Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-24 / 8. szám
3. oldal. M Á T E S Z A L K A 8. (99.) szám. Véres korteskedés. A matolcsi sortüz. Három súlyos sebesült. Fehérgyarmati tudósítónktól. A fehérgyarmati választókerületben Luby Géza országgyűlési képviselő halálával, erős küzdelem folyik annak mandátumáért. Dr. Jármy Béla ottani ügyvéd (ki városunkban mint' körjegyzői tisztviselő hosszabb ideig müködöti) és dr. Szúnyog Mihály, kerületünk volt országgyűlési képviselője a küzdő felek. Előbbi Ko'ssu.h-párti, utóbbi Justh-parti programmal A rövid időre való tekintettel, mely immár alig néhány nap a választásig, mindkét jelölt sorra veszi a választókerület 52 községét és programmbeszédeket tartva, természetszerűleg igyekszik híveket toborozni. Ma- tolcson dr. Szúnyog Mihály f. hó 19. én délelőtt jelent meg, Kovács Gyula ország- gyűlési képviselő, Thury Mikiós református lelkész és több hive kíséretében, hogy programmbeszédét megtartsa. A község határán fogadták matolcsi hívei s velük együtt a községházához vonult, hogy majd ott tog beszélni. A községháza kapuja azonban zárva volt s azt Szolomayer jegyző a polgárság kérésére sem nyittatta Ki, mert — mint mondotta — a főszolgabíró ur ezt megtiltotta. A polgárok zúgolódva ugyan, de belenyugodtak a dologba s hamarosan pár szál deszkából egy kis pódiumot rögtönözve, a jelölt az utcán tartotta meg beszedet Pár szót szólt Kovács képviselő és Thury lelkész is, aztán mindany- nyian elhagyták a kö ■.séget. Délután aztán dr. Jármy Béla érkezett a községbe, Jékey Sándor, Kállay Szabolcs fehérgyarmati, Péchy L i^zló, Dienes Dezső mátészalkai íoszolgabirák, négy csendőr és több hive kisérésben. Dr. Jármyt is több matolcsi polgár várta a falu hatarán és ők is a községházához vonultak azzal a szándékkal, hogy beszédeiket ott tartják meg. A községháza előtt azonban ott találták Szúnyog híveit, kik id. Madarasi Károly utján tiltakoztak az e.len, hogy dr. Jármy a községházán tartsa meg beszédét, ha azt Szúnyognak nem engedték meg. Itt leszögezzük, hogy az egész szomorú esetnek ez volt az indító oka. Jékey szolgabiró. felszólította a csendőrseget, hogy a községháza kapuját tegye szabaddá. A feldühödött id. Madarasit erőszakkal kellett a kaputól elvinni. Ekkor segítségére jöttek fiai, valamint veje Szü^s Zoltán tunyogi lakos, kik az öreget ki akarván szabadítani, dulakodni kezdtek a csendőrökkel. E dulakodás közben nyúlt egyik ifjabb Madarasi a csendőr fegyveréhez, mire Jékey parancsára két csendőr tüzelt és id Madarasi Károly, valamint Szűcs Zoltán sebesülten rogytak össze. Csenuórkard sebesitette meg ifj. Madarasi Istvánt és Madarasi Lajost. A sebesülteknek dr. Aseher fehérgyarmati orvos nyújtotta az első segélyt, majd beszállították őket a fehérgyarmati kórházba, honnan f. hó 21.-én, — miután mindkét golyó által sebesültön nagyobb orvosi műtét végzése vált szükségessé — Budapestre szállították. Ez a való tényállás, mely tisztán és igazságosan, elfogulatlan szemtanuk elbeszélését adja vissza Minden más kommentár, melyet az elfogult pártoskodás e dologhoz fűz, esik szepitgetése a hatóság hallatlan eljárásának, melyet remélhetőleg méltóan fog 'megtorolni a miniszter a már megindított vizsgálat befejezése után. * Nekünk csak annyi megjegyzésünk van az esethez, hogy feltétlenül helytelenítjük föszolgabiránk és szolgabiránknak ily kortes- utakon való részvételét és hisszük, hogy a vizsgalat ez irányban is ki fog terjeszkedni. Hozzászólás a Bérlők Béla „Hozzászólásáéhoz. A Bertók Béla »Hozzászólás« cimii cikke pertraktálása kapcsán provokálva lévén, személyes kérdésben szót kell kérnem. Ismétlem, »keil«, mert 32 évi paedagogiai és tollíorgató működésem alatt nem történt meg, hogy személyemet illetőleg nyilvános polémiába bocsátkoztam volna én, kinek e hosszú idő alatt sok Bálám-paripája orditozását és rúgását kellett eltűrnöm,főleg az utóbbi években. Pedig mindenki előtt ismeretes dolog, hogy több napilappal való összeköttetésem réven módomban lett volna visszavágni egyes aljas, szemtelen támadást, de nem tettem. Ellenben örömmel regist- ráltam az elismerésreméltót, még ha legádázabb ellenségemről volt is szó. S im most, öregebb napjaimra nyilvánosan szennyest kell mosnom, egy fiatal, kissé túl ambiciózus kartárs jóvoltából. Én pedig személyesen semmi okot sem adtam kartársnak ezen •— enyhén szólva — »nem kar- társias« eljárására. Deltát Bertókot nem hagyta nyugodni a nagy, ártatlan igazság s ment a «Heti Szemlédhez, hogy panaszát meghallgassák. Így és úgy történt, elbeszéli, övé a fütty, ő azt véli. Hát legyen a fülemüle fütty az övé! Én elismerem őt olyan jó tanítónak, mint én magam, (Én nem. — A szerk.) Hisz ő ilyennek hiszi magát. Légyen neki az ő hite szerint! Ezért azonban még nein volt érdemes egy öreg kartársat nyilvánosan megtámadni s letépni abból a kis babérból, mely a tanitófejet vajmi ritkán disziti. Mit mondjon a jobb érzésű társadalom, ha látja, hogy fiatal tanító, ki az öregebb iránti tiszteletre van hivatva tanítani a zsenge gyermekseregel, egy öregebb kartársát nyilvánosan lekicsinyelni nem átalja ? Megnyugvásomra szolgált tapasztalnom, hogy még saját hi- venek jobbjai is erősen elitélik ezen eljárásáért. S mi adott okott Bertóknak a támadásra ? Soraiból láthatólag az, hogy engem szatmárme- gye legjobb tanítójaként jelzett a »Mátészalka«. Hát hacsak e téves jellemzést difikultálta volna, igyekezett volna azt kellő értékére leszállítani, rendben lett volna a dolog. De ő aztán tovább megy s igyekszik a népnevelés terén szerzett érdemeimet, minek alapján adatott e 200 koronás dij, lekissebbiteni, mondván, hogy ehez csak hozzá kell öregedni s megsúgja, hogy ehez még protekció sem kell. Dehogy is nem kell! Kellett biz ehez, noha szatmárvármegye fenkölt és liberális gondolkodású tanfelügyelője három egymásutáni évben tett előterjesztést a közigazgatási bizottságnak és engem — alapos és megbízható információ szerint — első helyen ajánlott. S ha Bertók súgott nekem, én is titokban elmondom neki, hogy Szálkái Sándor volt a protektorom. Nem volt tehát oly könnyű dolog 1 Könnyű, nem könnyű az ilyes dolog, az itt nem kérdés. Csak az, hogy rászolgáltam-e néptanítói működésemmel a jutalmazásra ? ! Azt Bertók is koncedálja, hogy igen. Hát akkor miért törekedik kicsinyíteni érdemeimet ? Mire nézve felhoz egy kát. vallásu szülőt, kinek két gyermeke harmad év előtt hozzánk járt s ki állítólag, vagyis Bertók szerint azt állította, hogy noha nálunk egy osztállyal feljebb jártak, »annyit sem tanultak, mint ő nála«. Ezt ugyan nem hiszi el senki kedves Kartárs! Dehát, hogy is volt a dolog ? Én, mint igazgató, 40 korona évi tandíj mellett .tanitótársaim hozzájárulásával azt vehettem fel, akit akartunk az iskolába. Hitközségünk nem törte magát a más vallásunk után, de nem is gátolta meg. hogy felvegyünk valakit. Én pedig a < szabályok szigorú betartása mellett (értem volt iskolájától szabályszerű bizonyítványt követelve, nem úgy mini fordítva, ha tőiünk ment más iskolába, a bizonyítvány hiánya nem igen volt gátló ok) vettem fel. S szívesen, a kellő szigorral tanítottuk, noha nem úgy, mint a keresztény tanítóknál, a dupla tandíj más kezdi kiásni a pici rózsát. Csillámka most már nem törődött vele, hogy látják-e, rárepült és köny- nyes szemmel vigasztalta. »Ne sírj, ne sírj picike rózsám veled megyek s csak a halál szakíthat el tőled « . . . Előbb hesegetíe az ember a nagy bogarat, de azután otthagyta, szép csillogó bogár még szépet mutat ott a rózsa közepén. Egy szép szobába vitték őket, ablakba leállították. Csillámka nagyon el volt keseredve. Alig érezte az ő rózsájának bóditó illatát, annyi pariim« terjengett a szobában. Szép volt ott minden, hófehér meg aranyos, de azért ők mégis úgy érezték mintha börtönbe lennének. Nemsokára jött egy szép hölgy egy úrral odaálltak elébük és megszagolták a szép rózsát, megcsodálták a különös bogarat és elfelejtkeztek mindenről, csak egymást látták, csókolták. A szerelmes kicsi rózsa sirt, sirt szakadatlanul. Már olyan lankadt voltak a levelei, Csillámka hiába vigasztalta. Nagy nehezen este lett. A házban minden csendesült. Az ablakot nyitva hagyták a rózsára. Egyszer csak suhogás hangzik, leszáll az ablakpárkányára a tündérkirálynő, fényességben. Minden kiséret nélkül, csak a legkedvencebb udvarhölgye Árvácska cipelte utána a hosszú ezüstszőke haját, mint egy ruhauszályát. Eljött, mert a pici rózsa, kicsi keresztleánya hívta. Sajnálkozott rajta s csodálkozva szemlélte a rózsa szélén Ülő Csillámkát. Elmondta neki a kicsi rózsa, egész szerelmüket. Fájt a szive a tündérkirálynőnek nagyon, de haragudott is egy kicsit, mert egyszer valaha látta ő Csillámkát s legfiatalabb lányának szánta parádéskocsisul, mert olyan szép volt és nagy volt. Hát belenyugodott végre a nászukba, de csak úgy, ha megígérik, hogy reggel Csillámka otthagyja a kis rózsát és eljön az ö országába, hisz úgysem maradhatnak együtt, mert a keresztlányát elviszik valahová s ha — legjobb esetben — megengedik Csillámkának, hogy velemaradjon. hát meghal éhen, vagy felszurják gombostűre. Ők még mindig büszkék voltak, szerelmükben bízók s visszautasították a tiindérkirálynő ajánlatát. Megharagudott nagyon s megfogadta, hogy megbízza leghívebb miniszterét az álmot, hogy mondja meg a ház urának, hogy az szerencsét hoz neki, ha felszurja a rózsán levő arany bogarat. Ezzel el is repült. Tudta Csillámka, hogy vége van, elhagyni nem hagyta e! kicsi szerelmessét s ha itt marad, holnap reggel meghal. Ránézett a rózsára s csodálkozva latta, hogy az nem sir. Barátságosan integet neki a fejével. Elfelejtett egyszerre mindent s odarepült a rózsára. Mindez a szenvedély, ami eddig vissza volt fojtva nála, mind kitört most. Fenséges szép nászban egyesültek ezen az elkeseredett éjszakán. Reggel felé a kis rózsa azzal a kéréssel fordult Csillámkához, hogy ölje meg. Felháborodva utasította vissza; de végre any- nyira sirt, kért, könyörgött a kicsi rózsa s elmondta, hogy ő úgyis meghalna Csillámka nélkül, nem sajnálta-e lassú haldoklásban itthagyni, s ö lássa mikor az ő szerelmesét megölik. Annyi érvet hozott fel ellene, hogy ingadozni kezdett Csillámka. Megegyeztek végre I Gondolkoztak, mi a legkevésbbé fájdalmas. Utóljára ölelték, csókolták meg egymást; és akkor Csillámka leszált a rózsa tövéhez és elkezdte apró lábaival kaparni a földet, mindaddig, mig megtalálta a gyökerét. Felnézett látta mint hervadt mindjobban a kicsi rózsa. Felrepült hozzá Csillámka ; s ott csókolta szerelmesen, mig csak egy csepp élet volt benne. A kicsi rózsa boldogan lehelte ki a lelkét. Eljött a reggel, s a jóslása a tündérkirálynőnek teljesült. Felszurta a ház ura gombostűre szegény Csillámkát. Megtörő szemével utóljára is a pici elhervadt rózsáját nézte. Szép villában fiatal házaspár él boldogan. Az ablaknál állnak egymást átkarolva. A férfi szól : Nézd Júliáin a rózsa, mit tegnap behozattam neked az uj vázában elhervadt szegény, másikat kell helyére választani. De találtam rajta, gyűjteményem számára egy kiváló példányú bogarat, itt van felszurva. Az asszony : Hogy lehet ilyen lelketlen ? A férfi: Tudod milyen babonás vagyok, s az éjszaka azt álmodtam, hogy ha azt a bogarat fel- szurom, a szerencsémet tartom meg. Még mindig lelketlennek tart? A nő: Nem fájt neki nagyon? A férfi : Nem, s csak egy pillanatig tartott. Megcsókolják egymást s elfelejtik az egészet. Karcag Marcsa. Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. • MOTOR• Karczag Testvérek TIÄ 7Bu" Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. 24-? Levélbeli megkeresésekre árjegy- eékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk.
