Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-20 / 42. szám

3. Oldal. MÁTÉSZALK A 42. (í 33.) száirr tességi díjban 6805-64, bélyeg és közvetlen illeték 96177-56 K, fogyasztási és italadóban 14745 54 K­Kir. ügyész jelenti, hogy az elmúlt hónapban le volt tartóztatva 225, szabadult 193 egyén, le­tartóztatva van 33 egyén. Szökés vagy más rend­kívüli eset nem fordult elő. Föállatorvos jelentése szerint az állategész­ségügy kedvezőbb, lépfene zár 3, veszettség 14, száj és körömfájás zár 20, sertésvész 17 község­ben áll fenn. Több ügy letárgyalása után elnöklő főispán az ülést 12 órakor berekesztette. 4{l R E K. „Tedd hüvelyedbe szablyádat!“ ... És előjövének éjszakának idején lámpásokkal, fáklyákkal, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy Jézust elfogják. Egy pedig a tanítványok közül kivoná kardját és levágd a főpap szolgájának egyik fülét. Mondd Jézus: — Ttdd hüvelyedbe szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük . . . Aki keresi, megtalálja ezeket a soro­kat a szentirás újszövetségi részében, amely Jézus Krisztus életéről, cseleke­deteiről és haláláról szól. Úgy volt tehat, hogy a Messiásnak elég volt annyi vér, amennyi a főpap egyik szolgájának a füléből kisercent, hogy megutálja a gyil­kolást, hogy megjövendölje azt, hogy akik kardot fognak a más életere, azok­nak kardtól kell elveszniük. A római pápa, Krisztus földi helytar­tója, valószínűen ismeri a biblia újszö­vetségi részét, már csak hivatalból is, mert hiszen ő e résznek csalhatatlan magyarázója. Az is valószínű, hogy Őszentsegénelc eszébe jutott az Olajfák hegyének éjféli jelenete, amikor Jézusra katonák törnek es Jézus a fülmetsző ta­nítványát megfeddi, hogy „Tedd hüvely­ed!) i szablyádat!“ . . . És most, amikor a szentatya arról ér­tesül, hogy az olasz bandita-módon megtámadja a törököt, amikor arra ké­szült föl, hogy szárazon és vizen a mai kor leggyilkolóbb szerszámaival öldököl­jön anyagi előnyökért, akkor a romai pápa, ez a galambszelidleíkü atya, ez a hófehér főpap, ez a Krisztus-helyettesítő ember föláll a pápai trónuson és tapsol az olasz rablóhadjárat elindulásának, majd letérdel és arra kéri az úristent, hogy ál­dását tűzze a majd török verben fürdő szuronyok hegyére, hogy szentelje meg a százak, ezrek testét szétmarcangoló golyóbisokat. Csodálatos! hiszen a szentatya bár­mennyire elzárkózott legyen is a világi dolgok folyásától, a technika haladásától, körülbelül tudhatja, hogy egy-egy ilyen hadikalandban egy kicsivel több vér fo­lyik, mint amennyi kifolyt vala a főpap szolgájának egyik füléből, mint ameny- nyitől nregundorodék Jézus és megfenye- geté azokat, akik fegyvert fognak. A szent­atya sejtheti, hogy az olasz királyság e hadivállalkozása ezrek, esetleg százezrek vérébe kerülhet, annyi vérbe, amennyi­nek árjával pirosra lehetne festeni a fe­hér pápai trónt, a köntöst, a Vatikánt és amennyi majd örök foltot ejt az embe­riség történelmének 'lapjain. És aztán a pápa mégse emeli föl tiltakozó szavát, hogy hé, politiitusok és hadvezérek, ne gyilkoljatok, ne gyilkoltassatok, mert aki fegyvert fog, az fegyvertől vész el. A háborús hírekről szóló táviratok közt meglelhető az a római távirat, amely ar­ról szól, hogy a pápa> lelkes hive a tri- poliszi vállalkozásnak, vagyis, hogy ő lelke mélyéből üdvözli azt a fegyveres betörést, amely Törökország rossz záru szekrényé­ből kilopja Tripoliszt. A kaland sok-sok ember vérébe kerülhet, de a pápa, ez a galambszelid lelkű aggastyán, ez a föl­dön székelő Krisztus-hely nők ezzel nem törődik. Sőt megparancsolta, hogy a Va­tikán hivatalos lapjában, az „Osservatore Romano“-ban erről az olasz vállalko­zásról kedvezően kelUirni. Dicsérni kell az olasz fegyveres kalmárt, amely gyil­koló szerszámokkal megy üzletet csi­nálni. Bizonyára az első ágyulövés, amely az olasz hajókról vitt halált a török torpedókra, menyei zene volt őszentsége füleinek . . . íme kitör X., Piusból az olasz Sarto József, a kalmár, kitört a pap, amely a mohamedánok vértengerében sem tudja meglátni azt a vércsöppet, amitől a Krisztus a főpap szolgája egyik fülének a lenyisszantásakor megundorodott. N-a. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁSI F. hó l.-ével uj előfizetési negyedévet nyitottunk és kérjük t. előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap pontos megküldése fenna­kadjon. A KIADÓHIVATAL. r — Az alispán őszi jelentése, melyet a f. lió 12-ik megyegyülés elé terjesztett — a f. óv április hó 30-tól szeptember hó 30-ig terjtedö idő­szakról beszámolandó — mintaképe az egyhangú sablonnak. A jelentéssel tehát igazán nem érdemes most hosszabban foglalkoznunk, különben se mond semmi jót. A közegészségügy rossz, a kivándorlás nagy, a restancia is elég szép, a jegyzőkre itt-ott rájuk jár a rúd, az utak építése húzódik. És igy tovább 1 . . . — Házasság. Krón Mór leányát, Terkát, eljegyezte Weisz Mór bpesti kereskedő. — Veress István mszalkai gazdálkodó, vár­megyei bizottsági tag eljegyezte Báthy Juliskát Felsőbányán. — Az Ecsedi-láp lecsapoló és szainos- balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat f. hó 14-én d. e. 10 órakor a vármegyeház nagy­termében közgyűlést tartott. — Vettük a következő sorokat. Válasz a »Mátészalka és Vidéke« 39. 40. és 41. számaiban vá­laszt adott a. »Beregvármegye« c. lap »Jegyzővá­lasztás« c. tárcacikkére. Engesnet, a ki közvetlenül érdekelt voltam az olcsvai választásnál s a kér­déses cikkekben mint »K. ur« és »idegen jelölt« szerepelek, a legutóbbi közleményben azzal gya­núsít meg a válaszok Írója, hogy én Írtam volna a kérdéses »Jegyzőválasztás« c. tárcát. Meg vagyok arról győződve, hogy a kik en­gem ismernek, ezt lehetetlen feltevésnek tartják; mert »öndicséretbe utazni« nem szoktam. Még is ki kell jelentenem, hogy a »Jegyzőválasz- \ tás« c. tárca Írója a «Beregvármegye« egyik fő- munkatársa Dr. Sípos Géza beregszászi ügyvéd, [ aki mint érdeklődő jelen veit az olcsvai jegyző­választáson. A válaszok írója az alaptalan gyana- sitgatás helyett sokkal helyesebben tette volna, ha illetékes helyen, nevezett lap szerkesztőségénél tu­dakozódik a tárca Írója után, mert az nem titok. A minthogy — hiszem — az sem titok, hogy ki az a bizonyos »Egy járási jegyző egyleti tag«. Igaz ugyan, hogy a tárca Írója nem hajlan­dó nyilatkozni az »egyleti tag« ur írásaira, mert nem akar »béka—egór harcol« felidézni vagy foly­tatni és hát tde gustibus. . . .« Én csak annyit óhajtok megjegyezni még, hogy a mátészalkai főszolgabíró ur képességeit és érdemeit úgy a tárcaíró, valamint én, ismerjük, egyéni qualitásai iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetünk és személyét sérteni sem szóval, sem Írásban egyáltalán nem volt célunk. Sipos Géza dr. tárcáját sem kell olyan elfo­gult szemmel venni bírálat alá, mint a »járási jegyző egyleti tag« ur, mert abban az iró a fő­szolgabíró urnák csak egy hivatalos ténykedését telte kritika tárgyává. Gergelyi, 1911. okt. 16. Kende Miklós, okleveles jegyző. — Kitüntetések. A főispán dr. Weisz Ignác nagybányai ügyvédet Szatmárvármegye tisz­teletbeli tiszti főügyészének nevezte ki. — A király megengedte, hogy Keök István m. kir honvédhuszár főhadnagynak kitűnő katonai szolgálata feletti megelégedését tolmácsolják. E két kitüntetés annyiból érdekel bennünket, hogy dr. Weisz körünkből származik, akinek vá­roskánkban és környékén kiterjedt rokonsága van. Reök István pedig ugyancsak közülünk nőtt föl a lóhátára, itt élve le gondtalan gyermekéveit. E- gyébként őt is fűzi atvafiság Mátészalkához, a- mennyiben népszerű szolgabiránknak Dienes De­zső dr.-nak sógora. — Vásári tohaj. Ember Mihály asztalossegéd már többszőr ült a szatmári törvényszéken a vád­lottak padján. Rablásért és lopásért. Ezúttal azért került oda, mivel Nagyecseden vásáron belenyúlt egy atyafi zsebébe. Tettenérlék s most egy évi és három havi fogházzal sújtotta a királyi törvényszék. — Egjemberéleíért egy éri böríöa. Megírtuk annak idején, hogy Nagydoboson bál alkalmával a legények összeszólalkozl sk s a verekedés hevé­ben Ruszinkó Miklós egy kalapácscsal úgy fejen- ülötte ifj. Kozma Károlyt, hogy ez pár nap múlva belehalt sérülésébe. A kir. törvényszék Ruszinkót a tegnap tartott főtárgyaláson egy évi börtönnel sújtotta. — Halál rnttnka közben. Szepesi Sándor ópályii lakos a mezőn foglalatoskodott valamivel, midőn hirtelen rosszul lett és meghalt. Szivszél- hüdés ölte meg. — Debrecen—Nyírbátor — Mátészalka —Beregszász állami közút közigazgatási bejá­rása e hóban fog megtörténni. Amint jó forrásból értesülünk a nevezett ut-vonal az 1912. 1913. é- vekben kö-uttá lesz átalakítva s igy Mátészalka meg a kő-utat nyert községek forgalmának meg­könnyítésére az uj ut nagy befolyással lesz. Ajánljuk hát az illetékes hatóságok figyel­mébe ezt a bejárást, mert már itt és már most kell ügyelniük Mátészalka azon érdekére, melye­ket a környékbeli falvak forgalmába való szoro­sabb bekapcsolása körül jogosan támaszt. Ugyancsak most kell éber figyelemmel len­nünk az iránt is, hogy az egyenes vasúti ut egy nagyon tekintélyes része beleessék ebbe a közsé­günkön is átfutó hadi útba, hogy igy annak */+ részét az állam építtesse ki és tartsa fent. —• Szerencsétlenül járt kocsis. Benedek Sándor vitkai kocsis tengeri hordás végett a me­zőré igyekezett szekerével. Amint azonban az or­szágúiról a dülőutra befordult, a szekér olyat döccent, hogy Benedek Sándor leesett róla és a kerekek alá került, még pedig oly szerencsétlenül, hogy jobb lába eltörött és több csontrepedést ] szenvedett. R' rr PÁTAKY JENO üveg- és porcé!Ián kereskedése MÁTÉSZALKÁN.7 j :Képkeretek: Ajánlja dúsan felszerelt raktárát különféle díszes függő-és dús ' asztali lámpákban. Porcelíán edények gyári árakon. ,?s* a választékban. : Épület vegezés és javítások legolcsóbb árak m ellett. : u r 0 *

Next

/
Thumbnails
Contents