes, politikai és gazda­sági uralmát, jelenti a társadalomnak a munka joga alapján való átalakítását, jelenti a szocialista állam fölépitésát. az emberi életnek e földön elérhető jósá­gát és szépségét. Az angol törvény egyelőre csak a munkás kizsákmányolás korlátlanságát szünteti meg, amelynek alapját a nyomorral és tudatlan­sággal megvert munkásoicegymás közötti versenye, a »kereslet és kínálat« törvényének szenlsége adta meg. Csak ilyen munkásokkal szemben lehet a mun­kaidőt megnyujtani, a munkabért leszállítani. Ami­kor a törvény, az állam parancsa lehetetlennéleszi ezt a kizsákmányolást, testi és szellemi téren: egy­úttal megnyitja az utat, amelyen a munkásság föl­tartóztathatatlanul eljut a világtörténelmi hivatásá­nak teljesítéséig. R E K. Lapunk legközelebbi — f. é. 14. (156.) — húsvéti száma április hó 5-ike helyett április hó 7.-én délben jelenik meg. — Szatítiárvánnegye törvényhatósági bizottsága f. hó 21.-én rendkívüli közgyűlést tartott a vm. székház közgyűlési termében. A közgyűlésnek 207. pontból álló tárgysorozata szép számban hozta össze a tagokat. A főispán fél 11 órakor megnyit­ván a közgyűlést, elparentálta a minap elhunyt B. Kovács Jenő bizottsági tagot s indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy emlékét jegyzőkönyvben megörökíti. Ezután a tárgysorozat pontjainak tárgyalása következett, amelyeket általában az állandó választ­mány javaslata alapján fogadtak el. Így el­határozták, hogy a vármegye 500 koronával be­lép alapitó tagként az OMQE.-be. (Mostmar csak boldog lesz Kölcsey vármegyéje ?) A közgyűlés kétségtelenül legérdekesebb és legszenvedelmesebb vitát provokált pontja volt Bá­nyász Menyhért kérvénye a halmi—bikszáai vasút céljaira megszavazott 200,000 korona hozzájáru­lási összeg fedezésére vm. pótadó kivetésének ki­mondása iránt, amely már állandó ügygyé kezd lenni a megyeház asztalán. A közgyűlés az alispán javaslatát fogadja el. A Nagykároly—Mátészalka—Csap h. é. vasút igazgatóságába Ilosvay Aladár alispán és Jármy Andort választotta meg egyhangúlag a közgyűlés a főispán indítványára. Az avasi járási székhely kérdésében a régi helyen való székhely mellett határoznak. Szatmárvármegye jegyzői és körjegyzői nyug- dijválasztmányának javaslatait az előadó referádája alapján jóváhagyják. Szenvedelmes vitát provokált Spitz Dezső felebbezése Nagyecsed községének a gróf Károlyi­család ellen indítandó perre vonatkozó határozata ellen. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy utasittassék a főügyész a per felvételére. A tárgysorozat többi pontjait az előadók ja­vaslata alapján fogadta el a közgyűlés, amelyet 12 órakor berekesztett az elnök. * — Ipartestületi közgyűlés. Előre kell bocsátanunk, rnindennekelőtt, hogy az ipartesliile- választmánya f. hó 23-án este rendes ülésben meg­tárgyalta a közgyűlésre tűzött tárgyakat zsinór- mértékül szem előtt tartva, lehetőleg a megegye­zést az ellenzékkel keresztül vinni, biztosítandó a békét, összehangzó munkálkodást, hogy lehetőleg simán menjen, meg a holnapi közgyűlés. E gyűlés tehát a felborított helyzet helyreállításá­nak jegyében indult meg. S ez általábanvévc af. hó24- én megtartott gyűlésen meg is történt. Szubjektív te­kintetek játszottak ugyan némi csekély szerepet: de nem volt és hihetőleg nem lesz hatása a fiatal intézmény megszilárdítása körül ezután sem. S ez bizony nagyon kívánatos, hogy igy legyen. Körülbelül száz iparos gyűlt egybe e gyű­lésre, kik csoportokba verődve előzetesen előérte- kezletszerüen tárgyalták az ügyeket. Ez már igy is szokott történni különben is. De igen érthető, ha a felmerült múltkori incidensek után feszültebb volt a hangulat, ingerültek a kedélyek. Egyben egyetértett a megjelentek mindegyike, hogy elnök válságot nem akartak a múltkor s nem akarják ntost sem. Dobyt azért már a bevonulásnál tünte­tőleg ünnepelték. A gyűlést Dienes Dezső iparhatósági biztos megkezdi azzal, hogy in médiás rés röviden kije­lenti, hogy a múltkori gyűlés zavaros eredménnyel záródván az elöljáróság leköszönésére vezetett. Kérdi, ha kivánja-e a közgyűlés az elnök s álta­lában a tisztviseiőikar lemondását fentartani s uj választást eszközölni ? 1 A gyűlés elenyésző kissebbséggel szemben kifejezésre juttatta abbeli álláspontját, hogyta tisztvi­selői kartól nem vonta meg a megelőző gyűlésen bizalmát: bizalommal viseltetik iránta, újra történő választásukat nem kívánja. Ezzel Dr. Dienes atadta az elnöki széke Doby Antalnak, ki a további gyűlést vezette. Min- dennekelőtt 1911. évi 5 hóról szóló jelentést, tár­gyalták, melynek egyik pontja ; a jegyzői fizetés­nek a közgyűlés jóváhagyása reményében kétszáz koronával történt emelése s 5 hóra való kiutaiása képezte az egyik fő ütközőpontot a multi gyűlésen. Suta jegyző látván e tárgy iránt mutatkozó áver- zitást, lemondott erről, igy tehát tárgytalanná„vált. Egyébként a 1911. 5 havi számadás elfogadtatott. Most.az 1912, évre szóló költségvetés ke­rült tárgyalás alá. Ennek keretében a jegyzői fi­zetés emelése 600 k.-ig már helyet foglal. Itt az ellenzék, különösen a vidéki elemek a rendes hi­vatalnoki időbeosztást követelik koncedálván eset­leg nagyobb javadalmazást. Suta jegyző szolga- birói hivatalnoki minősége teljes napi időt nem engedvén meg, abban történt megállapodás, hogy naponta 1—3-ig, pénteken 7—8-ig lesz hivatalos óra. Utóbbi kizárólag a vidékre való tekintettel. Ezt a határozatot Szilágyi Gábor és csekély szá­mú vidéki elvtársai.megfellebezték azon okból, hogy nekik direkt ember kell. Doby Antal józan árgu- mentumokkal igyekszik meggyőzni az apellálókat. Kifejti, hogy egy direkt embernek legalább 1200 K- díjazás kell, hogy egész napi idő mellett 3—4 szer annyi a fűtés; többet követel a szolga sat. 8—10 ember megvádolja az elnököt részrehaj­lással s fellebezést jelent be arra nézve is hogy az elnök 10 tag Írásbeli indítványára titkos sza­vazás nem rendeltetett el a már egyszer publikált elnöki enunciáció dacára. Ezt tenni már nem, is le­helt. A kiforrás, kialakulás stádiuma még az a mostani állapot a fiatal testület életében. De már útban van a megértés felé. Reméljük és óhajtjuk, hogy ez mihamarabb bekö vetkezzék. — A Szatmármegyei Gazdasági Egye­sület igazgató-választmánya f. hó 27.-én, tegnap — Jánoskám, aztán ne felejtsd majd el, az itt maradó szolgával adass hirt oda is a háború fordulatáról, hogy igy tudják meg, ha én már nem mehetek el. Hátha imádkozni fog értem . . . II. Nemsokára eljött az indulás ideje. A harcra- kész csapatok rendezett sorokban vonultak fel. A paripák büszkén ficánkolnak a neméstartásu, dél­ceg leventék alatt. Minden csak úgy ragyog a tisztaság, szépség fényétől. Mintha minden uj volna. Még a lovasok is. A tágas térségen megállnak, tö­mör csoportozatban sorakoznak, elől üresen hagy- vaa kijelölt részt. Ott foglal maid helyet a fővezér . a fejedelem kíséretével s szemlét tart. Már jön is: A dicső fejedelemnek, Bethlen Gábornak, ki épp oly bölcs, mint vitéz, örömvonások rajzolódnak nemes arcára, amint meg-megkápráztatja szemét a csillogó fegyverekről visszaverődött reggeli nap­fény. Mélységes csönd. Rövid lelkesítő beszéd, eget­rázó örömkiáltás, jel az indulásra, harsonák mesz- szenyuló szava, acélok kattogása . . . távolodó, dübörgő moraj . . . tomboló zugás . . .^végtelenbe nyúló porfelhő . . . less . . . Folyt a harc változó szerencsével. A hő­sök teljes erőből küzdöttek. Néha még éjjel sem pihenhettek. Alig bírták már az ádáz harcot. Sha ritkán este tán nyugalomra is térhettek, akkor is sokáig elbeszélgettek együtt a jó cimborák. Hogy vannak otthon? Hallanak e róluk valami hirt? Vájjon ők is gondolnak-e most szeretteikre? . . . Ilyenkor Falvay István mindig különvált, egyedül bámulta a ragyogó pontokat, a nagy égbolt ezer­nyi apró lámpáit. Talán ő is, az áldott angyal, éppen igy nézi most a göncölszekeret, éppen igy hullnak titokban a vágyódás ontotta keserű köny- nyei bársonyszempillái alól, talán éppen úgy kö­nyörög a felséges Úrhoz, hogy még valaha viszont­láthassák egymást, mint most ő ... S igy szen- deredett el a kimerültségtől, álmában a boldogem- lékü helyeken járva, vele, átkarolva a remegő, gyönge teremtést . . . S hűséges társa olyan kü­lönös, komor kedélyt váltott, mikor ezt lopva észre­vette. Talán neki is fájt, hogy lelki felének bá­nata van . . . Lehet . . . Dühöng a harc irgalmatlan kegyetlensége. Halálmegvető bátorsággal rohannak egymásra az >■■■■* un J» i KB ■■ ellenfelek. Vitézeink megállják helyüket. Különösen Falvay István válik ki. Csodával határos kitartás. Micsoda őséről Hullnak előtte. De mi ez? Csel? Oldalról hirtelen ellenséges csapat. S ő kissé el- nyargalt a törzstől. Magát fedezve, irányt próbál változtatni . . . Borzalom ! Elesett kar utolsó ere­jével szúr lovába . . . ő nem veheti ezt észre . . , a mén megtorpan, hirtelen fölágaskodik, majd kí­nos nyerítéssel hátrazuhan, int gával temetve a rettenthetetlen hőst . . . Iszonyatos! A hü pajtás, Palotay János látja ezt, hiszen nem messze küzd. s nem jő segítségül . . . Látja, amint az ellensé­ges kard a levagöb e emelkedik, hogy lesújtson a lova hullájának terhe alatt vergődő szerencsét­lenre ... s az igaz vonzalom nem hozza őt ide . . . megfordítja lova tejét s övei zöméhez vágtat . . . Szürkülni kezd, visszavonulnak a küzdők. Le­száll az est, még sötétebbé téve a harcmezőt . . , Szedik az elesetteket ... A kftnyező cimbo­rák hiába keresik a vitéz Falvay Istvánt. Nincs se­hol . . . S a suttogó szellő oly szomorúan, fájdal­masan suhog a mélységesen sötét, rejtelmes éj­szakában . . . (Folytatjuk.; SEES IS Villanyvilágításhoz szükséges egyszerűbb lámpák és díszes luszterek valamint fémszálas égők, (dr. Just, Wolfram-Tungszram) és mindennemű villany világítási kellékek leg­olcsóbb árban és legjobb minőségben beszerezhetők Feldman Mátyás Fia eégnél Mátészalka* Kossuth-utca. BB BBBB BBH9* Minden áru, vétekkényszer nélkül megtekinthető. Üveg- és porcellán árukban nagy raktár. «« H - — BBflB

Next

/
Thumbnails
Contents