Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-15 / 37. szám
szeptember hó 15. Mátészalka, 19ií. Ili, évi. 37. 128.) szám. TÁRSAOAÍJ! HETILAP. Jó törvényei - rosszul végre hajtva. A magyar Potemkin-faivak! — Mert I ilyenek is vannak. Nézzük iskoláinkat; a felekezetieket, amelyekben a taneszközök majdnem teljesen hiányzanak, amelyekben nemcsak az egyoldalú felekezeti oktatás teng túl, hanem , amelyek termötelepei a felekezeti gyüiölség mérges miazmáinak, ahol — nagyon kis kivétellel —a fogékony gyermeki szivekbe kóhérkezek oltják be a felekezeti türelmetlenséget, ahol — legtöbbnyire — a gyü- lölség magvát vetik el a szeretet magva keljeit, ahol azf tanítják, hogy a mm; lásu ember eretnek, pogány és ahol koldusalamizsnán tengők a tanítók. Gyerünk a községi közigazgatás sivár, terméketlen mezéjére; ott is elszomorító látvány tárul szemünk elé. A nagyképü 1886: XXII. t. c. beszél községi önkormányzatról, ami nincs, — beállít a községi igazgatás keretébe ön- kormányzati szerveket, amelyeknek ezen és más törvények gyönyörű szépen kicir- kalmazzák hatáskörüket, szabályrendeletek körvonalozzák teendőik ezerféleségét - holott a községek nyomorognak azon hallatlan mérvű pótadók súlya alatt, amelyeket nem fordíthatnak saját szükségletükre, hanem amiket az állami feladatok hatáskörükbe utalt ellátása miatt fizetnek. Azok a J bírák és tanácsbeliek, a jegyző kivételével, sejtelemmel sem bírnak hatósági teendőik j felől s legtöbbször nem terjed tudományuk messzebb, mint nevük aláírása. A felületes közönség, a külföldi, aki csak Budapestből és papiros törvényeinkből ismeri Magyarországot, meghódol a nemzet kultúrája s igazgatása előtt, pedig iskoláink nemcsak hogy kisebb számmal vannak, mint kellene lenni, hanem az oktatás szelleme és iránya oly mételyező, hogy jobb lenne, ha talán nem lennének, községi igazgatásunk pedig nem intézményessége, hanem a jegyzők által él, s hogy feladatkörét ennyire is betölti, azt nem szervezetének, nem a törvényhozói bölcsességnek, hanem egyedili és kizárólag a jegyzöi- kar önfeláldozó munkásságának köszönheinl. Megalkotta a törvényhozás az 1908. évi XXXVIII. törvénycikket, amely a köz- egészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. törvénycikk II. része 1. fejezetének módosítására vonatkozik. K törvény 5. szakasza kimondja, hogy az orvosi köröket a tör- \éuyhmóóági bízón, --.g állapítja meg; 9. szakasza meghatározza a körorvos teen- dóit, 11. szakasz pedig az államkincstár által viselendönek mondja ki az orvosok fizetését. Hát ez igy igen szép, papiroson. Üdvös intézkedése volt a törvényhozónak az is, hogy a törvény 11. szakasza szerint a körorvosok fizetését az állam- kincstár által viselteti, mert ez kellő garanciát nyújt arra, hogy állások szervezésénél anyagilag nem érdekelt önkormányzati szervek saját fiskális érdekeikkel nem korlátoztatna-k és nem befolyásoltalak. S mit tapasztalunk, mit kell tapasztalnunk e törvény végrehajtásánál? Azt, hogy ebből a törvényből is egy újabb Potemkit-falut csinál a végrehajtásra hivatott kormány. A vármegyék szervezik a körorvosi állásokat, beosztják a községeket a körorvosi körökbe, úgy és akként, hogy az orvosok képesek is lennének feladataik ellátására. Természetes, hogy az orvosi köröknek olyatén megállapítása, hogy az orvos valóban megfelelhessen a reá háruló köteles- ségeknek, azok nagyobb számú szaporítását involválja maga után. S mit tett a a végrehajtó hatalom, amely nem a köz- egészségügy érdekeit nézi, hanem csak port akar hitetni egy újabb Potemkin faluval ország világ szentébe. Redukálja a szervezett orvosi körök számát s igy odajutottunk, hogy midőn az orvosi állások szervezését kivonta a törvény a helyi közületek anyagi érdekköréből, azzal az intencióval, hogy azok szervezését fiskális érdekek ne gá- toljak, a szervezés elé akadályul állíttatott a kincstár anyagi érdeke s inig azelőtt i ott, ahol a szükség parancsolólag kívánta, elrendelte a' kormány az orvosi körök szaporítását, ha azt nem akarta is az anyagilag érdekelt helyi közület, ma a közegészségügy legfontosabb ci — megóvása nem hathat kényszerítő módon újabb orvosi körök szervezésére, mert a kormányzat eljárása felett biró nincs. . Éppen úgy, mint népnevelési ügyünk, mint községi közigazgatásunk érdekei: a közegészségügy is szemben találja magát az állam fukarságával. A végrehajtó hatalomnak nincs érzéke a belügyi politika iránt s a belügyi igazgatás szerveit a mostoha szülő legmostohább bánásmódban részesíti és csak a hadsereg az édes, kedvencgyerek. A törvények meghozatnak, tfe végrehajtva nem lesznek és szaporítják, gyarapítják a magyar Potemkin-falvakat. Meddig fog ez igy tartani, meddig \ lesznek a nemzet legfontosabb belügyi ér- | dekei a végrehajtó hatalom kezeiben játékszerek? EMLÉKEZTETŐI Vidéki előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy előfizetési dijaikat, ilietve hátralékaikat postautalványon czimünkre beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. kocsigyártó és kárpitos MÁTÉSZALKA, KossuífMiíca. a „Takarékpénztárra^“ szemben Legolcsóbb beszerzési forrás mindennemű kocsigyártó és kárpitos cikkekben. Használt kocsik magas árban vétetnek. Lapunk mai szán a 8 oldal. Egész évre — — — — — — — <S kniMn-i. Félévre — — — — — — — 4 kui.aut. Negyedévre — — — — — — —-2 kui\>na. Tanítóknak és községi közegeknek egész evre 5 kmuiia. ----— Egy szám ára 20 fillér. — Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZkkKliS.UŐSiUi kS KI A HŐI 1IVATAL : WEI3Z ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A liirdeiési dijak előre fizetendők.
