Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-31 / 52. szám
Mátészalka, !9ii. december hó 31. ÜL évi. 52. ;; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . jV ‘ # JE £' '. .4 Egész évre Jf — — — — — — — 8 korona.-| Félévre # — — — — — — — 4 korona. ^Negyedévi'! — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közeg lenek egész évre 5 korona.--------- Egy szám jra 20 fillér. ---Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZKRKHSZTÖSf.O ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. UJ ESZTENDŐ. I; JJ „ Mátészalka” I M i 1912, január hó 1-én JV. évfolyamába lép. Mikor lapunk megindult, féléves életet se jósoltak neki. De a „Mátészalka” rajongó lokálpatriotizmusa és munkásainak önzetlen odaadása biztosította e lap életképességét. Mert éppen ugg, mint ma, már akkor, amikor a „Mátészalkát” megindítottuk, az a cél lebegett szemeink előtt, hogy a „Mátészalka” Mátészalka község és a hozzája tartozó járás közönségének megbízható, igazságos szóvivője legyen. Nyíltan bevallott célunk volt és marad az, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel előmozdítsuk ama vidékek kulturális és gazdasági érdekeit, amelyeknek szószólói vagyunk. Éppen ezért a lefolyt eseményeknek mindenkor igazságos és bátor- szavú bírálói voltunk és leszünk, tekintet nélkül bizonyos klikk- vayy magánérdekekre. Csakis ennek tulajdoníthatjuk, hogy lapunk az igaz közvélemény törhetetlen harcosává lett. Emez igyekezetünket semmi se igazolja fényesebben, mint az, hogy mindenkor távoltartottuk magunkat a személyeskedésektől. Emellett törekedtünk arra, hogy változatos, tartalmas lapot nyújtsunk, amely kiemelkedik a vidéki lapok sablonos ni- vótlanságából és amelyet bárki is kezébe vehet. Törekvésünk a jövőben is az leend, hogy a közvéleménynek puritán és igazságos szószólói s egyben igazságos és feddhetetlen irányítói lehessünk. Teljesen áthatva attól a gondolattól, hogy édes hazánk boldogulása a közép- és kisbtrtokososztály, a kishivatalnok- és latájnerosztály boldogom. . ál és iparunk és kereskedelmünk hatásos fejlesztésétől függ, nem is zárkózunk, de nem is zárkózhatunk el ama törekvése^ lelkes támogatásaitok amelyek hivatva vannak emez osztályok anyagi és erköl- csi fellendítését előmozdítani. Lapunk tehát ebben az irányban is szigorúan tárgyilagos álláspontot foglalva el, törhetetlen harcosa akar tenni a közép- és kisbirtokos, a kishivatalnok és la- tájner, kereskedő és az iparos osztály jogos és méltányos érdekeinek. Hogy eszméink és reformterveink minél szélesebb körben terjedhessenek el, ahoz szükségünk van a közönség pártolására is. Csakis igy leszünk képesek sikerrel harcolni azokért az eszmék- és érdekekért, melyekért eddig is becsülettel küzdöttünk. Minden kispolgár tehát csak a maga érdekeit mozdítja elő, csak a maga igazságaiért küzdő harcost erősíti, ha előfizet a„Mátésza!kára”, mely 1912. évi jan. hó 1-én uj, IV. évfolyama kezdetével uj előfizetési évnegyedet nyit. Aki egy negyedévre előfizet: ingyen kapja a „Mátészalka“ 1911. évi karácso- nyi számát. (—tó.) Az öreg idő fáradhatatlan. Egyre tipeg, egyre halad Ss ismét fordulóhoz érkezik. Még imént a múlt eseményei foglalkoztattak bennünket, még a jelen dolgai kötötték le figyelmünket, de már a következő pillanatok a titokzatos, a nem tudott jövővel foglalkoztatják elménket. Minden különösebb átmenet nélkül bele- cseppenünk az uj évbe, a melytől mindig többet remélünk, jobbat várunk, mint az előbbiben részünk volt. Mert hát emberi gyarlóságunknál fogva, sohase tudunk betelni azzal, a mi nu-y adatott nekünk i és az ismeretien jövőtől, az' uj esztendőtől várjuk mindenkor sorsunk jobbra fordulását. Már pedig manapság csodákat ne várjunk, hanem igenis magunktól reméljünk lényegesebb változásokat. Ha az elmúlt esztendőben elégedetlenkedtünk hassunk oda, hogy ezt az érzést leküzdjük; ellenben erős akarattal, szívós kitartással munkálkodjunk azon, hogy munkánk nyomán áldás fakadjon; fáradozásainknak igaz gyümölcse legyen. Ne lessük a sült galambokat melyek csak a mesékben léteznek, mert komoly mun- | *ka nélkül kcmolyabh eredményeket: el nem érhetünk. Az elégedetlenség pedig magában véve is restséget, tunyaságot, munka iszonyt jelent. Igen, remélhetünk többet, jobbat az uj esztendőtől, de a magunk eszére, erejére és képességeire támaszkodva várjuk ezt be. A kinek még nem kedvezett a szerencse, bár dolgozott, fáradozott lankadatlan buzgalommal, az ne csüggedjen ne veszítse el energiáját, munkakedvét, hanem fokozottabb erővel, kettőzött igyekezettel munkálkodjék, mert előbb-utóbb ez a fáradozás meghozza a maga eredményét. A sorsot, a végzetet soha se káromoljuk ne okoljunk senkit és semmit azért, hogy senyvesztö munkánk meddő maradt, azonban tartsuk meg lelki erőnket, vas- garatunkat és hatalmas szorgalmunkat épen és csorbítatlanul, küzdjünk meg az akadályokkal, győzzük le a nehézségeket és boldogok leszünk, mert munkánkban, bár megannyi nehézség gördittetett utunkba örömünk fog telni. Csak a kitartással bíróké a jövő, azoké kik fiznak, remélnek és dolgoznak. Az elégedetlenek, a panaszkodók élhetetlenek; a siránkozók gyávák; a jajgatók irtóznak a munkától. Ezek csak várnak és örökösen csak várnak anélkül, hogy eredményes volna várakozásuk. Munka nélkül manapság megélni nem lehet tisztességgel és becsülettel. De a munka is csak félmunka ha nem üzzük testestüi-lel- kestül, örömmel és jókedvvel. Mit várunk mi az élettől, mit állítunk, lesünk, miért epedünk?Egy szó: boldogságot. Igen keveseknek adatott meg az igazi boldogság, pedig valamennyien könnyen elérhetjük, mert ott van a közelünkben, ott tanyázik melletünk. Azonban mi egvre hajszoljuk, egyre kergetjük a boldogságot, szüntelen keressük és nem tudjuk elfogni, nem tudjuk megtalálni, mert egyre követ ez bennünket és mi előttünk kutatjuk. A boldogság alapja a megelégedettség,, mely a legszebb, de legnehezebb erények egyike. A mai ideges, gyorsan élő kor nem akarja ezt megérteni. Mindenki többre vágyik, többet akar mert látja, hogy annak több van, holott a kicsinyes ember nem tudja azt megérteni, hogy a kinek több van,, a ki gazdag, a ki vagyonos, még nem feltétlen boldog. * A boldogsághoz nem elegendő pénz,,, sok pénz. De sok szegény gazdag van a világon, a ki beteg, a ki életunt, a ki szerencsétlen ! Mert hát a pénz még nem boldogít, csakhogy ezt a különben ép testű, és értékű ember, a ki pénz szűkében szenved nem tudja megérteni, holott örülhet,, hogy a pénztől eltekintve, mindene megadatott. Megelégettséget tanuljunk az uj esztendőben, ha az elmúltban elégedetlenek voltunk; ha kedvetlenül végeztük munkánkat, végezzük örömmel, ha nem hittünk és reméltünk munkánk eredményében, higyjünk és reméjünk; de ne várjunk valami különösebb csodát, kizárólag önmagunkra támaszkodjunk és boldogok leszünk. így a nemzet is boldog lesz, ha fiai egymást megértve, egymást tisztelve és becsülve, egy utón haladnak, nem pedig széjjel-huznak, egymásra féltékenykedve, egymást irigyelve teperik, gyűrik, lenyomják. A történelem nem egy példával szolgál, hal, hogy mire vezetett egy nemzetnél makacskodás és gyűlölködés, testvérháboru. Lapunk mai száma 10 oldal. JÁRSADAUI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.
