Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-25 / 34. szám
2. o!da\ M A T É S 1 A L K \ 34. (125. szám ) nyatlott, hanem a lisztárak is erősen csökkentek. Nyilvánvaló, hogy az ország sokáig nem bírja ezt. Egyre több pénz megy ki és mind kevesebb jön be. Ez pedig azt jelenti, hogy a rengeteg nyersterméket, az élelmiszereket viszi Magyarország ’külföldre a nép szája elöl, amely itthon — megfelelő ipar hiányában — nem kapván elég munkát és kenyeret s alacsony keresetéből nem győzvén a drágaságot, kénytelen kivándorolni vagy koplalni, elcsenevészedni. És ugyanekkor a mi nyersterményeink földolgozásából Ausztriában megél az ipari munkásság és a mi földolgozott nyersterményeinket kell nekünk, — minthogy a többi külföldi millió alig versenyezhet Ausztriával — itthon drága áron megvásárolni. Ebből a pénzből pedig a saját országunk munkássága is megélhetne, — ha azok intéznék az ország sorsát, akik dolgoznak, nem pedig azok, akik henvélnek. A—a. * Gazdasági népoktatás. f* ) Hogy a többettermelés eszméje széleskörű megvalósulást nyerhessen, annak előfeltétele az, hogy első sorban a szellemiek, a kultúra és pedig különösen a mezőgazdasági kultúra terén többet, a jelenlegi állapotnál sokkal többet termeljünk. \ magyar népoktatás mai állapotával éppen nem lehetünk megelégedve, az iskolába nem járó tankötelesek igen nagy százaléka, az irni-olvasni és magyarul beszélni ivem tudók nagy száma stb. legalább is Szomorúan bizonyítják azt, hogy a népoktatás terén még igen tág tere nyílik a munkának és a haladásnak s a sürgős és fontos feladatoknak egész tömege vár mielőbbi megvalósítást. Már pedig a népiskolák rendkívüli fontos kulturmissziót teljesítenek és ezért a mai csigaszerü fejlődést céltudatos és tekintélyes eredményt felmutató, tevékeny népoktatási politikának kell felváltania mihamarább. Ha a népoktatás állapota szomorú képet tár elénk, hálramaradottabb a magyar mezögazdazági népoktatás kérdése. Pedig a magyar földbirtok nagyobb része kisgazdák kezén van, s a jövőben talán a középbirtokososztály pusztulása, a nagyszámú parcellázás, a birtoknélküliek erős földéhsége folytán emelkedni is fog és ha ez az állapot és irányzat -— eltekintve a középbirtokos osztály erkölcsi és anyagi súlyának erős megfogyásától — úgy szociális, mint nemzeti szempontból kedvező és helyeselhető, de gazdaságilag nem kifogásolható, any- nyiban azonban^elég szomorú, hogy a kisbirtoko- kon kevés kivételtől eltekintve, igen kezdetleges gazdálkodás folyik. Mig a gazdasági élet minden más ágazatában az utolsó évtizedekben van némi haladás, a magyar kisbirtokokon a régi, elavult gazdálkodás folyik s hozzá a mai kisdazda-közön- ség nem szereti a nyomtatott papirost, lenézi a tanult ember tudományát s Így a konzervatív, ósdi felfogásban nevelt lelkülete nagy átlagban nem is fogékony a haladás, a tanulás iránt. De ebben nagyrészt nem a kisgazdák a bűnösök, hiszen sohasem volt részük gazdasági nevelésben, ha látták az iskola falait, a. túlzsúfolt vagy más fogyatékosságú iskola kevés műveltséget és általános tudást ad- | hatott nekik s a legelemibb mezőgazdasági szakismereteket sem volt alkalmuk elsajátítani. A magyar mezőgazdaság erőteljes továbbfejlődésének az alapja egy tanulnivágyó, a haladás iránt érdeklődő, a gazdálkodás alapelveivel tisztában levő, gyakorlatilag, is képzett, értelmes és munkaszerep kisgazda nemzedék nevelése, mert addig nem fognak többet termelni, amig nem lesznek olyanok, akik többet termerlni tudnak és akarnak is. És ennek a gazdaságilag is képzett.kisbirtokos osztálynak a nevelése a mezőgazdasági népoktatás fontos feladata, amiért annak mielőbbi törvényhozási szervezése, gyors lépésekben való kifejlesztése és hasznos munkára alkalmassá tétele a kormány és társadalom elodázhatatlan kötelességét és nagyfontosságü feladatát képezi. R E K. Sajtószabadság. A múlt hét folyamán, mint azt a fővárosi lapokból tudjuk, „A Nap“ cimü lapot elkobozták és oNe az utcai es Máv. pályaudvarom elárusitását megvonták. Mint a magyar sajtónak egy bár igen szerény orgánuma, amely csak holmi kis csillagocska a Nap mellett, nem mulaszthatja el a „Mátészalka,“ hogy a maga részéről is fel ne emelje ha nem is országos de őszinte tiltakozó szavát a sajtószabadság fentregisztrált megsértése ellen. Annál is inkább, mert a Nap-pal történtekben politikai üldözést lát s ez arra enged következtetni, hogy a sajószabadság ellenes tények folytatása következük. A „Mátészalka“ a sajtószabadságban a szabad magyar haza alkotmányának legnagyobb biztosítékát látja, amely ha elvész; „Romi ledől és rabigába görnyed.“ Ígérjük szentül és a nagy nyilvánosság előtt, hogy amennyire a mi szerény erőnk engedni fogja, ezt megakadályozni fogjuk segíteni. És addig is amig ez ígéretünk beváltására kerülhet sor, erélyesen vétót kiáltunk azok elé, akik szentségtelen kézzel 'merték illetni a magyar szabadság oltárát; a sajtószabadságot. —yi• — Versek cimen múlt szamunk tarcarova- tában. három szép költeményt közöltünk le, amelyekről olyan méltó elismeréssel irt a B—i H—/>. Cimü alfödli napilapban Somlyó Zoltán — amint azt olvasóink ugyancsak múlt heti számunkban szó- szerint olvashatták. A kérdéses versek alól tördelési hiba folytán kimaradt szerzőjük neve: Don Kár/osz, amit ezennel itt pótolunk. —- Az uj debreceni ref. püspök, dr, Balthazar Dezső beiktatása a múlt kedden megtörtént. A nagy tudású, radikális gondolkozást! magyar főpap beiktátó-bes/édében a tőle megszokott szókimondá.ssal Ítélte el a felekezeti népok? tatást, melyet »nemzeti veszedelemnek tart.« A beiktatáson Mátészalkát Kincses István ref. lelkész képviselte, mint a nagykárolyi egyházmegye papi kiküldötte, mig a járást a szatmári egyházmegye egyik papi küldötte Kiss Bertalan keéri ref. lelkész képviselte. — A szatmári kir. törvényszék éhüké Dr Róth, Ferenc betegségéből teljesen felgyógyult és szept- ber 4. én átveszi hivatala vezetését. —• A király Rozgonyi Viktor, Balds János és Knall Béla szatmári kir. törvényszéki bírákat és dr. Fabő Zoltán kir. ügyészt a VH-ik fizetési osztályba sorozott törvényszéki birákká, illetve ügyésszé léptette elő. — A Nagykáíló—Nyiradany h. é. vonat munkálatai a befejezéshez közelednek. Az uj vonatot rövidesen már átadhatják a forgalomnak. Ezzel a Mátészalka—Nyíregyháza vonalon csatlakozásunk és vasúti összeköttetésünk lesz Felsa- Szabolcsba. hol ismét össze kerül egy-két jó pajtással s megint rumlizik. Kapatos állapotban a nótája — egész stílszerűen — ez: »Szalmaszál a vízbe’ a vízbe’« A mániás asszony. Önagysága sehol se nyaral, hanem itt reked a fővárosban. Egész nap a szobájába zárkózik, a jól elsötétített szobába. Este férjével elmegy, de a zug utcákon keresztül, lopva, óvatosan, vigyázva és teljesen elhagyatott, messze fekvő korcsmák udvari helyiségeiben vacsoráznak, hol csupa idegen arcok környezik. Éjjel hasonlókép a rejtettebb utcákon térnek haza. A nyári hónapok igy valahogy eltelnek, elmúlnak és a cél eléretett. Miféle cél ? Hát önagysága nyaralt. Ősszel keresve-keresi a társaságokat, az ismerősöket. Persze a téma: ki hol nyaralt, Ő nagysága ügyesen megtudja, hogy az asszonyok közül tényleg ki hol töltötte anyarat és akkor bátran beszélhet ö is. És ő bámulatos gyorsasággal 'badar: — Hát tudjátok kedveseim, én először Ba- laton-Bogláron voltam, de nagy parasztfészek, hát elmentem Tálra-Lomnicra, hol igen szép, de hideg volt, miért is lenéztem Buziás-fürdőbe, hol nagyon hencegnek az asszonyok. Elmentem tehát Szliácsra, hol gyönyörű fenyvesek vannak, de ilt is meguntam és leutaztam Abbáziába, hol tömérdek sokan voltak, miért is jobbnak véltem Velencébe nézni, hol megmaradtam négy álló napig és innen Herkules-fürdőbe mentem, majd Palicsra néztem és most itthon vagyok. Szájlátva hallgatják és szemei csak úgy ragyognak a boldogságtól, maga is azt hiszi, hogy igazat mondott. 0 nagysága nyaralni készül. Ha jön a kánikula, nem maradhat a forró aszfaltolvasztó hőségü fővárosban az ember. Ö- nagysága is készülődik, holott eleget bosszankodik azon, hogy férje gyámoltalan, pipogya, még csak annyit se tud megkeresni, mennyi tissztességes fenntartásukra szükséges. De azért este, vacsora után, önagysága a legkomolyabban megbeszéli férjével a nyararalási eshetőséget. A férj kényteljen papirost, plajbászt venni és jegyezni, amit felelsége diktál. — Tehát irj fiam: Két kosztüm ............................... Kor. 180.— Ké t kalap.................................... . » 150.— Eg y fürdőruha........................................ » 20.— Eg y nagy koffer................................... » 24.— Eg y nagy kalapdoboz......................... » 6.— Utazás Balatonházára......................... » 17.— Egy havi ott időzés ......................... » 1000.— Ké t napra való leutuzásod ... » 50.— Utazásom Budapestre ..... » 17.— Egyéb kisebb kiadások......................... » 36.— össz esen korona: 1500.— — Csak 1500 korona — mondja az izzadó férfi. — Nem is sok; ugye bár szerény feleséged van ? — No no, ha ennyire rúgna egy havi kiadásod, a mi havi fizetésemnek felel meg . . . — Jó jó, de hát sajnos úgyse mehetek, mert ■5 koronánk sincs; csak tudni akartam, mibe jönne egy nyaralásom. Eb’ a kutya melegbe A férj szerény hivatalnok. Fizetése nem nagy, de azért nyaratszaka két heti szabadság kijár neki. Amit keserves munkájával keres, az bizony mind egy fillérig felmegy a családra : férj, feleség,, egy gyermek, egy cseléd. Hát bizony örülhet a familia, ha a fővárosban maradhat. Itt is maradnak. A nyaralásuk abból áll legfeljebb, hogy átsétálnak Budára, hol kevesebb a por és tisztább a levegő, Egyszer-másszor meg a városligetbe mennek. Férj és feleség abban állapodnak meg, este találkozni fognak a ligeti fenyveseknél, már az ösanert helyen, A cselédet korán kiküldik a gyerekkel, mert hát ott találkozik az ö Pistájával, aki káplár. Sokat nem törődik a kezénlevő gyermekkel, gondolata és szive, no meg a zsebe. — Pistáé. (Visz neki egy kis elemózsiát.) A férj egy barátját látogatja meg,, a feleség egy barátnőjével kerül össze, aztán, múlnak az órák, már alkonyul, már esteledik és a, Marcsa mindég várja asszonyát és, urát a. fenyvesek között, persze Pista mellet kedélyesen telik az idő és a kis gyermek hasztalan sir, nyafog, kiabál, hogy éhes: a szerelmes pár siket; a gyermek még a délutáni hőségben izzadott, szomjazott, estefelé ehezik, a szúnyogok bántják, álmos és a Mar- csa csak vonszolja, ide-oda. Úgy kilenc óra tájt feltűnik önagysága; jön lihegve; rá rövidesen az ur érkezik meg. Nincs vacsora, a gyermek még jobban kiabál. A mama összevész a cseléddel; ez se marad ádós; a papa a mamával civakodik és a gyermek csak sir. Haragosan vánszorognak haza, hol még maradt valami harapni való délről, de egyik se eszik, a gyermekről medfeledkeznek, aki a fáradtságtól, éhségtől, szomjúságtól elalszik. Négiusz.
