Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-01 / 35. szám
Mátészalka, 1911. III. évf. 35. (129.) szám. szeptember b« I. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre '— — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----Egy szám ára 20 fillér. ““----------Fe lelő* szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÍS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. GAZDASÁGILAG HATALMAS NEMZET. (M. T.) Főfeladatát képezi cikkünk- I nek szembeszökően megvilágítani azt a viszonyt, amely az államhatalom és a gazdasági élet között fennáll. Az úgynevezett felülkerült abszolutizmus annyira bízott még alig néhány évtized előtt az államhatalom mindenhatóságában, hogy azt mindenre alkalmasnak találta. Hogy az állam is teremthet mindent, virágzó magán gazdaságokat, szóval azt hitte, hogy produktiv ereje teljesen kielégítő az ország boldo- gitására. Ámde e téveszméből később jött a kiábrándulás és be kellett látni, hogy az állam nem gondoskodhatik minden egyesnek anyagi jólétéről, hanem igen is megadhatja azokat a feltételeket és támogatást ott, a hol azok megszerzésére az egyes ereje nem elegendő, tehát mintegy közvetítő szerepet játszva, a fejlődés feltételeiről gondoskodik, de a fejlesztés munkáját át kell engednie az egyesek tevékenységének. Elősegítik ezt a modern törvények hozatalával és a helyes közigazgatással. Az egyes országok kormányai ma a parlament közreműködésére vannak utalva, mikor a gazdasági életet fejleszteni és elősegíteni akarják. Hogy a parlament működése megfeiei-e a közgazdasági élet fejlődésének, erre nézve mindinkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a szakszerűséget a parlament plenumbeli tárgyalásain nehezen találjuk meg, pedig ami főleg a gazdasági kérdéseket illeti, ahhoz nálunk mindenki akar érteni, de sajnos, hogy ennek még nem volt meg a kívánt áldásos hatása. Csak idegenből felkapott elméletek és üres szavak rendszertelen alkalmazása jelzi útját eddigi működésében úgy, hogy közigazgatási életünket egy foltozott épülethez lehet hasonlítani, melynek alapja a képzelet. Hazánk politikai átvedlése nem járt karöltve a gazdasági élet újjászületésével. Nem vádolható az állam, hogy mint közgazdasági tényező talán mulasztást követne el, sem pedig I^yvagsággal. — de igenis annak a félreértésnek tudható be, hogy csak a közjogi politika kérdéseit ismeri olyanoknak, a melylyel a haza érdekében foglalkoznia méltó dolog lenne. Ugyanaz a bűne a nemzetnek is, mely inkább a közjogi harcok emésztő harcában : véli hivatását teljesíteni. A gazdasági kérdést inkább szatócs dolognak tartotta, melylyel foglalkoznia nem urnák való, pedig a kicsiny lés szüli azt a közönyt, melyen megtörik a legszívósabb törekvés, a legjobb akarat is. Ezt tapasztalhatjuk ma is, mikor a közélet terén gazdasági jelszavakkal ékesített lobogók alatt ádáz harcokat vívunk-, de a jelszavak nem igazi gazdasági érdekeket fednek. Egyesek önző, hatalmi céljaik érdekében szállnak síkra ily megtévesztéssel. Az ilyen harcok még kietlenebbé teszik közgazdasági életünket. Nincs tehát közgazdasági közvéleményünk, mert nem is-lettünk erre nevelve. Nincs megbíráló képességünk, a minek oka is, hogy közgazdasági életünk igazán életbevágó mozzanatai fölött csak amúgy futólagosán térünk napirendre. Ennek azután természetes következményei-, hogy a kedvezőtlen közviszonyokért mindenkinek nyakába sózzák a felelőséget. Miben gyökeredzik ez a hiba és melyik volna a leghathatósabb, orvosság? Mert ezeknek az állapotoknak nem lehet Így maradniok, ha csak azt nem akarjuk, hogy beáljon oly időpont a nemzet életében-, melynek gazdasági téren való mulasztásait évtizedeken át sem lehet helyre pótoiní. Bízzunk tehát a jövőben, mely a legjobb orvos és amely annyi nemzetét gazdaságilag nagygyá és hatalmassá tett. Reméljük, nincs messze az idő, amikor a nemzet felocsúdik hosszas álmából és tudatára ébred annak, hogy nemzeti létének és erősségének sarkköve egy kifejlett, lázasan tevékeny és életerőtől duzzadó gazdasági élet. jíz álmodozók menete. (%einho/d Xoester) Mily ünnepélyes, milyen szomorú Az álmodók sora, kik lassan mennek Eltelve kirínál, vágyuk hajtja őket Az ismereten messze idegennek. Rajongva, büszkén néz az egyik Mélán a másik, szeme éjszaka Kevésnek számára terem babér S mindegyiknek redős honfíoka, Boldogság int feléjük, vakon mennek ők Mennek tovább, tovább a sírig Az örök fényre várnak, vágyakoznak Örült kezükben virág nyílik. Radvány Ernő. MEGTÉRÉS. Irta: Tóth Bálint. Fehér Pisla jogász volt Pesten, még pedig abból a fajtából, amelyik megkapja elsején hazulról a havi gázsiját s másodikán, harmadikán már csak a maradványain tengődik. Nagyon könnyelmű volt. Egész napját csak úgy átfutotta, anélkül, hogy lett volna ideje egy pillanatig is komolyan gondolkozni. Reggel későn kelt, elkészült a délelőtti sétához s elindult barangolni a jól ismert he'yekre, ahol ő már régi »Stammgast« volt, közben gondosan ügyelve, hogy az egyetemnek még a tájékát se lássa. Délután a kávéházban billiárdozott, este és éjjel kártyázott, vagy más nemesítő sportot űzött. Mindezekhez kitünően értett. Első volt. No, de nem is hiányzott a tekintély. A »gólyák« büszkék voltak rá, ha kezet szoríthattak vele. A vén cimborák pedig szívesen tűrtek neki. Csak meg ne haragítsák. S igy jobban kihasználhatták jó szivüsé- gét. Ö pedig nagyon jól érezte magát e helyzetben. Minden félévben szorgalmasan beíratta a magántanárok »potya« kollokviumait, aztán hazaküldte leckekönyvét, hogy lássa az öreg, milyen szorgalmas egyetlen fia. Ilyenkor szívesen küldötte meg a tandijat háromszor is. De hát semmi sem tarthat örökké. Egyszer véletlenül valami peres ügyben fontos dolga akadt az öregnek, miért is be kellett mennie a városba. Eldicsekedett a fiskálisnak az ő jogász fiával. De bár ne tette volna. Kiderült, hogy hiszen már rég meg kellett volna szerezni a fiúnak az alapvizsgái képesítéseket, ha olyan szorgalmas. Ilyesmiről pedig a boldog atya tnégcsak nem is hallott tőle. Nosza mindjárt pennát is fogott az öreg Fehér és szigorúan ráirt a a gyerekre, hogy ne bolonditsa tovább szülőjét, hanem rúgja félre az útból azt a pár rongyos vizsgát, mert különben inegvonatik az atyai kegy. Lett is nagy riadalom a kompániában, mikor Pista lelógó orral értesítette társait a fenyegető veszélyről. $/.egény fiskális t Ha csak bedugott füllel is hallgatta volna az Úristen azokat az őszinte kívánságokat, melyek a derék pajtások ajkáról szakadatlan folyékonysággal zúdultak elő az ö fejére, bizonyára nem ártott volna többet semmiféle peres félnek. Arra megegyezöek voltak a vélemények, hogy valamit okvetlenül tenni kell, mert az öreget körülbelül ismerték már. De mit és hogy? »Legjobb, ha beoltatod magadat valamelyik seminari- umban!« Ahhoz sok pénz kell. »Keress valami jó protekciót!« Ajánlottak mindent, csak azt nem, hogy fogjon hozzá a komoly tanuláshoz. Arra nem is gondoltak. Az összes terv közt azonban legjobban tetszett az utolsó. Egyik nőismerős elragadtatással szokott beszélni a szellemidézésról. Ások székiem közül csak megmondja valamelyik, — véleményezd a sunyi Kálmán, — hogy milyen kérdéseket fog kapni Pista a vizsgán, igy aztán könnyen boldogulhat. A hü kollegák egyetértő pillantást váltottak Kálmán ravasz pillantásaival. Pista gyanútlan könnyenhivősége nem sokáig töprengett. Megpróbálhatjuk. És ha beüt! Nagy lett az öröm. Mindjárt határozatba is ment, hogy e nagyszerű eszme örömére ma este a »Bableves«-ben fognak vacsorázni. Jó hely, egész éjjel nyitva, női kiszolgálás, és a mi a fő, ismerős hely, ahol egy kis hitel nem éppen lehetetlen. Mindenesetre üdvös lesz, ha ki-ki tehetségéhez képest estig még valamelyes összegig megtapogat 'valakit ismerősei közül. Már délután gyülekeztek a derék fiuk. CsoLapunk mai &zánm 8 oldal.
