Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-17 / 7. szám

/*

'OtZL

f

Mátészalka, lfll.

III. évf. 7. (f8.) szám.

febrnár H 17.

TÁRSADALMI hetilap.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Égé»* évre — — — — — — — $ korona.

Félévi« — — — — — — — 4 koronaNegyedévi'« — — — — — — — 2 korona.

Tawitóknsk és községi közegeknek egész évre 5 korona. ... Egy szám ára 20 fillér. —■---Fe

lelős szerkesztő :

Dr. VIZSOLYI MANÓ.

SZRRKF.SZTÖSÍÓ ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utea).

A hirdetési dijak «lőre fizetendők.

FELHÍVÁS. Azon tisztelt előfizetőinket, kik lapunkat rendesen nem kapják, felkérjük, hogy ezt kiadóhivatalunknál bejelenteni szíveskedjenek, nehogy a mulasztások ismételten előforduljanak.

Szomorú igazság.

(V. M.) A szerencsétlen végű trójai király kisasszony, Kassandra jut eszünkbe, amidőn a Mátészalkán most megejtett népszámlálás gyászszámait nézegetjük. Ez a szegény királylány megjósolta a bajt, előre megmondta, hogy apja elveszti trónját és hazája rabigában pusztul. De senki se hallgatott Kassandra intő szavaira, melyek bánatos csengésében trója hálálharangja zúgott. Kassandrát kinevették. Jóslása nem óvatosságra serkentett, hanem boszuságot fakasztott. Szinte kellemetlen volt a jó trójaiaknak, mint a kuvik kiabálása házuk fölött. Hess, te csúnya halálmadár, ne rontsd a mulatságunkat vész-szavaddal; hess!...

Mi is megjósoltuk, hogy a közöny és szűk lát kör, mely áíkos méregként marja Mátészalka társadalmi- és közéletét, megfogja boszulni magát. Oh, hányszor sírtuk el panaszos szavakkal, hányszor mondtuk el kérelemre kulcsolt kezekkel: ha igy folytatjuk: baj lesz; igy elpusztulunk, elvérzünk; segítsünk magunkon; le kell hullnia a hályogoknak a szemekről, ki kell emelni a karokat a zsebekből, mert a pusztulás réme kisért.

De jóslatunk Kassandra jóslata volt. Nem hallgattak ránk, kinevettek bennünket. »Rémlátások* — mondták egyesek, »peszi- mista frázisok« — mondták mások. És voltak olyanok is, akik kéjgörcsökben vonaglottak a boldogságtól, hogy szavunk a pusztában hangzik el, minden viszhang nélkül. Oh, hányán voltak társadalmunk eunuchjai, akik férfiasságuktól fosztva meg magukat, büszkén és készséggé ajánlkoztak fel a hatalmasoknak, min akik nem képesek többé a legkissebt szerelemre se gerjedni a »Mátészalka«

szellemi élet nincs. A társadalmi érintkezésen rajtaül minden átok, mely az ember társas-lényi voltának velejárója. Egészségügyi tekintetben hátrább vagyunk Fehér- gyarmatnál. A korrupció óriási, szinte sűrített, melyet a politikai hatalom mellett a töke befolyása öregbit. A vezetés minden téren avatatlan kezekben, mely a modern fejlődés és az élet követelményeinek megfelelő haladás kerékkötője. Nincs semmink, ami kellene, de tele vagyunk mindennel, ami nagyon is nemkéne. Nincsen telefonunk, nincs világításunk, nincs járdánk, nincs kórházunk; de van kaszinó és napi kalaber- parti, van közöny és nembánomság; van rosszakarat és önérzethiány; van kislelküség, boszuvágy és megdöbbentő tudatlanság. Beköltözésről tehát szó sem lehet. Még aki itt lakik is menekül innen, hacsak módja van rá.

Mátészalkán nincs iparosodás, tehát nin- csennek kereseti-alkalmak, mert iparosodás nélkül csak kereseti eshetőségek vannak. Az »eshetőség« pedig nem eksziszten- cia, nem létalap. Azért hát képtelenek vagyunk magunkhoz kötni és pláne felszívni környékünk fölös anyagát, melyet a meg- nemélhetés más tájakra kerget, mert mini az ókorban, úgy ma is mindenkor a gazdasági szempontok játszszák a főszerepet a vándorlásokban, bár ma már nem népvándorlás, hanem kivándorlás és elköltözés néven nevezzük az egyesek, illetve a tömegek egyik geográfiái helyről a másikra való eltolódását.

A mi tőkénket közgazdasági uj műszóval „gyáva-tökének“ kellene elnevezni. Nálunk nem mernek vállalatokba fogni. Éhez járult az általános és állandó, szinte képzeleten felüli lakáshiány, mely nemcsak a bevándorolni szándékozókat rémisztette el, de elköltözésre kényszeritette egyik legjobb iparosunkat is, aki üzlete és lakása számára nem kapott megfelelő helyiségeket. A köröttünk fekvő városokban egymásután alakulnak a legkülönbözőbb tárgyú vállalatok, minálunk pedig a Krözusok kincseiken ülnek. Mert a mi tőkénk egy része agrártöke, mely az őt jellemző rövidlátá!MOTOR!

Karczag Testvérek

motortelepe Budapest Aulich-utca 7. szám.

Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.

Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gepüket, bezinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. 23-?

V-x'

Levélbsli megkereséseké árjegyzőkkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.

Lapunk mai száma 8 oldal.

)

iránt! ... »A »Mátészalka« iránt!« . . . Mert a jó emberek azt hiszik és azt hitték, hogy amit tesznek azt nem maguknak, hanem a »Mátészalkának« teszik s amit mulasztanak, az nem Mátészalkán, hanem a »Mátészalkán« boszulja meg magát . . . A »Mátészalkán«; ezen a kellemetlenkedő Kassandrán ! ... És— álá a trójaiak — nem az esélyekkel számoltak, hanem ők is elkergették a házaik tájáról a kuvikot. Hess, te csúnya halálmadár, ne rontsd vészszavaddal a mulatságunkat, hess ! . . .

A most megejtett népszámlálás fekete számai szomorú igazságot adtak nekünk. Hát tényleg »pusztulunk, veszünk«, tényleg vérzünk ! Íme: Mátészalka ez ulolsó tiz év alatt 497 lélekkel szaporodott. Nem egészen félezer lélek, tiz év,alatt! ! Megdöbbentő! És kétszereren megdöbbentő, ha elgondoljuk, hogy 5405 lélek természetes szaporulatának is nagyobbnak kellene len- ! nie, mint 497 lélek. Hiszen mi jut ebből évenként, a tiz évi időközben? Még félszáz lélek se. És el ben a nem egészen félszáz lélekben be van számítva minden, minden.

Mi hát ennek a szomorú eredménynek oka? Miért sötétlenek e fekete számok, mint Mátészalka jellemző tulajdona? Hát Mátészalkának nincs felszivó-képessége, melylyel a nagyobb magához vonzza a kisebbet, mint a mágnespatkó a vasreszeléket? Hát Mátészalkán már egy évben ] egyszer se szülnek a magyar anyák ? Hát miféle szervezet az, amelynek nincs táp- lálkozó-képessége? Hát egészséges szervezet az, amely szabályosan apad, periodikus vérvesztéseket szenved, de amelynek e vérvesztásek okozta eröcsappanásai soha sem pótoltatnak ? — Szomorú kérdések, melyekre még szomorúbb, még lesujtóbb a felet.

Ugyan mi vonzza, mi terelje, mi csábítsa közénk, hozzánk, a megélhetési alapot kereső falusi proletárt? Iskoláink a polgári negyedik osztályával kulminálnak. Aki itt megállani nem akar, vagy aki ott elkezdeni se szándékszik, annak Mátészalkán »szűk Macedonia.« Kulira és