Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-01 / 35. szám
3. oldal. STATE'S Z'ä l K a. tember 15.-ig bejelenti a kiállítás igazgatóságánál Szatmárnémetiben s a bejelentéshez az igazolvány vasúti kiállítási illetéke fejében minden darab igazolványért 20 fillért csatol bélyegekben. Mindazok akik vagy a nagygyűlés előtt érkeznek Szatmárra, vagy azután is itt maradnak elszálldsokat igényelnek, ebbeli szándékukat szeptember hó 10.-ig levelező-lapon jelentsék be a kiállítás igazgatójának, amely mélytdnyos áron gondoskodik az elhelyezéséről. Akik a Nagybányára az arany és ezüsíbá- nyák, valamint a vidék megtekintése céljából, avagy Bikszád fürdőre kirándulni akarnak, annak előkészítése céljából szintén forduljanak az igaz- gatóságáoz. Budapest keleti pályaudvarról közvetlen személyvonatok indulnak: Szatmárra: este 7 óra 10 perckor, d. e. 8 óra 55 perckor, érkeznek Szatmárra reggel 5 óra 52 perckor, este 7 óra 11 perckor. Budapest nyugati pályaudvarról közvetlen gyorsvonat indul Szatmárra reggel 7 órakor, d. u. 2.05. este 9.25 perckor; érkeznek reggel 5.52. d. u. 2.45, este 9.40 perckor. Kőrösmező felöl személy és gyorsvonatok érkeznek reggel 8.34‘ d. u. 2.18. este 6 57. 10 05. 3*10 perckor. Szat- már—Nagybánya,—felsőbányái; Szatmár—fehér- gyarmati, Szatmár—Mátészalkai, Szatmár—Bik- szádi, Szatmár—Károlyerdőei, vonatokról és vonalakra napjában reggel, délután és este érkeznek és indulnak személyszállító vonatok. Szatmárról úgy Budapest, mint Kőrösmező felé naponként 7 vonat indul, melyek közül a reggel 6.25, 8.44. d. u. 2.20. este 7.12. és szintén 10.15 perckor indulók közvetlen vonatok Budapest felé. N E K. E MLÉKEZ IETÓ1 Vidéki előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy előfizetési dijaikat, ilietve hatra- lékaikat postautalványon czimünkre beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. J7 hétért városunk kánikulai nyugalmát sok minden felzavarta. A függönyök feliebbentek egy kicsit az elhüvösiiett szobákban. Mi az ? 'mi az ? A forróság felzaklatta a kedélyeket. Jó barát jó barát ellen fordul. Egy csekélység, egy semmiség, nem is női hajszál, néha egy tréfás dinnyehéj forog szóban és egymásnak mennek az emberek — Párbaj-mánia kapott lábra nálunk s kikiáltjuk, hogy csak vér mossa le a gyalázatot — Zsentri allűröket vettünk fel és miközben szidjuk a zsentrit, majmoljuk is ebben a kánikulai hőségben. Vegetáriánusok kellenének ide, a kik hirdetnék a vér irtózatát és rászoktatnák ez embereket a hús nagymérvű szeretele halyett, a növényevésre. * Miközben önként kard éle elé állunk, a sors is kinyújtotta közöttünk pallosát. S az embereket kikergette az elfüggönyözött szobákból, hogy kiki- sérjék a vasúihoz szegény Földes Lipótot, járásunknak népszerű állatorvosát, kit oly váratlanul és oly tragikusan ragadott el tőlünk a halál. Hiába keressük nála halálsejtelmeket, hiába keressük a „fades hippokratica“ nyomait. Nem tulálunk semmit, úgy halt meg mint egy katona a csatatéren. Korán feküdt korán kelt és vidáman költötte el reggelijét, a nélkül, hogy valami halálsejtelme lett volna. Vígan fütyörészve kis táskával (áltatorvosi szerekkel) a kezében ment utolsó útjára, — a vasutkoz és ott útközben egy pillanat alatt érte a halál. Egy pillanat müve volt az egész párbaj — melyet a leghatalmasabb ellenféllel, a halállal vívott. A kis táska kiesett kezéből. A kis táska bizonyosan uj gazdát kap. Mert ez az élet. Nem történt semmi különös. A gépezetben hirtelen elromlott egy részecske. A mozdony rugója elromlott és megállóit a vonát. Az emberi gépezetben megpattant egy ér. Valakit ledobtak egy szekérről és az élet szekere vígan döcög tovább. Ennyi az egész. Mert ilyen az élet. A baj csak ott van, olyan embereknél, akik olyan komolyan veszik, hogy azt hiszik, hogy őket nem lehet ledobni a szekérről és olyan kényelmesen helyezkednek el, olyan elbizakodoltak, olyan fölényesen ülnek azon a bizonyos szekeren, mint a fiakke- ren egy pesti fiakkeres-kocsis, akit nem tud kiábrándítani az ö határtalan elbizakodottságából semmi, csak egy automobil, mely neki megy a fiakkernek. m. s. jrf t\alál. Fenhéjázók vagyunk mi emberek, Önzők, léhák: érhet a vád. Lenézzük, ki „holnap“-ra is gondol, Dáridózva mind, csak a „má “ -ra ád. Egy sem gondol köztünk a jövőre. S nem riad föl a sok alvó bőre Lehullani csillagot ha látnak, így múlhat el egy virágzó élet Példaképen a hitetlen népnek. Óh! mert senki sem tudhatja még ma Találomra mii hozhat a holnap . . . Földes lipóí meghall. F. hó 26.-án korán reggel nregdöbbető hir járta'be városunkat. Földes Lipót m. kir. járási állatorvos, városunk köztiszteletben álló polgára, lapunk igaz barátja a vasúthoz mentében a gyárudvaron hirtelen rosszul lett és pár perc alatt szivszélhüdés következtében meghalt. A derék életerős ember váratlan halála városszerte nagy részvétet kelteti, ami impozánsan nyilvánult meg a f. hój27.-én a vasútállomás mellett végbe ment gyász- szertartáson. Grünbaum Manassé rabbi szép és igazán megható beszédet tartott a váratlanul elhunyt fölött, utána pedig Péchy László főszolgabíró búcsúztatta el megható szavakkal a jó barátot és példás hivataltársat. A gyászszertartás befejezése után a halottat szülővárosába, Kaposvárra szállították és ott helyezték örök nyugalomra. Tanítók napja. így kell neveznünk augusztus 25.-ét, amikor a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége, az Állami tanítók országos egyesülete és a Református tanítók országos egyesülete ülésezett Budapesten, melynek progressiv polgársága és szociáldemokrata munkássága ugyan aznap este tartotta nép- gyülését a tanítóság ügye mellett. Az országnak azok az elhagyott, kitagadott páriái, kiket magyar néptanítóknak neveznek, egy napra a maguk részére foglalták le az ország szivét s innen a sajtó hatalmasan szétágazó erezetén át az egész ország érdeklődését. Az a nap csakugyan a tanítóké tvolt. Nem az iskolaszékek és egyházközségek járszalagjára fűzött alázatos szolgalelkeké, kik csak rabszolgákat, hanem a bátor, szabadságszerető, jussát követelő, önérzetes tanítóké, akik ugyanilyen polgárokat akarnak és fognak nevelni ennek az országnak. A gyűléseken elhangzott felszólalások, melyek a tanítók anyagi helyzetének javítását követelték és a hozott határozatok, melyek a tanítók lelkiismereti, gondolat- és sajtószabadságának megrend- szabályozása ellen tiltakoztak, mind azt fejezték ki, hogy „a közszabadság nem latifundium s a néptanító nem grófi lakáj!" A tanítóság impozánsan szállott síkra jogaiért s ez okvetlenül egy uj, jobb és szebb idő bekövetkeztét jelenti a magyar néptanító számára. És itt pontot is tehetrténk. Hisz lapunk- • nak sem jellege, sem tere nem engedi, hogy a gyűlések lefolyását részletesebben ismertessük. Csak még egy igazán jól eső tény- kell itt regisztrálnunk. Azt t. i., hogy Mátészalka is, melynek hivatásos néptanítói közül egyet sem láthatunk a gyűléseken, képviselve volt azokon a „Mátészalka“ által. Felelős szerkesztőnk, ki többször tanu- jelét adta már, hogy a népoktatásügy rendkívüli fontosságát tudja, érzi, hogy azt igazi értéke szerint becsüli s a néptanítói munkát becsületesen értékeli, ott volt közöttünk. Lelkesedett velünk igazainkért. A „Mátészalka“ szerkesztője, aki eszével, tollával eddig is tanjtó volt, szivével, leikével is tanítóvá lett. Szolgáljon követendő például nagyon sokaknak! K. I. — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik megboldogult férjein elhunyta ajkalmából részvétükkel felkereslek, ezúton mondok hálás köszönetét. — E városból való elköltözésem alkalmából egyúttal búcsúzom mindazoktól, kik itt tartózkodásom ideje alatt barátságukkal és jóakaratukkal megboldogult férjemet és emgem kitüntettek. Özv. Földes Pálné. — A mulatság vége. Vásárosnaményból Írja. tudósítónk. Hétfőre virradó hajnalon véres dráma színhelye volt az ottani cserdőrlakta nya. Egy alig 3 héttel ezelőtt ide helyezett csendőrkáplár lelölte szolgálati fegyverével Illyés Fülöp csendőrőrmestert. A drámának az alábbi összekoccanás volt az előzménye. Illyés őrmester a nála vendégként időző sógornője tiszteletére, no meg jó ■ szokását követve — vasárnap este családi mulatságot rendezett, mely alkalomra meghívta a csinos megjelenésű káplárt is. Éjfélig vígan is ment a mulatság, de ekkor nyomottá tette a hangulatot az őrmester azon észrevétele, hogy a káplár tetszik a —- hásiasszonynak. A káplár is észrevette ezt s nehogy valami okot adjon a kellemetlenségre, távozott a laktanyára. Az őrmester ezek után — talán buvában —$,még többet ivott s egy meggondolatlan pillanatban azt akarta megtudni, vájjon hajlik-e a felelesége húgának dereka az ö akarata szerint. Hajlott. Az egyébként mulatós menyecske annyira felháborodott ennek láttára, hogy félre téve minden házi illemet, jól nyakon vágta a húgát. De már ekkor felülkerekedett az őrmesterben a házigazda s minthogy vendégét inzul- tálták, hangos jelenetet rögtönözött, amitől az asz- szony úgy megijedt azt gondolván, hogy az adott verés kamatostul visszatérül, hogy egyenesen a laktanyába futott a káplár védelmét kikérendő. Az őrmester látta felesége távozását, rosszat sejtett s utána ment az őrsre, hol épen szembe találkozott az onnán kijövő feleségével. Itt aztán nőstényét féltő oroszlán lelt belőle. Irtózatos haraggal ment be a káplárt kérdőre vonni. Ez azonban látta, hogy feljebbvalója részeg, előbb felszólította a távozásra, majd midőn az őrmester az ö (káplár) derekáról kihúzta a kardot, berohant a másik szobába s szolgálati fegyverét megtöltve kiment az őrmesterhez s felszólította a távozásra. Ez azonban vonakodott s midőn a káplár látta, hogy veszélyben forog, közvetlen közelből hasba lőtte az őrmestert. A golyó a jobb combján jött ki és mintegy arasznyira fúródott be a kemény téglafalba. A csendőrőrmester hétfőn délután 3 órakor meghalt. A gyilkost még az nap erős fedezett mellett bevitték a kerületi fogházba. _______ ,________35. (126.) szám, Sz őnyeg és bútorszövet gyárosok Debrecen, Piac-utca 59. szám. óriási Választkban* finomabb és olcsóbb szoba-szőnyegek, fali és ágy elé való szőnyegek, futók, ágy- és asztalterítők, hencser átvetök, szövet és csipke-függönyök, applikált stoorok, ágy- és menyezetteritők, paplanok, gyapjutakarók és lópokrócok, úti takarók, kecske- és angora bőrök, rézágyak és függönytartó rudak, nemkülömben remek kivitelű Perzsa és Smyrna szőnyegek, áivetők és szobaösszekölők.
