Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-18 / 33. szám
33. (* 24 ) szám és a kisiparosság létérdekeiben megmenthető lesz. A kisipart fejleszteni kell állandóan, nagy kedvvel és anyagi áldozatokkal. Ha már megkezdettük a kisiparosok szellemi képzését, ha szaktudásuk értelmük képességeik fejlesztésére tanfolyamokat tartunk, és nyitunk, ha elméletileg alaposabban megismertettük szakmáinkkal és a gépek kezelését is elsajátíttatjuk velük, hogy gyakorlati tudásuk is legven, áldozzunk és ad- junk nekik gépeket, hogy többet produkálhassanak, hogy versenyképesek lehessenek és megélhessenek. Az uj motu proprio. Mostariéiban mind sűrűbben leélnek szárnyra a pápai udvarból az enciklikák. Lehet, sőt valószínű, hogy régebben éppen ilyen sűrűn született a motu propriu, de bizonyos, hogy annak előtte száz közül egy sem keltett akkora feltűnést, mint most kettő közül egy. Hogy ez igy van. talán nem is a vatikán hibája. Elvégre ez a sok esztendős épület rákényszeríti lakóira a maga gondolkodását és aki egyszer idáig jutott, amúgy sem nagyon vonja ki magát a vatikáni szellem alól. Túl erős energiának kell annak lennie, amely ott a maga lábán és a maga egyénisége szerint meg tud áldani, de tulerős energiával rendelkezik az is, aki a két szélsőség között nem akarja megtalálni az arany középutat és megyen a maga meggyőződése sz«rint retográd irányban. XIII. Leó jó ember volt és szent ember volt és a maga igénytelenségében talán többet is használt az egyháznak, mint három pápa együttvéve, de nem akart politikát csinálni. Hogy helyesen tette-e majd csak akkor látjuk meg valóban, ha X. Pius kormányzatának eredményeiről is beszámolhatunk. Itt azonban egyelőre káosz van, teljes töké- etes zavar. Az egyház teljes fegyverzettel verekszik a pápa vezetése alatt, sebeket oszt és sebeket kap, de nincs tisztán látó statisztikus, aki meg tudná mondani ki áll jelenleg rosszabbul > Többen vannak, akik elitélik a vehemens harcmodort, de sokan szükségesnek érzik a pápai harci kürt folytonos bugását, mert a keresztény szellemet féltik a materialista kor gyors kerekeinek tiprásától. És ezenközben születnek a motu proprio-k. A Borromeo enciküka fél világot föllármazott, az antimodernista eskü enciklikája már az egész világot mozgásba hozta. Mi lesz itt, ha X. Pius igy M A r E S Z A L K A kezdi? Pedig ezt is, csak olyan fegyvernek szánta a vatikán, mint a többit. Ott ahol az enciklikákat világgá röpítik, mindegyiktől egyformán nagy dolgot várnak. Hogy némelyik visszafelé sül el, arra készen voltak rég és nem is törődnek vele nagyon. Fő, hogy a pápai udvar bejelentette a harcol és a világ érzi és látja, hogy az elvetett keztyüt muszáj fölvenni. De a nagy harcban szinte alig észrevehető módon arra is rá kell jönni, hogy még a vatikán sem konzekvens. Amikor kétségbeesett módon gáncsot akar vetni a haladásnak maga sem tudja, hogyan, hogy nem, de együtt megy a többiekkel. Leghátul ugyan és csöndé »en, de megy mendegél és közben kiabál az elől haladóknak, hogy »vissza ti hitehagyottak!« A legjobb motu proprio példának okáért ez ünnepek egyszerűsítéséért csin áló Jött. A jelentőségben kicsi ünnepeket szépen áttolja vasárnapra, hogy az apró szentek sűrű tisztelete el ne vonja a hívők idejét a munkától. Lám, már Kómában is észrevették, hogy puszta ájlatosságból csak a papok élnek meg és az emelkedett lelkiállapot semmi befolyással nincs az üres gyomorra. Persze odáig még nem jutottunk, hogy áldozó csütörtököt vasárnap ünnepeljük-és pünkösd hétfőjét visszatolják pünkösd vasárnapjára, de ez is valami. A szociális érzék suttyomban belopódzott a vatikán szellemébe és egyszerre illuzóriussá tette a pápa harcainak komolyságát. Minek harcolni és minek lármázni, amikor már a Vatikán is beveszi a kor eszméit, sőt enciklikában teszi kötelezővé ? A mi a jó a motu prcpric-ban fogadjuk el, a többi pedig igazán mellékes. 4-(j R £ K, Régi igazság. Mi el tudjuk vetni a magot, le tudjuk aratni a gaDouát, szépen leszedjük a gyümölcsöt, de ezzel aztán ki is merül a gazdasági tevékenységünk s feldolgozás és forgalombahozatal haszna legnagyobb részt más hazába vándorol. A magyar szilva odakünn dobozokba kerül, hogy diszes csomagolással és franciá cégér aiatl drága pénzen vissza vándoroljon a magyar csemege-kereskedő ablakába. Hiába minden iparpáríolás és iparfejlesztés, frázisokkal ipart fellendíteni nem lehet. És a ki azt hiszi, iiogy a hazafias érzésekre való hivatkozással a magyar ipar termékeinek itthon piacot lehet szerezni a külföldi portéka kiszorításával, az éppenséggel nincs tisztába a gazdasági jelenségek alapelveivel. Első és főszabály a gazdasági életben, hogy úgy a termelés, mint a fogyasztás a lehető legolcsóbban akar hozájutni a szükséges tárgyakhoz. Semmiféle magasztos érzésekkel nem téríthetik a keresletet a külföldi terméktől ha az olcsóbb, mint a belföldi. A gazdaságban az érdek a vezető, irányitó erő, melyet se a hazfias, se egyébb magasztos érzések háttérbe nem szoríthatnak. Akármennyire fogad- kozunk is, hogy csak magyar iparcikket akarunk vásárolni, abban a pillanatban, melyben a hazai termék megszerzése anyagi áldozatot jelent, megszűnt a nagyfogyasztásra nézve a kelendősége. A gazdasági életnek meg nem változtatható e törvényszerűsége egyszerűen tulteszi magát nemzeti, társadalmi felekezeti külömbségeken s azt a modern törekvést, mely a fogyasztást egy-egy nemzet, vagy osztály, vagy felekezet szűk korlátái közé akarja szorítani, dugába dönti az emberi lélek legelemibb, de legerősebb vezető, mozgató tulajdonsága: az egoizmus. Ezért nevetséges agyrém a honi ipar fellendülését a hazafias érzés gyözedelmeskedésétöl reményleni. A magyar ipar pártolása egy igen egyszerű szabályban foglalható össze: tegyük olcsóvá a hazai ipar termelést, hogy megküzdhessen a külföldi iparral. Egyenlő feltételek, ugyan azon árak és minőség mellett érvényesülhet majd a hazafias érzés a magyar ipar javára : Ha nem tehetjük olcsóbbá a hazai ipar termelést, tegyük drágábbá a külföldi portékát. S ebből következik, hogy mikép a háborúhoz három dolog keli: pénz, pénz és ismét pénz, aként a magyar iparnak is három dologra van szüksége: vámvédelemre először, másodszor és harmadszor. Nem uj recept ugyan, de az egyetlen, mely#! javulás várható. Hazugság és alakoskodás, valahányszor e recept hangoztatása helyett hazafias szólamok köntösébe bujtatjuk azt, a mi nem a hazafiasság, hanem üzlet kérdése. őket, a hol ugyanily eljárás mellett szakaszonként gyülekeznek a többi századok is. Alig telik bele egynegyed óra, az ezred együtt van az udvarban. Legutóbb érkezik a katonabanda. Ennek látásán szinte felpezsdül vérük a fáradt katonáknak. Mindmegannyi mozgolódik, csak az utolsó század áll lehorgasztatott fővel. Hozzájuk már nem fog «lhallatszani a zene. — Qewehrherausz —kiálltja el magát most a schranpost. Az ezredes jött. A kapitányok hapták- ba koinandirozták századjukat és jelentést tesznek a megérkezett ezredesnek, hány ember vonult ki, mennyi maradt itthon és köztük hány a maródi. Az ezredes rövid szemlét tart a katonák fölött, majd besprechungra hivja össze a tiszteket, kiknek az, aznapi gyakorlat lényegét is elmondja, azutánimához rendeli az ezredet. — Zuni Gebét! — riválnak a parancsnokok, mire a katonaság letérdel, s ezalat a katonazene a Gotterhalte-t játsza. Most ismét kommandó: — Vom Gebet! —A katonák egyszerre felugranak térdelő helyzetükből. Most megindul az ezred, élén a katonabandával. * * * * Aznap csak Rimaszombatig kellett gyalogolnunk de közben egy formális ütközettel kellett megmérkőznünk. Nyolc óra körül pihenőt tartottunk egy közeli faluban. Innen meg kezdtük a csatározás előmunkálatait. Rimaszombatfelé, honnan az ellenséget vártuk, mindenirányban előőrsök küldettek ki. A csapat — igy biztosítva magát — rendes menetben előrenyomult. Én szakaszommal egy jobboldali előőrsöt képeztem és embereimmel az országultal párhuzamos vonalban elterülő erdőségben haladtam előre. Félórát mehettünk az erdőben, mikor egy előre küldött emberem jelenti, hogy a már látható tisztáson a messzeségben ellenséges katonákat lát. Megállottánk. Az erdőszéléig egyedül előre mentem, ott egy fára másztam föl, hogy az ellenség álláspontját megfigyelhessem, A homokbuckákon túl körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek partján tényleg az ellenség dbzeichmis — sipkáját véltem meglátni. Feltűnő volt azonban, hogy a katonák alakjait nem lehetett kivenni. Legnagyobb boszuságomra látcsövemet nem hoztam magammal. Odaintettem egy altisztet, ki szintén fára kúszva, aggályomban megnyugtatott. — Kimérem én azt a patakot — mon- dá, ritkán van benne viz; biz az most ki van száradva jelentem alásan. Bizonyára ott van elbújva az egész ellenséges csapat. A mult'heli ezred gyakorlaton is ott bujt el a beszterci bataillon. Magam is igy kezdtem gondolkodni. A fáról lemásztunk és jelentést tettem a főcsapatnak; Ellenség a szalontai patak partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely: az osgyani erdőszél 142. magassági pont. «Tiz perc múlva már az egész ezred az erdőbe húzódott. Egy század előre jötte megkezdte a csatázást. A századdal együtt a tisztásra rohantunk és szvaremlineákba feloszolva lövöldözni kezdtünk.» Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapattól folyton újabb és újabb századok érkeztek erősbitésünkre. Körülbelül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, midőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adatja, az akkora odaérkező ezredes. — Feier einstellen. — hangzik mindenfelől a kommandó. Ugyanekkor mintha a föld aló! jöttek volna, kétoldalt is előbukkan az ellenség és erös^tüzbe veszi csapatunkat. Pár percnyi csatázás után az ütközetett elvesztettük. Mindegyik ámul- bámul. Nem értik az összefüggést, miért hagyták abba az előttünk lévő ellenség lövöldözését és igy, módot nyújtottunk az ellenségnek csapatunk leverésére. Az ezredes dühös, káromkodik. A köréje csoportosult tiszteknek hadonázva magyaráz valamit és élénken integet a patak partja felé ahova most látcsöveikkel fordulnak: mind elszörnyüköd- nek. Most megpillant engem és magához hivott. Odamentem, Ezredesünk ime megisméltetette vélem élőszóval az ellenségről küldött jelentésemet, azután ideadta a látcsövet, hogy nézzek a patak partja felé. — Szent Isten ! mit tettem én ? katonasapkának néztem fehér szalaggal a zöldfüre terített gyolcs darabokat, melyeket bizonyára, szárítás végett terített oda egymosónő, — Acht Tage Zim- mer-Arest. — mondja az ezredes. Szalutáltam és megszégyenítve távoztam. Aznap este tudtomra adatott, hogy a manőver alatt kocsi felügyelő leszek. Ennek az anyám fog legjobban örülni ha megirom, hogy egy lépést sem megyek gyalog, mert kocsifelügyelő lévén a manővert átkocsi- kázom. Gergely Miklós.
