Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-17 / 7. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 7. (98.) szám. Mátészalka a megyei sajtóban. ú\l * Don Quixote, mint Bouillon Gottfried. Legelső sorban is ismerjük el az igazságnak tőlünk mindenkor kijáró mélységes tisztelettel, hogy Bertók Bélának teljesen igaza van abban, hogy Herman József kitüntetését az általa (Bertók) által hivatolt 1907. évi 27. t.-c. 4. §-a címén és nem »mint Szatmdrmegye legjobb tanítója« nyerte el. Ha mi mégis igy irtuk, azt annak idején — őszintén beismerjük — ez rossz információnk okán történt. Mindez azonban nem jelent semmit, mert Herman József érdemeit éppen oly kevéssé szállítja le, mint amily kevéssé képes a helybeli izr. iskola régi dicsőségének babérait hervasztani. Hiszen a Bertók által idézett törvényrendelkezés is világosan megmondja, hogy a 200 kor.-ás évi személyes pótlék olyan tanítóknak adható csak, akik » a népnevelés terén kiváló érdemeket szereztek.« És egyelőre éppen azért nem kapta meg Bertók Béla még ezt a személyes pótlékot, melynek az is feltétele, hogy a »tanító legalább 12 évig egy és ugyanazon helyen működjék« és amely feltételnek eddigelé Bertók Béla szintén nem tett eleget; sőt ha ilyen szerepekre vállalkozik, mint amelyről most írunk »kritikát«, Mátészalkán elnyerni sohase is fog, mert a mi társadalmunk — dicséretére legyen mondva — nem tűri meg magában a felekezeti heccmestereket. Bármilyen helyesen citálja is azonban a »Hozzáerólás* az uj közoktatási törvényt, semmi alapja sincs amaz állításának, mely azt óhajtja megyénk érdemes tanitókarának beszuggerálni, hogy a »Mátészalka« vérig sértette, mikor Her- mant, mint e megye legjobb tanítóját említette. Szatmármegye tanítósága bizonyára nem olyan mü- érzékeny, mint Bertók Béla és tisztában van azzal, hogy bizonyára van egy »legjobb* a vármegye tanítói között. A megyei tanítóságra teljesen mellékes: mi a neve a legjobbnak. Ha megállapítást nyert volna valamely illetékes forum utján : ki a vármegye legjobb tanítója, úgy a legrosszabb esetben legfeljebb ennek — és nem a megye összes tanítójának — volna oka neheztelni. A »Mátészalka* annyira barátja a kultúrának s A tárca azonban nem lesz csak úgy szárazon, hanem garnirozva, garnirozva. S tudják mivel? . . . Úgy van ; eltalálták : ékes, csengő-kongó poémákkal. íme: VERSEK: öngyilkosság. A remények elhervadtak. Elhervadtak, vagy lefagytak. Amit eddig kiharcoltam, Vagy sarcoltam, vagy karcoltam, S ti arany gyapjú virágok, Boglyátokból mit se látok ! Hívtak az első téli fagygyal Kis emberek friss gyermekagygyal. Ez igy tovább nem mehet: Kivágom a szivemet! . . . Pénzei Libor. J? flagy Zűr. Itt, a honnan mit se látnak Sok színéből a Világnak, Ülök lassan Egy Magam. Ülök lassan Egy Magam S nézem, jön vagy marad-i, A fölkent király Ady? Mert ha nem jön s elmaradna, Tisztelet-példányt nem adna: Vérem folyna a Napon. (2.) annyira ekszponálja magát a kisekszisztenciákért — melyek közé, sajnos, a tanítóság is tartozik — hogy teljesen felesleges, sőt komikus dolog a mi lapunkkal szemben védelmezni a tanítóságot. Azt a tanítóságot, melyért lapunk már több ízben emelt szót; azt a tanítóságot, melyet e lap csak becsülni, tisztelni tud ; azt a tanítóságot, melynek érdekeiért e lap a legmesszebb menő áldozatokra kész; melynek rendelkezésére áll minden sorunk ha kell, minden harckészségünk, ha szükséges. Hiszen a »Hozzászólásában inkriminált közleményünk is tisztára a tanitó apotheozisa. A tanítók testületi, szak-lapjai nem írhatnak melegebb szívvel a tanítóságról és a tanítóságért, mint az az inkriminált cikk és ha védelemre szorulna a^megye tanítósága, hisszük szentül, hogy erre hivatottabb embert találna, mint Bertók Béla, aki ez esetben tisztára a hivatlan prókátor tolakodó feladatára vállalkozott. De a hivatlan prókátor benyomását kelti Bertók akkor is, mikor a »Mátészalkával* szemben a helyi keresztény iskolák prestizsoért száll síkra. Ez a hadbaszállás úgy tünteti fel előttünk a »Hozzászólás* Bertókját, mint egy megelevenedett Don Quixote-ot, aki felvértezi magát s hősi pózzal nekiindul, hogy, mint egy modern Bouillon Qottfrid, visszahódítja a pogány zsidótól a keresztény iskolák Szentföldét. Nos, ez a szélmalomharc igazán a köny/áporig, sőt azon is túl, az oldal- nyilalásig nevetséges. Szegény Cervantes, milyen kár, hogy nem élsz I Most világhírű regényedet, újabb fejezettel bővithetnéd, melynek legtalálóbb címe ez volna: >Don Quixote, mint Bouillon Oott- frid.i És e fejezetben leírnád — ama másikhoz hasonlóan — a Bertók Béla szélmalomháboruját, a helyi keresztény iskolákért — a zsidó »Mátészalka* ellen 1 . . . Tudtunkkal soha senki se bántotta e lap hasábjain Mátészalka keresztény iskoláit. Pedig lett volna rá ok is, alkalom is, hogy egyszer-más- kor hol az egyik, hol a másik keresztény iskolával foglalkozzunk, mint ahogy a zsidó iskolára Vérem folyna a Napon S el sem állana sokáig: A sebészi klinikáig. Pénzes Liborc. A kis NAQY Libor adiádái után a Hirrova- tott kellene közölnöm. Ezt azonban nem teszem. Nem teszem két okból. Először, mert a hírek fá- dak. Csupa felkiáltással vannak tele: »Mikor jutunk már mi ide?!«; »Óh boldog bátoriak 1«; >Oh át- kos kaláberparti !< stb. De nem közlöm másodszor azért se a hírrovatot, mert a »Fatornya* állandó ripi-válságban szenved s igy nincs riporter, aminek meg az a kellemetlen következménye, hogy nincs riport. Ez ideig egyetlen »hir* érkezett a szerkesztőségbe, mely arról szól, hogy Fatornyán legközelebb »Kettő Közül A Harmadikat* címmel uj lap indul meg, melynek célja a fináncok népszerűsítése lesz. De ez a hirecske is kacsa. Egy szó, mint száz, mellőzöm a hírrovatot. Kárpótlásul ideközlöm azonban a »Fatornya* öregének (minden háznál kell kérem egy öreg!) vicinális strófáit, melyekben a város aktualitásait zengi el. AKTUÁLIS STRÓFÁKjíz aszfalt érdekében. Az aszfalton szép lányok sétálnak. Tavasz-ize van mindegyik párnak. Sétálgatnak tavasz illatával, Ötösével, sőt hatszázhatával. jYépdal. Debrecenbe kéne menni, Zsíros jércét kéne venni: Vigyázz kocsis lyukas a —kas Kihullik a pulykaka —kas. Kloridor. nézve is akadtak megjegyezni valók. De nem tettük. Annyira rajongunk minden kultúráért, minden iskoláért, hogy inkább semmit se írunk felőlük, semhogy nem jót írjunk. Bertók ur azt igen jól tudhatja, ha tudni akarja. És »Hozzászólása* ránk azt a benyomást teszi, hogy ő tényleg tudja is ezt, de ő mindenképp felekezeti kérdéssé, hep- hep-heccé akarta fújni a mi Hermanról Írott ártatlan cikkünket. A »Hozzászólás* célja és logikája t. i. ez: A »Mátészalka* egy zsidó tanítót dicsér és ezzel kapcsolatban a zsidó iskoláról is elismerőleg szól. Ez csak azért van igy, mert a »Mátészalka* szerkesztője zsidó ; (itt már bizonyára nem marad el a jelző) tehát a »Mátészalka* zsidó-lap. A zsidó-lap azzal, hogy dicséri a zsidót, becsmérli a keresztény iskolákat. Ebből igen hálás és könnyű dolog felekezeti-kérdést csinálni s egy kissé ráuszítani a publikomot a »Mátészalkára«, mely úgyis a gyomrunkban fekszik. A hec- nek a »Mátészalka* csúnyán megadja az árát,|mig az önzetlen harcos felettes hatósága részéről há- 'ás és talán kézzelfogható jutalmazásban is ré- szesülend. Hegy a Bertók okoskodása és gondolatmenete ez volt: elvitathatatlan lesz minden józan és tárgyilagosan gondolkozó ember előtt. Bertók ur, a leghatározottabban állítjuk, »nem szólott volna hozzá< cikkünkhöz, ha róla és a kath. iskoláról írjuk azt, amit Hermanról és az izr. iskoláról irtunk. Pedig — a Bertók ur nagylelkű álláspontja szerint — neki akkor is hozzá kellett volna szólnia a cikkünkhöz a református és a zsidó iskola érdekében. Nos, tegye a szivére a kezét kántortanitó ur és mondja meg: megírta volna-e finom »Hozzászólását* a református és a zsidó iskolák érdekében is, az önt és az ön iskoláját dicsérő cikkünkkel szemben ? Szilárd, megdönthetien meggyőződésünk, hogy nem, mert Bertókot »Hozzászólásánál* két szempont vezérelte: irigység és antiszemitizmus. Csak az irigység és az antiszemitizmua feledtethette el Bertók úrral azt a tényt, hogy a »Mátészalkát* bajos dolog lesz az iskolák ellenségének, keresztényüldözőnek és pláne reformátusellenesnek feltüntetni. Mi ugyan a vallásra nem tekintünk. Előttünk csak ember van, becsület van és igazság van. Ezek mellett felesleges, ezek nélkül hiába való bármely vallás. Dacára ennek — éppen igazságszeretetünk folytán — a legnagyobb szimpátiával viseltettünk mindég a protestántizmus Az antrfilé (elme: Homokhegyi J(u//ámok, szerzője Ájuljel, a »Fatornya* Szász Zoltánja.) Merőben szociológiai téma, amihez a »Mátészalka* olvasói nem sokat értenek (bocsánat 1) tehát mellőzöm, hanem a Közgazdasági rovatot közre adom. Kereskedelmi cikk. Irta : Hermerkuries. Már több ízben kifejtettük, hogy a kereskedő a társadalom kereskedője. Mégis» nem látjuk azt a tiszteletet és tekintélyt, mely a kereskedőinket joggal megilletné! Ennek az az oka, hogy a mai társadalom nem viseltetik elég szeretettel, megértéssel és pénzzel a kereskedői iránt, mert sokan ma is kapa-kaszakerülők. Hogy ennek mi lesz a vége, azt könnyen beláthatni. Egy angol kereskedelmi cég főnöke mondta azt, hogy „ha el huzzuk a társadalom alól a vasoszlopokat, a társadalom épülete összedől.“ Ezt mindenki tudja, aki kereskedelmit végzett s még sem látjuk mint fentebb mondtam, a kereskedőinket joggal megillető tiszteletet és tekintélyt. Terményárak.*) Bál-terem — — — — 30 kor. Fodrász-terem — — — S kor. Ét-terem — — — — változó. Kávé-terem — — — irányzat szilárd n 0 *) E cím alatt mind«« olyan cikk árát k6rötni axektak. ami nálunk — terem. — A *r,erk. A főlappal végeztem. Az ünnepi mellékletr kell térnem. Ezen egy cikket, két tárcát rerssa Csarnokot (ezt most kivételesen nem Bíbortor tormkj vagy Kacag Harcsa ««*1 töltik b*
