Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-04 / 31. szám

6. oldal. M A r E S Z A L K A 31. (122) szám. x A fehérgyarmati járásban szövő házi;par-teiep ; létesítése. A fölmivesélügyi miniszter hegyvidéki ki- rendeltsége értesítette a vármegye alispánját, hogy a magyar Kender és Lenipar Részvénytársaság 300—400 szövőszékkel háziipari-telep felállítását Vette tervbe az ország oly vidékén, hol a szövés már ősidők óta dívik és a telep működését 50 székkel már ez év szeptember hónapjában szeretné megindítani és azt fokozatosan fejleszteni. A hegy­vidéki kirendeltségnek sikerült a részvénytársasá­got arra birni, hogy a telep a fehérgyarmati já­rásban szövetkezeti utón foglalkoztatni hajlandó és '• annak érdekében a tárgyalásokat megindítani kéri. x A szőlő állása Szaíaiávármegyébeti. A szat­mári kerület szőlészeti és borászati felügyelőjének a minisztériumhoz beküldött jelentése szerint Szat- mármegyében a rendetlen virágzás és szőlőmoly . kártételei miatt csak’középtertnésre van kilátás. Uj- bor 48—50 korona. Borkereslet szünetel. X Vetőmagslaöás. A földmivelésügyi minisz­ter közzé teszi, hogy a kisbéri, bábolnai, mezöhe- gyesi és fogarasi ménesbirtokok, valamint a gö­döllői m. kir. koronauradalom gabonakészletéből készpénzfizetés melleit vetőmagot kaphatnak azok a gazdák, akik ez iránt a birtokok igazgatóságaihoz fordulnak. Egy gazdának egy és ugyanazon gabona­nemből 100 métermázsáig, egyéb magvakból pedig 10 métermázsáig terjedő mennyiség engedtetik át. i A vásárolt vetőmag kizárólag csak vetesre fordít­ható, ezért a megrendelő gazda kívánatra — a j megrendelés teljesítésre elölt hiteles községi bizonyit- ványnyal igazolni tartozik, hogy a megrendelt vető­magra sajat gazdaságában tényleg szüksége van. — A szäll^ast a legközelebbi vasúti állomásra mind­egyik birtok ingyen, illetve kültségfelszámitás nél­kül teljesíti, a vasúti szállítási költségeket azonban a megrendelő fél viseli. A szükséges vetőmagvakra előjegyzéseket is kérhetnek a gazdák az említett uradalmak igazgatóságaitól és pedig őszi gabonára .folyó évi október hó 1.-ig, tavasziakra pedig de­cember hó végéig. BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : MÁTÉ SÁNDOR FÖLDES JENŐ ANONYMUS r^SA R N O K.---7--­A k ezdet. Irta: Tóth Bálint. Julis addig sirt, addig sirt, inig végre az öreg IKapás maga mondta az asszonynak : Csak hadd menjen, ha annyira rávan arra a városi puccra, t ha mindenáron csak ott szeretne szolgánk Bizto- j san az uraság szobalánya beszélte úgy tele a fe­jét. Hát csak hadd menjen. Maradnak itt még úgy is elegen, akiknek kenyeret kell adni. Hátha be­válik, oszt’ még nekünk is küld valamicskét. Csak ;hadd menjen! . . . Így tehát végkép eldőlt a Julis sorsa. Fel-fel- törő zokogását abbahagyta s a még szemében gyöngyöző könnyeken keresztül kicsillant az öröm ; élénk fénye. Az anyja még ellenkezett egy ideig, de aztán ö is bele nyugodott. Ha nem vágyik a szülei ház után, hát csakugyan el kell engedni. Ju- rlis most már szentesitettnek vélve az apai akara­tot, összeszedelőszködött, még aznap este megri- katta a derék Nagy Jancsit a bucsuzáskor, aztán másnap elindult a nagy útra. Gondosan elrejtette a kis papirt, amit az uraságék Margitja irt meg a pesti család dinére, ahová neki el kellett mennie. Mikor Pesten a nagy vasparipa berobogott a pálya­udvarra s ö kiszállott, sehogysem találta jól ma­gát. A nagy zaj, kiabálás, az erős szénfüst. olyan idegen volt neki, csakúgy szédült tőle a feje. Alig mert néha egyet-egyet lépni, oly félénk és bátor­talan volt a tülekedő, eleven és pezsgő élet köze­pette. Nagynehezen tudóit csak kijutni az utcára. 'Ott pedig igazán meg kellett állnia. Szörnyen el­bámult a nagy csodákon. Alig tudott magához térni. Végre is elindult a kapóit cimmel. Félnapi kérde- zősködés, keresgélés után rájuk akadt. Nagy öröm­énél fogadták. Uj lány I Még sohasem volt Pesten. Az asszony ürült, hogy ez még nem olyan kitanult, sokat fog dolgozni. A férj megnyugodott, hogy az asszony tragikus panaszai a cseléd mizéria miatt most már véget érnek. Az idősebbik urfi arca boldogságtól sugárzóit, mikor az egészséges, üde test fejlett idomai eléje domborodtak kéjsóvár pil­lantásainak. A kisebbek örültek, hogy ezután ha­marabb lesz kész az ebéd. Egyszóvl mindenki egy­forma szivességgel látta. Julis csakhamar megszokta a városi életet. Igaz ugyan, hogy nem minden ügy lett, amint ő gon­dolta. Tapasztalatlan egyilgyüsége, ártatlansága se­hogysem tudta megérteni, hogy a nagyságos ur mindenfélekép azon igyekszik, hogy a szép nevelő­nővel egyedül háboriiatlanul maradhasson. A nagy­ságos asszony minden délután szeretne valami na­gyon fontos ügyben elmenni hazuról, s estefele kerül csak haza. A Lajos urfi folyton őt ostromolja az előszobában. Nagyokat nevettek naivságán a ház többi cselédei. Ezek vasárnap délutánonkint mindig hívták magukkal, de ő nem ment. Nem vá­gyóit sehova, legjobban szeretett volna már ott­hon lenni. Egyszer aztán, mikor már jól felmelegedett Pesten, rászánta magát és kiment a többiekkel a ligetbe. Itt jól érezle magát. A nagy kert, a fák, a virágok és a szép zöld pázsit visszavezették őt képzeletbe a távoli faluba. A mozgalmas hömpölygő emberár már nem volt uj előtte. Egyszer csak a lárma megkétszereződik, sürü tömeg állja el az utat. A vurstlinál voltak. Addig bámult, nézelődött, mig elszakadt a társaitól. De nem ijedt meg, mikor ezt észrevette. Egyedül is hazatalál már ő s legalább nem húzzák magukkal, oda megy, ahova akar. A verkli hangja mindjárt egy körhintához csalta. Be­furakodott a nézők közzé és szörnyen irigyella azo­kat, akik az élvezettől kipirult arccal, büszkén ül­tek a diszes hintóbán. Meg-megszédüll a feje, amint a nagy alkotmány fordulása feléje csapta a lég­áramlatot. A tömegben összeszorulva, dühösen csapkodott a szemtelen férfikezek felé, melyek il­letlen csipkedésekkel igyekeztek vonzalmuknak ki­fejezést adni. Hirtelen elhatározással beült egy hin­tóba, amely fölött trombitáló angyal díszelgett. Mi­lyen boldog volt, midőn körben maga előtt látta a szájtátó sokaságot. Most már ő is szerette volna, ha valaki elárasztaná a szines papírszalaggal. Nem is egy, hanem több. Miért ne? Hiszen otthon sem volt ő a legutotsó lány, Hányán verekedtek érte, S most hiába ül itt, hiába mosolyog minden oldalra, senkisem tünteti őt ki tetszésével. Bezzeg az a fehér­ruhás, nagykalapos lány alig tudja lerázni magá­ról a sok szerpentint. Pedig nem is szép egy csep­pet sem. Sőt inkább csúnya. De ha selyem a blúza s csinos sárga félcipője van. Hogy nevet ?! Az utálatos és nincs senki, aki őt észrvegye. Persze ha az ő lábán is olyan szépen fogná össze a sárga­cipő selyemszalagját a nagy fényes csattl . . . Ak­kor máskép volna, Hirtelem megakad a szeme va­lamin. Keskeny, finom arc érdeklődve nézeget feléje. Néha-néha meg is igazítja evikkerét, hogy jobban lásson. Vájjon ki lehet ez? Látszott, hogy nem e társaságba való. Julis félénkült. Ez lesz az 1 Hogy néz?! Julis előbb csak mosolygoit rá, majd tar­tózkodás nélkül ránevetett. Az ügyet sem vetett rá. Mintha nem is neki szólna. Eszében sem volt szer­pentin után kiáltani. Ez már bántó volt. Julisnak elborult az arca. Hirtelen odakiáltött a szolgának: Szelet! Gyors elhatározással ujja köré csavarta a szalag végét s aztán mintegy önkívületben kidobta az egész tekercset a fénylő evikker felé. Kígyózva futott a gombalyogból kiszabadult papírszalag s éppen homlokon talált. Hullámzása megmutatta az irányt, honnan jött. Az ifjú nem jött zavarba, meg­várta mig a hinta megállt, aztán biztos léptekkel sietett a Julis kocsijához. Jöjjön kisasszony I Julis megszédültén, félig öntudatlanul ment vele, észre sem vette, hogy már esteledik. Mikor aztán a i szép szavak megeredtek az ifjú ajkáról, nem tu* í dott már szólni, egészen mámoros lett. »Mikor elő­ször rám mosolygott bűbájos szemeivel, olyan jól­eső meleget éreztem, mint a virág, midőn az ara­nyos naspugár szirmait simogatja« — beszélt az ifjú. Ö vakon engedelmeskedett a szép kérdések­nek, rábeszélésnek, teljesen eszét veszve engedte át magát a testi gyönyört hajhászd Ilimnek. Csak mikor egyedül maradt, ébrett tudatára tettének. Sirás fojtogatja torkát, de nem jött szemébe könny. Bambán, élettelenül bámult maga elé. S íme, most az a kedves fasor, az a bájos zöld bokor és puha selyempázsit olyan gyűlöletesnek, olyan utálatosnak Hint fel. Nem birt tovább ott maradni. Vadul dobta ki kezéből a szennyes pénzdarabokat s lihegve, fuldokolva sietett haza. Még nem volt otthon senki. Bement kicsi szobájába, hogy átöltözzék az ünne­pelőbői. S mikor vetkezett, olyan különös undorral nézte azt a még forró, kéjtől vonagló testet, ezt a vértől hevített, élvvágyó húst . . . És a Lajos urfinak akkor éjjel sehogysem ment a fejébe, hogy boldogult ő most olyan lcöny- nyen avval a vad lánnyal . . . Minek is mondjam tovább. Unalmas. Vége következik: évek múlva a rendőri hirck közt . . . Szerkesztőségi üzenetek. (.Kéziratokat nem adunk vissza.) Előfizető. Juhász László állandó munkatársunk hosz- szabt) hallgatásának oka édes anyjának halála és jeles dolgozó­társunk betegesnedése. Rövid időn belől azonban a lelkész ura. viszondátja hasa íjainken Idős. W. b. özatmároköritó M 135. jattét ellátott itehit hivatalos) és magas. ízléstelenségről tanúskodó leveléra követ­kező a válaszunk : 1. ) „Bigót“ ez seinmiesetre sem „korlátolt miveltségii ki­fejezés 2. ) Az „Öt-községi zsidók— amint Ön Írja—ha meg­bántva érzik magukat, .bizonyára nem Önt bízzák meg a „re- habitálással“, mert hiszen Ön — dacára annak, hogy neve alá az „úgyis, mim Oköritói Izr. hitközség gondnoki“ titulust bigygyeszti — irastudatlan. 476/1911. SZ. V. Árverési hirdetmény. Alulirt kiküldött bir. végrehajtó ezennel köz­hírré teszi, hogy a mszálkái kir. járásbíróságnak 1,911 évi V. 71/4 sz. végzése folytán Kilép László es Di nies Sándor végrehajtatok részére 370 Kor. tőke- követelés s jár. erejéig elrendelt, bizt. és kielégí­tési végrehajtás folytán alperesektől lefoglalt es 912 kor. becsült ingóságokra á mszalkai kir. jbiró- ság 1911 V. 71/5 sz. végzésével az árverés el­rendeltetvén, annak a korábbi, vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, alperesek lakásán Olcsván templom-u. 18 sz. a. leendő' megtartására iiatár- időül 191 lévl augusztus 7 napján d. u. 3 órája ki- tüzetik, amikor a biróilag lefoglalt üzleti felszerelés, bútorok, gépek s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígé­rőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becs- áron alul is el fognak adatni. Kelhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszkö­zültetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyv­ből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az ár­verés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszak. A törvényes határidő a hirdetménynek a bí­róság tábláján történt kifüggesztését követő nap­tól számittatik. Kelt Mátészalkán 1911. évi juli. hó 13. PÉNER, kir. bir. vhajtó. a Kossuth Lajos-utcán a járásbírósággal szemben egy cukrászdái üzlethelyiség lakással, továbbá — eddig a Polgári Kaszinó által birt — 2 terem és egy üvegezett terasz a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. Bővebbet: WfiíSZ LAJOS tulajdonosnál Mátészalkán. Ládler Antal kocsigyártó és kárpitos MÁTÉSZALKA, Kossuth-uíca. a „Takarékpénztárral“ szemben. Legolcsóbb beszerzési forrás mindennemű kocsigyártó es kárpitos cikkekben, Használt kocsik magas árban vetetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents