Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-10 / 45. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 45. (136.) szám ÉS ami ebben kellemetlen volt nekünk, az az, hogy Méltóságodat eszközül próbálták felhasználni olyanok, akik annyira jelentéktelenek és oly rémségesen gyávák, hogy saját személytelenségükben ivem mertek napvilágra jönni, óvatosan behúzódva vakondtúrásaikba: hátha vissza is ütnek; ez ne őket érje! Ott törtettek akárhányszor Méltóságod nyomában. Mint ahogy a fény, a világosság felé szállnak az éji bogarak. Készséggel mutatunk rá, hogy a »fény* teljesen ártatlan, nem tehet róla, ha feléje röpködnek a kis undok éji szárnyasok s ha ezek néha annyira ellepik, hogy szinte elfogják világát: ez csak pillanatig tart. De e pillanat alatt — sajnos — félreértettünk. Intencióink félreismertettek, tényeink félremagyaráztattak, szavaink helytelenül értelmeztelek. Mi sokat és sokszor foglalkoztunk Méltóságoddal, mert hiszen helyi lap vagyunk s igy Méltóságodban kellett látnunk e járás legjelentékenyebb személyét, lévén főszolgabiránk, aki — mint ilyen — egyik igenfontos szervünk : közigazgatásunk helyi hatóságának feje s akinek ily minőségében — a mi speciális viszonyaink között — társadalmi feladatai is vannak, Mi helytelenitettük Méltóságod néhány tényét, vagy sürgetve intézkedését: rosszaitok késlekedését. És akkor mindez odamagyaráztatoít, hogy személyeskedni, kötekedni csak támadni akarunk. Pedig: mily együgyü beszéd?! Hiszen akárhányszor — szinte keresve az alkalmat — a legteljesebb elismerés pálmáját nyújtottuk Méltóságodnak. Ez pedig az objektivitás megdönthetien bizonyítéka. És higyje el Méltóságod, hogy nem azok a jó barátok, jó akarók, jó emberek, akik besúgnak; akik hecceinek, akik mindenre rázengik az áment, akik éljent és halle- uját kiáltanak lépten-nyomon, akik tombolnak örömükben ha egy szavát ejti. Az igaz barát nem hoz s nem visz; az igaz barát cillapit; az igazn barátnak olykor kételyei támadnak s ezeknek nyíltan kifejezést is ad. A ki »hoz«, higyje el Méltóságod, az viszen is. Nem mind arany, ami fénylik. Nem mind barát, aki annak mondja, annak mutatja magát és nem mind ellenség, aki ellenkező nézetet vall. Nem ellenség a »Mátészalka“ sem. Sőt merjük állítani: sokkal jobb „barátja“ és őszintébb „tisztelője“ Méltóságodnak, mint amily ellenségének esetleg hiszi s mint sokan azok közül, kiket jó »barátjának« és »tisztelőjének« tart. Hiszen ime, a legelső percben sietve ragadja meg az alkalmat, hogy Méltóságodat rokonérzéséröl biztosítsa és Méltóságod iránti nagyrabecsülését tolmácsolja; egy község, egy vármegye, sőt ország-világ előtt. Elvégre öt év, amely óta Méltóságod járásunk élére került, elég kis idő. Ennyi idő alatt csak rosszat lehet sokat tenni, de jót igen keveset. Mégis mi e rövid idő után is a legteljesebb bizalmat előlegezzük, következtetve az eddigiekből. És ez a bizalom, ez a mi tiszteletünk és nagyrabecsülésünk, merjük állítani, értékére kiállja a versenyt mindazokéival, akik a holnapi társasvacsorán hasonló jókról fognak zengedezni. Mi nem várunk, nem kívánunk Méltóságodtól semmit. Nekünk semmi féle érdekünk Méltóságod kegyeit keresni. Mi teljesen függetlenek vagyunk Méltóságoddal szemben. Ezek a szavak őszinte szavak. Fogunk mi ezután is szembe kerülni Méltóságoddal. Szinte lehetetlen is ez másképp. Méltóságodat egész más osztályöntudat hatja át, mint minket s ezek közt úgy szólván áthidalhatatlan szakadék tátong; aztán meg a környezet, a társaság is hatással van az emberre. Nos, ezek is egész mások Méltóságodnál ésmások nálunk. Mindez feltétlenül, kikerülhetlenül ellentétbe állit- ahatj sok-sok esetben a „Mátészalkáit és Méltóságodat. És mi bizony meg is fogjuk mondani ezután is, ami szivünkön fekszik. Meg fogjuk kritizálni ezentúl is köztényeit. Csak úgy, mint eddig. És ha Méltóságod át fogja látni egyszer, hogy bennünket gyedül a legnemesebb intenciók vezetnek, úgy szent meggyőződésünk, hogy Méltóságod a »Mátészalka«-valmégegyütt fog harcolni abban a táborban, amely a szebb, a nagyobb, a boldogabb, a modernebb Mátészalka kiépítéséért küzd. És, hogy e küzdelem eredményes legyen, hogy Méltóságod mentői több, mentői nagyobb és mentői dicsőbb alkotásokkal emlékeztethesse járásunk: kései hálás nemzedékit arra: ki volt Péchy László főszolgabíró, hogy még soká üdvözölhessük szeretettel körünkben: ezt kívánja Méltóságodnak a tiszteletére rendezett holnapi társasvacsora alkalmából, igaz lélekkel a „Mátészalka“. T^áéhezien} a szerelemre. Még üres a szivem, mint a tiszta vászon, Melyre a festő képet varázsol, Mig színekbe olvad be a lelke. Ma még a szerelmet szeretem csupán Bátortalanul, félszegen, sután Futok a sok kevély asszony után, Mintha szivárványt kerget a kis gyerek. Kérni szeretném, hogy szeressetek, Nézzétek, hogy csillog a szemem, Simogassátok a szőke fejem És adjatok csókot, édeset, sokat. Hadd csókolom meg a hajatokat, Hadd cirógatom meg a puha kezetek, Mint anyja kezét a pici gyerek Halk tisztelettel, ahogy illik szépen. Jaj a Te hajad szőke, a Tied meg ében, Olyan fekete mint a kolduséj, Ne húzódj el tőlem, nem bántalak, ne félj, Csak a váltadra hajtom le fejem; Nem vágyom a Többit. Te kellesz nekem, A te ében illatos hajad, Hadd csókolom meg égő ajakad, Erősen, szilajul, mint a büszke nagyok. Hahói Érzem, hogy erős vagyok Forró a csókom, száz tavasz izzik benne Szeretni fogsz! Szeretned kell, itt ebben a percbe, Haj I Ráéheztem a szerelemre / Lengyel István. A sárga forradalom. Fölébredt a sárga őriás. Nyújtózik egyet s az egész föld rendül meg belé. Kitörli a szeméből évezredes éjszakájának álmát, fölül az ágyán, amelyet már ravatalának szántak, körülnéz és — dolgos törpéket lát maga körül. Most pedig föl akar állni, hogy maga is szerszámot vegyen a kezébe és rengeteg pihent erejével, gyakorlott, örökölt ügyességével neki akar látni a munkának: a versenynek a törpékké^ Kina fölébredt hosszú ópium-álmából: az európai kultúra addig lármázott zárkózottságának hálószobája körül, addig feszegette az ajtaj it, addig dobálta be az ablakán a holmiját; vasát, szerszámát, könyveit, mig föl kellett ébrednie a zörgésre. A kínai forradalom : ráébredés az európai kultúrára, a kapitalizmus terjeszkedésének tünete. Kina lassan kapitalizálódik. Vasutak épülnek, hogy utat találjon a tenger felé a rengeteg szén és vas, amely nyugati Kínában szinte a föld színén hever. Szakértők sejtik, hogy Kína vas- és széntelepein, amelyeket eddig nem is próbáltak még kiaknázni, nagyobb a készlet az iparnak ebből a két mindennapi táplálékából, mint Angliában és az Unióban együttvéve. Ez a rengeteg kincs csalogató a külföldi tőkére : épül tehát Kínában vasúi, rendeződik a posta, készül a táviró és — özönlik az oiszágba a külföldi áru. A kézműipart, amely eddig százmillió embernek is adott ott sanyarú munkáért ugyan, de mégis megélhetésre való lehetőséget, fojtogatja az európai és amerikai gép. 450, talán 500 millió ember is él Kínában, — még meg sem számolták őket pontosan, — s ebből legalább négyszáz millió állandóan éhes. Több a kincs Kína földjében, mint a világ két leggazdagabb országában együttvéve, — és négyszáz- millió fia mégis éhezik. Európában talán még barlangot meg cölöp- épitményt lakott a félig meztelen ember, amikor Kínában már írni tudlak, finomművű csodavázák készültek ott, amikor még Európa barátainak csak vakmerő föníciai hajósok szállítottak durva üveget. A Si-king és az 1-king szentkönyveinek évezredes hagyományait százados könyvek őrizték írásba foglaltan már akkor, amikor a homéroszi görögségből kulturnép kezdett lenni és a sémita tanítótól tanult eleph-et először rótta nagynehezen fába, kőre alphá-nák a görög tanítvány. A kulturális élet ezer testi kényelme ismert volt már náluk akkor, a konyhaművészet évezredes hagyomány volt náluk már akkor, amikor a magyarság ősei még Középázsiában falták a nyereg alatt puhított húst és az ősgermánok félig nyersen rágták a bö- lényhust. Az igények szerzésének elméleti lehetősége régibb Kína népénél, mint bármely más nemzetnél, ■—négyszázmillió kínainak ma még sincsen meg a napi marék rizse sem. A gazdag Kína éhes, mert nem tudja kihasználni a gazdaságát, tehát — meg akarja tanulni ezt a mesterséget, uj kultúrát akar, uj intézményeket, uj ipart. Abszolutizmus helyett: parlamentet. Apró kis selyemfonó, lakkmunkát készítő műhelyek helyett: gyárat. Pelankin helyett: vasutat és automobilt. Mandarin helyett: mérnököt és orvosdok- ! tort. Speciális képződésü feudalizmusa helyett: kapitalista berendezkedésű társadalmat. Nemcsak a Mandzsu-dinasztia ellen és nemcsak nemzeti köztársaság végett folyik a kinai forradalom, hanem az elmaradt termelő rend kereteit tördeli ott a kapitalizmus. És ez teszi jelentőségesebbé a távoli kinai forradalmat az emberi kultúrára, a társadalmi fejlődésre nézve száz tripoliszi csete-páténál és millió puffadthasu magyar nagyság politika-üzleti manővereinél, azért kell egyszer-máskor elgondolkozni azon, mit jelent az a néhány össze-vissza távirat( Meleg mint a kályha Téli trikkók, harisnyák, keztyük és más téii dolgok jó minőségben LEGOLCSÓBB árakban kaphatók SZIGETI ÁRMIN divatáruházában Mátészalkán. I Vastag mint • a bunda 4—26
