Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-24 / 51. szám

5. oldal.

M ÁTÉSZ A L K A

51. (142.) szám

Soká/is strófák.

(£evé! a szerkesztőhöz-)

Szerkesztő ur, jelentkezem, lm itt vagyok megint,

Bár furkósbot és miegymás A „némításra“ int.

De mit tegyek, ha kiadó,

Faktor s szedőgyerek

Szépen, csúnyán s fennhangon is

Kívánják versemet:

Hogy itt van már a kert alatt A nagy „karácsony“ ám S mind esküszik, hogy egy ha .áb Üresen vár reám. írok tehát Önnek megint „Nyilvános levelet“,

Bár jól tudom, hogy tartalmán Majd sir és nem nevet.

Mert itt még mindig Ázsia Sötétsége az ur

S egy égő mécs —fejben netán — Ezer szemet kiszúr.

S amily bután épp minket ver, Üldöz a Sorsharag,

Ily égő mécs rövid időn Itt már egy sem marad.

Bár van kinél meggyül a mécs,

De félti nimbuszát,

S borit hamar a mécsre rá Sötétítő burát.

S igy ur marad a Gőg a Flanc,

Ur a Pöffeszkedés És lémséges nagy tudomány — Sejti? — a számvetés.

Ott tartunk még s tán jó soká Nem is megyünk tovább,

Hogy kurta takai-ó alól Okvetlen künn a láb;

(De azt, hogy hosszabb takarót Szerezni is szokás,

Kimondani — oh Isten ments — Bűnös nagy lázadás.)

Hogy hallgat áp, a ki igaz S nem lármáz a nemes,

A városka legényemberei, övéiktől távol, a vendéglő fehér asztalánál készülnek ünnepelni. Rokoni szeretet helyett legalább a baráti szeretet melegét áhítozzak. Együtt is van már a társaság. Mint a 'keresztény világnézet tántoríthatatlan híveit a szeretet ünnepén a krisztusi embersze- retet gondolata foglalkoztatja őket. Elbeszélgetnek arról, mennyi szépet tanított krisztus a szeretetről és mint váltják valóra egyesek a tanítást. Elragadtatással tárgyalják a kastélybeli méltóságos grófné jótékonyságát, száz meg száz féle változatban adja mindegyik elő, hogyan öltöztette meleg ruhába az iskola szegény gyermekeit. Ez aztán az igazán nemes, humánus cselekedet! Nem is győznek róla eleget beszélni, nem tudják eléggé magasztalni.

Lelkesedésük a káröröm egy nemét mutatja, mikor a társaság még távollevő egyetlen tagjára, a briteden galileista, a mindent felforgató szociálista doktor-kára1 gondolnak. Nehezen' várják megérkezését. Kiváncsiak, mi a véleménye erről a nagyszerű cselekedetről ? Ez bizonyosan lefogja fegyverezni ezt a megátalkodott kételkedőt is!?

E pillanatban nyílik az ajtó. A hidegtől kipirosodott arccal lép be1 a kis doktor. A társaság, mint a tőrbe csalt ellenséget, örömmel üdvözli az érkezőt. Be se várja, mig

S —- bár csúf — nem baj, ha a gerinc Kissé — nem egyenes.

Hiába küzd, hiába mer Egy-egy kicsiny csapat,

1 Ritkán sikert, de káromlást Bőségesen arat.

S tán épp reánk mondotta meg A vén ’reb Akiba,

Hogy „semmi uj a nap alatt“ —

S ez itt a nagy hiba.

Teremteni nem mernek itt A copfos emberek,

Csak bambán nézik hogy ha az,

Mi volt is elveszett.

Mindenki szid és káromol,

Hogy nincs itt semmi jól,

De kettő nincs, ki erről is Egyformán szónokol.

És kettő nincs, ki jobb ügyért Fogná egymás kezét,

Csak húz — ha nem kell akkor is — Más-más irányba szét.

És nincsen egy ki mondaná:

A zászlót tartom én,

Ti lelkesek, ti rajongók,

Csak gyűljetek kő rém;

Vágjunk törjünk a sok ezei Nagy vaskalapon át,

Teremtsünk bármi áron is Egy csöppnyi kultúrát.

Dobjuk félre a haragot,

Jöjj békesség el már,

Hiszen a sok szép eszme csak Egy Messiásra vár.

De mért írom, hisz tudja ön,

Hogy mit sem ér e dal,

Bölcsen mondja a példaszó:

Fejtől büdös a hal.

Hát addig is mig eljövend A szebb, dicsőbb, jobb kor Szívélyesen üdvözli Önt Bajtársa

FLORIDOR.

leül. Rögtön megkezdi az ostromot.

* No te hitetlen galileista, most beszélj! Halljuk meat mi a véleményed a keresztény emberszere-tfenől, a kapitalista társadalom humanizmusáról, nagyjaink jótékonyságáról? Mit szólsz a méltóságos asszony nemes- szívre való cselekedetéhez? Csak láttad volna a gyermekek örömét s a szülők háláját. Hidd el, hogy nem a ti felvilágosítást célzó szavaitok, hanem a jóságos szivek enyhülést nyújtó cselekedetei válthatják meg az embert a nyomorúságból ! Reméljük, hogy a méltóságos asszony jótékonykodása -és ennek hatása téged is ilyen megyőződésre térit.«

A kis doktor nyugodtan hallgatta a társaság tüzes beszédét. Nem szólt közbe. Csak tomboljatok, csak lelkesedjetek — gondolta — majd lehűtelek benneteket. S mikor látta, hogy a szóáradat elállt és várják / vádlott védekezését, a szokásos nyugodt, de a meggyőződés erős hangján szólt.

„Értlek titeket. Tudom, hogy nem beszélhettek máskép, mert a tekintély imá- dáson alapuló társadalmi morál, bünkörében lebilincselve tart titeket. Ti azt hiszitek, hogy ez öröktőlfogva örökké tart. Isteni- eredetűnek valljátok a nagyok uralmát, a kicsik nyomorát, tehát minden kísérlet, mely a társadalmi rend megváltoztatására

4(J R E K.

Á szoknya, mini kuKurméro.

Kedves Vizsolyi, már nagyon régen nem láttam magukat, ne is csodálja, ha most egyszerre olyan sántán és idegenül hullanak szeme elé a kis fekete betűk, de a megbocsátás erénye senkivel szemben sem olyan jogosult, mint alulírottal, aki utóvégre inkább gyermekek világra hozásával s egyéb anyai gondokkal van megterhelve, mint az Írással. Mégis, mégis, kedves pápaszemes szerkesztőm, ha rajtam állana, karácsonyra, ha egyéb irodalmi dolgot nem is tudnék produkálni a maga olvasóinak, egy csoportképet küldenék, a mely szeretett fatornyos hazánkat ábrázolná, amint a derék benszülöttek spárgával fércelik körül az örökölt földeket, maga pedig, pápaszemmel és egy öreg Manlicherrel járkálna a város kapujában felállított sátor előtt, természetesen zupás őrmesteri rangban. Belül egy gyér lámpa mellett Hermes, —-kas, Leső Puskás és a többi tényerők virrasztanának a haza fölött, de az nem láiszanék, mert olyan nagy ablakot nem lehet rajzolni.

Különben sokszor gondolok magukra: mit csinálhatnak Istenem, abban a rettenetes sárban, a hol esténkét oly sötét van, hogy a lámpalángok csak félénken pislognak a szobában, mint a félénk gyermekszemek. Mit tudnak csinálni? Mondja, kérem, érdemes ott jól szabott szoknyát viselni, vag}r csipkét varratni az alsó szoknyára? Egyáltalán érdemes ott járni- kelni, könyveket hozatni, társaságba járni, mozogni, cselekedni, élni. Én úgy elszakadtam már maguktól, hogy teljesen tájékoztatón vagyok az ilyesmi iránt, csak sejtem, hogy borzasztó lehet ott, a hol este nyolc órakor a párnáját veti s ruhairányul isten elleni bűn, meg aztán hiábavaló dolOg ÍS;

Én azonban emancipáltam magam a dajkamesék hatása alól. Tudom, hogy minden az evolúció törvényeink van alárendelve. Tudom, hogy a^fejlődésben nincs megállás, a társadalmi alakulások terén nincs örökkétartó, a morál szabályai között örökérvényű. A gondolkozó ember előtt holnap jó lehet az, mi ma rósz; ma céltalan, ami tegnap célszerű volt. Minden attól függ, hogy milyen gazdasági viszonyok között él az ember, Ma a kapitalizmus uralkodik, ennek megfelelő morál a divatos.

De már kontúrjaiban kialakult a jövő gazdasági állapota, társadalmával és etikájával együtt. És mi, akik ennek a boldogabb jövőnek előharcosai vagyunk, mi mondjuk ti nektek, hogy altruizmusról, felebaráti szeretetről fogalmatok sincs. A ti altruiziiiustok, nem egyéb a féktelen egoizmusban tobzódó társadalom szélhámosságánál. Rabszolgakereskedés, jobbágyság, a tőke kizsákmányoló hadművelete a ti íelebaráti szeretetek? Milliók nyomorba döntése és engesztelő áldozatul egyesek pillanatnyi felsegitése: ez a ti humanizmusotok! S hogy ez az igaz, hallgasatok egy esetet a sok közül!

Betegtől jövök. A város végén, egy lépésnél nem szélesebb és kettőnél nem