Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-27 / 43. szám
/ 5. oldal. MÁTÉSZALKA 43. (134) szám. Csarnok. Mirkó Iván. Minden pénteken ott árul az öreg Mirkó a löldségpiacon. Mióta eltemette a feleségét, egyetlen fia, a termetes Iván is vele jár a hetivásárra. Azóta ö ez öreg jobbkeze. Együtt dolgoznak, kapálnak, gyomlálnak, önt- töznek szakadatlanul napról-napra, hétről-hétre. Egész világuk az a rozzant vityiló, meg az a hdsz- szu veteményeskert, mely ott nyúlik el a kis város mögött. Nem is mozdulnak ki innen soha, kivéve pénteken, a hetivásár napján, mikor már hajnalhasadása előtt ott tesznek-vesznek a szomszédos városka piaczán. Ez az ő ünnepnapjuk. Ilyenkor az öreg el nem mulasztja a világért sem, hogy el ne ballagjon a karcsú tornyu templomába, a hol — ha nincs is papjuk — bizonyosan ott van az Isten. Misét csak egyszer mond benne évenkint, a templom pátrónusának nevenapján a messziről jövő, nagy fehérszakállu pap. Mig az apja itt imádkozik, Iván kényelmesen vógigdöl a kopott gyékényen. Ha fekete szemei nem villognának ki a hosszú ugorkák, piros-zöld paprikák, piszkos retkek és tarka virágmagvak közül, könnyen paprikarakásnak nézhetné öt is az ember. Mikor Iván először kisérte be az atyját a városba, olyan furcsa volt előtte ez a másik világ, az a sok ember, az a nagy lárma, azok a tarkabarka ruháju, alkudozó asszonyságok, azok a, mosolygós fehérképü leányok. Különösen az az egy ! Az az egy, a ki any- nyi mindenfélét vesz nála és mindig csak nála. Olyan barátságosan szólítja s mindig olyan soká néz a szemei közé, hogy szinte megperzseli a lelkét izzó tekintetével. Még távozóban is annyit szór pillant hátra. Holnap megint látni fogja. Maga sem tudja : miért, de úgy elszorul e gondolatra a szive. Türelmetlen, izgatott, a dolog nem úgy áll a kezében mint máskor, mindig az a fehérképü leány jár az eszében. — Iván 1 veri fel ábrándozásaiból a szép legényt egy vékonyka hang, mintha a guzslica húrja egyet pattant volna. — Iván még ma rózsát sem adtál! Szótlanul letépett egyet a mesgyén terpeszkedő vadrózsabokorról s oda dobta mátkája ölébe Még csak feléje sem nézett. Nagyon keveset törődött ö most ezzel a cin- gár, kis leánnyal, a ki mezitlább rugdosta mellette a forró homokot. Már tizenöt éve, hogy családjaik ide telepedtek. Együtt jöttek szép, hegyes hazájukból, együtt játszottak a porban, együtt ettek, együtt dolgoztak később. Egymásé lesznek tehát, mert a rác inkább egyedül vénül meg, semhogy más nemzetségbe keveredjék. Az öregek már régen elvégezték, hogy Bo- zsica az Iván felesége lesz. Ez ellen nincs appelláta. Igaz, hogy papjuk sincs a közelben, de hát azon könnyű segíteni Majd a vén Mirkó öszeteszi a két kezüket, megáldja őket s ezzel vége. Nem lehet ez ellen meg a jó Istennek sem kifogása. — Miért haragszol rám Iván ? kérdezte Bo- zslca gondokba merül vőlegényét. Hiszen én semmivel sem bántottalak meg. — Isten őrizzen, hogy rád hararagudjam ! Mi is jut az eszedbe ? hazudott Iván.-— De hát mikor olyan szomorú vagy. És nem is szólsz hozzám. De azért csak hallgatott a legény, terhére volt a beszéd. A mátkája sem faggatta tovább. Egy bánatos szerb nótát dudolgatva cipelte gyönge vállain durva kötőjébe fogva a leszedett paprikákat. Másnap reggel, mikor bement az öreggel a hetivásárra, meg se csókolta. Pedig ezt még soha el nem felejtette. Komor volt, mint a bika, melyet ingerelnek. Csak akkor derült ki az ábrázata, mikor újra ott állott előtte az a szép, városi leány. Majd szét feszitette lángoló vére az ereit, mikor leolvasta barázdás tenyerébe a sok összevásárolt zöldség árát. Tudja Isten, mi lelte egyszerre, úgy érezte magát, mint az édes anyja temetése napján, mikor a halotti toron sok pálinkát itatott vele bujában az apja. Egyet fordult vele a világ, fejét lefelé húzta a mámor, azt se tudta, mit csinál, csak azt érezte, hogy nagyon, nagyon puha az a fehér kezecske, melyet szenvedélyesen odaszoritott remegő ajkaihoz. Kezet csókolt neki. Hogy megijedt az a szépséges kisasszony, hogy elsápadt egyszerre 1 Most az egyszer vissza se nézett. De azért a másik hetivásáron megint csak oda jött hozzá bevásárolni. Az első találkozókor egyik sem mert a másik szemébe nézni, hanem később annál beszédesebb lett a lányka s nem is haragudott már, hogy Iván anynyiszor kezet csókol neki. Egyszer azonban úgy ősz felé nagy dolog történt. Az öregek alighanem észrevették valamit, de lehet, hogy. csak a fiú búskomorságától ijedtek meg, elég az hozzá, hogy kitűzték a lakodalom napját. Az egybekelés előtti hetivásárra bevitték hát Borzsicát is a városba, hogy megvegyenek neki minden szükségeset. Az ismeretlen fehérképü kisasszony még ott találta a hagymarakások között, éppen akkor indult el az öregekkel a pálinkás-boltba. Iván olyan sápadt lett, mint az a rakás karfiol, melyet zavarában szétrugott. — Kije magának az a , lány ? — kérdezte öle a kisasszony. Iván olyasmit hebegett, hogy a húga, de nem hitték el neki :• — Ugye a felesége ? — Nem, bizony Isten nem ! — tiltakozott háromszor is a rác legény. — De holnap már az lesz ! — szólalt meg e pillanatban a háta mögött Bozsica apja. Mintha ágyúgolyó siviiott volna el a gyerek fülénél. Azt hitte, hogy árulója is oda jár a pántlikásnál, pedig ott hevert a ponyvával borított zöldséghalom mellett. Tigrisdüh szálfa meg a lelkét. Szerette volna szétmarcangolni a vén embert, iszonyú vad tűzben forogtak a szeínei, de mindezt már nem látta a szép városi leány, mert úgy el tűnt onnan, mint a pára. Még zöldséget sem vett aznap. Üres kosárra! ment be azon a nagy, rácsos kapun, melyről Iván le nem tudta venni a szemeit. Hiába szólították, hiába kérlelték az apja, a mátkája, nem hallott ő semmit, nem látott ő semmit, csak azt a kaput nézte merően, zavaros szemekkel. Még akkor is ott feküdt a gyékényen mikor már mindent felraktak a talyigára. Biztatták, nógatták, az öreg Mirkó sorba lekivánta az égből azokat a szenteket, akihez az imént még oly buzgón fohászkodott. El is múlt már az ideje, hogy hazafelé induljanak, de hiába. Meg se mozdult. Végre Borzsica apjának kellett igazat adni: r~ Hagyjuk a bolondot, majd haza talál, ha megjön az esze! De bizony várhatták! Csak harmadnapra érkezett haza, de még Bozsica .is megijedt tőle, pedig ő várta a legjobban. Tele volt iszappal; úgy hozták haza a halászok, a hogy kihúzták a Krasznából . . . Az öregek akárhogy törték a fejüket sehogy- sem tudták kitalálni, hogy hát mi baja is lehetett neki? Olyan bolond csak nem volt, hogy azért a fehérképü leányért cselekedjék ? Ezt még az a szép, városi kisasszony se hitte volna akkor, mikor harmadnapja este ott kö- nyörgött neki a kapuban, hogy menjen vele mesz- szire, messzire, az ő dalos hazájába, a szép szerbországba — mert akkor talán . . . tálán még hallgatott is volna a szavára. Alpári Lajos. 4989/911 sz. tkv. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Budaházy Sándor ügyvéd végrehajtató- nak Visszás Zsigmond végrehajtást szenvedő elleni 20 kor. tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a végrehajtási árverést a szatmárnémeti kir. tör. vényszék (mátészalkai kir. járásbíróság) területén Mátészalka község határában fekvő mátészalkai 1004 sz. tkvi betétben A f 1 sor, 1589/2-a hrsz. alatt felvett birtoktestből Visszás Zsigmond B 11 szerinti illetőségre 425 kor. a mátészalkai 1005 sz. tkvi betétben A I 1—3 sorsz. a felvett birtoktestből ugyancsak B 4 szerinti illetőségre 566 korona, a mátékzalkai 1006 sz. tkvi betétben A t 1 sor, 3470 hrsz. a felvetbirtoktestből B. 6 szerinti illetőségére 318 kor. kikiáltási árban elrendelte, hogy a fenti ingatlanok mint házbér adó alá nem esők a kikiáltási ár 2/s-ad részén alul eladatni n$m fognak. Az ingatlanok nyilvános árverésére határidőül alantirt kir. jbság 14. sz. helyiségébe 1911 évi december hó 27.-én d. e. 10 ^rójút tűzte ki. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át készpénzben, vagy az 1881: 60. te. §-ában és a 3333/881. J. M. sz. rendelet 8. §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni vagy annak az 1881 : 60. t. c. 170 §-ában megjelölt módon a bíróságnál történt előzetes elhelyezéséről kiáiltott elismervényt átadni s a mennyiben a vételár a becsárat meghaladná, a bánatpénzt az 1908: 41. t-c. 25 §-ának megfelelően a vételári 10%-ára kiegészíteni. Mátészalka, 1911 szeptember 26. BÁNYAY sk. kir. jbiró. A kiadmány hiteléül, ALBERGER kir tkvtő. j j Dr. GrosszHVPQ7PÍÍ mannésDrfl^i y 'Wfcü/iUW I* IL Csaló közötti — ....... —— ------—útvonalon egy pi ros email gyöngyökkel kirakott női óra. Megtaláló szíveskedjék e lap ki- adóhivatalában átadni, hol illő jutalomban részesül. Köztudomású dolog, hogy a Pálfy Testvérek-féle „Medicinái Cognac“ gyomorerősitö és baktériumölő, i_6 a legjobb a világon, kapható: Fülep József oíóda László Imre és Feldman Testvérek uraknál. Ráckevi Eötvös Lajos kertészete TARCAL, (Zemplém m.) Elvállalja gyümölcskertek, házikertek, diszkertek tervezését és beültetését, az első évben meg nem eredt fákat ingyen pótolja. A legolcsóbb árak mellett szállit mindenféle gyümölcs- és díszfákat, dísznövényeket, szóiővesszőt, kerti magvakat, kerti eszközöket. Ha valamire szüksége van, saját érdekében feltétlenül kérjen árajánlatot fenti cégtől. Uj! MEGNYÍLT Uji Mátészalkán az újonnan épített „Központi“ szálloda éttermeivel és NAGY KÁVÉHÁZZAL, villanyvilágítással modernül berendezve, amerikai tekeasztalokkal. Állandóan hideg butié. Hetenkint kétszer zene estély. Legkellemesebb szórakozó hely. — Az összes vidéki és tóvárosi lapok. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, vagyok tisztelettel 'L'ATAY !?ÁL 1 — 10 kávés. Eladó Nyíregyházán, . a Kállai-utca 16. szám alatt levő HÁZAS BELSŐSÉG Közelebbi megtudható: SCHWARTZ IZIDOR és Dr. BARUCH ERNŐ ügyvédek irodájában NYÍREGYHÁZÁN, Kállai-ut2_io ca 8. szám alatt. Birtok bérlet. A mátészalkai határban, közvetlen a város alatt fekvő 250 holdas tagos birtok 1913. április hó 24-étől kezdődő hat évre HASZONBÉRBE KIADÓ. Értekezhetni levé- lileg BUDAHÁZY KÁLMÁN miniszteri osztálytanácsos tulajdonosnál Budapest, 2_3 íöidmivelésügyi minisztérium. r Megérkeztek’ Grünblatt Nővérek : női kalapraktárába : a legelőkelőbb párizsi : szalonokból szerzett : őszi- és téli MODEL KALAPOK. i Dűs választék Előnyös árak I 5—5
