Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-08 / 36. szám
5. óidul. MÁTÉSZALKA 36. (127.) szám. 88,929.936 korona, mig a múlt év hasonló időszakában a a bevétel 82,413.309 koronára rúgott, ennélfogva a folyó évi eredmény — 6,516.627 koronával kedvezőbb. (Csakhogy ezt az áramelést is nem a fogyasztás emelkedése okozta. — A szerk.) Az 1911. évi junius havi bevétel 17,024.922 korona, vagyis az előző évi 12,366.079 koronával ízemben több 4,688.843 koronával. A folyó évi julius havi bevétel pedig 12,346.195 korona, azaz a múlt évi eredménnyel szemben 101.816 koronával kevesebb. A jelentéktelen visszaesés egyedül ebben leli magyarázatát, hogy a folyó év julius hó 1.-én életbelépett áremelés előtt a fogyasztóközönség nagyrésze nagymennyiségű készleteket szerzett be. amit a junius havi forgalomnak 39 százalékkal felszökött emelkedése minden kétséget kizáróan igazol. (Mégis csak van hát valami zavar Köpecen?! — A szerk.) ^SARNO K. Bem apóról. (2.) Följegyezte: öreg góbé. A derék Czecz a vett parancs értelmében cselekedett. És most nehéz alternativa előtt állott Keve Ábel. Tetszésére bízták, kogy Czecz seregével megy-e, vagy pedig marad Bem apóval ? Mert egyideilileg a lengyel hős ie utánuk indult megmaradt seregével. Már instálom — jelentette ki Keve Ábel — én csak őkelmével megyek . . . Bem apó a moldvai határig nyomult kisded seregével, meggyőződést szerzendö, ha vájjon tiszta-e a levegő a muszkától ? ügy volt, hogy Lüders csakugyan kivonult Erdélyből, mire Bem apó kedélye- sen jegyezte meg: — Ennek tőb esze van mint az egész osztrák ármádiának . . . Aztán magához intette Dobay őrnagyot. Oda- mutatott a törcsvári szorost uraló magaslatra. —- Órnagy ur — mondta. — ön a zászlóaljával elfoglalja azt a pozíciót és ott marad, amig csak tarthatja magát . . . — És ha már nem tarthatnám magam ? — kockáztatta meg az őrnagy. Bem apó összeráncolta a homlokát.-- Akkor is ottt marad, — mondta nyersen. Erre azután egy üteget állított fel a szoros két oldalán. A lovakat azonban kifogatta és a már visszainduló sereghez küldette. — De tábornok url — jegyezte meg az üteg parancsnok rökönyödött hangon — mit csinálok én, ha esetleg vissza kell vonulnunk? Bem apó igen flegmatikusán szólt: — Nem kell visszavonulni, nem szabad visszavonulni : . . . Aztán kisded seregével elvonult Brassó felé ... Keve Ábel, bár*megvolt ráa joga, nem vette igénybe őrmesteri rangját. Bandukolt a sorbau annak rendje-módja szerint, mint azelőtt. A tisztek azonban évődtek vele, hogy miért nem tartja fenn a tekintélyét? „ — Majd ha hazamegyek, — mondta egykedvűen Ábel vitéz. — Hát aztán mikor megy kend haza ? — kérdezte Az egyik tiszt. — Ahajt Brassó után . . . — Igaz biz’ a — szőtte tovább a tiszt a diskurzust — tulajdonképen mit is akar Keve bá’ Brassóban? — Egy kis eligazítani valóm vóna benne, — válaszolt a vén honvéd. — Ahajt úgy esett a dolog, hogy az őszön rámás csizmát vevék ott. Az oláh csizmadia igen ingerkedeti velem, de csak azután, mikor már kifizettem a csizmát. Aszonta ahajt: — Na góbé, hogy vagyunk? Te is Kossuthot imádod és a császárra ugatsz? Erre osztég valami következett. A darabontok bévitték a policiára. Ott megest baj történi. Az a kancapista követelte, hogy mondjam el a dolgot ópertén. Elmondtam, hogy a csizmadia igy, én meg úgy: ő egyet a fejemre, én kettőt az ábrázatába; többet nem tudtam ahajt, mert megfogtak a darabontok ... — Beszéljen kend világosan! — ordított rám a kancapista. — Én látok, — mondák neki szívesen — ha kend nem lát, gyújtson gyertyát magának . . . Erre oszd tég igen megháborodott a komé. Behivatta a darabontokat, levitetett a kóterbe, de ... — itt a Keve Ábel arca hirtelen el halványodott. — De, — nyögte ki nagy keservesen — az a toportyán féreg még ahajt le is pökött . . . Nagyot lélegzett s igy fejezte be: — Hát, instálom, ezt akarnám én visszapökni, — de a kuja- kommal (öklömmel) . . . Március 20.-ika volt. A tavaszi napsugár teljes pompájában ragyogott. Egy fiatal Kossulh-huszár- tiszt nyargalt habzó paripán a sereg elé. — Jelentem alássan tábornok ur ! — kitiltotta messziről a sereg élén lovagló Bem apóhoz — Brassó megadta magát. A város elöljárósága egy inértföldnyire elébe jött tábornok urnák, hogy hódolatát bemutassa. — Helyes! — mondta az ősz vezér és meg- sarkantyuzta a lovát, előre ugratott, hogy ne vá- ! rako/.tassa soká a magisztrátust. A Rákóci-induló hangjai mellett vonult be Bem apó vitéz seregének élén Brassó városába, ahol a városházán vett lakást, hogy a háromnapi ut fáradalmait kipihenje. De a vitéz lengyel szabadsághős nem igen pihenhetett. A hódoló deputációk egymás kezébe adták u kilincset. Estefelé jelentkezett a vitéz Keve Ábel is. — Bé akarnék menni a generális úrhoz, — mondta szertartás nélkül a segédtisztnek. — Hát aztán miért? — kérdezte az, incselkedve a vén honvéddel. — Azért instálom, — felelte Keve Ábel a legkisebb zavar nélkül, — hogy ahajt adja ide azt a cédulát, melyikben én strázsamester vónék. Mer én már megyek haza Csikba. Itt eligazitoltam a dolgomat . . . Az ősz vezér mosolyogva fogadta az öreg honvédjét és kezet szorított vele, mikor átadta neki kinevezési okmányát. — A tábornok ur azt mondja — figyelmeztette őrmester Kévét a segédtiszt — hogy meglátogatja magukat. — Ahajt el is várjuk, — jelentette ki a vén honvéd, — olyan fenyővizet még a menyországban sem ivott, mint nálunk. Majd meglátja ahajt, Isten áldja meg kendéket addig is . . . Az ajtó küszöbén megállott az uj nemzetőr- parancsnok. Derűs arccal fordult még egyszer az ősz tábornok és segédtiszje felé mondván: — De osztég elgyüjjenek kendek, hél... (Vége.) BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK: máié Sándor földes jenő ANONYMUS Szerkesztőségi üzenetek. (Kéziratokat nem adunk viasza.) Amicus bonus. Szives figyelmeztetését köszönjük. A Msz. és V. mind két közleményét olvastuk, de nem váloszo- lunk azokra, mert mi kerüljük a vidéki lapokat oly gyakran jellemző utálatos egymássali veszekedésnek még csak látszatát is. Mi megírtuk a magunkét s erre — ha igy esett jól — válaszoltak. Most kvittek vagyunk. Ha az első szó a mienk volt, úgy nem minket illet az utolsó is. Egyébként pedig megyüuk a magunk utján. Ami igaz, azt megírjuk ezután is, tekintet nélkül arra, hogy arról, amit irtunk, vagy éppen akár rólunk, kinek mi a véleméye. Bléggé hangosan beszél mellettünk az a lény, hagy lapunk terjedelmében és dolgozó-társainak száma megnégyszereződött, előfizetői számában megduplázódott két év alatt. Nem is szólva arról, hogy — kisérje csak figyelemmel — a legtekintélyesebb megyei lapok mily gyakran hivatkoznak ránk és veszik át közleményeinket. Különben pedig bár mily szakvélemény bírálata elé oda merünk állani felemelt fővel: lehet-e egy kis vidéki társadalmi hetilap külömb ? Mindennek kulcsa podig az, hogy lelkiismeretűnkre — és csak erre — hallgatva, egy ideális szent cél: községünk és járásunk fejlesz" tése és egyetlen veres krajcár ellensxolgáltatás nélkül végezzük nagyon nehéz munkánkat, melynek minden erkölcsi és anyagi haszna egy-egy itt-ott elejtett elismerő, vagy biztató szó. — B. C. Budapest. A verset köszönjük, de nets használhatjuk. Ez azonban ne kedvetlenitse el, mert meggyőződésünk, hegy fog még kegyed — ha kitartása lesz — jó verset is Írni. Hiszen, ha a verselés technikájával nehezen boldogul is ma még, hangulatot tud kelteni, illetve kifejezni. Ez pedig a fő és a nehéz- A technika csak a gyakorlat kérdése, tehát előbb-utóbb megszerezhető. Egyebekben igen szives volna, ha közölné velünk, hogy honnan tud felőlünk, kis vidékiekről? — Kiváncsi 1. X. Y. nem Vizsolyi. 2. Gregoir se íolelősszerkesztőnk, aki soha életében nem irt még verset. Azaz mégis. Egyszer diákkorában elkövetett egyet — nos, eltalálta I tényleg . — .Hozzád“ címen. Ez a „Hozzád“ azonban sohase jutott Hozzá, sőt a hálás utókor örömére még kéziratban kiszenvedett; az irodalom minden igaz barátjának a sohafelnemtimadás reményében. — Tudatlan. Mindenütt szokásban van a legnagyobb lapoktól a legkisebbig, hogy színházak, cirkusok stbi. tisztelet-jegyet adnak a helyi sajtó képviselőinek. Ez részint a lapban megjelent reklámszerü ingyen hirdetés viszonzásaképen, másrészt pedig azon okból történik, hogy az újságíró lapjában az előadásokról beszámolhasson a nagyközönségnek. Ezt |minden kis kutya tudja. Maradi, kollegiálatlan fölfogás tehát, ha valamelyik lap ezt az „ingyen jegy“-et egy másik lapnak szemére veti tisztán azért, mert ő nem élvezi ezt a megtiszteltetést. Nem is szólva azon szegénységi bizonyitvánról, melyet az ily felhánytorga- tassal laptársunk felelőse kiállít magáról. Ami a Jury-tagságo t illeti, arra csak közbecsülésben álló, intelligens embereket szöktek felkérni, szóval megválogatják az embereket. Egy „senki“, egy „Niemand“ nem lehet Jury-tag. B. S. urat bizonyára még soha sem érte (s talán nem is fogja soha érni) ily megtiszteltetés, mert különben nem adna föl oly butaságig gyerekes, tendenciózusan rosszakaratú és sárga irigységtől duzzadó kérdéseket. 590/1911. v. az, ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. jj-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a beregszászi kir. törvényszéknek 1910. évi 23445 számú végzése következtében Braunstein Izrael javára 2400 K. s jár erejéig 1910. évi dec. 22.-én i'ogan;i tositott kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 1780 kor.-ra becsült következő ingóságok, u. m.: krumpli, répa és szalma nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a inszalkai kir. járásbíróság 1010. évi V. 674/6 sz. végzésé folytán 2400 kor. tőkekövetelés, ennek 1910 évi dec. hó 5 napjától járó 6°/o kamatai, V»% váltódij és eddig összesen 205 kor. 66 fillérben birólag már megállapított költségek erejéig, Tunyog községhez tartozó Szi- lasi tanyán megkezve és folytatva a nyárfási tanyán leendő megtartására 1911. évi szeptember hó 18.-ik napjának délután 3 órája határidőül kitűzik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi XL t.-c. 107. es 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX1. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára i* elrendeltetik. keit Mátészalkán, 1911. aug. hó 24. PÉNER. kir. b. vhajtó. ÁRVERÉS. Eltávozásom folytán, Paposon Tek, Bogcha Ferenc ur udvarán a következő tár-' gyakat; u. m: Wertheim szekrény, Eszter-* házy kocsi, félfedelü hintó, kocsi %zán, kerti és]szoba bútor slb, ingóságaimat f. hó 14.-ér d. u. 2 Ve órakor — önkéntes árverését. eladom. — Ugyancsak 90 kaptár méhemet teljes felszereléssel eladom, hárs mézre f. hó 14.-ig megrendelést elfogadok 5 kgr. posta bödönben 7 kor. Papos, 1911. szzeptember hó. Bogcha György. Hirdetmény. Közhhirré tétetetik, hogy br. URAY HERMIN-féle kántorjánosi ingatlanokra f. évi szeptember hó 14-ik napjára kitűzött árverés gyámhatóság folytán elhalasztatik. Magyary Kossá Islyán cs. és kir. kamarás. ¥7" • t r I két kisebb lakás, egy ktflflft! külön bejáratú butoro- IlIUUv • zott szoba és egy nagy üzlethelyiség. — Bővebbet e lap kiadóbi- ------------------- vatalában. ------------------E gy füszerüzleti berendezés mérlegekkel együtt azonnal eladói Blum Gyulánál Nyircsaholyban.
